Sziasztok! :)

Csináltam egy csoportot a blognak, úgyhogy ha van kedvetek, csatlakozzatok! Ide fogom mindig kitenni először a részeket és itt kérdezhettek is róluk. 

https://www.facebook.com/groups/561182053982142/ 

Jó olvasást a részhez ;) xx

"Nem." Gyúnyolódtam. "Nem, nem, nem, nem, nem." Ismételtem Luke-nak, fogatmosva mellette és kimentem a szobámból. 

"Miért nem?" Nyöszörgött, ahogy követni kezdett. Leültem a kanapére és összefontam magam előtt a karjaimat, meg se próbáltam figyelni rá. 

"Nem fogok a te és Cianna 'játék randitokra' elmenni." Tettem a szavakat idézőjelbe, egyértelműen bosszantott ez a dolog. 

"Ez nem egy 'játék randi'." Mondta, utánozva engem. Leült mellém, csakhogy a testem elpártolt tőle. "Ez csak egy kis buli és meghívott engem. Gondoltam vicces lenne, ha te is jönnél." Úgy éreztem, mintha a tekintete égetne, bár nem láttam pontosan őt.

Vágtam egy grimaszt, ahogy végignéztem rajta. A szemeiben a szükségérzetet láttam, mintha nem mennék el, vége lenne a világnak. Közelebb húzódtam hozzá, ahogy ez az egész hirtelen értelmet nyert. Ha tényleg azt akarta, hogy menjek el, én elmennék, de a tény, hogy ez Cianna lakásán lesz, csak tönkretenné ezt nekem. 

"Gyerünk már, Autumn." Mondta és gyengén ráhelyezte kezét a vállamra. Ez olyan dolog, amit csak akkor tesz, ha akar valamit. Lepillantottam a vállamra, majd a szemébe, amik most sokkal kékebbek voltak, mint általában. "Csak gyere el velem. Békén foglak hagyni, amikor csak akarod."

Elnéztem tőle, megpróbálva eldönteni, hogy akarok-e menni és teljesen ellenkeztem a saját pioritásaimmal, de végül döntöttem. Hangosan felnyögtem, majd visszafordultam hozzá. "Rendben van." Mondtam ki nyíltan. "De-" Mielőtt be tudtam volna fejezni a mondatot, Luke megállított azzal, hogy rámugrott és beborított egy öleléssel.

"Köszönöm, köszönöm, köszönöm." Ismételgette, hangja megkönnyebbültnek hangzott. Az erőteljes lökésének köszönhetően, leterített a kanapéra és a karjait körém tette.

"Ne érj hozzám." Mondtam egyszerűen, remélve, hogy leszáll rólam. Ahogyan fogása szorosabbá vált, újra felszólaltam. "Luke!" Kiáltottam. "Szállj le rólam!" Küzdöttem ellene, de ez még mindig nem használt. "Miért vagy ennyire izgatott ez miatt? Ez csak egy kis parti." Fújtattam, kifújva egy tincs hajat az arcomból, ha már a kezeimet úgysem tudtam mozgatni. Felült és kérdőn nézett rám.

"Ez az utolsó bulink, mielőtt a suli elkezdődne, nem akarsz egy kicsit mókázni?" Igaza volt, eléggé csintalan tudok lenni, és ő is. Csak nem tetszett az ötlet Cianna-ról és ez miatt nem volt kedvem hozzá.

"Igazad van." Sóhajtottam, könyökeimre támaszkodtam és ránéztem. "Megpróbálom majd a legjobbat kihozni belőle." 

-

"Úgy nézel ki, mint egy kurva." Bukkant fel mögöttem Luke a tükörben, végignézve rajtam tetőtől talpig.

"Nem is!" Szóltam vissza, kisimítva a fekete ruhámat. Kicsit szűkebb volt, mint azt szerettem volna, de nem volt túl rövid és a mellkasom sem látszódott ki annyira. Valószínűleg csak össze volt zavarodva a drasztikus különbség miatt, mivel állandóan bő pólókat hordok. "Ki vagy te, hogy ilyeneket mondj?"

