*Jimin szemszöge*

A következő két napunk vidáman telt, Jungkook egészen megszokta, hogy velünk van, és már kevésbé volt zavarban, mint az első órákban. Nem beszéltünk nagyon többet a családjáról, mert még a vak is láthatta, hogy zavarja őt az otthoni helyzet.

A szünet felénél jartunk már így hát, és gondoltam meg kéne kérdeznem, mégis hogyan tervez így hazamenni, hiszen csak dühös lesz rá az anyja otthon, hogy elszökött... felőlem maradhatna ameddig csak akarna, de mivel van iskola is, így nem egészen megoldható a dolog.

-Jó reggeeelt! - suttogtam neki, mikor láttam, hogy ébredezik, azonban csak egy fáradt morgást kaptam vissza, amin nevetnem kellett. - Nem pihented ki magad eléggé? - kérdeztem tőle.

-Dee, csak még nem keltem fel teljesen... - válaszolt halkan, majd végre kinyitotta résnyire a szemeit is. - Szép vagy még reggel is, hogy csinálod? - kérdezett most ő, amitől én nagyon gyorsan zavarba jöttem.

-Sehogy, mert nem vagyok szép. - mondtam az arcomat takargatva.

-De, az vagy. Mindig, minden helyzetben. - kezdett legalább jókedve lenni, ami így korán reggel csodának minősült az előző két napi reggeleink tapasztalata után.

-Rendben, akkor az vagyok.. - motyogom a kezeim rejtekéből, majd inkább kilesek mögülük. - Menjünk enni, kezdek már eléggé éhes lenni.

-Most hogy mondod, én is... menjünk akkor, csak felveszek valami rendes ruhát. - majd ezzel a lendülettel ki is pattant az ágyból, és egy adag ruhát felkapva átvonult a mosdóba. Amíg rá vártam, kirázott a hideg, ezért kutatni kezdtem egy pulóver után, de az első kézhez eső az övé volt. Azonban nem zavartatva magam felkaptam, és pont egyszerre léptünk kis a két helyiségből, így megakadt rajta a szeme.

-Az az én pulcsim? - kérdezte gyanakodva, mire én csak elnéztem oldalra és bólogatni kezdtem. - Na mindegy, ebben is édes vagy, szóval maradj csak benne. Igazából tetszik nekem rajtad. - folytatta a zavarba hozásomat, mire inkább csak vállon csaptam és elindultam a konyha felé.

-Mit kérsz? Tudok csinálni esetleg rántottát, ha nem akarsz valami mást. Vagy nagyobb elvárásaid vannak esetleg? - kérdezem mosolyogva.

-A rántotta pont elég lesz. - válaszolja ő is egy mosollyal.

-Tudod... - kezdek bele közben a tojás felverésébe. - Azon gondolkodom, hogy... na. Tudom, hogy zavaró ez a téma egy részben, de hogy tervezel hazamenni? Nem zavarsz, nehogy azt hidd, sőt. Nagyon örülök, hogy itt vagy velem már most.. csak anyukád nem fog kiakadni, és nem tudom.. bármit tenni, amivel akadályoz téged? - kérdésem végére végzek a tojással is, így felé fordulok.

-Még... még nem akartam ezen többet gondolkodni, de az eredeti terv az volt, hogy vissza is vonattal megyek. - válaszolta fáradtan. - De ha nem zavarok, maradnék még a szünet végéig, ki akarom használni az időt, hogy megtaláltalak. Ráadásul milyen hamar. - kezd el büszkén mosolyogni, mire csak megrázom a fejem, és kétfelé szedem a reggelit.

Evés közben a mai programon gondolkodom, mivel már napok óta csak üldögélünk itt bent, de ebben a pillanatban meg is jelent édesanyám.

