Luke és én este 7 körül értünk haza. Fent maradtam éjfélig és tanultam. Mindkettőnknek holnap kezdődnek a vizsgák, aztán a karácsonyi szünet jön, amikor el szeretnénk innen menni. Még össze se pakoltunk, ami eléggé jellemző ránk.

Talán két órája aludtam, vagyis, annyinak tűnt. De amikor az éjszaka közepén felébredtem, a telefonom hajnali 4-et jelzett. Hallottam a felettünk lévő lakásból jövő hangokat, könnyen kivehető volt, hogy ordibálnak.

Egy csattanás végleg felébresztett és felültem az ágyamban. Az ordibálás tompa volt, de egyértelműen veszekedett két ember. Aztán eszembe jutott, hogy Cianna veszekedhet egy sráccal. Gondolom Ellis volt az a srác, de én sosem veszekedtem vele.

A lábdobogás és még egy csattanás kiugrasztott az ágyból, talán tennem kéne valamit. Felkaptam magamra egy kabátot, kimentem a szobából és felkapcsoltam a villanyt a konyhában. Észrevettem, hogy ez a darab is Luke-é volt, emlékeztetnem kell rá, hogy ne rakja a szennyesét az enyémhez.

Megráztam a fejem, ahogy motyogva a bejárati ajtóhoz sétáltam. Felkapcsoltam még egy villanyt, ami az ajtó előtti teret világította meg. Próbáltam minél kevesebb zajt csapni a zárral és hamarosan ki is tudtam nyitni azt.

A nyikorgás alig hallatszott a felettem levő ajtócsapódástól. Kicsit összerándultam, váratlanul ért a zaj. Vettem egy mély lélegzetet, amikor meghallottam a hangos lépteket a lépcsőről, nem tudtam kire számítsak, de egyértelműen Cianna lakásából jött.

Hamarosan megláttam Ellis bozontos szőke haját. Beszívtam a levegőt és néztem, ahogy eléri az utolsó lépcsőfokot. Egyből észrevette a fényt, egyenesen az ajtómra, majd rám nézett.

Az első dolog, amit észrevettem rajta, az az arcán lecsorgó vér volt. Az orrából csöpögő vér ráfolyt az ajkaira, amit egyből letörölt a kezével.

Visszanéztem a szemeibe, majd megláttam az arcán éktelenkedő lila foltot. Megijesztett, hogy így látom őt, fogalmam sincs, mi történt, de a fájdalmát átéreztem a hasamban.

Lepillantottam a földre, mikor végleg megállt és pár másodpercre csak egymást bámultuk. Vettem egy mély levegőt, hátraléptem és kinyitottam neki az ajtót, hogy jöjjön be. Még azok után is, amit tett, nem kéne decemberben hajnali 4-kor Manhattan utcáit járnia. Főleg nem véres arccal.

Hallottam a cipője kopogását, minden egyes másodpercnél közelebbről, majd bement a házamba. Bezártam mögötte az ajtót és ránéztem, a sebei még nyugtalanítóbbnak tűntek.

"Van elsősegélycsomag a konyhába." Mondtam halkan, közte és a padló között kapkodva tekintetem. Bólintott és jött utánam. "Ülj ide." Motyogtam, az egyik bárszékre mutatva.

A szekrényben kezdtem keresgélni az elsősegélycsomag után. Egy idő után megtaláltam, kihúztam onnan és Ellis irányába löktem, majd megmostam a kezeimet. Átnéztem a vállaim fölött és láttam, ahogy ügyetlenkedik a műanyagdobozzal.

"Hé, majd én." Mondtam, megtörve a csendet. Rám bámult, ahogy megszárítottam a kezeim és odasétáltam hozzá, kíváncsivá váltam, hogy hogyan került ilyen helyzetbe.

Az egyik kezemben egy nedves törlőt tartottam, míg a másikkal könnyedén kinyitottam a dobozt. "Ez egy kicsit fájni fog." Mondtam és a törülközőt az ajkaihoz emeltem. Látszott egy vágás a felső ajkán és összerezzent, mikor ráraktam. "Bocsi." Suttogtam, megdörzsölve az orrom.

Még egy ideig ott tartottam, majd elvettem a törlőt és a vérzés sikeresen elállt. Nem tudtam mást tenni, csak adni neki fájdalomcsillapítót és egy zacskó jeget, szóval így tettem.

