*Jungkook szemszöge*

Ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja nekem, hogy a szünetem első napjain Jiminnel és az apukájával - akit mind kiderült, Jiwonnak hívnak - fogok pizzát enni a tv előtt, én tarkón vágtam volna azt az embert egy "hülye vagy" kíséretében. Meg persze titkon egy kis reménnyel.

-Szóval mi lett az ebéddel pontosan? - kérdezte Jimin egy fura arckifejezéssel, közben a pizzát tömve a szájába.
-Hát... az úgy volt, hogy én nekikezdtem, és a húst elkezdtem olajban sütni... - kezdett bele Jimin édesapja - Aztán egyszer csak pattant egy hatalmasat, és minden olajos lett a konyhában, a hús pedig tönkrement. - nevetett fel óvatosan. - Csodáltam hogy nem hallottátok mert mert számomra hangos volt. De a lényeg, hogy inkább feladtam és rendeltem pizzát. - fejezte be a magyarázatot.
-És ha jól értelmezem.. valószínűleg nem is takarítottál még fel. - folytatta Jimin.
-Én akartam! - kezdett védekezni Jiwon. -  De a rongyok is olajosak lettek, ezért előbb bedobtam őket a mosásba. Szóval elvileg mire végzünk az ebéddel, azoknak is készen kell lenniük.
-Akkor segítünk. Ha anya meglátja ezt, szívbajt kap... - fogta a fejét Jimin.

Nem bírtam tovább, kibukott belőlem a nevetés. Jiwon igencsak meglepődött, de lehajtotta a fejét, és ő is nevetni kezdett. Majd csatlakozott a drága társam is.

Szóval pizzázva, hárman, nevetve ültünk egy számomra nagyrészt idegen házban, és szuperül éreztük magunkat.

Evés után elpakoltunk, és a frissen mosott konyharongyokkal elkezdtünk takarítani. Jiwon nem viccelt vagy túlzott, tényleg minden olajos volt.

Egy egész órán keresztül, nevetve dolgoztunk, és mire mindenhol csillogott minden, már mind a hárman elfáradtunk.
-Szerintem... én most ledőlök pihenni. - intett egyet Jiwon, majd pillanatokon belül eltűnt. Gondolom a hálószobájukba vonult.
-Mi is menjünk szerintem. Legalábbis én benne lennék a pihenésben. - mondtam Jiminnek, aki bólogatott a javaslatomra, és el is indult a szobájába.

Az ágyára feküdtünk, és kezdtem kínosnak érezni a csendet. Akartam kérdezni valamit, de még nehezen ment ez nekem.
-Jimin.. - szólítottam meg a mellettem fekvőt. - Azt mondtad... - kezdtem bele, de el is akadtam rögtön.
-Jajj, te. Tudom mit szeretnél. - kezdett el megint nevetni, majd elkapta a kezem, hátat fordított nekem és magához húzott, hogy átölelhessem. Nos, a terv igazából az volt, hogy nem leszek bátortalan és megkérdezem, de hálás voltam, hogy olvasott a gondolataimban és megkönnyítette a helyzetemet.
-Köszönöm. - nevettem kínomban én is magamon, majd becsuktam a szemeimet, és egy sóhaj után, szinte pillanatok alatt elaludtam.

Mikor felkeltem, Jimin még mindig az ölelésemben szuszogott. Csak éreztem, mert a szemeimet még nem voltam hajlandó kinyitni. Azonban egyszer csak suttogást hallottam, és elkezdtem figyelni.
-De Jiwon, hogy lehetnek ilyen aranyosak? Csak nézem őket, és megáll a szívem... - női hang volt, és mivel Jimin apukájával konzultált, így gondolom az új személy csak az édesanyja lehetett. - Hihetetlen, hogy a fiunk választottja itt van... olyan büszke vagyok rájuk. Csak azt sajnálom, hogy eddig idiótán viselkedtünk. - erre a mondatra viszont muszáj voltam felnézni.
-A múlt miatt fölösleges rágódni. - szólaltam meg halkan, és néztem a nő szemébe. - Már megtörtént. És kár, vagy nem, Jimin ettől lett olyan tökéletes, amilyen most. Szóval ne bánják. - egy lágy mosollyal koronáztam meg a mondataimat, majd szemeimet újra lehunyva folytattam a pihenést.

Ahogyan hallottam, Jimin szülei csak kimentek és becsukták az ajtót.
-Igazán bölcs vagy. - szólalt meg hirtelen a karom alatt pihenő fiú.
-Mióta vagy ébren? - kérdeztem kicsit meglepetten, de csöndben.
-Mióta megszólaltál a fülem mellett, gyökér. - kuncogott, majd ő is kinyitotta a szemeit, és rám nézett. - Sosem aludtam még ilyen jól. Mielőtt apáék rendesek lettek, azelőtt nagyon nem voltam kipihent, és nem teltek kellemesen az éjszakáim. Nem tudtam pihenni. Azóta jobb a helyzet, sőt. De most tényleg rendesen kialudtam magam, még ha nem is volt ez sok idő. Szóval ezért is köszönöm.  - mondta, amin végképp elképedtem, de megtartottam végre a keményebb arcomat.
-Nagyon szívesen. Máskor is. - válaszoltam vigyorogva, majd arcomat a hátába fúrtam, és beszívtam az illatát. Meg kell állapítsam, nem kamu a könyvekben az ilyesmi: hihetetlenül jó illata van ennek a srácnak.
-Ha végeztél a szagmintával, le is mehetnénk anyáékhoz. - szólalt meg kedvesen, mire csak morogtam egyet, és folytattam az eddigi cselekedetemet.

10 perc elteltével azonban már lent ültünk a nappaliban, és vígan beszélgettünk az egész busani családdal. Hihetetlenül jól éreztem magam velük, édesanyám fura viselkedése óta most először tudtam elvonatkoztatni attól, hogy milyen a helyzet otthon. Még egy teljes napja sem vagyok itt, de ezek az emberek már most látszólag teljesen befogadtak, és ez sokat jelent nekem ebben a helyzetben. Jiminnel pedig még össze kell szoknunk és ismerkednünk, de szerintem jól megleszünk. Nála jobbat nem is kaphattam volna.

2020.04.20.