Sziasztok^^

Újabb hétfő és egy újabb rész :D Ráadásul még suli sincs, kell ennél jobb nap ? Személy szerint, nekem ez a rész az egyik kedvencem :D Remélem nektek is annyira tetszeni fog, mint nekem. A véleményeitekre pedig továbbra is kíváncsi vagyok :) Jó szórakozást a fejezethez ! *-*

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Kiszálltunk a repülőből és itt még nagyobb tömeg fogadta a fiúkat, mint Koreában. Minden irányból a rajongók sikítása hallatszódott és a fényképezőgépek kattogása, amik mellesleg majdnem megvakítottak, mert természetesen vakuztak. Még jobban a fejemre húztam a kalapomat, miután kérdéseket hallottam meg pár riportertől, ami ráadásul japánul volt, így egy mukkot sem értettem belőle. Rap Monster és Suga hirtelen mellettem termett és a leader rámosolygott a riporterre, majd gyorsan Sugára nézett, ő pedig megfogta a vállam és előrébb tolt, hogy hamarabb kijuthassak a kocsihoz, ugyanis már eléggé falfehér lehetett az arcom, mivel a nagy hangzavartól meg vakutól kezdtem magamat rosszul érezni. Bár nem igazán segített a helyzetemen, hogy még Suga is hozzám ért, de hálás voltam neki, mivel hamar kijuttatott a fekete járműhöz, amibe azonnal be is ugrottam az anyósülésre. Mindenki beszállt hátra és meggyötörten kifújtam a levegőmet, majd elkezdtem keresni a táskámban a jegeskávémat, de bárhogy is túrtam szét mindent benne, ezt az egyet nem találtam.

- Ezt keresed ? - nyúlt hirtelen egy kéz a fejem mellé, amiben ott volt a keresett tárgy.

- Köszönöm - néztem Jinre hálásan és miközben kinyitottam, jutott eszembe, hogy a nagy alpakka incidens miatt az asztalon felejtettem még reggel.

- Miattad majdnem Koreában hagytam - mondtam neki a visszapillantóba bámulva.

- De én elhoztam neked, nem ? - döntötte oldalra a fejét mosolyogva.

- De igen - sóhajtottam - ezért is köszöntem meg.

- Tényleg - jutott eszébe valami Rap Monsternek és előre kiáltott - gondolkoztál már a dalunkon ? Mert én igen és kitaláltam pár mindent, bár nem biztos, hogy olyan jók.....

- Én is, viszont még csak tervek, nem végleges.

- Akkor majd a hotelben egyeztetünk.

- Oké - bólintottam és megittam az italom végét. Az út további részében, amíg megérkeztünk a szállásunkhoz, főleg a fiúk hülyéskedéseit hallgattam és néztem közben ki az ablakon, hogy szemügyre vegyem az új helyet, ahol három napig leszünk. Mindenhol olyan feliratok díszelegtek, amiket egyáltalán nem értettem, bár ez természetesnek számított, hisz nem tanultam japánt soha életemben. A koreai is elég volt nem hogy még az is.

Húsz perc út után az autó megállt egy nagy épület előtt, mi pedig kiszálltunk és kinyújtóztatva a lábaimat élveztem, hogy végre szívhatok egy kis friss levegőt. Bár itt most perpillanat melegebb volt, mint Koreában, de ez nem zavart, mert legalább fújt a szél, ami egész hűvös volt. A fülledt autó után már mindent hidegnek éreztem, de mindegy. A lehető legkultúráltabban és feltűnésmentesebben próbáltunk bejelentkezni, ami - főleg miattam - nem ment olyan könnyen. A bajok már az elején kezdődtek.

- Ti várjatok meg itt, amíg én elkérem a kulcsokat - mondta a menedzser, mire mindannyian bólintottunk.

- Ki kivel lesz egy szobában ? - érdeklődtem a tagoktól.

- Én Sugával leszek - válaszolta Rap Monster.

- Lesz három ágyas ugye ? - kérdezte V, mire bólintottunk - Akkor én J-Hopeal és Jiminnel.

- Én pedig Jinnel - mondta JungKook.

- Értem, akkor így foglak titeket keresni, ha valamit szeretnék - gondolkoztam hangosan.

