Luke a karjaimat az oldalamhoz szorította, mire felsikoltottam. Az összes súlyát rám helyezte, míg én alatta kapálóztam. Sikerült kiszabadítanom a karjaimat, oldalra löktem őt és lábait lerúgtam az enyéimről.

"Ne!" Kiáltotta, röviden morogva, mikor földet ért. "Mindig én nyerek!" Belegabalyodott a takaróba a lába és a bokája, majd gyorsan a hátára ültem, hogy ne tudjon mozogni. Halkan elszámoltam háromig, megbizonyosodva arról, hogy nyertem.

"Én nyertem!" Kiabáltam, leugorva róla és tapsolva. Hangosan nyöszörögve átfordult a hátára és a plafont kezdte bámulni, mindkettőnk mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt.

"Hagytalak nyerni." Vigyorgott. Felvontam az egyik szemöldökömet és leguggoltam, megtapogattam párszor az állam, mintha nagyon gondolkoznék. Felsóhajtottam és egyik kezemet a vállára raktam.

"Éppen seggbe rúgattad magad egy lánnyal." Mondtam könnyedén. Már épp újra rám akart támadni, mikor meghallottuk az anyukája hívását a pince felső lépcsőfokáról.

"Megyek." Nyögte és lábra állt. "Felnőtt vagyok, mégis előadásokat kell hallgatnom a szüleimtől." Sóhajtott fel halkan, ahogy a lépcsőhöz ment.

"Honnan tudod, hogy ez fog történni?" Kérdeztem, felülve és keresztezve a lábaim.

"Mert ha nem, akkor lejönnének." Forgatta meg a szemeit, felmenve a lépcsőkön és otthagyva engem egyedül a kanapén.

"Igaz." Motyogtam, elővéve a telefonom és céltalanul böngészgettem rajta. A hátamra feküdtem és a lábaim alá tettem az egyik gyapjúpárnát, ami a székkarján volt.

Türelmesen ültem 10 percig, várva Luke-ra, hogy visszajöjjön. Minden percben ellenőriztem a lépcsőt, de a trappolásának a hangjára felkaptam a fejem.

Felkönyököltem, figyelve, ahogy Luke megdörzsöli az extrém rózsaszín arcát és szó nélkül rám telepszik. Kiengedtem egy halk nyögést a hirtelen jött súlytól, ahogy arcát a vállamba temette. Visszafeküdtem a hátamra, könyökeimet a vállaira tettem és folytattam a böngészést. Felpillantott rám, elkapva a tekintetemet.

"Miről tartottak előadást?" Kérdeztem, halkan nevetve az elégedetlenségén. Felsóhajtott és rám nézett, majd visszafeküdt a mellkasomra.

"Biztonságos szex." Motyogta, orcái megint pirosak lettek.

"Mi?" Vezettem ujjaimat a vállához, majd le a hátán és kuncogva próbáltam felvidítani.

"Anya megtalálta egy óvszernek a csomagolását a farmerom hátsó zsebébe, mikor kivitte a szennyesemet." Magyarázta. Az arcom égett miatta, vagy inkább a szerencséje miatt.

"Te jó isten, ez olyan megalázó." Válaszoltam, figyelve, ahogy mellém dől és belém kapaszkodik.

"Nem mondod. Majdnem lejött ide és elkezdett neked beszélni arról, hogy szedjél pirulákat." Morogta. Azonnal elhúzódtam tőle, a félelem átsuhant rajtam.

"Miért hiszi azt, hogy én voltam?" Már-már kiabáltam.

"Tudja, hogy nyár óta tetszel nekem." Vonta meg a vállait, egyértelműen nem látta olyan nagy dolognak ezt, mint én.

"De nem mondtad el neki, hogy mi csináltuk, ugye?" Idegesen beletúrtam a hajamba és lepillantottam összegabalyodott lábunkra.

"Hát, nem, nem igazán." Dadogta. "A szüleim már így is gyanakodnak ránk és ez ezzel jár." Sóhajtott fel, ezúttal a bőrömbe, mire egy pillanatra ellazultam.

"Jézusom." Motyogtam ránézve. "A szüleid tudják, hogy szexeltünk." Temettem az arcomat a kezembe, míg Luke a fejét a vállamba fúrta.

