*Jungkook szemszöge*

Szeptember elseje van. Az első iskolai nap ebben a tanévben. De ez az év különleges számomra: ugyanis ma lettem 16 éves, ami azért fontos, mert 7 nap múlva lesz az éves vetítés. Anyáék nagyon izgulnak, hogy kit szánnak nekem.

Én inkább ideges vagyok emiatt az egész miatt. Hogy fogom megtalálni azt az embert, akit kapok? Az egyetlen dolog amit a kinézeten kívül megadnak, az az ország. Annyival megkönnyítik a dolgot, hogy melyik országban van az illető. De mi van, ha egy kínait kapok? Nem tudom átfésülni az egész országot... a társkereső oldalakat pedig már a rendszer bevezetésének elején betiltották. Nem értem miért, hiszen csak egyszerűbb dolgunk lenne. Csak reménykedni tudok, hogy itt, Dél-Koreában él a választottam.

Az iskola kapuján belépve szememmel rögtön keresni kezdem barátaimat. Meg is látom őket a lépcső mellett, így elindulok arra.

-Sziasztok! - köszöntem nekik, mire Taheyung rögtön megölelt. Utána Yoongi és Namjoon is kezet fogtak velem. Velük nem szokásom ölelkezni. Azt csak Taehyunggal szoktam, de már nem is tudom, miért. Alsó tagozatban ismertük meg egymást, egy másik iskolában, és ez a szokásunk megmaradt.
-Szevasz Jungkook! Boldog születésnapot, te lökött! - bokszolt a vállamba Yoongi, mire elmosolyodtam.
- Jaj, tényleg! Boldog születésnapot! - mondta Tae és Nam is.
-Köszi srácok! - mosolyogtam egyre jobban.
-Na és, ti ketten várjátok már a nyolcadikát? - kérdezte Namjoon tőlem és Tae-től. Ők Yoongival eggyel felettünk járnak, így ők már tavaly megtudták, kit kell keresniük. Azóta is bőszen kutatnak, de még semmit nem találtak, ami alapján helyes irányba tudnának indulni. Annyit tudnak, hogy Nam egy amerikai lányt kapott, ezért ő elkezdett angolul tanulni. Yoongi egy koreai lányt kapott, így neki ennyivel is talán könnyebb dolga van. Tae pedig egyidős velem, így pont velem együtt tudunk részt venni a vetítésen.
-A szüleim jobban izgulnak, mint én. - nevettem fel zavartan, majd hallgattam, ahogyan Tae mesélésbe kezd az őt ért családi támogatásról. Az én családom csak annyit mondott, hogy bármiben segítenek ha tudnak, de nekem ennyi elég is volt tőlük arra, hogy megnyugodjak.

A jelzőcsengő megszólalt, így mindenki bevonult az osztálytermébe, és vártuk az osztályfőnököt. Amint belépett a terembe, illendően köszöntünk neki, majd meghallgattuk azt, amit minden évben elmond. De most a végén kiegészítette mondandóját a nyolcadikai vetítéssel kapcsolatban.

-Gyerekek, ne felejtsétek el! A héten készülnek rólatok a felvételek titokban, hogy a videókon teljesen magatokat adjátok és ne legyenek később félreértések. Itt van a papír amit mindenkinek alá kell írnia. A szüleiteknek is vigyétek haza a papírokat amiket kiosztok nektek. Az ő beleegyezésük is kell, hogy ne legyen semmiből visszaélés. Az iskolák is aláírják, akiknek le lesz vetítve a filmetek, de azt az aláírást nem fogjátok látni, nehogy valakinek kicsivel könnyebb dolga legyen a többieknél. Fél nyolcra jön az összes friss 16 éves, akiknek idén kell részt venniük a vetítésen. Ez az osztály ebből a szempontból szerencsés, sőt az egész iskola, mert direkt úgy válogatták össze a diákokat még első osztályban, hogy csak azok kerülhessenek egy helyre, akiknek később, vagyis most egyszerre lesz esedékes a vetítés. Köszönöm a figyelmet mindenkitől. Szombaton semmi különlegeset nem kell felvenni. Mindenki legyen itt, az a lényeg. Ahogyan általában öltözködtök, az pont megfelelő lesz. További szép napot mindenkinek! - mire kimondta az utolsó szót, ki is csöngettek és mehettünk haza. Itt ennyiből áll az első nap.

Itt is lennék az első fejezettel. Remélem elnyerte tetszéseteket. ha így van, azt kifejezhetitek egy csillaggal vagy egy kommenttel. Köszönöm!

Nemoo
2019.11.16.