- Biztos benne ? - hallottuk meg a menedzser ideges hangját.

A választ nem értettem, mivel japánul volt, de eléggé furcsáltam a helyzetet, így odamentem megkérdezni, hogy mi a probléma.

- Megoldjuk, úgyhogy ne akadj ki nagyon - kezdett bele az idősebb - úgy lett volna eredetileg, hogy lesz egy három ágyas, kettő két és egy ágyas szobánk.

- Igen, tudom. Mi ezzel a baj ? - értetlenkedtem tovább.

- A kettő egy ágyas helyett még egy két ágyasat adtak.

- Mi ? - lepődtem meg és magamban lassan kezdtem feldolgozni az információt és a vele járó dolgokat - Ez azt jelenti, hogy az egyikükkel egy szobában kell lennem ? - kérdeztem eléggé hangosan ahhoz, hogy az előcsarnokban lévő emberek felénk kapják a fejüket.

- Halkabban - csitítgatott, de szinte nem is vettem figyelembe.

- Szó sem lehet róla - ráztam meg a fejemet ijedten.

- Mi történt ? - jött oda hozzánk Rap Monster.

- Na jó - csapta össze a tenyerét a még nyugodt menedzser - mindjárt megbeszélünk mindent, csak menjünk be az egyik szobába. Nem szeretnék nagy felhajtást csinálni az emberek előtt. És gondolom te sem - nézett rám, mire aprót bólintottam.

Megkaptuk a kulcsokat és felmentünk a lifttel a hetedik emeletre. Már alig vártam, hogy kiszáljak belőle, ugyanis közelebb voltam hozzájuk, mint akartam volna és már eléggé a hányinger kerülgetett. Bementünk az egyik szobába és elkezdtük a kupaktanácsot.

- Akkor most kivel legyen egy szobában kicsi Bunny ? - nézett körbe a társaságon a leader és tudtam, hogy mást nem tehetünk. Megpróbáltuk megkérdezni, hogy van-e szabad egy ágyas szoba, mire kiderült, hogy nincsen és még egy két ágyas már nem fért volna bele az anyagi költségbe. Elvileg....

Viszont nekem ez az egész egyáltalán nem tetszett. Nem akartam együtt maradni egyikükkel sem egy szobában. Az egész beszélgetés alatt remegett a kezem és idegességemben nem tudtam normálisan figyelni sem.

- A nála idősebbeket inkább zárjuk ki - mondta Suga.

- Rendben - bólintottam erőtlenül - akkor marad.......JungKook - sóhajtottam.

- Ha nagyon ellenedre van, akkor választhatsz te is - mondta a maknae kicsit sértődötten.

- Nem veled van a baj, hanem úgy...........mindenkivel - suttogtam.

- Ezt hogy érted ? - lepődött meg J-Hope - Az egy dolog, hogy utálod a fiúkat, de azt hittem mostanra megbarátkoztál velünk...........vagy lehet nem is erről van szó ? - nézett rám kérdőn.

- Hope - szólt rá Rap Monster - azt hittem megbeszéltük, hogy ezt nem hozzuk szóba.

- Micsodát ? - kérdezte a maknae.

- Kiki - lépett mellém Jimin - nem gondolod, hogy el kéne nekik is mondanod ? - suttogta, hogy csak én halhassam.

- Én.........nem készültem még fel rá.

- Ti meg miről susmorogtok ? - nézett felválltva ránk Jin - Jimin, te tudsz valamit ?

- Hm........- húzta el a száját és leült az egyik ágyra.

- Tudom, hogy nehéz megbíznod bennünk, de ha nem mondod el mi a gond, akkor segíteni se tudunk - magyarázta V.

- Jól van - tettem fel a kezem ijedten - elmondom........csak kérlek, fogadjátok el valahogy - adtam meg magamat és a torkomban keletkezett gombóc és a szívem gyors dobogása ellenére valahogy kinyögtem - én.......félek a fiúktól - mondtam a földet bámulva és mivel nem volt semmi reakció óvatosan felnéztem.

- Hogy mi ? - lepődött meg JungKook és úgy tűnt a többieket nem lepte meg ennyire.

- Ti-ti tudtátok ? - fagytam le.