"Ne emlékeztess rá." A hangja tompa volt mindkét vállamtól és a megalázottságtól.

"Mi van, ha elmondják anyának?" Kérdeztem hirtelen, felülve, Luke követett engem.

"Nem fogják, nem szeretnek beleavatkozni dolgokba." Biztosított, megdörzsölve az arcát.

"Luke." Nyafogtam, újra tenyerembe téve arcom. "Nem hiszem, hogy szembe tudnék nézni a szüleiddel még egyszer." Biggyesztettem le az alsó ajkam, mire karjait körém fonta és gyengéden magához húzott.

"Akkor viselkedj úgy, mintha nem történt volna meg." Javasolta, lustán csavargatva a hajam végét az ujjai közt.

"Azt nem akarom." Mondtam felülve. Megfogtam a kezeit és elszántan figyeltem a bámulását az ujjainkon. "Szeretem, hogy kimondhatom: a barátom vagy." Nevettem és láttam, hogy egy halvány mosoly jelenik meg arcán. "És ezt elmondhatjuk nekik bármikor. Csak az én szüleim miatt aggódok." Magyaráztam.

"Mondjuk el most." Kapta fel a fejét gyorsan, megcsikizve a kezeim.

"Mi?" Dadogtam, összevonva szemöldökeim. Felállt és magával felhúzott a kanapéról.

"Minél hamarabb, annál jobb." Kezdett a lépcsőhöz húzni, de megálltam, mielőtt odaérhettünk volna.

"El akarod nekik mondani, hogy járunk, azután, hogy kioktattak a szexről?" Döntöttem oldalra a fejemet, ahogy ő összepréselte ajkait.

"Ja." Mondta könnyedén egy pillanattal később, a lépcsőhöz sétálva és felmenve rajta, míg én az alján álltam összezavarodva a hirtelen hangulatváltozásától. "Jössz?" Kérdezte hirtelen, megfordulva és lepillantva rám.

Kinyitottam a számat, de azonnal be is csuktam, felsiettem a lépcsőn hozzá és megfogtam a felém nyújtott kezét.

Idegesen sóhajtottam, ahogy kinyitotta az ajtót és a szüleit hívva elkiáltotta magát, akik pont a mellettünk lévő szobába voltak. Bedugta a fejét a szobába, magával húzott és megállt pont a szülei előtt, akik az előttük lévő TV-t próbálták volna nézni, ha Luke nem blokkolja a kilátást.

"Valami fontosat akarok nektek mondani." Bökte ki a szavakat, ahogy előre-hátra dőlt a sarkain. Kicsit megráztam a fejemet, Luke és a szülei közt nézelődve.

"Megkértem Autumnt, hogy legyen a barátnőm és ő meglepően igent mondott, szóval most a pincébe leszünk és filmezünk." Hadarta gyorsan, már-már olyan gyorsan, hogy alig tudtam megérteni, mit mond. Egyből beszaladtam és hátrébb húztam Luke-ot, mire ő kifelé indult a szobából.

"Luke." Morogtam, visszahúzva őt a karjánál fogva a szobába. Bosszantóan nézett rám, amit viszonoztam egy mosoly kíséretében, majd a szüleihez fordítottam.

Az arcuk boldog volt, egyértelműn örültek az új híreknek. Tagadni se tudták volna, hogy együtt akarnak minket látni, csakúgy, mint az én szüleim, csak nem mondták ki nyíltan.

"Luke valószínűleg zavarba van, szóval én még jobban zavarba fogom őt hozni." Mondtam nekik kedvesen mosolyogva és meglökve Luke karját, ahogy homlokához emelte kezét. "Nem meglepően mondtam neki igent reggel, de ő még mindig Luke és én még mindig nem tudom, hogyan is történt ez." Mondtam, figyelve, ahogy a szülei egymásra néznek.

Az anyukája megvonta a vállát, mire Luke-ra néztem, aki idegesen harapdálta belül az arcát.

"Részünkről rendben van." Nevetett, belekortyolva a mellette lévő italba. "Viszont vannak szabályok, amiket meg kéne beszélnünk, de biztos vagyok benne, hogy már tudjátok." Bólintottam, mire Luke is így tett, majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

"Mi most vissza lemegyünk és megnézünk pár filmet." Mondta és visszasietett a lépcsőhöz.

