A konyhaasztalnál ültem és a gépembe pötyögtem egy esszét, ami mára kellett volna. Szerencsére havazott, így az órák elmaradtak. Péntek reggel volt és Luke épp elment reggeliért annak ellenére, hogy én szerettem volna, ha marad és nem megy ki a szörnyű időbe, ő úgy döntött ragaszkodik eredeti tervéhez.

Ellöktem magam az asztaltól, szünetet tartottam és felvettem magam mellől a telefonom. Luke már több, mint egy órája távol volt és ismerve őt tett egy kis kerülőutat a 'kávézóig, ami az utca túloldalán van'. Végigpörgettem a névjegyzéken, rányomva a nevére és tárcsázva őt.

A lábammal dobogtam a csengésre, majd felálltam és a kávéskannához sétáltam, ahogy vártam. Hallottam a kattanást, ahogy felveszi, pár elnyomott nevetés hallatszott a háttérben.

"Szia, bébi." Nyújtotta el szavait, mire megforgattam a szemeimet.

"Ew." Mondtam egyszerűen, felhúzva az orromat a beceneven, de egyúttal a feketekávé illatán is.

"Gyakorlatilag hallom, hogy összerándultál." Kuncogott.

"Így volt." Sóhajtottam. Összevontam a szemöldökeimet, ahogy cukrot és tejet öntöttem a kávémba.

"Hol vagy?" Kérdeztem, megváltoztatva a témát.

"Ashtonnál. Calum egy kirándulásról jött vissza vasárnap és mind itt vannak, szóval beköszöntem." Mondta, a nevetések és a beszélgetések elhalkultak. Úgy tűnt, mintha elhagyta volna a szobát.

"New Jerseyben lakik, nem?" Kérdeztem, belekortyolva az italomba és visszasétálva a számítógéphez.

"Tudtad, hogy nem pazarolják a benzint idáig?"

Halkan felnevettem, "Most már tudom."

"Megfelelő tudásra lesz szükséged az életben." Hencegett, valószínűleg büszke volt magára, hogy ezt tudta. Felsóhajtottam és hirtelen beharaptam az alsó ajkamat, bűntudatot éreztem, amiért megzavartam őt szórakozás közben. "Adj 20 percet és otthon leszek." Halványan elmosolyodtam szavain még akkor is, ha ő ezt nem látta.

"Rendben." Mondtam halkan, leülve a kényelmetlen faszékbe.

Elköszöntünk egymástól és visszamentem a munkámhoz. Megdörzsöltem a szemeimet, mielőtt rábámultam a világos képernyőre és megpróbáltam magamból kikényszeríteni az utolsó két oldalt. Felfogtam a hajam, ahogy a kutatást tanulmányoztam és megkötöttem lófarokba, mielőtt folytattam.

Bekezdésről bekezdésre haladtam, majd egyszer megugrottam egy pár kéztől a vállamon. Hátrafordítottam a fejem, meglátva Luke-ot, aki már hajolt le hozzám és egy rövid csókot nyomott ajkaimra.

"Nem is hallottam, hogy bejöttél." Figyeltem, ahogy megkerül engem és leül a mellettem lévő székre.

"Az orrod már tegnap este óta ég a laptop miatt." Rápillantottam az aggódó arckifejezésére, majd felkönyökölve tartotta meg fejét. Összeráncoltam a homlokom, ahogy lentebb csúsztam a széken.

"Tudom, kicsit stresszes vagyok." Dörzsöltem meg az arcomat a kezeimmel, rápislogva Luke-ra.

"Értem." Mondta röviden, bólintva. Egyik kezét a hátamra tette és gyengéden végigsimított rajta. "Akarsz egy szabadnapot?" Ajkait vékony mosolyra húzta, amik passzoltak fáradt szemeihez.

"Ez egy szabadnap." Sóhajtottam fel, visszanézve a laptopomra. Luke lassan lehajtotta, mindketten tudtuk, hogy szükségünk van valamire, ami elszakít minket a sulitól egy kis ideig.

"Gyere összebújni velem a kanapén, míg megnézünk pár 'Jóbarátok' ismétlést." Ragaszkodott hozzá, lebiggyesztve alsó ajkát. Mélyet sóhajtottam, a hozott reggeli illata még jobban az ötlet felé húzott.