"A legjobb barátod vagyok. Kötelességem elmondanom ezt." Tette karba kezeit a grafikás fekete pólója előtt. Öszehúzott szemekkel néztem rá a tükrön keresztül.

"Hát," Kezdtem, nekitámaszkodva a pultnak. Levezettem rajta a tekintetem, amit észre is vett és felvonta a szemöldökeit, mintha csak bizonyítana valamit. "Nem lehet egy kicsit szórakoznom?" Jelentettem ki úgy, ahogy ő az előbb. 

"Kész vagy?" Kérdezte, teljesen figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatomat. Kiegyenesedtem, végigsimítva a hajamon.

"A kérdés az, hogy te kész vagy-e." Mondtam, utalva a pólójára és a farmerére. Lenézett, majd vissza, és megigazította a sapkát a fején.

"Umm," Simított ki néhány kóbor hajtincset. "Igen." Megforgattam a szemeimet és ránéztem.

"Vedd azt le." Parancsoltam.

"Úgy értem.." Igazította meg a pólója gallérját. Kinyújtottam a karomat, hogy megüssem, de ellépett előlem. "Csak viccelek." Nevetett, látva a reakciómat. Néhány pilanattal később megint megszólalt. "Nem fogom levenni a sapkám." Mondta komoly hangon, belenézve a tükörbe, majd rám.

"Vedd le!" Ismételtem, most hangosabban.

"Nem mondhatod meg nekem, hogy mit csináljak!" Emelte fel a hangját vicces hangzással, olyan volt, mint egy kisgyerek, mikor 'felnőttösködik'. Csalódottan fújtam ki a levegőt, majd felugrottam és lekaptam a beanie-t. "Hé!" Kiáltotta, ahogy kirohantam a fürdőszoba ajtaján. Mielőtt fel tudott volna zárkózni, kifordultam a sarkon és futni kezdtem előle. 

Végül elkapott és felemelt, karjai szorosan tartották a testem. A kanapéra rakott, még mindig küzdve, hogy kikapja a kezeim közül azt a hülye sapkát. Tehetséges ahhoz, hogy akármikor fel tudjon kapni magára, ami hátránya a barátságunknak. Nos, legalábbis az én szempontomból.

Minden figyelmeztetés nélkül estem a kanapéra és súlya hamarosan követett. Mindkettőnk száját káromkodások hada lepte el, végül visszaszereztem a kezeimbe és felálltam, mielőtt újra elkaphatna. Fölém magasodott, de nem ijedtem meg.

"Ülj le arra a rohadt kanapéra." Szidtam le, a bőr ülésre mutatva. Szó nélkül leült és a vereség tisztán látható volt az arcán. "Máskor is lefogsz ülni nekem?" Kérdeztem, lecsökkentve a hangerőm. Elfordította a fejét tőlem és összefonta karjait a mellkasa előtt. Az állát kissé felemelte, így úgy nézett ki, mint egy óvodás. A hajához nyúltam, de hátrahőkölt és megajándékozott egy haragos pillantással.

"Akkor jó." Ragadtam meg mindkét vállát, mire hátradőlt és az ölébe ültem, lábaimat a két oldala mellé téve. Lenéztem a terpeszben lévő lábaimra és hál' Istennek elég hosszú volt a ruhám, hogy takarjon. "Ez annyira közönséges." Motyogtam, de még mindig elég hangosan, hogy hallja. Hallottam nevetni a bajsza alatt, ami miatt elkaptam a fejem.

"Ez nem történt volna meg, ha nem loptad volna el a beanie-m." Mondta, rám vigyorogva. Megforgattam a szememet és kihúztam a hátam. Visszavezettem ujjaimat a hajába, szerencsére most nem hőkölt meg. Felállítottam a sapka által lelapított haját, ami most félre volt dobva. 