"Ne maradjatok fent sokáig!" Kiáltotta az apukája, ahogy Luke kinyitotta az ajtót. "Korán fel kell kelned, ha el akarod kerülni a forgalmat." Mondta, utalva arra, hogy holnap vissza kell mennünk suliba.

Lekocogtunk a lépcsőn, lehuppantunk a kicsi kanapéra és a film zenéjét hallgattuk, amit még Luke kioktatása előtt tettünk be. Rövid ideig csendben ültünk, vártam, hogy megszólaljon.

"Ez ijesztő volt." Mondta, behajlítva egyik lábát és egyik karját a kanapé háttámlájára tette. Felnevettem, felálltam és elindítottam a filmet.

"Nem volt olyan rossz." Sétáltam vissza a nyitott karjaihoz, leültem mellé és az oldalának dőltem. "'Meglepően igent mondott.'" Mondtam utánozva a hangját, mire nevetése töltötte meg fülemet. "Simán."

"Nem tudtam, hogy igent mondanál-e." Védte magát, ahogy rám bámult.

"Miért ne mondtam volna?" Böktem meg az oldalát, mosolya szélesebb lett és visszafordult a TV-hez.

"Nem tudom." Mondta könnyedén, most már halványan mosolyogva. Megráztam a fejemet és még jobban hozzábújtam, felsóhajtva a szavaimon.

"Te tényleg valami vagy."

-

Ellöktem Luke kezét a rádiótól, mire rám nézett és hátradőlt, majd újra az útra vezette tekintetét.

"Szeretem ezt a dalt!" Kiáltottam fel, felrakva egyik lábam a műszerfalra.

"Olyan más vagy." Nyögte.

Rányújtottam a nyelvem, mikor kicsik voltunk ugyanezt csináltam és most ő azonnal viszonozta. Kuncogtam és hátradőltem az ülésen, hallgatva a zenét és Luke morgását egyszerre.

Az utunk leginkább csendben telt, mivel korán volt és épp suliba tartottunk vissza. Az első félév elég nehéz volt számunkra, szóval tudva, hogy a második könnyebb lesz, megkönnyebbültünk. Halkan felsóhajtottam, ahogy a táblák ismerőssé váltak és bekerültünk egy dugóba.

Luke erősebben szorította a kormányt, hátradőlt az ülésen, majd lerakta kezeit az ölébe, mivel teljesen korlátozva voltunk a forgalomtól. Rám nézett, majd lehalkította a rádiót.

"Nemsokára szülinapod." Mondta, megajándékozva egy aranyos mosollyal.

"A következő hónapban." Javítottam ki, egyáltalán nem most lesz még.

"Akkor van egy egész hónapunk felkészülni rá." Nyúlt felém és megszorította a combomat, mire halkan felkiáltottam.

"Semmi nagyot nem akarok, talán csak kimehetnénk a Times Square-re aznap." Javasoltam, kifújva a levegőt és párszor rápislogva.

"Szóval semmi buli?" Vonta fel egyik szemöldökét és meglöktem a vállát, mire felnevetett.

"Semmi buli a következő hat hónapig." Kuncogtam. Bólintott, visszafordult az út felé és lassan araszolt a kocsival.

"Menni fog." Sóhajtott és felém biccentett. "És tavaszi szünet." Mondta hirtelen, mire kénytelen voltam ránézni.

"Mi van a tavaszi szünettel?" Kérdeztem, fészkelődve az ülésen, hogy szembefordulhassak vele.

"Hová szeretnél menni?" Engedte el újra a kormányt, megállva pár méter után.

"Bárhová, kivéve Florida." Nevettem. 4 éve folyamatosan odajárunk és már kezd túl ismerőssé válni.

"Nem tengerpartra vagy nem Floridába?" Kérdezte.

"Nem Floridába." Tisztáztam. Imádtam a tengerpartot, ezért is rángattam őt el minden évben, a teljes ellentéte a nagyvárosnak.

"Mennyi időnk van még addig?" Nézett rám, ahogy számoltam az időnket.

"Március vége, kicsit több, mint két hónap." Mondtam, mire könnyedén rám mosolygott.

"Bármit kitalálhatunk két hónap alatt." Biztosított, megragadva a kezemet, ahogy a fejemet az ablaknak döntöttem, nem igazán készültem fel megbékélni újra a normális élettel.