Mindig is olyan ember voltam, aki fel volt készülve bármilyen kalandra. Szerettem a kirándulásokat, partikat, utazásokat, bármit, amit tudnál említeni. Mindenki tudta ezt rólam, ezért az emberek meglepődtek, mikor Ellisszel kezdtem randizni. Ő szeret a dolgok jó oldalán maradni. Nyilvánvalóan nem ugrottam a vízbe, hogy idiótának higgyenek, de egy kicsi huncutság nem fáj senkinek. Kivéve őt, ahogy azt említettem.

Luke és én itt vagyunk ezen a partin már vagy egy órája. Azt mondta nekem, hogy ez egy 'kis' buli lesz, de már közel 50 ember tömörült ebbe a lakásba. Voltak néhányan a bejárati ajtón kívül, de bent őrület volt. A zene már dübörgött háromnegyed tizenkettőkor, így számítottam arra, hogy pár napig nem fogok hallani.

A legtöbb embert nem is ismertem. Ismertem Luke-ot, Cianna-t, Luke barátait és egy randomot, aki felajánlotta, hogy felakasztja a kabátomat a fogasra. Luke ezzel a 3 sráccal a kampuszon találkozott pár héttel ezelőtt. Beszéltem velük pár szót, elég hangosak és idegesítőek, pont úgy, mint Luke. Tökéletesen összeillenek.

Ami engem illet, már volt bennem néhány ital és tudom, hogy az este végére ez a szám nőni fog. A nyár végén mindig teljesen elengedem magam, mert tudom, hogy ezt a suli időszakában nem tehetem meg. És azt beleszámítva, hogy Ellis majdnem meglátott csókolózni Luke-val, szükségem van egy kis szórakozásra. Én mindig társaságban iszok, nem látom annak okát, hogy alkoholba folytsan a bánatom.

Luke soha nem volt egy nagy alkoholista. Mióta túl van az első alkalmán, még másodévesként szilveszterkor megfogadta, hogy soha többé nem süllyed le ilyen szintre. De nem hinném, hogy nem több, mint 3 italt ivott meg 3 év alatt. Nem látom annak értelmét, hogy valaki másnaposan tönkretegye az egész napját és elfelejtkezzen mindenről. 

"Felelsz vagy mersz?" Cianna vinnyogó hangja töltötte be a házat. Körülbelül 10-en ültünk összenyomódva a hátsó tornácon. Pontosan nem tudom hogyan, de mindenki úgy döntött, hogy azt a játékot játszuk, amit nyolcadikos korunkban. 

"Merek." Egy fiú hang válaszolt. Luke ölében ültem, hiszen csak 6 szék volt. Az éjszaka folyamán a furcsa feszültséget érezhetődött Luke és én köztem, mint mindig. Felemeltem a fejem és láttam, hogy Luke egyik barátja, azt hiszem Ashton, válaszolt.

"Hmmm." Cianna megérintette az állát és összeszorította az ajkait. Megforgattam a szemeimet, ez olyan dolog, amit akkor tesz, mikor idegesíteni akar. "Keress egy lányt a tömegben és érd el, hogy hazamenjen veled." Mosolygott fényesen. Ashton megforgatta a szemeit, akárcsak én az imént. Elvigyorodtam, tudva, hogy ugyanolyan felkavart, mint én. 

"Passz, Cianna." Vallotta be. "Ez kegyetlenség." Kuncogott, megrázva a fejét, néhány elfojtott nevetés hallatszott, többnyire Cianna felé.

"Jó." Puffogott, majd hátradobta a haját. "Kérdezz most te, de utána ki vagy zárva." Kacsintott. Ash teljesen figyelmen kívül hagyta és testvével felém és Luke felé fordult. 

"Luke." Szólt. Éreztem a haját a nyakamnál, ahogy felkapta a fejét olvasás közben, akármit is olvasott a telefonján. "Felelsz vagy mersz?"

"Merek." Luke azonnal válaszolt. Soha nem passzolja el a meréseket, mint a többi srác. A fiúk meglehetősen buták őszintének lenni ebben a játékban. Ez olyan, mintha azonnal mernél, azzal kapnál egy végső hatalmat vagy valamit, nem tudom.