"Jól hangzik." Válaszoltam, mosolyom kiszélesedett.

"Hoztam reggelit és kávét és van egy kanapénk is. Nézhetünk horror filmeket egész nap, ha akarod." Fordult felém, megbökte térdeivel az enyéimet és kezeit a combomra tette. "Gyere már, legyél igazán a barátnőm erre a napra." Felnevettem, ahogy lenéztem a földre, bólintottam és a kanapéhoz húztam őt, ahol a napunk hátralevő részét töltöttük.

-

Ásítottam, ahogy Luke visszaült a kanapéra, az ötödik filmünk kezdődött. Felvette az előző pozíciónkat, ahol karjaival körülölelte a derekam és fejét a vállamon pihentette. A lábam az asztalra volt felrakva, míg magamra tekertem egy takarót.

A nyitó jelenetre koncentráltam, majd megéreztem Luke haját a nyakamon. Visszatartottam a mosolyomat, nem akartam megmutatni neki, hogy az orra hegyével őrületbe kerget. Egy pillanatra megállt, majd hirtelen ajkait a nyakamra nyomta, soha nem volt még ilyen gyengéd.

Oldalra döntöttem a fejemet, így több helyet adva neki. A bőrömbe hümmögött ahelyett, hogy nyomokat hagyott volna rajta. Hagytam, hogy a nyugtató érzés kizárjon mindent, kivéve őt. Közelebb csúszott hozzám, kezeit a derekamon tartotta, míg magához húzott.

Kuncogásban törtem ki, ahogy továbbra is csiklandozta a nyakam és a derekam. Mosolyogva végighúzta ajkait az államon, majd gyorsan a számhoz ment és lassan megcsókolt.

"Szeretem, ha így nevetsz." Motyogta, még mindig mosolyogva, ahogy keze a pólóm alá vándorolt. Szemeit a szétnyitott ajkaimra vezette, amik még mindig bizseregtek a csóktól.

"Miért?" Fújtam ki a levegőt. Orrát az enyémhez dörgölte, mintha még közelebb lettünk volna egymáshoz. Megcsípte az oldalamat, mire még egyszer felkuncogtam.

"Mert én vagyok az egyetlen, aki ezt kiváltja belőled." Mosolygott, felpillantva rám vékony szempilláin keresztül.

Éreztem, hogy az orcáim felmelegednek és megjelennek a ráncok a szemeim körül, míg ő lehajolt hozzám és rövid, gyengéd csókokat nyomott az ajkaimra. Lustán a nyaka köré fontam a karjaimat, csak hogy kicsit el tudjam magamtól tolni. Széles mosolya egy kisgyerekére emlékeztetett.

"Mi az?" Kérdeztem, megbökve a gödröcskéjét. Lassan megrázta a fejét, visszafektetve azt a vállamra, míg tekintetét rajtam tartotta.

"Csak tetszel." Mondta, még mindig mosolyogva. Végigsimítottam haján és visszadőltem a kanapéra, hagyva, hogy újra a testem köré tekerje magát.

Úgy gondolnád, hogy az alacsony lány az, aki rákapaszkodik a srácra, de ez pont fordítva volt. Amióta Luke-ot ismerem, szó szerint mellettem volt. Ez csak egy része a védelmező és/vagy a féltékeny oldalának.

Az ismerős csengőhang megszólalt a zsebében, amit követett egy rövid morgás. Kihúzta a telefont a zsebéből és megnézte a nevet, két csöngés után felvette.

"Mizu?" Beszélt, végigfuttatva egyik kezét a kócos haján. Gyorsan rám pillantott, majd a TV-re. "Ja, azóta nem mentem el, mióta hazaértem." Figyeltem, hogy kiegyenesedik, összevontam a szemöldökeimet. "Nem tudom, Autumnmal-"

Félbeszakította egy hangos dörömbölés, amit hangos nevetések és elnyomott szavak követtek. Luke félénken rám nézett, felkelt és a bejárati ajtóhoz sétált. Felültem kicsit, hogy lássam, ahogy Luke kinyitja az ajtót és megjelenik előtte három barátunk, akik mohón várják, hogy beengedje őket a hidegről.

"Bemehetnénk? Olyan hideg van, mint a szar." Michael hangja eltért a másik kettőétől, mindannyian gyorsan és vacogva beszéltek.

