Sziasztok^^

Be kell vallanom, hogy nem lett hű de nagy szám ez a rész, viszont én élveztem írni, még ha rövid is lett :D Ez ténylegesen csak egy kis halloweeni hangulatot teremt valószínűleg nektek ha olvassátok, nekem csak ez volt a célom^^ Na meg a szórakoztatás :D Remélem tetszeni fog nektek, még ha ilyen késői órákban is hozom és ígérem, hogy legkésőbb jövő hét szerdán kirakom az új fejezetet is :) Addig is jó szórakozást ehhez a különkiadáshoz ! 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------   

Halloween. A nap, amit mindennél jobban utálok és ha csak belegondolok, akkor már futkos a hideg a hátamon. Nem értettem soha miért jó, ha ijesztgetik az emberek egymást vagy csak szimplán leülnek csapatostul horror filmet nézni. Hát nem ez várt ma rám is ? Az egyetlen jó az egészben az a lelki társam volt, azaz J-Hope, aki ugyanúgy rettegett ettől az egésztől, mint én csak ő kevésbé vallotta be. Róla e nélkül is tudták, így mindegy is volt. 

Eleve estére nagy szél kerekedett és még az eső is elkezdett szakadni. Szegény V és Sunny még azalatt az idő alatt is megáztak, míg besétáltak a kocsitól a házba. Vizes szatyrokkal jöttek be hozzánk a konyhába és rakottak le a pultra. Kiszedtük a popcornt és berakva a mikroba felvettem a megfelelő időre. Amíg kész nem lett kiöntöttük a chipseket pár tálba és üdítőkkel a kezünkben felcipekedtünk az emeletre JungKookék szobájába. Kook, Jimin és J-Hope épp azon vitáztak, hogy milyen filmet rakjanak be, ugyanis Kook és Jimin inkább durvábbat akart míg Hope kitartott a lightosabb változat mellett.

- Vegyétek már figyelembe Kikit is - mutatott rám, mikor leraktam a földre pár tálat. Egy sajtos chipset rágcsálva vontam meg a vállamat nem túl magabiztosan ezzel jelezve, hogy nekem mindegy volt. - Ne hagyj már cserben - tartott vissza a kezemnél fogva és kétségbeesetten a szemeimbe nézett.

- Azért gondoljatok arra is, hogy nem mindenki bírja olyan jól ezeket a filmeket, mint ti - mentett meg engem az épp belépő Rap Monster, mire a két kisebb felhördült és egy újabb vita alakult ki. Én ezalatt az idő alatt gyorsan lesiettem a konyhába, hogy addig se tudjanak engem bevonni ebbe az egészbe. Én úgyis J-Hopeal értettem egyet és ezt mindenki tudta anélkül, hogy nagyon mondtam volna.

- Bírni fogod ? - fogta meg a karomat Sunny és elmosolyodva nézte, ahogy összerezzentem az érintésétől. - Ha te már tőlem is félsz, akkor mi lesz a film alatt ? - nevetett fel, mire mérgesen a kezébe nyomtam a popcornos tálakat és felküldtem velük az emeletre.

- Majd ott lesz melletted Jin, ugye ? - jött mellém V és vigyorogva elkezdte a szemöldökét húzogatni.

- Nektek túlságosan is kevés munkátok van - sóhajtottam fel és fogtam meg az arcomat, ami már csak ennek gondolatára felforrósodott. - Meg egyébként is, honnan veszed, hogy pont Jin mellett kötök ki a film alatt ? - haraptam zavartan az alsó ajkamba, de még a válasza előtt tudtam, hogy ha rajta múlt, akkor nem kellett ilyesmik miatt aggódnom. - Ne is mondj semmit - állítottam meg belé fojtva a szót és neki is adtam valamit, amit felvihet, majd én is sietősre fogtam a pakolást, mivel már csak én voltam egyedül a földszinten és az ablakon kibámulva kicsit sem festett túl vidáman a szakadó eső és a fák leveleit fújdosó szél. Nagyot nyelve indultam fel, amikor is rájöttem, hogyha én itt most lekapcsolom a villanyt, akkor egészen az emeletig sötétben fogok mászkálni. Kicsit megijedtem emiatt így erősen gondolkoztam, hogy mit is kéne tennem, amikor is megjelent a lépcsőről lejövő Jin és azonnal nyugodtabban fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet.