"Hét perc a mennyben Autumnal." Nézett rám, ahogy beharapta az ajkát, hogy elrejtse a nevetését. Luke felé fordultam és az arca kezdett halvány rózsaszínné válni. 

"Neki-" Félbeszakítottam, mikor leszálltam az öléből. Megragadtam a kezét a lehető legcsábítóbban, ami a tömegből éljenzést és fütyülést váltott ki. 

Meglepődtem Luke reakcióján, mivel már csináltuk ezt többször ezelőtt. Nem csókolóztunk a szekrényben, csak megjátszottuk. Mindig úgy teszünk, mintha tényleg mennénk csinálni valamit és állandóan túldramatizáljuk, mikor csak ülünk és beszélgetünk néhány percig. 

"Uh, Autumn?" Kérdezte Luke idegesen, ahogy bezártam az ajtót. Csendre intettem őt tudva, kint emberek ácsorognak és várják, hogy csináljunk valamit. "Mi-"

"Ne aggódj, nem azért vagyunk itt, hogy boldogítsuk egymást." Suttogtam, elengedve egy apró nevetést. A fülemet az ajtóhoz nyomtam ellenőrizve, hogy az emberek még mindig hallgatóznak-e, vagy már beszélgethetünk. "Oké, mi a helyzet?" Kérdeztem leülve és magammal húztam őt is.

"Mi a helyzet?" Kuncogott. "Keresztbe ülök egy sötét szekrényben a legjobb barátommal egy partin, ez a helyzet." Mondta kicsit hangosabb, de még egyszer nem csitítottam el. 

"Ez nem olyan élvezetes, legyünk reálisak." Vihogtam. A kis mértékű alkohol szédítőbbé tett, mint máskor és Luke figyelmeztetett. Mint mindig.

A fennmaradó időben random dolgokról beszélgettünk. Jó volt, hogy mindketten tartottuk magunkat a beszélgetéshez, így elviselhetőbb volt a helyzet. A főiskoláról beszélgettünk, mikor hangokat hallottunk kintről, ahogy azt kérdezgetik: melyik szekrényben vagyunk mi. A fejem az ajtó felé fordult és hirtelen felálltam, Luke követett, de sokkal lassabban.

"Gyerünk." Nyögtem meglökve a bicepszét. Közelebbről hallottam a hangokat és nekinyomtam a hátamat a falnak, megragadtam Luke-ot és a mellkasomhoz préseltem őt. "Csak tegyél úgy, mintha épp a nyakamba lennél." Suttogtam. Elkerekedtek a szemei, lassan lehajolt hozzám.

"Biztos-" Kezdte. A szavába vágtam és még lentebb húztam, hogy át tudjam kulcsolni a nyakát. 

"Igen, biztos vagyok benne." Mondtam neki. Lábujjhegyre álltam, hogy könnyebb legyen neki átölelnie a hátam. Azt hiszem, az időzítésemnek lőttek, mikor az ajkai túl sokáig voltak pár centiméterre a nyakamtól. 

"Gondolom, nem szükséges siettetned engem." Hümmögte közel a nyakamhoz. Nagyot nyeltem, hirtelen ideges lettem. Ahogy befejezte a mondatot, Ashton tépte fel az ajtót.

"Megtaláltam őket!" Kiáltotta, miközben megfordult, azt hiszem, ott volt a másik barátja is. Luke hagyta a homlokát lecsúszni a vállamon, míg én megragadtam az alkarját. Kiengedtem egy halk nevetést, ahogy felnézett rám bocsánatkérő pillantással és piros arccal. 

"Menjünk vissza." Beszéltem, megragadva újra a kezét és kihúztam a tömegbe. 

-

Az egy nagyon, nagyon jó dolog, hogy Luke és én olyanabban az épületben lakunk, mert egyikünk sem volt képes a vezetésre. Nos, Luke az volt, de ő rendkívül óvatos ezen a téren. Nem bírja valami jól a veszélyes helyzeteket. Ami engem illet, az előretekintésem mindig igaz volt és most felbuktam a lábamba. Örültem, hogy képes voltam állni, de ha egy lépést is tettem Cianna házán kívül, egyből nekicsapódtam Luke-nak, majdnem eldöntve őt is. 

Most itt állunk a bejárati ajtónk előtt, Isten tudja min nevetve. Megtartottam a kezemben a csilingelő kulcsokat, de ki már nem tudtam nyitni az ajtót. 