"Kicsit elfoglalt vagyok." Mondta Luke, mire egyből ellökték őt és berontottak a házba, otthagyva őt a világ legbosszantóbb arckifejezésével.

"Mit csinálsz éppen?" Kérdezte Michael, ahogy visszafeküdtem a párnákra és halkan felsóhajtottam. Luke besétált, leült mellém és vártuk, hogy a többiek is csatlakozzanak.

"Ó." Mondta röviden Michael, ahogy belépett a nappaliba. "Autumnt csináltad." Vigyorgott, kiérdemelve egy nevetést Ashtontól és Calumtól.

"Barátnő, tesó." Emlékeztette őt Luke összeszorított fogakkal. Az arcom elvörösödött a hülye megjegyzésén, mire Luke hátradőlt a kanapén.

"Nem tudtam, tesó." Válaszolta kuncogva. "Mikor történt ez?" Kapkodta tekintetét Luke és köztem.

"Egy hónapja." Közölte vele, röviden felnevetve. Megráztam a fejem és visszafordultam a filmhez, aminek hangját a négy fiú lassan elnyomta.

Felsóhajtottam és felhúztam a térdeim a mellkasomhoz, Luke ösztönösen átkarolta a vállamat és magához húzott. Felborzolta a hajam, mire kiengedtem egy rövid morgást, a többi srác a kócos hajamon nevetett.

A kezeim az ölembe estek, hallgattam a beszélgetésüket, hogy Calum kapott egy tengerparti házat Californiaba a nyárra.

"A szüleim vették nyaraló néven, nem túl nagy, de úgyis csak aludnánk benne." Vonta meg a vállát Calum és ekkor jöttem rá, hogy a beszélgetés legtöbb részét kihagytam.

"És rendben van, hogy mindannyian ott lennénk a nyáron?" Kérdezte Ashton, Luke-ra, rám, majd Calumra nézve. Bólintással válaszolt a kérdésre és hátradőlt a széken.

"Nyilvánvalóan rendbe kell tartanunk és tudjátok, nem leégetni vagy ilyesmi." Magyarázta Calum. Rápillantottam Michaelre, a mosolya szélesebbé vált, akárcsak Luke-nak.

"És mennyi a lakbér?" Kérdezte Ashton.

"Nincs lakbér. Ez az én házam." Nevetett Calum a többiekkel együtt.

Nem érdekelt a társalgás többi része és megragadtam Luke lábát, megcsikiztem, mielőtt felálltam volna. Felnézett rám, figyelmen kívül hagyta a barátai beszélgetését és lebiggyesztette rám az ajkát. Halványan rámosolyogtam, visszasétáltam a konyhába és felemeltem a laptopom, amit reggel otthagytam.

Észrevettem, hogy alacsony az akkumulátor töltöttsége, amit a villogás jelzett a képernyő alján, majd a folyosón keresztül elindultam a szobámba. Tettem pár lépést hátrafelé és bedugtam a fejem a nappaliba, ahol a srácok hangját halkan lehetett hallani.

"Um, Luke?" Kérdeztem, elkapva a figyelmét. Felvonta egyik szemöldökét, várta, hogy folytassam. "A géped töltőjét használom, az enyém látszólag megsült." Sóhajtottam, tudva, hogy utálja, ha ellopom a dolgait a szobájából, amit elég gyakran teszek.

Bólintott, "Oké." Hangszíne olyan könnyed volt, mint a mosolya, amit viszonoztam.

Visszamentem a folyosóra és bementem a szobájába, halkan bezártam magam mögött az ajtót. A piszkos szobája közepén álltam és megráztam a fejem a rengeteg ruhán, ami az ágyán és a padlón hevert. A szobáink majdnem ugyanolyanok voltak, de az övé mégis egy teljesen más helyként nézett ki.

Végigtúrtam az üres asztalát és a fiókjait, de kezdtem feladni. A homlokomat ráncolva álltam fel, átnéztem még egyszer a szobáját. Az ágyához sétáltam és megláttam egy fekete akkordot kikandikálni az egyik pólója alól. Kihúztam onnan, a pólóját odébb löktem és felfedtem a nyitott fekete könyvét, ugyanazt, mint ami nekem volt.