- Kell még segítség ? - mosolygott rám, de csak megráztam a fejemet és elgondolkoztam azon, hogy vajon eláruljam neki az aggodalmamat vagy hagyjam a fenébe, de végül meggondolatlanul ugyan, de elhagyták a szavak a számat, amik miatt rögtön pirosabb lett a fejem, mint szerettem volna.

- Tudod, nem igazán akartam sötétben egyedül felmenni - néztem le róla zavaromban, de ahelyett, hogy kinevetett volna csöndben el kezdte az arcomat fürkészni, ami már kezdett egy kicsit zavarni, de aztán lépett egyet felém és a vállaimra rakta kezeit, amik melegét még a pólómon keresztül is éreztem és már kétségkívül biztonságban éreztem magamat.

- Az segítene, ha velem együtt tennéd meg az utat a szobáig ? - kérdezte, mire rögtön felkaptam a fejemet és heves bólogatásba kezdtem. Na, erre viszont kinevetett és levezetve egyik kezét a karomon összekulcsolta ujjainkat, majd a lépcsők felé kezdett húzni lekapcsolva a világítást. Lehajtott fejjel követtem és hallgattam a fülemben szüntelenül dobogó vér hangját és mosolyogtam úgy, mint a vadalma. Vele sétálva egyáltalán nem féltem már a sötétben és ugyan egy kicsit furán érintett mikor elengedte a kezemet a szobába lépve, de megértettem, hisz nem voltunk együtt. Akkor miért is fogdosta volna a kezemet mások előtt. Ezeket a gondolatokat kirázva a fejemből beültem J-Hope és Jimin közé, majd megfogva egy párnát elkezdtem szorongatni előre felkészülve a látottakra.

- Mindenki elhelyezkedett ? Sunny te mégis hova mész ? - szólalt meg Rap Monster felvont szemöldökkel és nézte az épp távozó lányt.

- Mindjárt jövök, csak valamit bent hagytam a kocsiban - magyarázta és közben láttam, ahogy némán megbeszélt valamit V-vel és már sietett is le a földszintre. Furcsán össze néztünk a fiúkkal, de megvonva a vállunkat eldöntöttük, hogy addig megkezdjük a filmet, hisz az elején még nem történt semmi fontos, csak megöltek pár szereplőt. Mindezt JungKook olyan nyugodtan mondta, hogy már csak ez ijesztő hatással volt rám és nagyot nyelve belefúrtam a fejemet az ölemben pihenő párnába. Ekkor megéreztem valaki meleg tenyerét a hátamon és érdeklődve fordítottam Jimin felé a fejemet, aki szélesen elmosolyodva jelezte, hogy nem lesz semmi gond. Ezt ugyan nehezen hittem el, de azért hálásan ránéztem és mivel úgy tűnt, hogy mondani akart valamit, így hosszasan a szemeibe néztem, ami már kezdett ennyi idő után igazán zavaróvá válni. Ezt a kialakult helyzetet pedig egy Jimin fejét eltaláló párna zavarta meg.

- Ezt meg ki dobta ? - nézett körbe a narancska mérgesen és megállapodott a tekintete az ágyon törökülésben ülő visszafojtott mosolyú Jinen. - Tudom, hogy te voltál hyung, ne is tagadd - rázta a fejét sóhajtva, mire Jin sértett arckifejezéssel keresztbe rakta maga előtt a karját.

- Én ? Csak Hopenak akartam adni egy párnát - magyarázta, mire J-Hope értetlenül fordult hátra.

- De hisz én nem is kértem - tárta szét a karját. Jimin már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor is kivágódott az ajtó és egy enyhén vizes hajú Sunny lépett be rajta, aki mintha semmi sem történt volna leült V mellé.

Na, ez határozottan fura volt. Gondoltam itt Jinre, aki valamiért nem viselkedett úgy, mint amit megszoktam. Eddig is gyerekes volt, na de nem ennyire...

A film végre el is kezdődött, legalábbis a legtöbb itt lévő örömére, mi J-Hopeal még mindig kivételek voltunk. Már rögtön egy bűntény helyszínével kezdődött, ahol valakit anélkül öltek meg, hogy hozzáértek volna. Tipikusan annak a filmnek indult, ahol a nyomozó túl sok mindent akart tudni és így végül emiatt halt meg. Időközben Hope kezét kezdtem el szorongatni, amit láthatólag ő sem bánt, mivel ugyanolyan reakciókkal, mint én ült egy helyben és várta, hogy végre vége legyen a szenvedéseinek. Sikolyok, nevetések , lövések és egyéb ijesztő hangok követték egymást, de a képeket már rég nem néztem, mivel a fejemet a párnámba fúrtam és nagy levegőket véve próbáltam elterelni a figyelmemet. Nem sok sikerrel.

