"Mi a francot gondoltál?" Kérdezte dühösen Luke, betolva a ruhásszekrénybe, mivel az összes többi szobába meghallana minket Ellis, aki épp most helyezi magát kényelembe a kanapén.

"Egy szekrénybe vagyunk." Állapítottam, rákényszerülve nekinyomódva Luke mellkasának.

"Felejtsd már el az istenverte szekrényt!" Kiáltotta suttogva. Frusztrálva végigszántotta kezeivel a haját. "Miből gondoltad, hogy ez még távolról sem jó ötlet?"

"Rosszul éreztem magamat! Nem akartam megöletni őt az úton!" Magyaráztam, hangom ugyanolyan alacsony volt, mint az övé.

"Tökéletesen meg lett volna!" Válaszolta. Sóhajtott és hüvelykujjával megdörzsölte a homlokát. "Olyan ostoba vagy néha." Szólalt meg.

"Nem vagyok ostoba." Gúnyolódtam, összefonva karjaimat.

"Én csinálom a matek feladataidat." Vágott vissza.

"Ez nem azt jelenti, hogy ostoba vagyok! Csak rossz matekból." Húztam ki magamat, hogy magasabb legyek, de Luke magassága még ennél az ezüstös fénynél is észrevehető volt.

"Csak megengedted az ex-pasidnak, aki mellesleg megcsalt, hogy emlékeztesselek rá, hogy a mi házunkba maradjon, mikor megpróbált rád mozdulni." Megragadta az arcomat, hüvelykujjai gyengén pihentek az orcáimon.

"Megmondtam, hogy nem csinált semmit." Morogtam.

"Én pedig megmondtam, hogy szörnyű hazudozó vagy." Hangja gyengédebb lett, de egyértelműen még mindig ki volt borulva.

"Sajnálom, oké? Csak nem akartam, hogy egyedül mászkáljon az utcán." Kértem bocsánatot. Leengedte kezeit és berakta a zsebeibe.

"Ugye tudod, hogy vizsgáink lesznek," Kezdte, kivéve a telefonját és megnézve az időt. "4 óra múlva." Fejezte be. Összerezzentem és még rosszabb helyzetbe kerültem, mint azt gondoltam.

"Repül az idő." Kínosan dülöngéltem jobbra-balra, de Luke megragadta a vállaim és megállított.

"Ne szórakozz már, ez komoly!" Hangszíne újra mérgessé vált, még idegesebb lett. "Nem hiszem el, hogy ezt tetted." Rázta a fejét folyamatosan, lenézve rám.

"Miért vagy ilyen mérges?" Kérdeztem. Szemöldökeit felvonta, mintha valami olyat kérdeztem, amit nem kellett volna.

"Komolyan ezt kérdezed tőlem?" Suttogta.

"Tudni szeretném." Vontam vállat.

"Jó." Mondta, kiengedve egy rövid, de gyors lélegzetet. "Megmutatom." Vigyorgott, már-már szarkasztikusan.

Kinyitotta az ajtót, megragadta az alkarom és figyelmeztetés nélkül áthúzott a nappalin.

"Engedj el!" Morogtam, megpróbálva kiszabadulni. Ellis felé fordultam, aki felvont szemöldökkel figyelt minket, halvány lila gőze se volt, hogy milyen beszélgetés zajlott le köztem és Luke között. Megköszörültem a torkom és kicsit közelebb léptem Ellishez.

"Um, van pár takaró a mosókonyhába." Hebegtem. Amilyen furcsának érződött, egy pillanatnyi normalitás futott végig rajtam. Még akkor is, ha ez egyáltalán nem volt normális és amit egyértelműen soha nem fogok hiányolni, ráébresztett arra, hogy a dolgok tényleg mennyit változtak.

"Jó éjt, Autumn." Mosolygott Ellis, Luke felé fordult és bólintott egyet. "Luke." Visszasodródtam Luke-hoz, aki üres tekintettel nézett.

"Éjt." Mondtuk egyszerre, az én hangom kedvesebb volt. Luke tovább húzott engem maga után, egyenesen a szobájához. Gyorsan kinyitotta az ajtót, belökött, majd ugyanolyan gyorsan be is zárta maga után.

"Ha szorosabban fogtál volna, eltörted volna a csuklóm." Mondtam kissé durván és megdörzsöltem a csuklómat. Megforgatta a szemeit, megfogta a kezeim és a mellkasához húzta.