-Hjaj... - nyitja ki a hűtő ajtaját. - Jimin, drága fiam, tudod mennyire szeret téged anyukád... - kezd bele, mire kérdőn nézek felé. - Marhára nincs kedvem vásárolni menni, de kellene valami ebédre is, ti meg folyamatosan ültök, nem mozdulnátok ki a kedvemért a boltba? - fejezi be, és szenvedő tekintetét látva átgondolom a dolgot.

-Ha adsz egy listát, megyünk. Úgyis kell a mozgás, meg szép az idő is. - válaszoltam, majd Jungkookra néztem, aki épp most fejezte be az evést, és csak nagyban bólogatott az ötletre. - Rendben, akkor megyünk ha elkészültünk.

Az út a bolt felé csendesen telt, mert nem igazán tudtam mit mondani a nyuszi fiúnak így kora reggel, meg hűvös is volt, de a pulcsiját sikerült megtartanom továbbra is, ő meg szerzett egy kabátot magának.

Elérve a célt léptünk be a boltba, majd célirányosan a zöldségek felé igyekeztünk. Anya valami tésztáról magyarázott nekem, amihez sok zöldség kell, meg hús is, szóval remélem minden lesz, ha már a tömeg előtt érkeztünk ide.

-Jungkook, hoznál nekem egy cukkinit? - kérdezem a mellettem ácsorgótól, aki jókedvűen megindul kicsit arrébb, amíg én a paprikák közül válogatok. Azonban két perc elteltével még mindig sehol nincs, és kezdek aggódni, hogy elnyelte őt valami idős néni, aki pont ugyanazt a zöldséget akarta, mint ő. Bármi lehetséges...

Szóval utánamentem, és meg is találtam őt a sor végén, ahol egy középkorú nő próbált vele kommunikálni, de annyira nem értette a helyzetet, hogy nem nagyon tudott megszólalni se.

-Hölgyem, elnézést, de tényleg fogalmam sincs ki maga. Még ha ismeri a rokonaimat, nekem maga akkor is csak egy idegen, szóval.... kérem.. - akadozott a beszédben.

-Elnézést, de örülnék ha a barátomat nem hagyná teljes sokkban, mert még haza kell érnünk. - mosolygok kissé idegesen a nőre, majd felkapok egy cukkinit és bedobom a kosárba, aztán Jungkook karját elkapva arrébb cipelem őt onnan. - Szerintem szerezzük meg a húst, és tűnjünk el innen, fura alakok vannak ma reggel. - nézek rá, ő meg a még mindig minket méregető nőre pillant, és beleegyezik a dologba.

-Fogalmam sincs ki ez, de hirtelen letámadott, hogy én mennyit nőttem, meg rég látott, és hogy "jaj de fess lett a kis Kook uraság", én meg itt adtam fel agyilag. - uralkodni akartam magamon, de erre a mondatára felnevettem, de gyilkos tekintetét lárva be is fejeztem ezt.

-Menjünk haza. - mondtam, majd igyekeztem tovább a következő szükséges árucikkig.

A szüleim otthon szintén nevettek a sztorin, Jungkook meg csak égő fejjel ült mellettem.

-Örülök, hogy mindenki jól szórakozik rajtam. - motyogta, mire oldalba böktem, és ezután végre hajlandó volt mosolyogni.

-Na jó, gyerekek, én megyek, főzök akkor. - kelt fel anya a kanapéról.

-Nekem át kell vennem egy ismerősöm csomagját, szóval majd jövök. - kelt fel apa is, majd elindult az ajtó felé.

-Nos, mit csináljunk? - kérdezte Kook, mikor ketten maradtunk a nappaliban.

-Fogalmam sincs... kiülhetünk a kertbe, vagy várhatunk itt akár az ebédre. - vetek fel ötleteket, mire a továbbra is fáradt fiú hirtelen lejjebb csúszik, majd a vállamra dől. - Kook.. - kezdenék bele, de félbeszakít.

-Azt mondtad várhatunk itt is. - válaszolja jókedvűen, én meg mosolyogva becsukom a szemeimet, hogy pihenhessünk ebédig.

2020.05.28.