"Autumn, sose fogsz elkészülni." Morogta Luke. Folytattam a kutakodást a szekrényembe, de nem volt szerencsém, mivel a legtöbb cuccom a manhattani lakásunkba van.

"Csak fél órája csinálom." Védtem magamat, ahogy betoltam a fiókokat és besétáltam a fürdőszobába. Hallottam egy sóhajt, visszafordultam a tükörhöz és lesimítottam a hajam.

Visszamentem a szobámba és megláttam Luke-ot, ahogy az asztalomon lévő dolgok között kotorászik. Közel százszor csinálta ezt ezelőtt, valószínűleg memorizálja a helyzetet. Hátat fordítottam neki és újra átnéztem a szekrényem.

"Mi ez?" Kérdezte Luke a szoba másik végéből. Átnéztem a vállam fölött és megláttam a kezeiben a karácsonyi ajándékom.

"Egy polaroid kamera." Mondtam határozottan és levettem egy blúzt a fogasról. Szembefordultam vele, nyilván nem tudta, hogyan kell használni, mivel csak a kezei között forgatta. A nyelve hegye kibújt a szája sarkán, ahogy ügyetlenkedett a kamerával, vigyázva, nehogy összetörje vagy leejtse.

Lehúztam magamról a pólót és épp, mikor földet ért, Luke rám pillantott, majd azonnal elfordult.

"Bocsi." Motyogta. Megráztam a fejem az óvatosságán. Ezt az nem idézhette elő, hogy egy melltartóban és nadrágban állok előtt, de ő mindig megbizonyosodott arról, hogy 'tisztelettudó' legyen.

"Rendben van." Nevettem, odasétálva hozzá. Elkezdett felém fordulni, ahogy felvettem az új pólómat. Halványan rámosolyogtam, amit könnyen viszonzott, majd megfogtam a szabad kezét. "Gyere segíteni." Jelentettem ki és visszasétáltam a szekrényhez. Kiengedett egy halk nyögést, utálta, hogy válogatós vagyok ruhák terén.

"Muszáj?" Nyafogta, lebiggyesztve alsó ajkát. Megálltam és elengedtem a kezét.

"Jó bulit akarsz?" Döntöttem oldalra a fejemet, keresztezve a karjaimat és megfogva a pólóm szegélyét. Rájöttem, hogy túl kényelmetlen és inkább ruhát veszek fel.

Lassan bólintott egyet és felvonta a szemöldökeit, szemei egyből elhagyták enyéimet és tekintetét levezette a testemen, majd vissza. Megforgattam a szemeimet és újra keresgélni kezdtem egy bizonyos fekete, tapadós ruha után, ami igazából nem az enyém volt, egy barátom hagyta itt érettségi után.

Épp, mikor nyúltam a ruháért egy pillanat frusztráltság után, egy hangos kattanás hallatszott mögöttem. Kiegyenesedtem és azonnal Luke felé fordultam, aki kihúzta a képet a kamera résén. Megfogta ujjaival a fehér szélét és óvatosan meglebegtette.

"Mi az?" Kuncogott, ahogy elkapta a tekintetemet. Kikaptam a kezéből a kamerát és elvettem tőle a képet, míg várt az előhívásra. "Nem voltam kész!" Kiabálta és visszavette tőlem a kamerát.

"Ahogy én sem!" Ordítottam vissza. Fújtatva levettem a nadrágomat és beleléptem a ruhába, a testem körül forgatva próbáltam jól felhúzni magamra. Hátratúrtam a hajamat az ujjaimmal, ahogy lenéztem a ruhámon, majd vissza Luke-ra. Ezúttal a kattanást egy villanás is követte, gyakorlatilag megvakítva engem.

"Befejeznéd végre?" Dörzsöltem meg a szemeimet és pislogtam párszor, míg ő több képet húzott ki. Felállította mindkét képet, beleértve az újat is, az ágyamra.

