A telefonom rezegve jelzett még egy üzenetet Luke-tól. Reggel 8 óta nem láttam és látszólag már túl régóta vártam rá.

"miért vagy ilyen édes"

Másodszorra figyelmen kívül hagytam, próbáltam koncentrálni a professzor előadására. Az újabb zúgás úja félbeszakított és lepillantottam a képernyőre, amin ugyanaz a név állt.

"válaszolj :-("

Megforgattam a szemeimet és odébb löktem a telefonomat, hátradőltem a székemen, alig vártam, hogy kijussak innen. Mohón firkantottam a jegyzetfüzetembe, várva a következő diktálásra, amit majd le kell írnom. Megálltam, mikor a telefonom harmadjára is felvillant.

"ma van valentin nap..."

Felvontam a szemöldökeimet az üzeneten, újra és újra csak ezt hajtogatta. Úgy döntöttünk, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, de ezt megszegte azzal, hogy ma este elvisz engem valahová, így én is vettem neki pár aranyos ajándékot.

"meg akarlak csókolni"

Magamhoz húztam a telefonom, ellenőrizve, hogy senki nem olvassa a vállam fölött az üzenetet. Figyelmen kívül hagytam az elkövetkező üzeneteket is.

"a nyakadnál kezdve"

Élesen beszívtam a levegőt, felpillantottam az ölemben lévő telefonról a körülöttem lévő emberekre.

"majd lentebb folytatva"

Ekkor döntöttem úgy, hogy válaszolok neki és küldtem egy emlékeztetőt, hogy órán vagyok és ne küldjön kockázatos üzeneteket, mikor az osztálytársaim itt vannak. Tudtam, hogy meg fogja kérdezni, nem-e tudnék hamarabb eljönni és mivel ő Luke volt, könnyedén megtettem.

Kimentem a teremből, páran megbámultak, ahogy az ajtóhoz mentem, köztük a professzor is. Halkan becsuktam az ajtót magam mögött és kiengedtem egy halk sóhajt, ahogy belenyúltam a zsebembe és elővettem a telefonom. Pont, mint remélem, küldött egy üzenetet, hogy hagyjam ott az órát. Felnyögtem és elindultam kifelé a suliból, majd hazaindultam.

Karjaimmal szorosan öleltem magam, ahogy sietve átvágtam az utakon. Múlthétről maradt még hó, ami egyáltalán nem akart elolvadni.

Az emberek, leginkább turisták között cikáztam és továbbra is hazafelé tartottam. A séta a szokásosnál hosszabbnak tűnt, valószínűleg azért, mert látni akartam Luke-ot. Ahogy elértem az apartmanházat, intettem pár idősebb párnak a lépcsőről. Úgy tűnt, hogy Valentin nap alkalmából elmennek vacsorázni.

Elértem a bejárati ajtót, belöktem és ledobtam a cuccomat az ajtóba. A lábaim fáradtak voltak és az arcom égett a hidegtől, ahogy ráraktam a kezeimet, majd ledőltem a kanapéra.

Luke halkan lépett be a szobába, a szabadidőnadrágja lecsúszva lógott a csípőjén, míg póló nem volt rajta. Felvontam az egyik szemöldökömet rajta, míg ő mutatta, vegyem el a lábam onnan, hogy le tudjon ülni.

"Egyáltalán ma bementél a suliba?" Kérdeztem, felhúzva a lábaimat.

"Nem." Dőlt hátra a kanapén és felrakta lábait az asztalra.

"Láttalak elmenni ma reggel, hová mentél?" Vontam össze a szemöldökeimet, ahogy rám nézett, majd vissza a fekete TV képernyőre.

"Titok." Mosolygott, megszorítva a lábam, ahogy felállt. "De ami nem titok az az, hogy egy órád van, míg elviszlek valahová, szóval készülődj." Nyújtotta felém egyik kezét, míg én lebiggyesztettem az alsó ajkam.

"Luke." Nyafogtam.

"Autumn." Utánzott.

"Megmondtam, hogy ne vegyél semmit." Sóhajtottam fel és megfogtam a kezét. Elengedte, mikor felálltam és megragadta a vállaim mögülem.

"Nem vettem neked semmit, elviszlek valahová." Vigyorgott és a szobám felé lökött.

"Hová megyünk?" Kérdeztem, figyelve, nehogy elessek a saját lábamba a lökdösésétől.

