Miközben besétáltam a konyhába a karjaimat kinyújtottam a fejem felett, majd leengedtem magam mellé azokat. Szörnyen hosszú hetem volt a suliban, ma pedig vasárnap van, úgyszintén szülinapom is, így megengedhettem magamnak a késői kelést.

Hunyorogva néztem rá a pulton lévő szépen becsomagolt ajándékra, majd Luke-ra pillantottam, aki hátat fordítva nekem csendesen nyomkodta a telefonját. Kaptam a lehetőségen, hogy ráugorva ráijesszek, de elbuktam és duzzogva figyeltem Luke-ot, aki felvont szemöldökkel nézett rám.

"Boldog Szülinapot." Nevetett, átölelt az egyik karjával és a vállához húzott engem.

"Kösz," Mondtam röviden, ahogy gyorsan megpusziltam az arcát.

"Van számodra valamim." Bökte meg a vállam, míg a hűtőben turkáltam egy kis narancsléért. Kiegyenesedtem és a szekrényhez mentem, ahol a poharakat tartjuk.

"Láttam." Mosolyogtam rá halványan.

"Nyisd ki." Unszolt, valószínűleg izgatottabb volt az ajándékom miatt, mint én.

"Oké, oké." Kuncogtam, ahogy az asztalhoz sétáltam az italommal a kezemben. Leültem és Luke követett, mohón várva rám, majd magamhoz húztam a két dobozt.

Két kicsi doboz volt egy klasszikus szülinapi csomagolópapírba tekerve, tetejükön masnival és vékony, kék szalaggal. Lassan kibontottam a szalagot, Luke-ra pillantottam, aki úgy nézett ki, mintha szét akarná tépni a dobozt.

Kibontottam az első dobozt és félredobtam a papírokat. A kinézetéből ítélve, egy pici ékszerdoboz volt benne, ami egyből mosolyt csalt az arcomra. Felnyitottam és az első dolog, ami elkapta a tekintetemet, az a kicsi, lila kő volt. Egyből a talizmánommá vált, ahogy az ujjaim közé fogtam a vékony, ezüstláncot.

"Luke." Nyafogtam hitetlenkedve, mintsem haragból.

"Tetszik?" Kérdezte egy udvarias mosoly kíséretében, ami passzolt derült tekintetéhez. Felnevettem és a vállára hajtottam a fejemet.

"Persze." Válaszoltam. 

Ha bárkit kéne említenem, aki jó a lehető legvárhatóbb ajándékadásban azok én és Luke lennénk. Minden évben ruhát adunk egymásnak vagy ebben az esetben ékszert vagy valami hülyeséget, butaságot.

"Még van egy másik is," Mondta és magunkhoz húzta.

Ugyanolyan könnyedséggel bontottam ki ezt a dobozt is, mint a másikat és ami legelőször feltűnt az az, hogy képes volt üres dobozt adni nekem, mivel annyira könnyű volt. Megráztam a fejem, ahogy felszedtem a ragasztót és végre kinyitottam a dobozt. Benne egy összehajtott papírt fedeztem fel.

Összevontam a szemöldökeimet, ahogy kivettem, széthajtottam és egy másik papír esett az ölembe. Felvettem és az asztalra tettem, majd elolvastam a rajta lévő információkat. Az ajkaim azonnal szétváltak és megragadtam szabad kezemmel Luke karját.

"Kalifornia?!" Kiabáltam a meglepettségtől.

"Ja." Válaszolt könnyedén, figyelve engem, ahogy izgatottan fészkelődök.

"Ez egy egész hétre szól." Futtattam végig a kezemet a kócos, arcomba lógó hajamon, még mindig nem hittem el, hogy egy repülőjegyet fogok a kezemben, ami a LAX-ig repít engem. "Tavaszi szünet, ugye?" Kérdeztem, megnézve a dátumot a papíron.

Bólintott a fejével, "Igen." Biztosított, míg felvettem a másik lapot az asztalról.

Elolvastam az információkat, amik ugyanazok voltak, mint az enyémen, csak ezen Luke neve szerepelt az enyém helyett. Tartottam a kezemben a két jegyet és kígyóztam ültemben az ajándékoktól.

"Istenem," Fújtam ki a levegőt. "Nagyon szépen köszönöm." Kulcsoltam a nyaka köré a karjaimat és szorosan magamhoz öleltem, valószínűleg már túl szorosan, mint kellett volna. Elhúzódtam tőle egy hatalmas vigyorral, ami az ő arcán is láthatóvá vált. "Együtt megyünk Kaliforniába." Mondtam, egyre jobban imádva az ötletet, ahányszor kimondtam.

"Igazából," Kezdte. "A srácokkal megyünk Kaliforniába." Informált. A szemeim tágra nyíltak, csak reménykedtem abban, hogy ezen a kiránduláson nem fognak letartóztatni senkit.

"Ó Istenem." Motyogtam, látva Luke félmosolyát előbukkanni.