Ujjaival megfogta az állam, az ajkaihoz húzott és így tartott pár másodpercig. Éreztem, ahogy mosolyog, mielőtt elengedett és ellépett tőlem nevetve saját magát szórakoztatva, ahogy rázza a képet a kezében.

"Luke." Morogtam, végigfuttatva nyelvemet az alsó ajkamon, ahol ezelőtt még ő volt. Kinyújtottam a kezemet a képért, de ő hátat fordított nekem. Hátul megrúgtam a térdét, mire majdnem összeesett.

"Utálom, mikor ezt csinálod." Motyogta, végigszántva szabad kezével a haján.

"Én pedig utálom, mikor ilyen képeket csinálsz rólam." Vettem ki a kezéből a polaroidot és óvatosan megráztam, figyelve, hogy már félig kész. Luke odasétált hozzám, lenézett a vállam fölött a felvételre, amin csókolózunk.

"Aww." Gügyögte a fülembe, megcsókolva az arcomat. "Milyen édes." Vette ki a kezemből és az ágyamhoz menve a többi képet is felvette. Odasétált a parafatáblámhoz és mindegyiken átszúrva egy rajzszeget rögzítette azokat.

"Kész vagy már?" Döntötte oldalra a fejét és szemeivel végigmért. Vettem egy mély lélegzetet és felsóhajtottam. Mosolyogva bólintottam egyet.

-

Átvágva az embereken kerestem Luke-ot a saját házamban. Megálltam, mikor megláttam egy szőke hajat kikandikálni pár ismerős fej között és végre megtaláltam őt egy ping pong asztalnál, amit a pincéből hoztunk fel, hogy bele tudják dobni a műanyag labdát isten tudja milyen itallal töltött poharakba. Átverekedtem magam a tömegen, Luke azonnal rám nézett.

"Szia, Aut-" Megragadtam a pólóját és a konyha felé kezdtem őt húzni, az emberek fütyültek és éljeneztek mögöttünk, nem tudva, hogy a szándékom pont az ellenkezője volt annak, amit ők gondoltak.

"Ez nem 'olyan harminc' ember, amit mondtál." Engedtem el a pólóját, de közel maradtam hozzá és halkan szidtam.

"Nyugi, Autumn." Nevetett, felemelve a kezét, hogy kitúrja a hajamat az arcomból, de könnyen elhajoltam előle. A hátsó ajtó felé néztem, látva ugyanazt a füstöt, mint az elmúlt egy órában.

"Az emberek jointot szívnak hátul."

"Talán kéne neked is egy." Morogta, ahogy belekortyolt a poharába.

"Nem!" Kiáltottam, rábámulva. "Nyugi, Autumn." Gúnyolódtam, szavait idézőjelekbe rakva. "Te cigiztél már?" Nyomtam meg a te szót, biztosra menve, hogy érti, nem örülnék, ha kiderülne ez róla. Fele ennyi ember már jobban érezné magát.

"Nem, dehogy. Nem is drogozok és ezt te is tudod." Rázta meg a fejét és összevonta szemöldökét rajtam, majd kifejezése ellágyult. Felsóhajtottam és körbenéztem a házban, elvesztem a temérdek pohárban, amik a földön és az asztalokon voltak.

"11 óra van és már valószínűleg száz ember van a házamban és az udvaromon. Éjfél után kezdenek majd lelépni, ugye?" A hangszínem gyengéd volt, nem akartam olyanon felkapni a vizet, amit élveznem kéne. Beszélgetni régi barátokkal nagyszerű volt és inni egy-két pohárral még jobb, de mikor idegenek kezdenek vedelni, nem tudtam, hogyan kéne éreznem.

"Ez így szokott lenni." Biztosított. Bólintottam és éreztem, ahogy megfogta egyik kezemet. "Gyere." Mondta és elkezdett kihúzni a konyhából.

"Hová megyünk?" Kérdeztem tőle vagy inkább a tarkójától.

"A szobádba." Válaszolta könnyedén.

"Mi lesz ezekkel az emberekkel?" Léptem hozzá közelebb, ahogy tovább mentünk.

