Sziasztok ^^

Megérkeztem egy újabb résszel és ezzel együtt a hétfő is eljött. Nem tudom ki, hogy van vele, de én még mindig irtózom ettől a naptól, ezért is hoztam most ezt a fejezetet. Hátha valakinek a napját feldobja, aki ugyan így vélekedik erről a napról :D Jó szórakozást ! 

  ------------------------------------------------------------------------------------------------- 

  Másnap korán reggel keltem, hogy időben el tudjak készülni és ne kelljen a fiúknak várniuk rám. Apára rá se nézve léptem ki a házból és tudtam, hogy nem is érdekelte. Valószínűleg kicsit sem hatotta meg, ami valamiért szomorúan érintett, de most nem szabadott ezen gondolkoznom. A furgonhoz érve egyre gyorsabban vert a szívem és előre féltem, hogy vajon mit fognak szólni a tegnapi eltűnésemhez. J-Hope ráadásul a kirohanásomat is látta, így elkerülhetetlen volt, hogy ő is rájöjjön a titkomra. Ha ezt egyáltalán lehetett annak nevezni. Inkább egy átok, ami befolyásolta a jelenemet.

- Sziasztok - hajoltam meg, mielőtt beültem volna előre és félve fordultam egy kicsit hátra, hogy szemügyre vegyem a hét fiút.

- Kipihented magad ? - kérdezte Rap Monster, mire csodálkozva néztem rá és hirtelen megszólalni se tudtam.

- Öhm........igen - válaszoltam nem túl meggyőzően.

- Miért nézel így ? - csodálkozott V - Azért mentél haza, hogy megpróbáld kipihenni a múltkori esetet, nem ?

- Mi ? - kérdeztem és a tekintetem megakadt Jiminen, aki csak biccentve üzente, hogy sodródjak az árral - Vagyis....persze. Már sokkal jobban vagyok - mosolyogtam rájuk erőltetetten és előre fordulva néztem ki az ablakon, majd gondolkoztam el azon, hogy ezek szerint Jimin nem mondott el semmit. Kicsit örültem, hogy megbízhatóbb, mint amire számítottam, és úgy tűnt J-Hope sem említette meg nekik a tegnapi esetet. Ugyan ideges voltam, de ahhoz képest, ahogyan az elején éreztem magam, most egy fokkal jobb volt. Legalább már nem volt hányingerem a közelükben.

Táncpróbájuk volt, így a táncterembe lecuccolva elkezdték a bemelegítést én pedig leültem a földre és a füzetemet elővéve gondolkoztam valami szövegen. Rossz szokásom volt, hogy már most elmélkedtem, amikor még nem is ismertem őket, így a stílusuknak megfelelőt se tudhattam kitalálni. - Játssz velem valamit - ült le hirtelen elém Jin, ami következtében majdnem kiugrott a szívem a helyéről.

- Azt hittem frászt kapok - néztem rá ijedten.

- Bocsi - kért elnézést - szóval......játszol velem ?

- Neked véletlenül nem próbálnod kéne ? - kérdeztem a háttérben készülődő fiúkra nézve.

- Most épp másról beszélnek, így úgy gondoltam addig idejövök hozzád - rántotta meg a vállát mosolyogva.

- Na jó - sóhajtottam és leraktam magam mellé a füzetemet - Mit szeretnél játszani ?

- Tudod, az ARMYkkal szoktam a találkozókon farkasszemezni....

- Értem, szóval farkasszem. Rendben, játszunk - mosolyodtam el. Ezután Jin elszámolt háromig, majd kezdtük is. Egy kicsit zavarba ejtő volt a szemébe bámulni, így egy idő után a homlokát néztem. Még így is enyhén remegett a kezem, de megpróbáltam kibírni. Nyugi Bell, nem fog megenni.....legalábbis remélem; mondtam magamnak és kifújtam a levegőt.

- Pislogtál - szólt rám Jin.

- Nem igaz, csak beremegett a szemem - tiltakoztam és tényleg nem hazudtam.

Ezután még egy ideig ezt bizonygattam és mind ketten kigúvadt szemmel bámultunk a másikra, majd pár másodperc múlva véletlenül mégis pislogtam.

- Na MOST pislogtam - válaszoltam, mire Jin elnevette magát és én sem bírtam tovább, így belőlem is kitört a nevetés.

