Felébredtem, mikor a nap áttűzött a vékony függönyömön. A kezem azonnal a szemeimhez emeltem, mert az erős fény bántotta őket. Felnyögtem és megfordultam, látva, hogy a mellettem lévő hely üres. Úgy tűnt, mintha valaki aludt volna itt; elkezdtem gondolkozni, hogy vajon mi történhetett múlt éjjel. 

Nyílván, az első dolog, ami az eszembe jutott, hogy Cianna partijára mentünk. Aztán felmerült a kérdés bennem, hogy hogy nem fájhat a fejem, majd mikor lenéztem, megláttam, hogy csak egy póló van rajtam, hogy pontos legyek, Ellisé. Vagyis, Ellis eljött Cianna partijára, mivel eléggé ismeri őt, majd velem együtt jött haza. Emlékeztem, hogy a bejárati ajtónál egy, az én cuccaimmal teli táskát adott át mielőtt elmentünk, tehát ez az egyetlen elfogadható magyarázat számomra. A szekrény-beli történtek Luke-val teljesen homályosak voltak. Beugrottak dolgok, mint például egy beszélgetés egy idegennel, de nem emlékszem, hogy hogyan jutottam haza. 

Felültem és hunyorítva körülnéztem, mert még mindig nem szoktam hozzá az erős fényhez. Beletúrtam a kócos frufrumba, ami okot adott rá, hogy felkeljek és rendbe szedjem magam. A lábaimat eszméletlenül nehéznek éreztem, ahogy a fürdőszobába mentem. Felkapcsoltam a villanyt és eldöntöttem, hogy rámférne egy fürdőzés, mert szemceruza maszatos volt az arcom. 

Elkezdtem keresni egy törülközőt, de sehol sem találtam. A kezemmel megdörzsöltem az arcom, így egy kicsit jobban felébredtem. Pislogtam párat, majd gondoltam, hogy hozni kellene egy nadrágot és pár törülközőt a mosókonyhából. 

Felkaptam a telefonom a szekrényről és átsétáltam Luke szobájába, hogy köszönjek neki. Egy vállrándítással elintéztem, hogy valószínűleg elváltak útjaink a bulin. A nappaliba mentem, hogy láthassam Ellist, de meglepetés ért, mivel általában itt marad, miután nálam tölti az éjszakát, de most nem volt sehol. A homlokomat ráncoltam, átmentem a konyhába és ott sem volt. Ahogy a mosókonyha irányába fordultam hallottam, hogy a bejárati ajtó becsapódik, majd ezt követte némi káromkodás is.

Odasiettem és vigyorogva vártam, hogy találkozhassak a pasimmal, de helyette Luke-ot láttam meg. Egy póló és egy farmer volt rajta, még csak nem is hosszú szárú a 45 fokos időben. 

"Meleg van?" Kérdeztem, figyelve őt; szerintem nem is tudta, hogy itthon vagyok. Rám nézett. Dühösen nézett, bár néha nála ez volt a természetes. Felhúztam az egyik szemöldökömet, ahogy a kezem közé vettem az arcát.

Motyogott néhány szót, amit nem értettem, ledobta a telefonját a kanapéra és a karját dörzsölve bement a konyhába. Hallottam, ahogy babrál néhány dologgal, ahogy kihúztam a friss törülközőket a szárítóból és átdobáltam őket a vállaim fölött. 

"Hé, Luke?" Kiáltottam. Nem válaszolt, de tudtam, hogy ott van mögöttem, szóval csak simán figyelmen kívül hagyott engem. Felegyenesedtem és a konyha felé fordultam, majd láttam, ahogy a tenyerébe temetett arccal ül az asztalnál. "Luke." Szólítottam; akartam, hogy rám figyeljen.

"Mi van?" Kérdezte keményen, felemelve a fejét, még csak rám sem nézve. Soha nem volt okunk dühösnek lenni egymásra, tehát ez egy új és ijesztő dolog volt számomra. 

"Jól vagy?" Óvatosan kérdeztem, nem akartam még jobban feldühíteni őt. A halántékát dörzsölte és még mindig nem nézett rám. Elkezdtem piszkálni a körmöm, várva, hogy reagál. 

"Jól vagyok." Kertelés nélkül mondta ki, végre megfordult a széken és rám nézett. Kiengedtem a levegőt, amit észre sem vettem, hogy bent tartottam. Témát váltottam, látva, hogy ez zavarta. 

"Nem tudod véletlenül, hogy hová ment Ellis? Általában itt tölti a napot, miután este átjön." Csökkentettem a hangerőmön. Kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az oka, amiért rosszkedvű. Figyeltem, ahogy egy nagyon kicsit összeszorítja az állkapcsát.

"Ellis nem volt itt ma reggel." Morogta. Az arckifejezésem megváltozott, teljesen összezavarodtam. 