"Szeretnéd elmondani mi történt vagy feltételezzem azt, hogy elestél?" Kérdeztem, óvatosan ráhelyezve a jeget a szeme alá. Meglepetésemre halkan felnevetett.

"Tényleg elestem, ez okozta ezt a sérülést." Magyarázta. Bólintottam, nem akartam erőltetni a sztorit, de még kíváncsibb lettem. Megköszörülte a torkát, kivette a zacskó jeget a kezemből és a pultra tette.

"Cianna és én veszekedtünk és végül úgy ért véget, hogy az összes cuccomat, amit otthagytam nekem dobálta, köztük a hátizsákommal, amibe az összes könyvemet tartottam." Folytatta, utalva a fekete szemére, amit egy könyv okozhatott. "De, uh, pszichopatává változott és arcon ütött." Fordította el a fejét és felvonta a szemöldökét.

"Tenni fogsz valamit?" Kérdeztem, meglepődve azon, hogy valaki képes olyanra kezet emelni, akit állítólag szeret. "Feljelentést vagy valamit?" Ráztam a fejem, ahogy ő is.

"Nem akarom nagydobra verni. Másodjára már ő is rosszul érezte magát, tudom." Sóhajtott fel.

"Mit fogsz akkor csinálni?" Dőltem neki a pultnak, ásítottam egyet, majdnem megfeledkeztem arról, hogy milyen késő van.

"Pár napig a tesóimnál maradok, aztán visszajövök a cuccaimért. Egyébként, szakítok vele." Vonta meg a vállait, mintha ez nem lenne nagy dolog.

"Ó." Csak ennyit tudtam mondani. Párszor bólintott.

"Nos, hogy vagytok Luke-kal?" Kérdezte hirtelen, rám mutatva. Lenéztem Luke kabátjára, majd vissza Ellisre.

"Én jól. Biztos vagyok benne, hogy Luke-"

"A kapcsolatotokra értettem." Állított meg.

"Kapcsolat? Nem vagyunk együtt."

"Bocs, azt hittem, hogyha mi szakítunk akkor ti-"

"Nincs baj." Mondtam gyorsan, félbeszakítva őt. Visszarakta a törülközőt az ajkára, de nem éppen a legjobb helyre. "Várj, hagy segítsek." Ajánlottam fel. Kivettem a kezéből a törlőt, figyelve, hogy ne érjek nagyon hozzá a vágáshoz. A bámulásával szinte átégette a bőröm, ahogy helyre tettem a törlőt.

Pár másodpercig bámultuk egymást, majd elkezdett közelebb hajolni hozzám. Nem voltunk annyira messze egymástól, legfeljebb csak pár centire. Mikor az ajkai már majdnem súrolták az enyéimet, határozottan megfogtam a vállát és megállítottam őt.

"Nem a rossz fiúkba esek bele." Suttogtam. Tekintete az ajkamról a padlóra vándorolt, hátradőlt, megragadta a tarkóját és elmotyogott pár bocsánatkérést.

"Autumn?" Egy hang szelte át a lakást, egy elég mély és álmos hang. Hátradőltem a sarkaimra, látva, ahogy Luke bemegy a szobámba, valószínűleg azt gondolta, hogy épp telefonon beszélek valakivel.

"Maradj itt." Mondtam Ellisnek, majd a szobám felé vettem az irányt. Beléptem a szobába, kiegyenesítettem a ujjaimat és Luke-ba ütköztem.

"Mit csinálsz ébren?" Kérdeztem, megragadva a vállait, csakúgy, mint Ellisnek.

"Ezt tőled is kérdezhetném." Ásított, kinyújtva a feje fölött a karjait. Megpróbált ellépni mellettem, de megállítottam. Összezavart tekintettel nézett le rám.

"Ellis itt van." Jelentettem ki. Zavart tekintete egyből idegessé vagy dühössé vált, nehéz volt megállapítani.

"Miért?" Mondta hidegen. Felsóhajtottam és becsuktam az ajtót, nem akartam, hogy Ellis meghallja, amit Luke valószínűleg mondani fog róla. "Mit csinál itt?" Kérdezte újra. Halkan felsóhajtottam, nem tudtam, Luke mit fog csinálni.

"Kicsit megverték." Nem akartam a részletekről is beszámolni.

"Ki?" Gúnyolódott, összefonva a karjait. Kicsit összeszorítottam az ajkaimat.

"Cianna." Mondtam.

"Cianna? 152 centis Cianna kirúgta a seggét?" Nevetett. "Megérdemelte."