Kemény másfél óra szenvedés után elhalkult minden, majd a csapatunk tagjai egy emberként kezdtek neki a film megbeszélésének. Mi J-Hopeal nagyot sóhajtva néztünk egymásra és egyeztünk meg abban, hogy örültünk, hogy még éltünk.

- Na akkor, jöjjön a következő - csapta össze két tenyerét JungKook, mire Hopeal szinte egyszerre szólaltunk meg.

- Neeee - néztünk rá könyörgően, mire a fejünket látva elnevette magát és megnyugtatott minket, hogy nem lesz semmi gond. A nagy nevetések után beállt egy kis időre a csönd, így pont hallottuk, ahogy a földszinten összetört valami. Én automatikusan összerezzentem és megszorítottam J-Hope kezét, aki szintén így tett és nem túl lelkesen néztük meg a többiek reakcióját is. Ők még csak meglepődtek és nem szóltak túl sok mindent, szimplán arra fogták, hogy biztos a szél vert le valamit kint. Aztán mikor valami kaparászó hang is felhallatszódott már mindenki kevésbé boldogan nézett a bezárt ajtó felé.

- Ti is hallottátok ezt ? - nézett körbe J-Hope riadtan.

- Biztos V szórakozik - legyintett Rap Monster nyugodtan.

- De én itt vagyok - emelte fel a kezét az említett nagyot nyelve.

- Meg kéne néznünk, nem ? - állt fel rögtön JungKook és felélénkülve az ajtó felé indult, de Suga a karjánál fogva visszarántotta.

- Menjünk inkább mind együtt. Ilyenkor az a legrosszabb, hogyha szétszakadunk - jegyezte meg, mire ijedten rezzentem össze. Ezt most úgy mondta, mintha egy horror film szereplője lett volna.

- Oké, mindenki álljon fel és fogjuk meg egymás kezét, hogy ne szakadjunk szét - utasított minket a leader, mire ugyan nem túl nagy lelkesedéssel és erővel a lábaimban, de felálltam és megkerestem Sunnyt, ugyanis őt mindenféleképpen a közelemben akartam tudni. Nagy kavarodás után végül kialakult a sorrend; leg elől ment JungKook, mögötte Suga, Jimin, J-Hope, Rap Monster, V, Sunny, én és leghátul pedig Jin. Azaz ő az én kezemet fogta, ami miatt megint csak egy fokkal nyugodtabb lettem. Legalábbis egy ideig. Csendben haladtunk előre a sötétben és valamiért senkinek sem jutott eszébe, hogy villanyt kapcsoljon, ezért a telefonok fényét használva haladtunk lassan előre; a lépcső felé. A földszintről megint csak érdekes zajok hallatszódtak és erre csak tett J-Hope ijedt sikítása és nyüszítése, amiért nem akart lemenni.

- Ne sikíts már ember ! - ütött J-Hope fejére Suga bosszankodva. - Légy férfi - húzta ki magát, majd az újabb kaparászó hangok miatt ijedten rálépett Jimin lábára.

- Légy férfi, mi ? - rázta a fejét rosszallóan a fájó pontot fogdosva. Pont emiatt a sor sem haladt, mivel beleütköztünk egymásba a hirtelen megállás miatt, így én Sunnynak, míg nekem Jin nyomódott, ami következtében még az ijedség miatt kialakult szívdobogásom is gyorsabb lett. Kiegyenesedve köszörülte meg a torkát és kért halkan bocsánatot. Ezután mikor mindenki összeszedte magát folytattuk is utunkat lefelé a lépcsőn. Ez egy kicsit lassabban ment, mint előre gondoltuk volna, de mivel jóformán semmit sem láttunk, ezért csak csiga tempóban tudtunk haladni. Egészen addig nem éreztem magamat rosszul még annak ellenére sem, hogy most nem fogta senki sem a kezemet, ameddig Suga ijedten meg nem szólalt legelöl, mikor ő már szerencsésen leért.