"Ó." Ez volt minden, amit mondani tudtam. Néztem, ahogy megigazítja a fején azt a hülye beanie-t, mikor megláttam a kabátja alatt pár lila foltot. Felvontam a szemöldökömet; nem számítottam rá, hogy Luke kedveli az egyéjszakás lányokat. 

"Kitől vannak azok?" Kérdeztem szemtelenül, a szemöldökeimet húzogatva. Rám nézett, pontosan úgy, mint pár pillanattal ezelőtt.

"Miről beszélsz?" Kérdezte. Csendben maradtam, végigfuttattam az ujjaimat a nyakamon ott, ahol neki a foltok voltak. Szemrebbenés nélkül felemelte a kezét, hogy megérintse őket. Elkerekedett a szeme, mintha hirtelen bevillant volna neki valami.

"Szóval?" Sürgettem őt, mindig is kíváncsi voltam az ilyen dolgokra. Ami Luke-ot illeti, ő nem nagyon akarta tudni, hogy Ellis és én miket csinálunk. 

"Uh, Cianna-tól. Cianna-tól vannak." Megbotlott a nyelve, megszakítva a szemkontaktust. Megforgattam a szemeimet, tudtam, hogy Cianna tenni fog valamit egy napon, csak nem gondoltam, hogy ebbe Luke is bele fog menni. 

"Legalább védekeztetek?" A szavak kicsúsztak az ajkaim közül, mielőtt átgondoltam volna őket. Arca rózsaszín árnyalatot vett fel; beleharaptam belül a számba, hogy elrejtsem a nevetésemet.

"Nem szexeltünk, te bolond." A hangulata könnyed lett, így elengedtem egy mosolyt. 

"Nem gondoltam volna, hogy egyszer hallom, ahogy egy tinédzser srác a "szex" és a "bolond" szót ugyanabban a mondatban használja." Ismertem el, figyelve, ahogy felkel és a saját szobája felé sétál.

"Ellis otthon van, egyébként." Mondta nekem, mielőtt bemenekült volna a szobába. Levettem a vállaimról a törülközőket és összeráncoltam a szemöldökeimet. Össze voltam zavarodva, hogy miért csak most mondja ezt, tehát követtem őt és válaszokat követeltem. 

"Honnan tudod?" Kérdeztem, az ajtófélfánál állva. Átnézett a válla felett, ahogy lerakott pár pólót az ágyára. Elém sétált és egy pillanatra rám nézett, kinyitva a szekrényét és kivéve belőle pár akasztót.

"Nála voltam ma reggel." Mondta ki kereken. Tudtam, hogy ő és Ellis barátok, de nem hittem, hogy nélkülem is szoktak együtt lógni. Ez egy kicsit furcsa volt nekem.

"Miért voltál ott?" Beszéltem.

"Miért teszel fel nekem ennyi kérdést?" Kérdezett vissza, abbahagyva a dolgát és rám bámult. "Nézd, miért nem mész le hozzá, látom, hogy majd' meg halsz érte." Várta, hogy valami reakciót kivált belőlem, de semmi nem történt. Megforgattam a szemeimet és kimentem a szobájából, csak el akartam felejteni ezt a témát. 

Csak arra tudtam gondolni, hogy Luke valamiért mérges rám és utáltam ezt az érzést. Az egész 12 évünk alatt, mióta barátok vagyunk még sosem veszekedtünk. Legyünk őszinték, áldozatot is hoztam ezért. Csak fel akartam szaladni hozzá, hogy megölelhessem és összeborzolhassam a hülye haját és elmondhassam neki, hogy szeretem őt és minden oké lesz, de talán nem ez lenne a legjobb pillanat. 

-

Megfogadtam Luke tanácsát és átmentem Ellishez. Ürességet éreztem a gyomromban, mintha ez egy ok lenne, amiért Luke azt mondta nekem, hogy jöjjek át ide. Idegessé tett, de már milliószor éreztem ezt és sosem volt ok rá, hogy ez történjen. 

Kicsit esett az eső, de nem zavart annyira, hiszen itt szinte mindig szitál. Számos blokkot elhagytam Ellis házáig, mivel nem hívtam taxit, azt csak Luke szokott, mikor vele vagyok. 

Fellépkedtem Ellis lakásáig és megnyomtam a csengőt. A zsebembe tettem a kezeimet, mivel nem hoztam kesztyűt és ezt még az eső sem könnyítette meg. Felemeltem a fejemet, mikor meghallottam az ajtó túloldalán lévő kulcszörgést. Az ajtó csak egy kicsit nyílt ki, pont annyira, hogy Ellis ki tudja dugni a fejét. 

A haja nagyon kócos volt, mintha csak most kelt volna fel. Nem szoktam meg, hiszen mindig felállítva hordja. Néztem, ahogy szája szokatlanul furcsa mosolyra húzódik. 