"Ne mond ezt." Szidtam. "Senki nem érdemli ezt egy számára fontos személytől. Nem számít, mennyire veted meg őket." Tettem egyik kezemet a vállára.

"Nem csinált semmit, ugye?" Kérdezte, most már nyugodtabban.

"Nem." Hazudtam, megfordultam, hogy visszamehessek segíteni a vérző srácnak. Megragadott a csuklómnál fogva és maga felé fordított. "Mi-"

Félbeszakított azáltal, hogy megcsókolt, durvábban, mint szokott, de csak néhány másodpercre. Nem volt lehetőségem igazán reagálni, de a Luke ajkain lévő vigyor elárulta, hogy épp elég volt neki.

"Rossz hazudozó vagy." Suttogta az ajkaimra. Beharaptam az alsó ajkam, miközben elengedte a csuklóm.

"Te meg rossz szobatárs." Válaszoltam. Megütöttem a csupasz hasát, mire kicsit hátratántorodott. "Vegyél fel egy pólót és segíts nekem." Mondtam, ahogy elindultam kifelé a szobámból. Kinyitottam, majd ő be is csukta mögöttem az ajtót. "És ne próbálj meg vele bunkó lenni, sok minden kavaroghat most a fejében." Magyaráztam, mire bólintott.

A lábamat nyomkodva vártam Luke-ra a szobája előtt, ideges voltam, mivel Luke és Ellis ténylegesen egy szobában lesznek. Luke kilépett a szobájából és intett nekem, hogy kövessem.

"Jobban érzed magad?" Kérdeztem Ellistől, ahogy besétáltam a konyhába, Luke-kal mögöttem. Azonnal Luke-ra nézett, majd vissza rám, mikor elé álltam.

"Nem igazán." Vallotta be. "Még csak fél órája történt." Nevetett halkan, a jeget az arcához nyomva. Éreztem, hogy Luke a vállamra teszi a fejét és elszántan nézegeti Ellis vágásait és sérüléseit.

"Kicsit sem?" Kérdeztem.

"Hát, ja, egy kicsit." Döntötte oldalra a fejét, próbálta elkerülni Luke tekintetét.

"Mit csinálsz?" Fordítottam úgy a fejem, hogy Luke-ra tudjak nézni, akinek a feje még mindig a vállamon volt.

"Semmit." Sóhajtott, kiegyenesedett és karjaival átölelte a vállamat, majd ujjait összefonta a mellkasom előtt. "Cianna csinált némi kárt?" Mondta. Ellis egyből rám nézett, amit viszonoztam egy bocsánatkérő pillantással.

"Csak az ajkamon." Bökte ki, ahogy újra rárakta a törlőt.

"Miért tenne olyat?" Szűkítette össze szemeit Ellisre, megrázva a fejét. Eleinte megérdemelte ezt, de a mostani reakcióját látva ebben a szituációban az érzései meglágyultak.

"Luke." Morogtam, nem akartam, hogy ennél is kényelmetlenebbül érezze magát Ellis.

"Rendben van." Mondta nekem, majd visszafordult a mögöttem lévő sráchoz. "Csak veszekedtünk, ennyi." Mondta közömbösen, mindkettőnket kíváncsivá téve.

"Miről?" Kérdezte, még mindig kérdésekkel dobálózva. Megragadtam Luke alkarját és megszorítva próbáltam neki jelezni, hogy fogja be, de nem jutott el az agyáig.

Ellis megvonta a vállait és megfogta a bárszék szélét. "Egy hülyeségről." Informált minket, tekintete a kezemről Luke-ra irányult. "Valószínűleg mennem kéne." Állt fel és felém magasodott.

"Hívok neked egy taxit." Ajánlottam fel, kibújva Luke karjai alól, hogy kikísérhessem Ellist. Lehagyott és kinyitotta a bejárati ajtót. Kizárt dolog volt, hogy hagyom egyedül sétálni a tesói házához.

"Kösz, mellesleg." Mosolygott rám kedvesen, mire beugrott egy ötlet a fejembe, talán egy szörnyű ötlet.

"Miért nem maradsz itt estére?" Kérdeztem gyorsan, mielőtt elindulhatott volna. Lassan felém fordult, majd Luke-ra nézett, aki a nappali közepén állt, arcán több, mint bosszantó kifejezéssel.

Ellis lenézett rám, kedves mosolya önelégültté vált. "Rendben van."