Az elmém folyamatosan újrajátszotta a tegnap történteket, ahogy az üres mennyezetet bámultam fekve a megnyugtató csöndben. Furcsa volt, hogy Luke vette el a szüzességem, de ez minden volt, csak nem rossz döntés. Tisztáztam magamban pár dolgot, gondolatot és rájöttem, hogy nem fog érdekelni többé Ellis és Cianna és Luke-kal sem fogok lassan haladni. Meg akartam magunkat mutatni a világnak és tudom, hogy ő is ezt akarta. Az egyetlen dolog, amit meg kell szabni, az az idő.

Tegnap este egy gyors közös fürdő és a rá való kiabálásom után, hogy ne vizezze be a hajamat, lementünk, mintha semmi nem történt volna és a következő utolsó órát a kanapén töltöttük pár régi baráttal. Miután mindannyian elmentek egyenesen a szobámba mentünk nehéz szemekkel és fáradt végtagokkal. A pólójában ébredtem fel, a ruhám pedig a szoba másik végébe volt, szóval szerintem valahogyan sikerült kibújnom belőle az éjszaka közepén.

A nap átsütött a vékony függönyön, megvilágítva a szobát. Már vagy egy órája csak fekszek az ágyban, ahogy Luke feje a hasamon pihen és teste szétterül az ágyon. Szorosan hozzám bújt, majd ujjaimmal végigszántottam bozontos haján.

Korán volt még és tudtam, hogyha visszaalszok, akkor lesz dél, mire felkelek, az pedig nem elég idő kitakarítani a lerombolt házat, mielőtt a szüleim hazaérnek. De tudtam, hogyha felkeltem Luke-ot, nem lesz valami boldog.

Pont, mikor beugrott egy ötlet, Luke forgolódni kezdett a takaró alatt, így megálltam. Kicsit felemelte a fejét, majd visszatette a már csupasz bőrömre, ahol a póló felcsúszott a derekamon. Visszanézett, de csak annyira, hogy elkapja a tekintetem.

"Szia." Beszélt, gyakorlatilag kikényszerítve magából a szót és álmosan elmosolyodott.

"Szia." Kuncogtam a szaván, figyelve, ahogy lassan elhúzódik tőlem és fejét a mellettem lévő párnára teszi, felhúzva a takarót az államig.

A szemeimet bámulta lassan pislogva, ahogy egymás mellett feküdtünk.

"Hogy érzed magad?" Hangja érdes volt tele törődéssel. Egy ideig eltartott, mire eljutott az agyamig a kérdése, majd válaszoltam neki. Halkan felsóhajtottam, miközben közelebb csúszott hozzám.

"Normálisan." Mondtam, mire egyik karját átrakta rajtam. "De fájdalmasan, azt hiszem." Engedtem ki egy rövid nevetést, nem voltam benne biztos, hogy hogyan kéne éreznem vagy hogyan érzem igazából magam. "Rendben vagyok."

"Örülök." Motyogta, hosszadalmasan megcsókolta a fejem tetejét, majd elhúzódott. Visszatette fejét a párnára, majd rám bámult.

"Szeretnél tenni egy szívességet?" Kérdezte, fejét a kezével megtartva.

"Mi lenne az?" Kérdeztem vissza, mosolyogva, ahogy összekulcsolta ujjainkat a takaró alatt.

"Legyél a barátnőm." Mondta, a lélegzetem azonnal elakadt. Lehunytam a szemeimet és megráztam a fejem a 'szívességén'.

"Mi hasznom van nekem ebből?" Csikiztem meg a kezét, miközben az arca felragyogott.

"Ingyen vacsora és nem lenne kifogásod az ellen, hogy megcsókoljalak." Harapta be az ajkát, úgy tűnt, mintha aggódna a válasz miatt, de mindketten jól tudtuk, hogy igent fogok mondani.

"Akkor leszek a barátnőd, Mr. Luke Hemmings." Bólintottam és egyből szorosan körém fonta karjait, belepve az arcom puszikkal, majd mindkettőnkből kitört a bágyadt nevetés. Végre eltolhattam magamtól és felülhettem, míg ő visszafordult a hátára és kezét a tarkójára tette.

"Az első dolgod a barátomként, hogy segíts kitakarítani a házat." Nyújtottam ki a karjaimat a fejem fölött, mire ő összeráncolta a homlokát.

"Most?" Nyögte.

"Most azonnal." Sóhajtottam. Bosszantóan rám nézett, ahogy kimásztam az ágyból és a fiókok felé vánszorogtam. "Tudom, én sem akarom megcsinálni." Mondtam, keresgélve egy póló és egy nadrág után. Lehúztam magamról a pólót és Luke-hoz dobtam, aki pont akkor ült fel. Könnyedén elkapta, szemeivel gyorsan végigszántott testemen.