"Szia, Autumn." Mondta, rám pislogva párszor. Aggódva néztem rá, hisz' nem nagyon akart beengedni. 

"Rosszkor jöttem vagy valami?" Kérdeztem. Hátranézett a válla felett, majd újra rám. 

"Csak egy kicsit elfoglalt vagyok." Udvariasan mosolygott, de látszott rajta, hogy nem nagyon akar beszélni, ami eléggé furcsa volt rá nézve. A gyanúm egyre jobban erősödött, mint ahogy a kabátomon az esőcseppek száma. 

"Mivel vagy elfoglalt?" Néztem csúnyán rá, nem tetszett, hogy ennyire távolságtartó. Mielőtt válaszolhatott volna, belöktem a lábammal az ajtót és megláttam egy magas, szőke lányt, aki csak a fehérneműjét és egy pólót viselt. 

A szívem megállt, de valahogyan mégis tudtam beszélni. Az elmém üres volt és semmit nem tudtam kontrollálni. 

A lány az ajtó felé pillantott és farkasszemet nézett velem, majd felrohant a lépcsőn. Ahogy még egy utolsó pillantást vetettem rá, rájöttem, hogy az a póló az enyém. Ellisre helyeztem a figyelmemet, aki nem csinált semmit, csak a lábait bámulta. 

"Egy kicsit elfoglalt vagy, mi?" Felnéztem rá, reménykedve abba, hogy belátja a tetteit. 

"Autumn, ez nem az-"

"Ne merd nekem azt mondani, hogy nem látom jól a dolgokat." Megráztam az ujjam az arca előtt és közelebb léptem hozzá. "Nagyon is jól tudod, hogy mit műveltél. Az én pólómban volt, az Isten szerelmére!" Mondtam, felemelve a hangomat. 

"Re-Rendbe tudjuk hozni." Mondta halkan, megfogva az egyik kezem. Hátrahőköltem, nem láttam semmi érzelmet a szemeiben, ez csak egy hülye álca volt.

"Te nem tudod ezt helyrehozni, Ellis." Beszéltem. Nem válaszolt. "Undorodom tőled. Azt gondoltam, hogy az a 2 év számít valamit." Ráztam meg a fejem, miközben elkezdtem lelépdelni a lépcsőkön. 

"Várj." Kiáltotta, ahogy visszafordultam. Megálltam, jelezve, hogy meghallgatom őt. "Tudok rólad és Luke-ról. Megcsaltál." Közelebb mentem hozzá, nem értettem, hogy jött ide most Luke.

"Először is, nincs semmi Luke és köztem." Mondtam összeszorított fogakkal. "Ne merd belerángatni ebbe őt. Másodszor, azt gondolod, hogy én voltam az egyetlen, aki megcsalta a másikat? Nézd meg ezt a helyzetet, amibe benne vagy, Ellis." Bólintott, mintha egyetértett volna. Leugrottam az utolsó lépcsőről az utcára; nem érdekelt, hogy néznek minket.

"Baszd meg." Mondtam ugyanazzal az udvarias mosollyal, amivel korábban ő is megajándékozott engem. Mielőtt nagyobb jelenetet csináltam volna, elindultam a saját otthonom felé.

Füstöltem a dühtől. Amennyire csak el tudod képzelni. Tudtam, hogy hamarosan ez be fog következni, szinte forrt a vérem. Még soha nem csaltak meg, szóval ez egy új érzés volt. Eléggé fájt, hiszen nem számítottam erre pont Ellistől. Olyan hibátlan és illedelmes srác, de gondolom a dolgok meg tudnak változni.

Mielőtt megemészthettem volna a dolgokat, futni kezdtem. Vagy inkább sprintelésnek nevezném. Kerülgettem az embereket, nem törődve azzal, hogy párba beleütköztem. El akartam tűnni az eső elől és otthon akartam lenni. Óráknak tűnő idő alatt végre megláttam a lakásunk épületét; felszaladtam a lépcsőkön, nem érdekelt, hogy már alig állok a lábamon. 

Lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. Szégyelltem magam, amiért nem hoztam kulcsot, így elkezdtem verni az ajtót, míg Luke ki nem nyitotta. 

"Pont azon gondolkodtam, hogy hol- Jézus Krisztus, jól vagy?" Kérdezte, olyan gyorsan behúzva a házba, ahogyan csak tudott. Nem válaszoltam, mivel nem tudtam, hogy jól vagyok-e, tehát zárva tartottam a számat. "Teljesen eláztál, Autumn." Állította a nyilvánvalót, majd segített levenni a nehéz kabátomat és felvenni egy meleg pulcsit.