"Hát, Calum lett volna csak, mivel nála szállunk meg," Magyarázta. "De Michael és Ashton alapból tervezték, hogy leugranak és talán maradnak pár éjszakát."

"Calum, most komolyan, ő lesz a harmadik?" Vontam fel az egyik szemöldököm rajta, vagy inkább az ötleten, hogy én és Luke úgy leszünk ott, mint egy pár, Calum meg csak úgy.

"Hozza a barátnőjét." Mondta, levéve egy kis súlyt a vállaimról.

"Jó, reméltem, hogy nem én leszek az egyedüli lány." Nevettem. Meglökte a vállamat a sajátjával és fel-le vezette tekintetét rajtam.

"Ráadásul így lesz ami eltereli a figyelmüket rólad." Mondta, hirtelen megragadva a derekamat. Kiengedtem egy apró sikolyt, mire gyorsan befogtam a számat, valószínűleg nagyon idegesítően hangozhattam. "Komolyan mondom!" Kuncogott, felállva és megragadva a kezem, így követni tudtam őt.

"Hová megyünk?" Kérdeztem, még mindig Luke irányítása alatt, ahogy a folyosón sétáltunk. Megállt és körbefordult anélkül, hogy elengedte volna a kezem.

"Hová szeretnél menni?" Kérdezett vissza, lepillantva rám.

"Um," Kezdtem, körbenézve, hátha megkapom a választ a csípős levegőtől. "Itt szeretnék maradni." Válaszoltam, a nevetésem egybefolyt szavaival.

Megforgatta a szemeit, "Szülinapod van, elviszlek valahová."

"Az előbb kaptam ajándékokat, amik egyenként több száz dollárt érnek, semmi mást nem kell tenned értem." Ráztam meg a fejemet és figyeltem, ahogy betol a szobámba.

"Szülinapod van, szóval legyél dögös, még akkor is, ha mindig az vagy." Lökött be a hálószobám ajtaján és elengedte a kezem, majd ránézve megláttam a vigyort az arcán.

"Annyira fiú vagy." Morogtam, ahogy lehajtotta a fejét, majd egyből fel is emelte.

"Elviszlek a városba." Javasolta, ahogy elkezdte becsukni az ajtót. "És egyébként, a jegyek ingyen voltak. Megköszönheted Calumnak." Mondta, mielőtt becsukta az ajtót.

Felsóhajtottam és megráztam a fejemet Luke-on, ezen egyre több alkalommal kapom rajta magam. Legalább hálás voltam, amiért érdekesen tartotta az életemet, amire pontosan számítottam mostantól, míg el nem hagyjuk Kaliforniát.

-

Órák hosszan át rohangálás a Times Square-en és folyamatos turisták kerülgetése után biztosra mondhatom, hogy elfáradtam. De már csak 2 óra maradt a szülinapomból és tudtam, hogy Luke biztosítani fogja a majdnem tökéletes szülinapot számomra.

"Tudnád még húzni egy kicsit az időt?" Kérdeztem játékosan Luke-tól, aki a zár feloldásával bajlódott. Semmit nem mondott, valószínűleg figyelmen kívül hagyta az okos megjegyzésemet és kinyitotta az ajtót, majd beengedett engem.

Leraktam azt a pár szatyrot, amikbe leginkább ruhák voltak, amiket a következő évszakra szerettem volna. Legtöbbször tiltakoztam az ellen, hogy Luke még több pénzt kölcsön rám, de reménytelen eset, így megpróbáltam magam türtőztetni, ami egyszerű volt.

Megvártam, hogy becsukja az ajtót, majd kezét a kis hátamra tette és a nappaliba vezetett. Mindketten leültünk a kanapéra és azonnal egymásba gabalyodtunk. Egyszer csak megbökött, mire felnéztem rá.

"Jó napod volt?" Kérdezte, ujjaival végigszántott hátul a hajamon. Bólintottam és lassan ajkait az enyéimre helyezte, egy másodperccel később pedig alig húzódott el.

"Köszönöm." Motyogtam, visszahajolva hozzá és durvábban rányomva ajkaim a szájára.

Kihasználta a helyzetet és hátradőlt, mire a mellkasára zuhantam. Egy kuncogás csúszott ki a számon, ami hamar elcsendesedett Luke újabb csókjától.

 A dolgok kezdtek hamar felforrósodni és most már a kezeink egymás hajában voltak, a lélegzeteink szaporábbak lettek minden egyes másodpercben. Kibújtam a kezei alól, levettem a dzsekimet és arrébb löktem, amíg próbáltam kontaktusba maradni vele.

Felült, én így az ölében ültem, majd küszködött azzal, hogy levegye a kabátját magáról. A kezemet a számhoz emeltem, hogy elrejtsem nevetésemet, de észrevett, mielőtt erre képes lettem volna. Rám bámult és gyorsan felállt a kanapéról, majd karjait a hátam és a térdemhez téve felemelt.