"Ha ezt fogod csinálni..." Halkult el, mire megforgattam a szemeimet.

"Ettől azt hiszem, hogy nincsen eszed és mindig a csatornában van." Bújtattam át a fejemet a pólón és a nadrágot felhúztam a derekamra.

"Nem mindig!" Tiltakozott, felvéve a pólót.

"Ez amúgy is a te ötleted volt." Emlékeztettem, besétálva a fürdőszobába, hogy egy kis életet hozzak magamba. Követett engem, gyakorlatilag ugyanazt csinálva.

"Reggelizhetünk először?" Kérdezte, ahogy kezét a korgó hasára tette. Ránéztem, miközben kimentem a szobámból, várva, hogy kövessen.

"Persze." Kuncogtam, megragadva a kezét és lehúzva őt a poharakkal teli lépcsőn. "Takarítsunk ki, mielőtt a szüleim leszedik a fejünket."

-

Beleraktam az utolsó poharat, tányért és üres üveget egy zsákba, míg Luke egy ugyanolyannal jött mögöttem. Lecsukta a kukát, összecsapva a tenyerét.

"Örülök, hogy végeztünk." Borzolta össze a haját, mielőtt visszamentünk és szabad kezével megfogta az enyémet.

"Honnan volt az a sok alkohol?" Kérdeztem, belökve a bejárati ajtót.

"Azért Ashtont hibáztathatod." Nevetett mögöttem. A kanapéhoz húztam és leülve magam mellé ültettem.

"Persze, hogy Ashton volt." Forgattam meg a szemeimet és hátradőltem a párnákra, felrakva a lábamat az előttem lévő asztalra. Luke is hátradőlt és feltette egyik karját mögém a kanapéra. Elővettem a telefonom és megnéztem, hogy a szüleim legalább egy óráig még távol lesznek.

"Egy óránk van." Sóhajtottam ránézve. Beszívta a levegőt, majd kifújta és megszorította a combom.

"Nézhetnénk filmet." Javasolta, felvonva egyik szemöldökét.

"Tényleg filmet akarsz nézni vagy ez csak egy kifogás, hogy smárolhass velem?" Fordultam felé a testemmel, egy csintalan mosoly növekedett arcomon.

"Olyan jól ismersz engem." Motyogta, fölém hajolva. Az ajkaiba kuncogtam és kezeimet az arcára tettem, ahogy hátradöntött és teljesen beterített.

Azonnal visszatette ajkait az enyéimre, mohóbb lett, miután nyelvével végigsimított az alsó ajkamon. Egyáltalán nem szégyellte végigfuttatni kezeit az oldalamon, megállva a csípőmnél és gyengéden a kanapénak nyomva.

Az utolsó óránkat leginkább a kanapén töltöttük, természetesen ajkainkat kapcsolatban tartva. Hajunk még kócosabbá vált, míg ajkaink nedvesek lettek az értelmetlen beszélgetésektől, amiket inkább egymás ajkába mondtunk.

Az ölében ültem, lábaimmal átkulcsoltam a derekát, ahogy ő lecsúszva próbált felülni a kanapén. Ujjai bejárták a csípőmet, megtalálva a pólóm szélét, párszor megrángatta, mire felemeltem a karjaimat, hogy le tudja venni. Elszakadva tőle engedtem neki, hogy a kulcscsontomhoz férkőzzön.

A könyökömet a vállán pihentettem és megfogtam a pólójának a gallérját, azt akartam, hogy vegye le. Elhúzódott tőlem és megragadta a nyakánál a pólót. Mielőtt levehette volna, kulcszörgést hallottunk a bejárati ajtó zárában, mire azonnal kettészakadtunk.

Szó nélkül kiugrottam az öléből és a konyhába szaladtam a pólómmal a kezemben, otthagyva őt a szüleimmel, akik épp akkor léptek be az ajtón. A hűtő mellett álltam és gyorsan áthúztam a fejemen a pólót.

"Szia, Luke." Hallottam anya vékony hangját, ahogy becsukta maga mögött az ajtót. Intett nekik egyet, próbált nem olyannak tűnni, aki az előbb vette le a ruháimat. "Hol van Autumn?" Kérdezte. A szívem még most is hihetetlen gyorsasággal dobogott és csak elképzelni tudtam, hogyan érezhetett Luke.

A szeme sarkából rám pillantott, látva, hogy nagyot sóhajtok és bólintok.

"A konyhában van, épp hoz nekünk innivalót." Mosolygott rájuk halványan, amit akkor szokott csinálni, ha hazudik és ez elég meggyőző is volt. Elvettem 2 üveg vizet a hűtő mellől és visszaindultam a nappaliba.