"Legalább most már tudom, hogy Ellis nem fog többé próbálkozni nálad." Suttogta, tudva, hogyha hangosabban beszél, Ellis meghallhatja. Lenyeltem az idegességet és egy másodperccel később Luke ajkai már az enyéimen voltak.

Elengedte a kezeim, így lehetőségemmé vált átkulcsolni a nyakát, míg ő a derekamra tette a sajátját. Az érintés elég volt ahhoz, hogy belemosolyogjak a csókba, nyelvét végighúzva alsó ajkamon egyből ki is használt. Kissé durván nekinyomott az ajtónak, mire kicsit felkiáltottam.

"Óvatosan, ugye?" Motyogtam viccelődve az ajkaiba. Figyelmen kívül hagyott és megragadta hátul a lábaimat, mire kénytelen voltam átkulcsolni a derekát. "Egyedül is tudok járni." Mondtam, ahogy ajkai letámadták a nyakamat, miközben az ágy felé vitt.

"Mi abban a móka?" Kuncogott, ajkai csiklandozták a nyakam. Hangosan beszívtam a levegőt, amit biztosan észrevett, mivel ezután éreztem a jelölést, amit a nyakamon hagyott.

Felemelte a fejét, felém mászott és durvábban csókolt, mint legutóbb. Éreztem, ahogy fentebb túrja a pulcsimat, majd könnyen lehúzva rólam már csak egy pólóban maradtam.

Fel-le csúsztatta rajtam a kezeit, megragadta a pólóm és a melltartómig felhúzta. Libabőrös lettem a hideg ujjaitól, majd hátrahőköltem, mikor kezeivel a nadrágom szélét fogta meg.

"Zavarba hozlak?" Kérdezte, hangja kissé remegett. Lebámultam rá, ahogy a lábaim között van. Gyorsan megráztam a fejemet. Még mindig engem nézett, míg lassan elkezdte lehúzni a nadrágomat.

Épphogy elérte a csípőcsontomat, Luke visszamászott hozzám, a nyakamhoz hajolt, majd újra eltakart testével. Egy rövid nyögést engedtem ki, mire egyből a számhoz emeltem a kezemet, az orcáim felmelegedtek.

Luke felnevetett, az őrületbe kergetett, ahogy egyik kezeivel lassan simogatta a hátam.

"Nem kell visszafognod." Motyogta a bőrömbe. Hátrahajtottam a fejem és felvontam a szemöldököm.

"Ellis szó szerint az ajtó előtt van." Suttogtam.

"Tudom." Vigyorgott Luke, áthúzva a fejemen a trikómat. Elkezdett egy vonalban csókokat hagyni rajtam a hasamig, mire biztatásképp beletúrtam a hajába. "Ezért választottam a legközelebbi szobát hozzá." Megállt egy rövid időre, hogy reagálhassak, majd lehúzta a nadrágomat és eldobta a szoba egyik sarkába.

"Luke." Figyelmeztettem, védtelennek éreztem magam. Ujjai a csípőmön lévő szöveten pihentek.

"Primrose." Gügyögte és ujjaival a szoba sarkába mutatott, ahová eldobta a nadrágomat. "Megpróbálsz megállítani?" Vigyorgott, tudva, hogy kizárt dolog, hogy most nemet mondanék neki.

Ez volt féltékeny Luke. Szintén ez volt engedetlen Luke, amivel megvádoltam őt pár nappal ezelőtt. Ez egy teljesen más Luke volt, mint akit megismertem és inkább megjavítottam volna őt gyorsan.

-

Luke ébresztőjének kellemetlen hangja ébresztett fel, de megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, hátha varázslatosan kikapcsol. Mozgolódtam az erős kar alatt, ami a derekamon pihent, így sikeresen fel tudtam ülni. Az ágy széléhez tettem a lábaimat és végre kinyitottam a szemeimet, elértem a telefont és véget vetettem a folyamatos csipogásnak.

Leraktam a telefont az asztalára és megdörzsöltem az arcomat. Az ölembe ejtettem a kezemet és ekkor vettem észre, hogy nincs rajtam nadrág. Vagy bármi, amivel eltakarhatnám magamat, míg Luke-on volt egy takaró.