"Ha elmondanám, nem lenne tovább titok." Nevetett.

"Hogyan kéne öltöznöm?" Néztem hátra a vállam fölött, most már a szobám ajtajában álltunk.

"Szépen. Öltözz fel szépen." Bólintott, bedugva kezeit a zsebébe. Felsóhajtottam és felnéztem rá, megfogtam az ajtót és félig becsuktam.

"Oké." Mondtam, végleg becsukva az ajtót és a ruhásszekrényhez mentem, azon gondolkozva, hová is fog vinni.

-

Türelmesen ültem a kanapén, azon tűnődve, hová lett Luke. Pár perce készültem el és még 15 percünk maradt elindulni arra a helyre, ahol vacsorázni fogunk.

Elővettem a telefonom és fel akartam őt hívni, de eszembe jutott, hogy a konyhapulton hagyta a telefonját.

A bejárati ajtó hangjára felkaptam a fejem és hamarosan megjelent Luke ruhákkal a kezében.

"Nincs semmi ilyen ruhám, szóval kölcsönvettem Calumét." Mosolygott szélesen és beszaladt a szobájába, magamra hagyva a nappaliban.

Lerogytam a székre és megigazítottam a ruhám. Mióta Luke elmondta, szereti a ruhákat rajtam és mióta felfogtam, Ellis egy seggfej volt, hogy ő nem szerette, úgy döntöttem, abban megyek amiben én szeretnék.

Luke sietősen tért vissza, közben a haját igazgatta. Előttem állt meg, ahogy felálltam és lábujjtól fejig végigmért.

"Szép vagy." Mosolygott, megfogta a kezem és maga felé húzott. Lábujjhegyre álltam és nyomtam egy kis puszit az orra hegyére. 

"Azt mondtad, hogy így öltözzek." Kuncogtam, mire megkerült engem, a ruhám alja egy picit kiszélesedett.

"Magadhoz képest te sem nézel ki rosszul." Csodáltam meg az öltözékét, bár túl sokat nem változott. Ami más volt az a nadrágja, ami nem volt kikopva és a begombolt pólója.

"Köszönöm." Mondta röviden, felém nyújtva a karját, mire belekaroltam és elmentünk az ajtóhoz.

-

Tátott szájjal figyeltem a kis éttermet, majd Luke-ra néztem, aki épp a nevét mondta meg a foglalás miatt. Megcsikiztem Luke karját, ahogy az asztalunkhoz vezettek minket, a legtöbb ember 40 vagy 50 év körül lehetett és feltűnt, hogy a gyűrűktől és a márkás kabátjuktól akár szó szerint meg is vehetnének engem meg Luke-ot.

Szó nélkül leültem, elég csend volt. Hátul halkan szólt a zene, amit csevegések és kuncogások követtek a közeli asztaloktól, ahol szintén párok ültek.

Felnéztem Luke-ra, aki önelégülten nézett rám, készen állt arra, hogy kérdezősködjek a választásán.

"Először is, hogyan?" Nevettem halkan, körbenézve a pincéreken, akik ide-oda szaladgáltak.

"Egy hónapig spóroltam." Vallotta be, most már velem együtt nevetve. Egyértelműen mi voltunk az egyedüli tinédzserek ezen a helyen.

Végiglapoztam az előttünk lévő menüt. A legtöbb ételnek ki se tudtam mondani a nevét, mikor rájöttem, hogy nem kéne jól éreznem magam egy ilyen kis étteremben. De ma este nem bántam, ez egy igazi ajándék és teljesen rendben van, hogy ilyen szép helyen vagyunk.

"Miért van itt ilyen sok villa?" Suttogta Luke az asztal másik oldalán, összevonva a szemöldökét. A számra tettem a kezem, hogy visszafojtsam a nevetésem és körbenéztem.

"Mind másra való." Magyaráztam, ahogy újra végignéztem az étlapot.

"Például?" Kérdezte.

"Én sem tudom." Mondtam. "Senki nem fog azért hibáztatni, mert a nagyobb nyelű villát használod." Vontam meg a vállamat, belekortyolva az előttem lévő vízbe.

"Dehogynem!" Mondta, mire az egyik ujjamat az ajkaimra tettem, hogy elcsitítsam.