- Mi ilyen szórakoztató ? - kérdezte JungKook leguggolva Jin mellé.

- Semmi - válaszoltuk egyszerre, ami következtében újra elnevettük magunkat.

- Gyanúsak vagytok nekem - hümmögött a maknae - egyébként meg Jin már egy ideje el kezdenénk a próbát.

- Megyek - állt fel.

- Hé - esett le egy idő után - te azt mondtad, hogy még nem kezditek - szóltam a legidősebb után, de a füléhez téve a kezét jelezte, hogy nem hallotta és a közben elindult zenére fogva beállt a helyére.

- Na persze - suttogtam mosolyogva, majd megfogtam újfent a füzetemet és a szöveg írása helyett leírtam mindegyikük nevét és úgy gondoltam, hogy majd pár hónap múlva melléjük írom a jellemzőjüket. A próba közben csináltam pár fotót és feltöltöttem az oldalaimra. Nem volt bennük semmi különös, ezért tudtam, hogy nem lesz ellenükre. Már egy órája próbáltak szinte megállás nélkül, így úgy gondoltam megyek és veszek nekik valami hideget.

Kilépve a hőségbe azt hittem azonnal elolvadok, de a célomig nem igazán terveztem megállni. Ami, nem mellesleg nem volt túl közel. Végül megtaláltam a fagyizót, ahol jégkását is árultak és vettem mindenkinek egyet, majd mivel nem akartam, hogy a visszaúton elolvadjanak taxival visszavitettem magamat. Tudtam, hogy nem sokára a koreográfusuk is megérkezik, ezért neki is hoztam egy kis hűsítő finomságot. Belépve a terembe hét kifeküdt fiút pillantottam meg, akik mind szaporán vették a levegőt és ott állt fölöttük a tökre fitt koreográfus. Hát igen, még azelőtt túlhajszolták magukat, hogy ő megérkezett volna. Meghajoltam előtte és köszöntem, majd a földre letéve a zacskókat kivettem a neki szánt édességet.

- Tessék - nyújtottam felé - magának is hoztam egyet.

- Ó, köszönöm. Nem kellett volna. Viszont - nézett le a földön szanaszét heverő BTS tagokra - azt hiszem nekik jót fog tenni. Pedig direkt megmondtam, hogy ne fárasszák ki magukat - magyarázta bosszúsan.

- Az egyik fülükön be, a másikon pedig ki - sóhajtottam.

- Pontosan.

- Figyeljetek ! - tapsoltam párat és szerencsére mindannyian felém fordították valahogy a fejüket - Hoztam egy kis hűsítőt - mutattam a zacskókra és mintha most ébredtek volna, gyorsan felkeltek és megrohamozták a jégkásákat.

- Ez nagyon jó - mondta V elvarázsolva.

- Imádunk kicsi Bunny - szólalt meg Rap Monster és a többiek is egyetértően bólogattak.

- Megérdemeltétek - mosolyodtam el és érdeklődve néztem végig a tagokon, akik közül hiányzott egy zöld hajú. Megfordultam és megpillantottam a hasán fekvő srácot, aki irigykedve nézett a többiekre - Izé, Suga, nem akarsz te is enni ? - kérdeztem felé menve.

- Szeretnék, de nem hiszem, hogy fel tudnék kelni - sóhajtott.

- Ide hozzam ? - kérdeztem visszatartva a nevetésemet.

- Meg tennéd ? - nézett rám hálásan.

- Persze - nevettem fel és kivettem az utolsó előttit is a zacskóból, majd leguggoltam elé és a kezébe raktam az édességet.

- Köszönöm - válaszolta.

Mosolyogva felálltam és vissza mentem a többiekhez, majd csináltam pár lesi fotót róluk a jégkása evése közben, ami azért mégsem volt annyira lesi fotó, ugyanis Jimin és J-Hope is többször belemászott a kamerába, ezért lett pár paca képem is. Azért ezek közül is felraktam párat az oldalamra, természetesen odaírtam, hogy ki akart a paca lenni. A nagy hülyéskedés közepette JungKook kezéből V sikeresen kiverte a jégkását és a makne szomorúan nézett a földön elolvadó édességre. Olyan aranyos fejet vágott, hogy nem tudtam nem sajnálni, így neki adtam az enyémet, ami ugyan már egy kicsit olvadt volt, de mindegy. Egy ideig győzködnöm kellett, hogy elfogadja, de végül beleegyezett. Miután végeztek, JungKook ráugrott V hátára, ami következtében a meglepett srác elveszítette az egyensúlyát és felborult a makneval a hátán. A többiek ezt eléggé félreértették, mivel azt hitték, hogy szendvicseset játszanak, így a legfiatalabb hátára ráugrott Jin, utána J-Hope, őt követte Jimin, természetesen Rap Monster sem maradhatott ki a mókából és végül a földről felkelő Suga is csatlakozott hozzájuk. Ezt is megörökítettem, de csak magamnak és nekik, mivel úgy gondoltam biztos tetszeni fog majd a hét őrült srácnak.