"Luke!" Kiáltottam, fészkelődve a karjai közt, ahogy menyasszonypózban vitt a szobáink felé. Feladtam a harcot és ellazultam a kezeiben, félelmemben karjaimmal a nyakát fogtam. "Olyan édes vagy, hogy ettől feldobódok." Nevettem, ahogy az ajtókilincset kereste.

"Ebben vagyok a legjobb." Nyomott egy puszit a homlokomra, ahogy belépett a szobámba, lerakott az ágyamra és azonnal fölém mászva újra megcsókolt. Az ujjai megragadták a pólóm szegélyét, amit áthúzott a fejem fölött, majd ő is ugyanezt tette.

Előbb utóbb az ágyamban találtuk magunkat összefonódva a ruháink nélkül. A takaróm szétterült rajtunk, ahogy a nyakamnál időzött, megbizonyosodva arról, hogy hagyjon rajtam pár jelet, amik jó pár napig láthatóak lesznek.

Felért hozzám és megragadta a háttámlát, mire a dereka köré fontam a bokáimat, várva, hogy ténylegesen mozogjon.

"Mi tart ilyen sok-"

Elállt a szavam, mikor a hátamnál meghajlott valami és egy hang hallatszott, ami a háttámla ütődése volt a falnak. A hátam az ágyneműbe mélyedt, ahogy felpillantottam Luke-ra.

"Whoops." Kuncogott, egyáltalán nem érintette meg a dolog. De ebben a szituációban engem se.

"Kérlek," Kezdtem, megpróbálva kibökni a szavaim. "Ne tegyél lyukat a falamba." Az ujjaimmal megkarmoltam a derekát és innentől kezdve biztos vagyok benne, hogy a szomszédaink panaszkodni fognak ránk.

"Ezt nem ígérhetem meg." Mondta, felemelve a kezét és az arcomba dobva a tincseimet. Engedtem neki és a szabad kezemmel kisöpörtem a hajam az arcomból, legszívesebben kiabáltam volna vele.

Végül is megbékültünk egymással, miután ellenőriztünk mindent legalább ötször, hogy rendben vannak-e. A gyorsasága kezdett alábbhagyni és kifutni a ritmusból, mikor már egyikőnk se bírta tovább tartani.

Többszörös káromkodás hagyta el mindkettőnk száját, ahogy Luke ajkai visszataláltak az enyéimhez. A fejem kissé hátradőlt és az alsó ajkam még mindig a fogai közt volt, míg mindkettőnknek végünk lett.

Mellém dőlt, a lélegzeteink még mindig hevesek és gyorsak voltak. Passzoltak a csillogó testünkhöz, ami a köztünk lévő forróságtól jött elő. Felé fordultam, ahogy a hátán feküdt és egy vékony mosollyal bámulta a mennyezetet. A karja a feje alatt volt, míg a másik lustán pihent a párnámon.

Áhítattal bámultam őt, csodáltam a kinézetét most. A nedves és kócos haja passzolt gyengéd szemeihez, amikkel most visszabámult rám. A homályosan megvilágított szobám tökéletesen körberajzolta arcát, míg az annak színét annyira nem engedte láttatni.

"Mi az?" Kérdezte, áthelyezve a súlyát az oldalára, így szembefordulva velem. A tenyerembe temettem a fejemet és hagytam, hogy a könyököm a párnáimba süllyedjen.

"Kösz," Mondtam halkan, figyelve, ahogy a szemöldökei megemelkednek rajtam.

"Nem kell megköszönnöd, amiért szexeltem veled. Sokkal boldogabb vagyok." Válaszolta. Megforgattam a szemeimet és megböktem a vállát, ahogy önelégülten nézett rám.

"A szülinapomra értettem, te perverz." Fektettem le a fejemet a párnákra és közelebb csúsztam hozzá. Ösztönösen körém tette karjait és szorosan magához húzott.

"Ez esetben, akkor, szívesen." Nevetett halkan és rekedten az előző kimerültségtől.

A szemeim akárhányszor pislogtam mindig nehezebbek lettek és ezt Luke is észrevette. Halkan dúdolta az egyik kedvenc számát, amit köszönve nekem, nemrég fedezett fel. A hang egyaránt tartott ébren és tett álmosabbá.

A karjai a hátamról a derekamra vándoroltak, mire kinyitottam a szemeimet, a szempilláim a mellkasát súrolták. Gyengéden rám mosolygott, mielőtt szólásra nyitotta a száját.

"Én-" Kezdte, de gyorsan becsukta a száját. Furcsán néztem rá, amit viszonzott egy ostoba mosollyal. A fejemet a mellkasára tettem, ahogyan ujjaival fel-le szántott a gerincemen. "Jó éjszakát, Autumn." Sóhajtott, ez elegendő volt ahhoz, hogy lecsukjam a szemeimet az alvás reményében.

"És boldog szülinapot," Mondta utoljára. Mosolyogtam magamban, még jobban hozzábújtam és mély álomba merültem.