Hirtelen beugrott az oka, hogy miért vagyok deréktól lefelé csupasz, majd egy másodperccel később leesett, hogy Ellis még mindig a nappalinkba van. Bepánikoltam, felugrottam Luke ágyáról és ránéztem az alvó testére, amit egy takaró takart.

Megráztam a fejemet és elkezdtem valami ruha után keresgélni, amit a lábaimra tudnék húzni, hogy találkozhassak Ellisszel és amilyen gyorsan csak tudom, kitessékelhessem a házból. A gondolat, hogy a Luke és az én 'intim műsorunktól' Ellis csak pár lábnyira volt, kellemetlenül érintett.

Nem tudtam, hogy mit várjak Luke-tól, milyen messzire mehet el tegnap este és elég boldog voltam, mivel egyáltalán nem erőltette rám a szexet. Tudtam, hogy legbelül emlékeztette magát arra, hogy nem akarom elsietni és mindent összezavarni. Eddig a napig nem voltam benne biztos, hogy Luke tudja: én még mindig szűz vagyok, de azt tudtam, hogy ő már nem az.

Leguggoltam és felvettem egy pulcsit a földről, majd a derekam köré tekertem. Lábujjhegyen kimentem Luke ajtaján, nehogy felébresszem őt. Óvatosan becsuktam az ajtót, felsóhajtottam és készen álltam szembenézni Ellisszel. Luke-nak igaza volt, nagy hülyeség volt ez az ötlet, de nem számít, hogy mit tett velem, nagy része volt az életemnek és soha nem kockáztatnám az épségét a haragom miatt. Vagy Luke haragja miatt.

Meglepetésemre csak egy halom takarót találtam a kanapé közepén. Összekulcsoltam a karjaimat a mellkasom előtt, megragadtam a toppom szélét és a kanapéhoz sétáltam, majd megláttam egy jegyzetet a kávézóasztalon.

"6 körül eljöttem taxival, mivel korán van egy vizsgám. Köszi a kanapét.

-Ellis"

Ellis szokatlanul bizonytalan volt. Aprólékos volt, főleg köszönetnyilvánításkor. Valószínűleg köze lehetett ahhoz, hogy berángattak Luke szobájába és nem jöttem ki onnan egész este.

Szépen összehajtogattam a lapot és visszamentem Luke-hoz, hogy felébresszem őt. Felnéztem a földről, ahogy körbementem a bútoron és Luke lusta mosolyával találtam szembe magam, miközben az ajtókeretnek támaszkodott.

"Előbb akartál látni egy srácot, akinek egy csaj szétrúgta a seggét, mint engem?" Beszélt lassan. Odasétáltam hozzá és mosolyogva felé nyújtottam a papírt.

"Tudod, hogy a sztorija teljesen hülyeség." Figyeltem, ahogy szemeivel elolvassa a szavakat, majd széttépi és a kukába dobja a papírfecniket.

"Honnan tudod?" Kérdezte, miközben bedugtam a kezeimet a pulcsija zsebébe, ami hasonlított az enyémre.

"Szerinted kitől tanultam ezt a készséget?" Válaszoltam. "És már láttalak ma reggel, csak te nem voltál ébren, hogy láss engem."

"Szerintem eleget láttam belőled tegnap este." Vigyorgott. Az orcáim azonnal elvörösödtek és a homlokomat a mellkasának döntöttem. Nevetve körém fonta a karjait és közelebb húzott magához. "Szórakozok veled, Autumn." Kihúztam a kezeimet a zsebeiből és ellöktem magam tőle.

"A szórakozás nem fog átvinni minket a vizsgákon." Mondtam, emlékeztetve az időre, már csak fél óránk volt bejutni a suliba. Ledobta a karjait és végigszántott egyik kezével a haján.

"A szórakozás szintén nem fog segíteni abban, hogy ötöst szerezz a matek vizsgádra." Bökte meg az orrom, majd beszaladt a fürdőszobájába és bezárta az ajtót, mielőtt bármit is mondhattam volna.

-

"Totál eltaláltam." Nevetett Ashton, a barátja, Michael csatlakozott hozzánk csakúgy, mint Luke. Mindannyian egy klasszikus 80'-as bisztróban ebédeltünk, mivel az összes vizsgánk megvolt és hivatalosan is elkezdődött a téli szünetünk. Ellentétben velem, nevetés helyett nem tudtam egy helyben maradni a székemen.