- Kiki nem jössz ? - kérdezte V nyöszörögve - Plusz egy ember már úgysem számít.

- Szerintem, ha még ő is ránk ugrik, akkor feldőlünk, vagy összenyomunk téged - mondta Jimin. Hálásan felé néztem és suttogtam egy köszönömöt is. Nem álltam még készen, hogy hozzájuk érjek. A közelükben is elég volt megmaradni. Végül a koreográfus szólására lemásztak egymásról és kezdhették újra próbát. Megint leültem a földre és halkan figyeltem őket. Tánc közben teljesen megváltozott az arcuk és az egész hozzáállásuk úgy mindenhez. Párszor meg lett szidva Jin és Rap Monster is, ugyanis egy ideig ugyanazt a részt mind a ketten egyfolytában elrontották. Nem tudom hanyaggyára próbálták újra, de elég annyi, hogy egy órán át biztos tartott, amíg tökéletesen meg tudták csinálni.

Négy óra próba után mindannyian hullafáradtan terültek el a földön és úgy tűnt egy darabig nem kelnek fel. Volt, aki el is aludt: például Suga és J-Hope. Közben a még energiával rendelkező tagok, azaz V és Jimin, őket piszkálták. Az elsővel nem igazán szórakoztak sokáig, ugyanis egy idő után eléggé félelmetes arccal bámulta a két hiperaktívat és pár szép helyre is elküldte őket, amin mindenki felnevetett. Hát igen, nem igazán érte meg szórakozni oppaval. Természetesen a kettes számú fáradt tagot eléggé sokáig fárasztották és hiába próbálta őket figyelmen kívül hagyni, nem igazán érdekelte őket. Mosolyogva figyeltem a tagokat és bele kellett törődnöm, hogy őket bizony akkor is megszokom, ha bele halok is.

Eltelt három és fél hét és Sunnynak még nyoma sem volt. Azóta nem is igazán volt időm beszélni vele, ugyanis a BTS-el mindig ide-oda rohangáltam és a nap végére annyira kifáradtam, hogy már semmihez sem volt időm. Képzelhettem, hogy vajon ők, hogy voltak. Ráadásul nekik ezt kellett majdnem minden nap csinálniuk már két éve. Most pedig eléggé úgy tűnt, hogy holnap megyünk Japánba és három napig ott is maradunk. Egy három napos fan találkozón kellett részt venniük Osakaban és hát nekem is velük kellett tartanom. Már előre vártam, ugyanis még nem voltam egyszer sem Japánban és a fiúk megígérték, hogy ha lesz idejük akkor elvisznek pár jó kajáldába és megmutatnak pár szép helyet. Reménykedtem benne, hogy tényleg lesz, bár tudtam, hogy szinte lehetetlen.

Négykor keltünk és felvállaltam, hogy felkeltem Sugát, majd segítek Jinnek csinálni valami harapnivalót hogy legalább, ha éhesek leszünk tudjunk valamit enni, bár én sokáig kibírtam kaja nélkül, tehát, ha valamelyikük nagyon éhes lett volna, akár az én részemet is feláldoztam volna. Félve nyitottam be a fiúk szobájába és mentem oppa ágya mellé. El kezdtem rángatni a takaróját, amit megint a fejére húzott, erre egy morgás volt a reakciója és átfordult a másik oldalára.

- Naaa, Sugaaaaa kellj fel........nem sokára indulnunk kell, hogy elérjük a repülőt - bökdöstem továbbra is a takarót és ezzel őt is, ugyanis nem akartam megkockáztatni, hogy hozzáérjek. Még mindig összeszorult a gyomrom, ha a közelükben voltam és néha beszéd közben egy apró gombóc is keletkezett a torkomban. A távolságot is mindig megtartottam és ugyan még mindig érdeklődve figyeltek, nem igazán tudtam elmondani, hogy mégis mi a gond. Szinte biztos voltam benne, hogy úgyis sejtik már, így nem erőltettem meg magamat e téren.