- Öhm...... - vakarta a tarkóját idegesen Rap Monster - igazából mi öten sejtettük - mutatott Sugára, Jinre, J-Hopre, V-re és magára - és gondolom Jimin pedig valahogy megtudta.

- Én ? - kérdezte tettetett meglepetséggel - Nem tudtam semmit.

- Na persze. Milyen izé vagy, hogy nekem el se mondtad - sértődött meg Hope.

- Megkért, így nem tehettem mást - vonta meg a vállát, majd felállt és drámaian megfogta J-Hope kezét - de azért még szeretsz, ugye ? - nézett rá érzékien.....vagyis próbált.

- Nem tudnék rád haragudni - szállt be a színészkedésbe a másik is, mire mindenkiből kitört a nevetés.

- Ti hülyék vagytok - jelentette ki a maknae - és miért én vagyok az egyetlen, aki nem tudott semmiről ? - nézett körbe.

- Azért kicsi Kook, mert te ilyen téren olyan sötét vagy, mint az éjszaka - jelentette ki V.

- Naaa, nem bántjuk a kissebet - szólt közbe Rap Mon, de azért ő is majdnem elnevette magát.

- Ami, igaz az igaz - értett egyet Suga V-vel.

- Hé, Hyung, már te is elárultál ? - akadt ki JungKook

- Nem volt nehéz rájönni - szállt be a beszélgetésbe a menedzser is.

- Ne legyetek már ilyenek........Kiki, mondj te is valamit.

- Én ebbe nem szólok bele - tettem fel a kezemet mosolyogva. Sokkal jobban fogadták, mint ahogy vártam és emiatt egy kicsit megkönnyebültem, bár a szoba probléma még így sem oldódott meg.

- Akkor, ki lesz egy szobában Kikivel ? - kérdezte JungKook, miután befejezték a fiúk a szekálását.

- Te ! - válaszolta mindenki egyszerre.

- Igen ? - nézett körbe csodálkozva - Hát persze, mivel én vagyok az egyetlen, aki fiatalabb nála.....ugye ?

- Igen. Nagyon okos vagy Kook - jelentette ki V és megpaskolta a fejét, mire a maknae próbálta elrolni magától, de Tae nem igazán akart mellőle tágítani.

- Jó lesz így Kiki ? - szólt hozzám Rap Monster.

- Nem mondhatom, hogy örülök, de nem tehetek túl sok mindent a helyzet ellen - válaszoltam és hiába dobogott hevesen a szívem és volt hányingerem, tényleg nem tudtam mást csinálni. Nem JungKookal volt bajom, csak egyszerűen még mindig féltem tőlük. Én örültem volna a legjobban, ha leküzdöttem volna legalább náluk ezt a félelmemet.

Nagy nehezen eldöntötte mindenki véglegesen is, hogy kivel lesz, így mehettünk JungKookkal a saját szobánkba. A kilencvenötös kulcsot kaptuk, így pont Jinék mellett voltunk. Amíg a kis maknae megpróbálkozott kinyitni az ajtót, leültem a bőröndöm tetejére és onnan figyeltem, hogy mit művel.

- Izé.......figyelj, bármennyire is próbálod beleerőszakolni a kulcsot, nem fog menni, mivel fordítva akarod beletenni a zárba - szólaltam meg egy idő után, mivel bármennyire is vicces volt nézni, azért szerettem volna bejutni még éjfél előtt a szobába.

- Ó - mondta, majd követte az utasításomat és láss csodát, kinyílt az ajtó - most már mindent értek - nézett az ajtóra.

Elmosolyodtam és követtem az egész nagy helyiségbe. Volt egy nagy ablak, amin keresztül a fény elárasztotta a szobát, volt két ágy a kis fürdőszoba mellett, ami rögtön a bejárati ajtónál helyezkedett el és az ágyak között pedig egy éjjeli szekrény állt. Ezekkel szemben egy asztalon volt tévé is......és körülbelül ennyi. Bementem a fürdőszobába, ami ahhoz képest amire számítottam nagyobb volt. Visszamentem a bőröndömhöz, hogy kivegyek belőle pár fontos dolgot, amikor is észrevettem, hogy Kook a két ágy közé lerakta barikád szerűen a cuccainkat.