Luke rátette egyik kezét a combomra, így megállítva engem. Lenéztem a kezére, majd fel a kedves mosolyára, ami tökéletesen passzolt a kedves tekintetéhez.

"Mi újság veled, Autumn?" Kérdezte Ashton, így kénytelen voltam felé fordulni.

"Semmi." Fújtam ki a levegőt, megrázva a fejem.

"Ez már valami." Válaszolta, nevetése betöltötte a bisztrót.

"Luke kissé túl durva volt tegnap este?" Ugratott Michael. Luke felé fordítottam a fejem, akinek a vörös arca már a tenyereibe volt temetve. Gyorsan visszafordultam Michaelhez.  "Mármint, láttam, hogy vesz le a-"

"Fogd be." Vágtam a szavába gyorsan. "Fogd be, fogd be, fogd be." Ismételtem. Hálás voltam, amiért ilyen kedvesek voltak velem Ashtonnal, mivel ők inkább Luke barátai. Hetente párszor találkoztunk és egészen összerázódtunk.

Luke vállának döntöttem a homlokomat és szégyenembe megragadtam a felkarját. Felzaklatott a tény, hogy Michael és Ashton rajtunk nevetnek és elfelejtettem lekiabálni Luke-ot amiért részleteket árul el a barátainak.

"Szóval, uh," Kezdte Ashton, megszakítva Michael viccelődését. "Hol van Calum? Nem úgy volt, hogy együtt találkozunk?" Kérdezte. Még mindig vártam, hogy bemutatkozhassak neki, mivel általában Luke volt nála, mintsem ő nálunk.

"Calum dobott minket, már elindult haza." Nevetett Luke. "Igazából, egyből azután, hogy megírta a teszteket." Tette hozzá.

"És ezt kéne nekünk is tennünk." Csaptam rá Luke lábára, mindkettőt meglökve. Úgy volt, hogy egyből azután indulunk, miután végzünk, de Luke-nak más tervei adódtak, amit nem gondoltam volna, hogy 3 órával tovább tartanak.

"Aw." Gügyögte Michael és Ashton egyszerre.

"Pár nap múlva találkozunk, srácok." Mosolygott rájuk Luke, míg én felvontam rá az egyik szemöldököm. Bólintva elköszöntek tőlünk, majd kéz a kézben elhagytuk az éttermet. Csendben sétáltunk a háztömbök mellett, élvezve a káoszt körülöttünk.

Luke kocsija felé vettük az irányt, amibe már reggel bepakoltuk a cuccainkat. Az anyósülés ajtajához mentem és türelmetlenül matattam a kabátomon lévő gombokkal, míg vártam arra, hogy kinyissa a kocsit.

"Siess már." Nyafogtam, ahogy szándékosan elkezdett a zsebeiben turkálni a kulcs után. Halványan rám vigyorgott, tudta, hogy ezzel felidegesít.

"Itt is van, Hercegnő." Hallottam meg a kattanást és figyelmen kívül hagyva a szarkasztikus megjegyzését bemásztam a kocsiba.

"És, pontosan mikor találkozol újra Ashtonnal és Michaellel?" Kérdeztem, figyelve, ahogy beül.

"És Calummal." Bólintott, beindítva a kocsit és kibámulva az ablakon.

"És Calummal." Ismételtem.

"Szilveszterkor." Válaszolta. Beharaptam az alsó ajkam és a vállam lassan leengedtem.

"Azt hittem, hogy együtt csinálunk valamit, mint általában."

"Buliba megyünk." Nézett rám és egyik kezét a kartámaszomra tette, majd hátranézett a válla fölött.

"Buliba? Nem hiszem, hogy anya elenged messzire Szilveszterkor, mivel nem lesz otthon." Emlékeztem, Luke egyszer mondta, hogy Ashton elég messze lakik tőlünk, míg a másik kettő közel hozzá.

"Nem kell emiatt aggódnod." Állapította meg, kicsit vázlatosnak tűnt.

"Nem megyek sehová anya háta mögött." Nevettem halkan, összeszűkítve a szemeimet. Rám nézett, az arcán lévő mosoly lassan nőni kezdett.

"Nem is kell, mivel a ti házatokba lesz megtartva."