Kezdtem összerakni a dolgokat: Luke mérges volt ma reggel és elment Ellishez, Ellis lemondta a randikat és mind a ketten furcsán viselkedtek. Minden világossá vált. Felkaptam a fejem és Luke felé fordultam, ahogy közeledett felém egy törölközővel a kezében.

"Tudtad." Mondtam durván. Eldobta az anyagot és védekezve felemelte a kezeit. "Tudtad, hogy Ellis megcsal engem, nemde?" A kezeim ökölbe szorultak, éreztem, ahogy több ezer érzelem fut át rajtam.

"Autumn, hadd magyarázzam meg." Beszélt nyugodtan, lassan odasétálva hozzám.

"Miért nem mondtad el?!" Kiáltottam, érezve, ahogy könnycseppek lepik el a szemeim. Amióta ismerem Luke-ot, csak kétszer látott sírni és ez volt a harmadik. Kitágultak a szemei, ahogy meglátta az enyéimbe a könnyeket.

"Nem tehettem." Válaszolta, megdörzsölve a tarkóját.

"Mit értesz azon, hogy nem tehetted?!" Ordítottam. "Tudtad, hogy 2 éven keresztül csal a pasim és te nem mondhattad el?!"

"Nem akartam az az ember lenni, aki megbánt téged." Csak állt ott és le nem vette tekintetét a szemeimről. Egyszerre feszülten, dühösen és szomorúan néztem rá.

Megéreztem érintését a csuklómon, hagytam, hogy simogassa azt és visszavarázsolja annak eredeti színét. Egyetlen szó nélkül Luke leültetett a kanapéra és adott időt, hogy letöröljem a könnyeimet. Hátradőlt a párnákra, az egyik bokáját a térdére emelve. Mikor úgy érezte, hogy eljött az ideje a beszédnek, elkezdte.

"Két hétről tudok." Halkan mondta, nem tudta, hogy fogok reagálni. "Akkor tudtam meg, mikor kiborultál egy filmezős estén." Bocsánatkérő pillantása valódi volt, nem úgy, mint az Ellisé. "Véletlenül felhívott téged és én vettem fel, majd hallottam egy lány hangját a háttérben, szóval szembesítettem őt ezzel. Másnap mindent elmondott nekem." Magyarázta, a kezével mutogatva.

"Miért nem mondtad el?" Suttogtam, még mindig mérgesen.

"Nehéz volt." Ismerte el.

"És miért hiszi azt, hogy van valami köztünk?" Luke-ra néztem, ahogy beharapta az alsó ajkát a választ keresve. Vett egy mély levegőt, majd felém tornyosult. "Mi a franc folyik itt?" Követeltem.

"Mikor ma reggel elmentem Ellishez, meglátta ezeket a...nyakamon." Mondta kissé zavartan. Lehajtotta a fejét, majd felemelte és rám nézett. A kezét a nyakához érintette, oda, ahol a foltok voltak. "Ezeket nem Cianna okozta, hanem te. És ez az, amit elmondtam neki."  

"Nem én tettem." Tiltakoztam. "Ellisszel voltam tegnap este." Kereszteztem a karjaimat, nem hittem el Luke sztoriját. Megforgatta a szemeit és leengedte a karjait. 

"Ellis nem volt itt tegnap éjszaka. Még a bulin sem volt, egyébként." Mondta. Az ötletem, hogy mi történt éjszaka, megváltozott, de még mindig nem tudtam pontosan, hogy mi is lehetett valójában.

"Akkor mégis ki volt az ágyamban?" Kérdeztem. Elhajoltam Luke-tól és kikerekedtek a szemeim, mikor rájöttem, hogy valójában csak ő volt itthon és mivel nem akart összejönni Cianna-val, ő volt az egyetlen, akivel összebújhattam. "Komolyan, Luke?!" Kiabáltam felállva. "Nem tudom elhinni, hogy így kihasználtál!" Frusztráltan végigszántottam a vizes hajamon, valószínűleg van benne pár gubanc.

"Az ölembe ültél és csak egy melltartó meg egy tanga volt rajtad. Kértelek, hogy hagyd abba, mielőtt valami rosszat tennél." Védte magát, felállva és követve engem a konyhába.

"Mielőtt én tennék valami rosszat?" Tettem a mellkasomra az ujjam, hangsúlyozva, hogy nem én voltam az, akit ebben hibáztatni lehet.

"Igen, te." Vágott vissza. "Túl részeg voltál ahhoz, hogy levedd a ruhádat, szóval megkértél, hogy segítsek. Francba, én becsuktam a szemeimet, hogy biztosan ne lássak semmit, de te csak az ölembe ültél és szétterpesztetted a lábaidat és-" 

"Elég!" Kiáltottam, felemelve a kezeimet. Odamentem hozzá és a mutatóujjam a mellkasára tettem. "Mi barátok vagyunk." Lenyeltem a gombócot a torkomban és ránéztem. "És mi nem leszünk semmi többek."