Összeszűkítettem a szemeimet az oldalon, ez volt az utolsó. Dátumok hosszú listáját láttam, kezdve augusztustól szeptemberig, majd egyre fokozatosabban, míg az elmúlt hónap összes napját nem láttam.

A kezembe vettem a könyvet és átnéztem a csúnya kézírását, megpróbálva rájönni, hogy mit is írt le ezekkel a jelentéktelen dátumokkal. Ráhagytam egy fura projectre, amin dolgozik és figyelmen kívül hagytam, kimentem a szobájából és egyből meghallottam a srácok hangját a házban.

Bemásztam az ágyamba és átraktam a takaróm a lábamon, ahogy elkezdtem írni az esszét megint. Számtalanszor pislogtam, hogy ne álmosodjak el és tudjak koncentrálni a dolgomra, de elbuktam. Úgy éreztem, mintha már két órája ülnék itt, míg a valóságban csak 45 perc telt el és csak fél oldalt írtam.

"Autumn?" Hallottam meg Luke hangját, amit a szokásos három kopogás követett és elkaptam a tekintetem a képernyőről. Besétált, mielőtt válaszolni tudhattam volna és nekidőlt az ajtókeretnek.

"A fiúk elmentek." Informált. Lassan bólogattam, harapdálva belül az ajkam. "De később visszajönnek kajával és valószínűleg pár hólapáttal." Nevetett, egy mosoly azonnal megjelent a szám sarkában.

Velem együtt sóhajtott, ahogy az ágyamhoz sétált. Mellém ült és megragadta az ágykeretet. Váltottunk pár furcsa pillantást, mire megtörte a szobában lévő csendet.

"Jól vagy?" Tette egyik kezét a térdemre, amit még mindig takart a takaró.

"Kicsit jobban érzem magam." Vallottam be, lepillantva a földre. Elkezdte előre-hátra lóbálni a lábait, de gyorsan megállt.

"Tudod mi lesz jövőhéten?" Mosolygott rám és odacsúszott hozzám, megbökve engem a vállával.

"Mi?" Fújtam ki a levegőt, ahogy mutatta nekem, hogy nyújtsam ki a lábaimat.

"A szülinapod." Vigyorgott, fejét a hasamra téve. Felnéztem, majd vissza rá és viszonoztam a pajkos mosolyt. "És tudod mi lesz két nappal előtte?" Futtatta végig egyik ujját a karomon libabőröket hagyva rajta.

"Valentin nap?" Mondtam, mint egy kérdést, de Luke minden évben megkérdezi tőlem. Általában egy Valentin-napi dobozt vesz nekem - amit általános iskolában használsz -, és nyafog arról, hogy milyen butaság ez a nap, de én elhallgattatom őt a doboz csokival, amit kapok.

"Jó válasz." Válaszolta, felülve és odébb mozdítva engem, hogy le tudjon feküdni mellém. "Szóval, mit szeretnél csinálni?" Ujjaival halvány sávokat húzott a csupasz kulcscsontomra, mire gyakorlatilag elolvadtam tőle.

"Semmit nem kell csinálnod." Mondtam, felnézve rá. Fejét a tenyerében tartotta, míg felkönyökölt és úgy tűnt, mintha tanulmányozna engem.

"De akarok." Duzzogott.

"Mi lenne, ha itthon maradnánk és mondanánk egymásnak csajozós szövegeket?" Javasoltam, rárakva lábaimat az övéire.

"Ezt minden nap csináljuk." Kuncogott nagyot sóhajtva.

"Akkor elmehetnénk vacsorázni és mondhatnánk egymásnak csajozós szövegeket." Mosolyogtam, ami hamar eltűnt, ahogy végigsimított az oldalamon és csomó keletkezett a hasamban.

"Mi lenne, ha itthon maradnánk és nem mondanánk egymásnak csajozós szövegeket?" Ajánlotta fel, közelebb húzódva hozzám. Elakadt a lélegzetem, ahogy kicsit elhúzódtam tőle és felnéztem gyengéd tekintetébe.

"Akkor mit fogunk csinálni?" A hangom halk volt, mivel már tudtam, mi jár a fejében. Mosolyogtam, ahogy oldalra nézett, majd vissza rám és elvigyorodott.

"Van egy ötletem." Motyogta pont mielőtt megtámadta ajkaim az övéivel.