"Igazán jó hajad van, nem kéne elrejtened egy hülye beanie alá." Mutattam egy félmosolyt neki, ő pedig felnézett rám. Befejeztem a hajával való munkám, mert ennél jobban már nem lehetett rögzíteni. "Csak megpróbáltam jobbá tenni." Kuncogtam a szemébe nézve és kezeimet újra a vállára helyeztem.

"Kösz." Mondta egy szégyenlős mosollyal. Viszonoztam a gesztust, majd rájöttem, milyen közel is vagyunk egymáshoz. A közöttünk lévő távolság alig volt 5 cm, ez megnehezítette, hogy koncentráljak bármire is. "És egyébként, nem nézel ki úgy, mint egy kurva." Hangja elhalkult, önelégült mosoly kúszott arcára. "Különösen jól nézel ki." Mondta, közelebb jőve hozzám. 

"Köszi." Sóhajtottam ki, éreztem, hogy az arcom világos rózsaszín árnyalatot vesz fel. Soha nem voltam még ilyen közel hozzá, nem még hogy ennyi ideig. Egyenesen felült, ami lehetővé tette, hogy teljesen megfoghassam a vállait.

"Tudod," Kezdte. Tekintete az ajkaimra vándorolt, megnyalva a sajátjait. "Többször kéne ilyet csinálnod." Mondta szemtelenül. Ahogy az ajka mozgott az akcentusával együtt, az őrületbe kergetett.

"Mhmn." Motyogtam halkan az utolsó másodpercekben. A forróság sugárzott róla és rólam is. Épphogy érintették egymást az ajkaink, egy hangos kopogás hallatszott a lakás ajtaján. A hirtelen jött zaj kirántott a gondolataimból és visszalökött a valóságba. 

Leugrottam Luke-ról, hagyva a gondolatot, hogy tulajdonképpen majdnem megcsókoltam a legjobb barátomat, miközben nekem pasim van. Leültem az asztalra a kanapé előtt, miközben Luke éppen felkelt, hogy ajtót nyisson, mert én teljesen sokk alatt voltam. Az érzés, hogy milyen közel volt hozzám, még mindig bizsergett az ajkaimon.

Azok után, amik pár pillanattal ezelőtt történtek, összeszedtem magam, miközben visszajött a szobába. Lenéztem az ölembe és a lábaimat lóbáltam, miközben leült elém. 

"Um, Ellis volt." Jelentette ki, meglehetősen ügyetlenül. "Azt akarja, hogy adjam át neked ezeket." Felnéztem és láttam, hogy Luke egy táskát tart a kezében; egyből eszembe jutott, hogy otthagytam nála, mikor legutóbb ott aludtam. A szemeibe nézve vettem el a táskát.

"Köszi." Válaszoltam halkan, elrejtve a zavarodottságom, hogy Ellis miért érezte szükségét annak, hogy visszaadja ezt nekem. Luke felállt és odasétált, ahova a beanie-jét dobtam. "Luke?" Szólítottam, bűntudatot érezve azért, amit éppen akartam kérdezni. Rám nézett egy üres kifejezéssel, de nyilvánvaló volt, hogy az álla egy kicsit megfeszült. "Nem lehetne," Kezdtem, a körömlakkomat kapargatva. "Tudod, hogy nem mondjuk el senkinek sem ami történt?" A gyomrom bukfencezett a szavaim hallatán, utáltam, hogy el kell felejtenem ezt, mert, hogyha egyikünk akarta is ezt, akkor valami volt ott. "Nem akarom-" 

"Nem akarod, hogy Ellis megtudja." Fejezte be helyettem. Nem tudtam felfogni, hogy milyen hangvételt alkalmazott, de a halvány mosolyából ítélve, nyugodt volt. "Értem. Nem indulhatnánk?" Javasolta, megdörzsölve a tarkóját. Visszamosolyogtam rá, felálltam és követtem őt.

"Menjünk."