- Figyeljetek - mondta halkan, de ebben a síri csendben minden egyes szava kivehető volt -, JungKook előre ment és nem válaszol a hívásaimra - fejezte be, mire mindannyian megtorpantunk és egymásra néztünk. Féltem. Egész testemben remegtem és ez akkor sem hagyott alább, mikor megéreztem, ahogy Jin összekulcsolta ujjainkat. Ugyan bátorítani próbált, mégis láttam az ő és a többiek szemében is a rémületet: pont, mint az enyémben.

Hevesen dobogó szívvel mentünk egyre beljebb a sötétségben és mindenki torkát elhagyta egy kisebb sikoly, mikor megláttuk a földön kiterült JungKookot, aki nevetett mivel...mivel egy kutya épp a hasán állt és az arcát nyalogatta. Mikor mindenkinek leesett az előttünk folyó jelenet idegesen kaptuk a fejünket Sunny felé, aki megvilágosodva csapott a homlokára.

- Jé, el is felejtettem, hogy Sungyeol lent maradt - nevetett fel a saját feledékenységén, de mikor meglátta, hogy mi kevésbé voltunk ilyen boldogok megköszörülte a torkát és meghajolt. - Sajnálom, hogy miattam megijedtetek.

- Én nem is ijedtem meg - szólalt meg egyszerre a hét fiú, mire mindenki egy emberként kapta a fejét J-Hopera.

- Jó, oké, rendben. Visszaszívtam - hajtotta le a fejét, mire mindenkiből kitört a nevetés, ezzel elnyomva a kintről beszűrődő nem túl bíztató vihar hangjait. Ugyan mind halálra voltunk rémülve, mert fogalmunk sem volt, hogy mi volt a hang okozója, mégis rá kellett jönnünk, hogy sokkal jobban féltünk attól a dologtól, amit beképzeltünk, mint magától a valóságtól. Biztos, hogy a film miatt is viselkedtünk így, de szinte csak mosolyogni lehetett azon, hogy ennyire megijedtünk egy kis kutyától. Valóban ijesztő volt a kis fehér gombolyag...az én számomra azért egy kicsit igen... Bár erről a többieknek nem kellett tudniuk, nem igaz ?

Ezek után, mikor már mindenki teljesen lenyugodott fogtuk a Sunnyék által hozott tököket és faragni kezdtük őket. V-nek köszönhetően én egy párba kerültem Jinnel, aki egész faragás alatt amiatt aggódott, hogy megvágom magamat, így jóformán nem is hagyta, hogy bármit is csináljak. Viszont azt megengedte, hogy kiválasszam, milyen tököt is faragjunk, azaz faragjon. Természetesen a legnehezebbet választottam, amit csak találtam, így nagyon örült is nekem, mikor meglátta a képet, de mivel bántott az, hogy nem hagyta, hogy segítsek, így megérdemelte a nehezebb feladatot. Mivel kicsit unatkoztam a nézése miatt, így besétáltam a konyhába és mosolyogva vettem tudomásul, hogy Sunny is bent volt és a pulton ülve ivott valami üdítőt.

- Csak nem a férjecskédet dolgoztatod ? - nézett rám vigyorogva, mire felugorva mellé oldalba böktem a könyökömmel, minek következtében félrenyelte az italát.

- És veled mi van ? Már végeztetek is ? - utaltam arra, hogy neki meg V-vel kellett volna együtt dolgoznia, ehelyett idebent lebzselt.

- Dehogy is, csak véletlenül összetörtük a tökünket és mivel nem tudtunk csatlakozni NamJoonékhoz, mivel ők is hasonlóan jártak, így inkább felhagytunk azzal, hogy valakikkel együtt dolgozzunk.

- Most azon lepődjek meg, hogy ilyen szerencsétlenek vagytok, vagy inkább azon, hogy Rap Monster megint rombolt ? - döntöttem oldalra a fejemet mosolyogva, mire rögtön meg is hallottam a leader hangját a nappaliból.

- Hallottam ám ! - kiabálta, mire elnevetve magamat halkultam el és vártam meg Sunnyt, hogy végezzen az ivászattal és tudjunk csatlakozni a többiekhez. Már épp kiléptünk a nappaliba, amikor is hirtelen leoltódtak a villanyok és minden sötétbe burkolózott.

- Na ne, már megint ? - szólaltunk meg szinte egyszerre és mindenki már csak nevetni tudott a szerencsétlenkedésünkön. Hisz, csak is mi járhattunk úgy, hogy pont Halloween napján ment el az áramunk...