"Azok a dolgok csak filmekben történnek meg, gyere már." Ismételte meg szavait és elkezdett felhúzni a lépcsőkön, mindketten köszöntünk az embereknek, akik kicsit hosszú ideig bámultak meg minket.

Bejutottunk a szobámba, könnyen becsuktam magam mögött az ajtót. Luke már az ágyamon ült és a takaró kikopott végével játszott.

"Kérdezhetek valamit?" A hangja megtörte a köztünk lévő csendet, még akkor is, hogy simán lehetett hallani a zenét és a kiabálást alattunk. Leültem mellé, az idegesség előbújt a hasamban.

"Persze, bármit." Mosolyogtam rá kedvesen, míg ő az ajakkarikájával babrált és rám bámult pár pillanatig, majd elkezdett keresgélni a hátsó zsebében.

Egy gyűrött, de szépen összehajtogatott papírt tartott a kezében. Ujjaival lassan kinyitotta és a tintafoltokból összeállt mondatot én írtam pár hónappal ezelőtt. Mindketten a papírt bámultuk, amin ez állt, "Mikor szerettem bele a legjobb barátomba?"

"A szobád padlóján találtam ezt nemrég." Magyarázta, felém tartva a papírt. "Um, észrevettem, hogy ez a te kézírásod és nem tudtam, hogy mikor lenne legalkalmasabb rákérdezni." Vonta meg a vállát.

Összehajtogattam a papírt és magam mögé raktam, a gyomromban indokolatlanul elszabadultak a pillangók.

"Nem gondoltam, hogy ezt kell mondanom, de kedvellek." Sóhajtottam, felnézve Luke gyengéd tekintetébe. Az ajkai mosolyt formáltak. "És szerintem ezt egyértelművé tettem." Kuncogtam.

"Több, mint egyértelművé." Tette hozzá, megbökve a vállamat az övével. Játékosan ránéztem és törökülésben felé fordultam.

"De, nem vagyok biztos pár dologban. Talán szeretlek, talán nem. Talán igazából utállak, de valami teljesen tisztává teszi számomra a dolgokat." Valószínűleg össze-vissza magyaráztam neki, sose voltam jó abban, hogy elmondjam az érzéseimet és ezért is gondoltam arra, hogy inkább megmutatom neki.

Bemásztam Luke ölébe és lábaimmal átkulcsoltam a derekát. Hátradőlt, hogy jobban rám lásson, lélegzete akadozott.

"És szerintem, talán tudom." Mondtam halkan, kezeimet a vállára téve és megszorítva. Összevonta a szemöldökét, ahogy felült és kezeit a combomról felcsúsztatta a csípőmig.

"Most te arra utalsz, hogy-"

"Igen." Böktem ki, félbeszakítva őt. Mosolyra húzódott a szája, majd a nyakamhoz hajolt és gyengéden rányomta ajkait.

"Biztos vagy benne?" Motyogta, ahogy haja csiklandozta az arcomat. Hátrahúzódtam és felnevettem, mire összezavarodottan nézett rám.

"Ne kérdezz ilyet." Amint kimondtam az utolsó szót egyenesen az ajkamhoz ment és kissé durván megcsókolt.

Így folytattuk, minden gyengéd volt és édes, valószínűleg Luke az első alkalmamat olyan élvezhetővé akarta, amilyen csak lehetett. Ujjaimat hajába vezettem, ahogy hátradőlt az ágyamra, addig el nem szakadva tőlem, míg egy tompa hangot nem hallottunk, amit Luke nyögése követett. Az ágyam folyamatosan a falnak ütődött.

Elkezdtünk egymás ajkába kuncogni, ahogy a pólója szegélyével játszadoztam, amit hirtelen lehúzott magáról, így elszakadva tőlem egy gyors pillanatra. Vissza felült, míg én még mindig az ölében ültem, kezeit a ruhám szélén vándoroltatta, ami már így is fel volt csúszva.