"Főiskolás vagy és elhoztad ide a barátnődet. Ha bármi lenyűgözheti őket, az te vagy." Biztattam, ahogy hátradőlt a széken.

"Autumn Saunders, a magabiztosságomat növelőm 2002 óta." Vigyorgott kiegyenesedve és a hideg pohártól lett vizes kezét megtörölte a nadrágjába. Felvontam az egyik szemöldökömet, ahogy visszarakta a poharat az asztalra.

"Luke Hemmings, a barátom 2014 óta és valószínűleg nem fog kitartani 2015-ig, ha nem használ szalvétát." Viccelődtem. Megforgatta a szemeit és beletúrt a hajába, kisimította a pólóját és körbenézett az étterembe, majd rám pillantott.

"Kérj, amit csak szeretnél." Mosolygott halványan, mire bólintottam és újra körbenéztem a helyen, mielőtt visszafordultam volna az előttem lévő étlaphoz.

-

A tükröm előtt álltam Luke-kal mellettem, épphogy hazaértünk, mindketten át is öltöztünk kényelmesebb ruhákba. Futónadrág volt rajtam és a pólója, míg rajta a szabadidőnadrág volt, amit akkor viselt, mikor hazaértem suliból. Póló nem volt rajta.

Észrevettem az apró ráncokat az arcán, ahogy mindketten a tükörbe bámultunk. Mindezt azután, hogy ragaszkodott hozzá, az én szobámban öltözzünk és az övé helyett az én fürdőszobámat használjuk.

"Hagyd ezt abba." A tekintetem a lebiggyesztett ajkáról az álmos szemére vándorolt.

"Mit?" Kérdezte, mire a ráncok azonnal eltűntek.

"A homlokodat ráncoltad. Ne csináld ezt." Mondtam, még mindig őt nézve a tükörben.

Felsóhajtott és saját magát nézte, szemeivel végigpásztázta magát a hajától egészen a tükör aljáig, ahol a csípője látszott.

"Luke." Löktem meg gyengén, amit könnyedén viszonzott. "Ne ítéld el magadat." Mondtam halkan, mindkettőnk arckifejezését nézve.

"Csak úgy nézek most ki, mint egy kupac szar." Sóhajtott fel, újra beletúrva a hajába. Morogtam attól, hogy Luke soha nem elégedett meg a kinézetével, mikor napról napra egyre jobban nézett ki.

"Nézz rám." Böktem a sminktelen arcomra, leginkább a hibáimra mutatva.

"Autumn, tökéle-"

"Ne mond, hogy tökéletes vagyok, mivel mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz." Nevettem, félbeszakítva őt.

Felsóhajtott, "Szerintem tökéletes vagy." Lépett mögém és kezeit a vállamra tette.

"És szerintem te vagy tökéletes." Mondtam, halványan rámosolyogva.

"De szerintem én nem vagyok az." Rázta meg a fejét, visszanézve a tükörbe, a mosolya illett az enyémhez.

"Szerintem én sem." Pislogtam rá párszor, ahogy csendben maradtunk. Kezeit elvette rólam, majd visszasétáltam a szobámba és leültem az ágyamra.

Figyeltem, míg ő pár pillanatig még a fürdőszobában maradt, majd visszasétált és megállt a szoba közepén. Megütögettem a magam mellett lévő helyett és felvonta az egyik szemöldökét rajtam, lassan elindult felém és leült.

Kis ideig csendben ültük, csak élveztük egymás társaságát. A kezeimet bámultam, míg fejemet a vállán pihentettem.

"Autumn?" Szólalt meg gyengéden Luke. Felemeltem a fejem és a fáradt szemeibe néztem.

"Igen?" Válaszoltam.

Egy mosoly növekedett a szája sarkában, ahogy a szemeim és az ajkaim között kapkodta tekintetét.

"Semmi." Fújta ki a levegőt és rám dőlt, mire mindketten a párnáim közé borultunk.

Fölénk húzta a takarót, a lélegzetem elakadt az ismeretlen szándékaitól. Közelebb csúszott hozzám és megfogta a kezemet.

"Remélem, jól érezted magad ezen a Valentin napon." Mondta, picit hangosabban, mint egy suttogás.

"Így volt." Biztosítottam, ahogy hozzábújtam. Szorosan körém tette egyik karját és megpuszilta a fejem tetejét, hátrahúzódott és mindketten álomba merültünk.