- Te mit csinálsz ? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Falat - válaszolta.

- Azt látom.......de miért ?

- Idepakoltam mindent, hogy ne legyen neked túl félelmetes, hogy egy szobában kell aludnod velem - magyarázta.

- És a barikád miben segít ebben ? - néztem rá továbbra is érdeklődve, ugyanis nem értettem ez nekem miért jó.

- Azért, mert így nem látod az arcomat éjszaka és akár azt is képzelheted, hogy egyedül vagy.

- Ez mind szép és jó és hogy is mondjam......aranyos - mosolyodtam el - de sajnos ez nem működik - vallottam be, mivel tényleg nem volt túl nagy hatása. Ezt előre tudtam, mivel valamiért mindig megéreztem, ha egy fiú a közelembe volt, talán azért, hogy minél jobban el tudjam kerülni.

- Tényleg ? - kapta felém a fejét meglepetten, mire csak bólintottam - Akkor mindegy.........van valami, amit tudok tenni annak érdekében, hogy ne félj ?

- Nem hiszem - sóhajtottam szomorúan és összekulcsoltam a hátam mögött az enyhén remegő kezeimet. Nem szerettem volna, ha meglátja, így is próbálkozott miattam, ezért legalább azt meg akartam mutatni, hogy kibírom vele egy légtérben - Mikor is kezdődik a fan találkozó ?

- Egy óra múlva kell elindulnunk, hogy időben megérkezzünk a helyszínre - gondolkozott a maknae.

- Akkor én addig elmegyek sétálni - mondtam és elővettem a fehér kalapomat, meg a fekete napszemüvegemet és azokkal együtt elindultam az ajtó felé.

- Veled megyek - szólt utánam JungKook.

- Egy picit szükségem van egy kis egyedüllétre, de legközelebb te leszel az első, akit elhívok - mosolyogtam és kisétáltam az ajtón.

Kilépve a hotelből, azonnal megcsapott a meleg párás idő és elgondolkoztam, hogy talán később is tervezhettem volna sétálni menni, nem pont a legmelegebben. Minden mindegy alapon tovább sétáltam, megpróbálva az épületek árnyékában maradni. A telefonomat és a fülesemet természetesen magammal hoztam, így a rajta lévő számokat hallgatva nézelőttem. Beérve a bevásárlónegyedbe egyre több ember lett körülöttem, így enyhén meg voltam ijedve, de még egész tűrhető volt. Megálltam egy táncoló társaság előtt és néztem őket egy darabig. Nagyon jól táncoltak, még ilyen amatőr szemmel is meg tudtam mondani. Nagy összhang volt közöttük és ezzel szinte elvarázsolták az őket bámuló embereket. Kicsit hasonlítottak a BTS-re. Bár ők csak négyen voltak, de érezhető volt közöttük a kötődés. Hirtelen eszembe jutott egy sor az említett banda számához, így mivel nem volt nálam a jegyzetfüzetem, a telefonomba pötyögtem be a szavakat, ekkor valaki véletlenül meglökött hátulról és ennek következtében leejtettem a telefonomat. Nagy csattanással ért földet, de szerencsére nem a képernyőjével lefelé, így hajoltam volna le érte, hogy megnézzem mennyire sérült meg, amikor is az egyik táncoló fiú a szemem láttára taposott rá. Ijedten kaptam fel a fejemet és néztem farkasszemet az ismeretlen sráccal, aki hirtelen kiszállt a táncból, az incidensnek köszönhetően.

Mondott valamit, de egyáltalán nem értettem, így értetlenül néztem rá. Mire végre leesett neki, hogy én bizony nem tudok japánul. Még ha ez nem lett volna elég, meg is voltam ijedve tőle, így a kezeim elkezdtek remegni és összeszorult a gyomrom. Fogalmam sem volt, hogy mit tehettem volna ilyen helyzetben és az sem segített, hogy közben a srác barátai is idejöttek hozzánk.

- Beszéltek angolul ? - szólaltam meg enyhén remegő hanggal.