- Még öt percet.......

- Nem lehet - sóhajtottam - ugye tudod, hogy megint hozni fogom a pohár vizet ? - kérdeztem és visszaemlékeztem a pár nappal ezelőtti esetre, amikor is ugyan ezt mondtam neki és nem hitte el nekem, hogy komolyan beszélek, így eléggé meglepődött, amikor valóban hoztam és le is öntöttem vele.

- Ki mondta, hogy nem vagyok útra készen ? - ugrott ki az ágyból azonnal és gyorsan kisietett az ajtón, de azért még visszaszólt hozzám, mivel eléggé döbbenten néztem utána - Gyerünk Kiki siess, nem sokára mennünk kell - tapsolt kettőt, majd el is tűnt a szemem elől. Hitetlenkedve megráztam a fejemet és kimentem Jinhez a konyha-nappaliba.

- Mit csinálunk ? - léptem mellé.

- Egy kis kimbapot, hogy legalább valamit azért ehessünk az úton.

- Hm, olyan mintha piknikezni készülnénk.

- Szerintem a piknikhez elég délben is felkelni - mosolyodott el.

- Igazad van - bólintottam és elhelyeztem az elkészült kimbapot az ételes dobozokban.

Mire végeztünk mindenki elkészült és a nappaliban várakozott. Nagy nehezen sikerült betuszkolni mindenki táskájába a dobozát, azaz Jinen kívül.

- Miért van egy alpakka a hátizsákodban ? - kérdeztem inkább fáradtan, mint sem döbbenten.

- Szerencsét hoz....

- Na ne csináld már - tettem csípőre a kezemet - vedd ki.

- Nem - rázta meg a fejét.

- Jiiiiiiiin mennünk kell és már nem fér hova a kaja dobozod.

- Hozzám betehetjük - szólalt meg V egy idő után.

- Na látod, meg is van oldva - mondta elégedetten a legidősebb és ezek után már kezdtem benne kételkedni.

- Köszönöm V - néztem rá hálásan és gyorsan begyömöszöltem a hátizsákjába.

- Bármikor - mosolyodott el és mielőtt követte volna a közben elindult tagokat összeborzolta a hajamat.

- Hé - szóltam utána, de figyelemre se méltatott.

Na igen, V csinált ilyesmi dolgokat, amitől mindig majdnem kiugrott a szívem a helyéről. Félreértés ne essék, ennek csak az volt az oka, hogy még mindig féltem tőle is.

A repülőtéren már várakoztak az ARMYk, hogy legalább egy pillanatra láthassák a fiúkat és le tudják őket fotózni. Én mentem leghátul, mint sereghajtó és szorosan követtem a többieket. Eléggé úgy tűnt, hogy túl sok mindent raktam a bőröndömbe, ugyanis még a húzása is nehezen ment. Nem kellett volna csodálkoznom, hisz már a bepakolásnál is alig tudtam a végén bezárni. Elértünk a mozgólépcsőhöz és nagy nehezen meg tudtam tartani, így nem estem azzal együtt hátra. Kifulladva adtam le a csomagjaim és csak a táskát hagyva magamnál megálltam egy pillanatra és a térdeimre támaszkodva kifújtam a levegőt.

- Mi a baj ? - kérdezte mellém lépve J-Hope.

- Ó, semmi - legyintettem - menjünk - erőltettem magamra egy mosolyt és követtem vele együtt a többieket. Lesz mit tanítanom, majd nekik a figyelmességről; gondoltam.

Ablak melletti helyet kaptam és örültem, hogy legalább csak az egyik oldalamon ült valaki. Aztán miután a fiúk elhelyezkedtek, kiderült, hogy JungKook volt az; mellé pedig V ült le. Mögöttünk Jimin, J-Hope és Jin foglalt helyet, előttünk pedig Suga, Rap Monster és a menedzser. Miután a repülő felszállt, felraktam a fejhallgatómat és az ablakon kibámulva hallgattam a BTS számait. Közben az előttem lévő papírra írtam le pár sort, ami eddig eszembe jutott az esetleges új számhoz. Már volt egy cím, amiben ugyan még nem voltam biztos, de az előző albumot végig hallgatva egyre esélyesebbnek találtam. Megemlíteni viszont még nem akartam egyik tagnak sem.