"Hadd csináljam én." Morgott Luke mögöttem. Néztem, ahogy zörög az ajtó előtt, mielőtt kinyitja. "Tessék." Mondta, megajándékozva engem egy mosollyal, ahogy udvariasan beengedett maga előtt.

Megbotlottam, de nem volt túl észrevehető. Szerencsére levettem a cipőimet, másképp biztos, hogy felbuktam volna a fájós lábamba. Ahelyett, hogy a földre estem volna, inkább a kanapét választottam. 

"Autumn." Jajgatott Luke, ahogy beljebb jött és meglátott engem a kanapén.

"Mi az?" Nyafogtam vissza, a csuklómat a homlokomra téve. Nagyot sóhajtott és odasétált a másik végébe, lelökve a lábaimat. "Hé!" Kiáltottam.

"Maradj csöndben!" Mondta, meglökve a vállaimat, amikor felültem. "Szomszédaink vannak, akik valószínűleg alszanak." Megdörzsölte a szemeit, jelezve, hogy elég volt mára a lárma.

"Rendben." Vigyorogtam. "LUKE HEMMINGS EGY FASZ!" Kiáltottam, megbökve a gombját. 

"Autumn!" Figyelmeztetett. Befogta a kezével a számat. Bandzsítottam, hogy lássam, a keze az ajkaimon vannak. Felemeltem a kezem és próbáltam leszedni onnan, végül sikerült. 

"AUTUMN SAUNDERS UTÁLJA LUKE HEMMINGS-ET!" Ordítottam megint, hangosabban ezúttal. A saját nevetésem töltötte be a szobát, míg meg nem láttam haragos arckifejezését. "Gyerünk már, Luke, szórakozz egy kicsit." Mondtam neki, felállva és elindulva a szobám felé. 

"Nem mondok ellent a 'szórakozásnak', hogyha nem ébreszted fel azzal a szomszédaimat, hogy a nevemet kiabálod." Követett engem. Megállt, mikor az ajtókerethez ért, nekitámaszkodott és keresztbe tette a kezeit. 

"Nos, ha más összefüggéssel mondod, elég jó szórakozásnak tűnik nekem." Vontam meg a vállaimat, tudva, hogy magára veszi a viccet.

"Primrose!" Kiáltotta.

"Vicceltem, vicceltem!" Védtem magam, ahogy leültem az ágyamra, miközben figyeltem, ahogy a fiókjaimhoz megy és kivesz belőle ruhákat nekem az alváshoz. Minden alkalommal megtette ezt, mikor részeg voltam, mert félt, hogy kárt tennék magamban. Bármennyire is tagadta, tudtam, hogy ez az igazság. "És megmondtam, hogy ne hívj így." Tettem hozzá, ránézve az ölemben lévő kezeimre.

"Megmondtam neked, hogy fejezd be az ordibálást, nem de?" Vágott vissza, egy halom ruhát felém tartva. Elvettem őket, felálltam, de problémáim akadtak a ruhámmal, ugyanis a cipzár elég messze volt. 

"Csak fogd be és segíts." Követeltem, közben párszor megbotlott a nyelvem. Helyet cseréltünk, most ő ült, én pedig előtte álltam, majd a hajamat az egyik oldalra dobtam. 

"Esküszöm, te óvodás vagy. Sosem tudod levenni a ruháidat segítség nélkül." Sóhajtott fel. Kacagtam és a mellkasomon magamhoz szorítottam a ruhát, hogy le ne essen. "Mi olyan vicces?" Kuncogott. Megfordultam és néztem, ahogy a kezeit a szemeihez emeli. 

"Luke." Mondtam lassan. Tudtam, hogy eléggé tisztel engem ahhoz, hogy kihasználjon egy ilyen alkalmat, de ebben a pillanatban tudtam, hogy nem csak a semmiről van szó.

"Félig meztelen vagy." Mondta világosan. Megálltam pár pillanatra, várva, hogy megmozdul, de semmi. Megforgattam a szemeimet és levettem a kezeim a mellkasomról, majd rátettem az övéire, hagyva, hogy a földre essen a ruha, most csak egy fekete csipkés melltartóban és egy hozzá tartozó alsóban álltam. Lehámoztam a kezeit az arcáról, meglepődtem, hogy nem küzdött ellenem.