Könnyen áthúzta a fejemen és közben rám mosolygott. Nevetésünk összekeveredett a levegőben, ahogy a párnáimra borultam. Egyik kezét az oldalamon tartotta, míg a másikkal a farmerját próbálta levenni. Mihelyst lerugdosta magáról, ajkaimmal letámadtam a nyakát, mire remegve felsóhajtott.

Pillanatokon belül a meztelen testünket a lepedőm takarta el. Mély levegőt vettem, ahogy ujjbegyeit végigfuttatta a lábaimon, majd hirtelen megállt, kimászott az ágyból, felvette a nadrágját és beletúrva a zsebébe kihúzott egy ezüstös csomagot.

"Jézus Krisztus, Luke." Tettem egyik kezemet a homlokomra és megráztam a fejemet.

"Elfelejtettem!"

"Hogy tudtad elfelejteni?" Kérdeztem.

"Ideges vagyok!" Vágott vissza, egy rövid nevetés félbeszakította a szavait.

"Miért?" Visszamászott hozzám, halkan sóhajtott. "Ha ettől jobban érzed magad, én is az vagyok." Mondtam neki.

"Mert te te vagy." Motyogta a bőrömbe, libabőrös lettem, ahogy kezeivel végigsimított oldalamon. "Autumn Saunders vagy, a legjobb barátom 12 éve, ami alatt elég dögös lettél és jó segged lett."

"Utállak." Mondtam, ahogy a csípőmet magához húzta.

"Mhmn." Ujjaival újra megfogta a combjaimat és közéjük mászott. "Nem, nem utálsz." Csókolta meg gyengéden az ajkaimat, majd fejét a nyakamba temette.

Átkulcsoltam a nyakát, ujjaimmal a tarkóját simogattam, mikor meghallottuk az embereket, ahogy elkezdtek visszaszámolni újévig.

"Micsoda befejezése és kezdése egy évnek." Motyogta a fülembe, könnyedén belém burkolózva. Kicsit összerándultam, a testem megfeszült alatta.

"Engedd el magad." Hangja gyengéd volt és újra megmozdult, ez alkalommal sokkal lassabban.

"Csináld." Nyomtam körmeimet a vállába, csípője könnyedén mozgott az enyém ellen.

Valamilyen oknál fogva viccesnek találtuk ezt. Legtöbbször együtt nevetgéltünk és csikiztük egymás bőrét, de ettől ez az élmény teljesen megérte. A remegő nevetésünk közt voltak lágy nyögések és éles lélegzetvételek, amik simán elnyomták volna az emberek kiáltásait, ha távolabb lettünk volna.

Ajtócsapódásokat és pár random ordibálást lehetett hallani lentről, de mintha csak ketten lettünk volna a házban. A szívem száguldott a lélegzeteinkkel együtt, ez bőven elég volt Luke-nak, hogy a csúcsra jusson, a nevem könnyedén formálta meg nyelvével. Míg én még mindig éreztem egy kicsi kényelmetlenséget, ez nekem nem volt elég, de ettől függetlenül ennél közelebb az eufóriához nem voltam.

Testünk összetapadt, kezeink egymás hajában voltak, mikor egyszer Luke lassan elhúzódott. A nyakamba lihegett, ahogy elhúztam lábaimat a derekáról és ő csakolyan gyengeséggel, mint be, úgy csúszott ki belőlem.

Mellém feküdt és szorosan magához húzott. Ujjaival mintákat rajzolt a melleim alá, kissé csiklandozva engem. Ajkait párszor a vállamra nyomta, ahogy játszottam a már kócos hajával.

Nem tudtam, mit mondjak vagy, hogy mit kéne mondanom. Pár rövid pillanatig csendben feküdtünk, majd megszólalt.

Először felsóhajtott, ezt csinálta egész éjjel. Kicsit felült és hosszadalmas csókot nyomott a szám sarkába, mire mindkettőnkből kitört egy kuncogás.

"Boldog Új Évet."

Köszönöm szépen _nicolespnek az új borítót! Nézzetek be hozzá, 2 könyvet is fordít! :)