Ugyan a kérdést valamennyire értették, de mindannyian megrázták a fejüket. Remek; gondoltam és elkeseredetten néztem körbe, hátha látok egy ismerős arcot, de mit is gondoltam ? Japánban voltam, egy olyan országban, ahol nem ismertem senkit és még csak a nyelvet sem beszéltem. A sírás kerülgetett és úgy gondoltam bármelyik pillanatban összeesek....

Elkezdtem volna hátrálni, amikor is nekiütköztem valakinek, ijedten megfordultam és szembe találtam magam egy fekete szájmaszkot és szintén fekete napszemüveget viselő fiúval. Remegtem a félelemtől és a körülöttem lévő emberektől, de ekkor megszólalt az újonnan jött srác. Koreaiul beszélt, de megint nem fogott az agyam az idegességtől, így ijedten figyeltem tovább, amikor is a tekintetem rátévedt a hajára és az ismerős szemeire. Jimin volt az. A megkönnyebbüléstől, hogy végre itt egy ismerős, szinte összeestem volna, de megpróbáltam állva maradni és gyorsan a megmentőm mögé álltam és onnan hallgattam tovább a beszélgetését a táncos fiúkkal. Végül az egész incidensnek az lett a vége, hogy bocsánatot kért tőlem a telefonom megrongálója és még ki is akarta volna fizetni a készüléket, de mondtam Jiminnek, hogy mondja meg erre nincsen szükség. Ezért kiegyeztünk egy autogramban, ugyanis nagyon megtetszett a csapatuk, így örültem ennek a kiengesztelésnek, vagy minek. Elköszöntünk tőlük és Jimin megfogva a csuklómat húzott el tömegből. Végre fellélegezhettem és valamennyire a szívem heves dobogását is helyre tudtam hozni. Amíg ezzel próbálkoztam, elgondolkoztam azon, hogy valószínűleg a táncosok végül engem és Jimint is felismerték, ugyanis hallottam a BTS tag és az én nevemet is a beszélgetésükben. Már csak abban reménykedtem, hogy mások nem ismertek fel minket.

Egy idő után észrevettem magamon, hogy még ilyen melegben is kirázott a hideg. A tekintetem letévedt a csuklómra, amit az előttem sétáló még mindig fogott. Egy másodperc alatt elrántottam a kezemet és egy lépéssel arrébb mentem a fiútól.

- Bocsánat - szabatkozott, amikor leesett neki a reakcióm.

- Ne kérj bocsánatot - ráztam meg a fejemet - köszönöm........hogy segítettél - mondtam és közben végig az előttem lévő utat bámultam és véletlenül se őt.

- Hogy lehet az, hogy mindig bajba kerülsz, ha egyedül hagyunk ?

- Ilyen a szerencsém - vontam meg a vállam.

- Ugye tudod, hogy most tényleg nem mehetsz sehova nélkülünk ?

- Miért nem ? - lepődtem meg, ugyanis hirtelen nem is értettem, hogy mi akadálya, bár ezek után nem is lett volna hozzá túl sok kedvem.

- Telefon nélkül biztos nem maradhatsz egy idegen városban egyedül - magyarázta és rájöttem, hogy igaza volt.

A séta további részében nem beszélgettünk és ennek egy picit örültem is, már csak annyi is biztonságot adott, hogy mellettem volt. Ami nagy szónak számított, ugyanis még mindig féltem tőle is, de ezt hozzá sem lehetett hasonlítani a táncos fiúktól való félelmemhez.

Mikor megérkeztünk JungKook szinte a nyakamba ugrott és nem érdekelte túlságosan, hogy majdnem megfojtott, azt hozzá se tettem, hogy hírtelen a hideg rázott ki tőle.

- Tudtam én, hogy veled kellett volna mennem - magyarázta miután egy kicsit eltolt magától.

- Hátrébb az agarakkal kicsi Kook - mondta V és megfogva a maknae bólóját, elhúzta tőlem.

- Ó - jutott eszébe - bocsánat - hajolt meg, mire megráztam a fejemet.

- Ne kérj. Az én hibám, hogy aggodalmat okoztam nektek - néztem végig a társaságon, akik nem tűntek mérgesnek, így egy kicsit megnyugodhattam.

Azt viszont senki sem sejthette előre, hogy én valahogy mégis okozhatok még ennél nagyobb galibát is, de erre csak később került sor........