"Rendben van." Biztattam, csökkentve a hangerőmön. Gondolkozás nélkül beleültem az ölébe, épp úgy, mint mielőtt eljöttünk. 

"Mit művelsz?" Kérdezte lassan, végre lenézett a majdnem meztelen testemre, majd vissza a szemeimbe. Vigyorogtam és a füléhez hajoltam, majd a könyökömet a vállára tettem, hogy elérjem a tarkóján lévő hajat. 

"Azt mondtad, gyakrabban csinálhatnánk ezt, nem?" Suttogtam, hagyva, hogy a szavaim kissé összefollyanak. Végighúztam az ajkaim az állán, remélve, hogy valami reakciót mutat felém.

"Barátod van." Beszélt csendesen, még mindig nem elhúzódva tőlem. 

"Amit nem tud, nem fáj neki." Motyogtam a nyakába, újra nekinyomva az ajkaim. Kezei egyből útnak indultak és megragadták a derekam.

"Nagyon megnehezíted azt, hogy távol tartsam magam tőled." Vallotta be, párszor fel-le mozgatva a hüvelykujját a csípőmön. 

"Tudom, ez az, amit akartam." Mondtam neki, lentebb csúszva és újabb jelet küldve neki. Mielőtt ténylegesen belemerültem volna a dologba, a kezei megragadták a vállam és letolt magáról. A szemeimbe nézett komoly tekintettel.

"Szerintem, szükséged van némi alvásra." Hangja elmélyült, biccentett egyet, reménykedve, hogy ezzel köt egy megállapodást. Mivel ezt Luke mondta, egyetértettem vele és a lábain keresztül az ágyra másztam. 

"Hé, Luke?" Szólítottam, míg dobott rám pár takarót.

"Hmmm." Hümmögött, fókuszálva arra, hogy kényelmesen érezzem magam. 

"Itt maradsz velem?" Kérdeztem, valami okból kifolyólag szerettem magam melett tudni. Nem válaszolt, ami miatt még kitartóbb lettem. "Kérlek?" Kérleltem, felé fordulva, hogy szemben legyek vele. Csak egy 'Ez most komoly?' pillantással nézett rám.

"Oké." Mondta meglepetten.

"Köszi." Kuncogtam, betakargatva magam, hogy melegen tartson. A mellkasomhoz húztam a térdeim, hirtelen átfutott rajtam a kimerültség. 

"Mindjárt jövök." Mondta, elhagyta a szobámat, mielőtt tiltakozhattam volna. Csal ültem és vártam pár percet, de már alig tudtam nyitva tartani a szemeimet. Elkezdett fájni a fejem, de úgy döntöttem, hogy csak reggel veszek be ibuprofent. 

Luke csendesen lépett be, nem akart felébreszteni. Kinyitottam a szemem és láttam, ahogy lerak egy pohár vizet és egy doboz fájdalomcsillapítót az éjjeliszekrényemre, mintha olvasna a gondolataimba. Átöltözött melegítőnadrágba, amit meg is értek, mert nem akar farmerben aludni. 

Becsuktam a szemeim, éreztem ahogy besüllyed az ágy és magára húzza a takarót, majd hozzáérinte a hosszú lábait az enyémekhez. Mosolyogtam, mikor megéreztem karjait a derekam körül. 

"Luke?" Motyogtam a nevét.

"Igen?" Válaszolta, miközben közelebb húzódott és az állát a fejem fölé tette.

"Csak meg akartam nézni, hogy ébren vagy-e." Babráltam a pólója szegélyével, amit azelőtt adott rám, mielőtt befeküdtem az ágyba. Csöndben voltam, még mindig éreztem a testemben az alkoholt. 

"Annyira nehézzé teszed, hogy a haverod legyek." Nevetett, az akcentusa erősebb volt, mint máskor. Ajkaim félmosolyra húzódtak, közben a testem nyugalomba helyeztem. 

"Megpróbálom nehézzé tenni." Mondtam álmosan. Mélyebbre bújtam a takaróban, majd a mellettem lévő fiúhoz húzódtam.  "Jó éjt, Lucas." Ásítottam. Még közelebb húzott magához, teljesen beborítva a kis testem. 

"Jó éjt, Autumn."