"Itthon vagytok." Gügyögtem, Luke felé nyújtva az egyik vizet, még mindig a szüleimre nézve. "Milyen volt?" Kérdeztem.

"Zsúfolt, az biztos." Nevette apa anyával együtt, ahogy kínos állva játszadoztam a pólóm szegélyével.

Luke felé fordultam és megragadva az alkarját felhúztam magam mellé, mire kicsit megingott.

"Hát, mi átmegyünk Luke-ékhoz filmezni." Mondtam gyorsan és a lépcsőhöz mentem. "Csak bepakolok egy táskába." Rohantam be a szobámba, mielőtt a szüleim bármit is kérdezhettek volna bezártam az ajtót.

Nekinyomtam a hátamat a fehér fának, szorosan lehunyva a szemeimet. Pár pillanatig csendben maradtunk, majd Luke felnevetett. Elmosolyodtam és vele nevettem. Kinyitottam a szemeimet és megláttam őt magam előtt, ahogy előre-hátra dülöngélt.

"Esküszöm, nem voltunk lent egy órát." Kuncogott, ellépve tőlem és elsétáltam mellette.

"Nem is voltunk." Sóhajtottam, lehuppanva az ágyamra. Megnéztem a telefonomat és a párnára dobtam. "Fél órával hamarabb jöttek haza." Mondtam, figyelve, ahogy az asztalomon lévő dolgokkal játszik.

"Nem kéne neked egy táskába pakolnod?" Beszélt, témát váltva. Megdörzsöltem a homlokom, felültem és előrehajoltam.

"Nem használhatnám a te ruháidat?" Nyafogtam, lebiggyesztve az alsó ajkam. Odajött hozzám, lehajolt és megpuszilta a mogorva arckifejezésem.

"Nem." Mondta könnyedén, még jobban összeborzolva a hajamat. Ellöktem onnan a kezét, majd felálltam és összedobtam pár cuccot egy táskába, kihessegetve őt a szobából, majd anyához szaladtam. Beszívtam a levegőt és vártam, hogy mondjon valamit.

"Baj, ha elveszek pár törülközőt a szobádból?" Kérdezte, a szobám felé sétálva. Legyintettem és elmotyogtam egy 'nem'-et, majd lerohantam a lépcsőn Luke-kal mögöttem.

"Holnap jövök!" Kiáltottam, becsapva magam mögött az ajtót és mélyen sóhajtva.

"Nem volt ez olyan stresszes." Mondta szarkasztikusan, meglökve a vállam.

"Isten tudja mi történt volna, ha rajtakapnak minket." Morogtam.

"Szerintem örültek volna." Kulcsolta össze az ujjainkat és előre-hátra lengette a karját. Játékosan grimaszoltam és felnéztem rá.

"Szerinted örültek volna annak, hogy félmeztelenül látnak és, hogy rajtad vagyok?" Nevettem, felvonva az egyik szemöldököm.

"Oké, talán annak nem nagyon, de mindig is együtt akartak látni minket." Mosolygott rám biztatóan, amit viszonoztam. Lenéztem a lábamra, belerúgtam egy kőbe és közelebb értünk a házhoz.

"Tudod mi a kedvenc részem ebből?" Kérdeztem hirtelen, felpillantva rá.

"Mi?"

"Azt mondtam, hogy lassan akarom ezt csinálni, nehogy rajtakapjanak minket, de mégis itt vagyok, kéz a kézben sétálva az új barátommal, aki a legjobb barátom és akivel szexeltem tegnap este." Magyaráztam gyakorlatilag össze-vissza. Luke hátrahajtotta a fejét és felnevetett.

"Ehhez jár egy szép gyűrű is." Válaszolta, elgondolkoztatva engem azon, hogy vajon mire utalhatott ezzel, de nem kérdeztem rá. Nevetgélve átmentünk az úton, ami a két szomszédságunkat köti össze, ujjaink még mindig összekulcsolva voltak. Mély levegőt vett, ahogy folytattuk az utunkat.

"Jól vagy?" Kérdeztem, figyelve, ahogy újra mosoly húzódik ajkaira.

"Csak boldog vagyok." Mondta, lenézve rám.

"És miért?" Kuncogtam, megállva a kocsifelhajtójukon. Egyik ujjával az államhoz nyúlt és lehajolt hozzám, épphogy érintve ajkaival az enyéimet. Hátrahúzódott, elengedte az államat és megragadta a szabad kezemet. Lassan összefonta ujjainkat és újra a szemeimbe nézett.

"Mert te teszel boldoggá."