- Köszönj az ARMYknak - vette le a fejemről a fülest valaki mögöttem.

- Hm ? - fordultam hátra és szembe találtam magamat egy kamerával.

- Hogy értsétek miért ilyen - mutatott rám J-Hope - megsúgom, hogy az új dalainkon dolgozik - halkította le a hangját.

- Hogy érted, hogy ilyen ? - kérdeztem szintén magamra mutatva.

- Nézd meg magadat a mobilomon - emelte az arcom elé a készüléket Jimin és úgy tűnt mindjárt elneveti magát, így már előre féltem. Megnéztem magam a kamerában és egy halk sikoly kíséretében azonnal a kamera lencséje elé tettem a kezemet.

- Hope - mordultam rá - szólhattál volna, hogy úgy néz ki a fejem, mintha bombatámadás érte volna - céloztam az elkenődött szempillaspirálra és a szénaboglyához hasonlító hajamra.

- Nem én tehetek róla, hogy össze-vissza borzoltad a hajadat és dörzsölted idegesen a szemedet - nevetett fel Jiminnel együtt - egyébként nagyon furcsa szokásaid vannak - hümmögött és a kamerát a szerepelni akaró V felé fordította.

- Ha akarjátok megmutatom, ahogy mindezeket csinálja - vette elő a mobilját.

- Te komolyan levideóztad ? - kérdezte Jin előrehajolva.

- Persze..........á, meg is van.

- Kim Tae Hyung ! - szóltam rá és gyorsan a telefonja felé kaptam, amit a meglepettségétől leejtett a földre.

- Ú, a teljes neveden szólított, azt hiszem félhetsz - nézett Jimin V-re, aki éppen a telefonját rakta össze, ugyanis a landolástól leesett a hátlapja és ennek következtében az akkumlátora is kiesett.

- Izé, Kiki - szólalt meg az eddig nevető maknae - ez kezd kényelmetlen lenni - utalt arra, hogy még mindig a lábán támaszkodtam, ugyanis hirtelen felindulásomból így próbáltam megtámasztani magamat, hogy közelebb kerülhessek V telefonjához.

- Bocsánat - másztam vissza a helyemre és csak most tűnt fel, hogy remegtem. Az engem figyelő tekintetekre pedig el kezdtem szédülni. Gyorsan felálltam a helyemről és megkérve a fiúkat, hogy álljanak fel, elsiettem a mosdóhoz. Bementem és bezárva mögöttem az ajtót, nekidőltem, majd lassacskán lecsúsztam rajta. Biztos voltam benne, hogy nem a legtisztább a föld, de ez jelen esetben nem igazán érdekelt. Egy fél órát biztos bent lehettem és tudtam, hogy nem sokára megérkezünk, ráadásul páran már megpróbáltak bejönni, de nem igazán érdekelt így bent maradtam, most viszont kénytelen voltam kimenni. Lemostam még az elkenődött sminkemet és visszamentem a többiekhez. Mielőtt bementem volna a helyemre, ránéztem V-re és meghajoltam, majd bocsánatot kértem tőle, ezzel egy időben ő is ugyanezt tette.

- Miért kérsz bocsánatot ? - kérdeztük egyszerre a másiktól.

- Azért, mert az engedélyed nélkül akartam megmutatni egy videót, amin te szerepelsz - magyarázta.

- Én pedig azért, mert túlreagáltam.

- Ez nem igaz, teljesen igazad volt. Itt egyedül ő volt a hibás - mutatott az említett személyre - a közben a beszélgetésbe bekapcsolódó - Rap Monster.

- Én is az voltam - válaszoltam és bementem a helyemre.

- Oké srácok - tapsolt egyet J-Hope - egyezünk meg abban, hogy mindketten hülyék vagytok.

- Mi van ? - néztünk rá Taehyungal.

- Komolyan olyasmi miatt kértek egymástól bocsánatot, ami nem is lényeges ? Szeressük egymást gyerekek, oké ? - mutatta felénk a hüvelykujját.

V-vel egymásra néztünk és egy idő után mosolyogva mutattuk J-Hopenak, hogy "oké". Végül JungKooktól is bocsánatot kértem, amiért így reagáltam rá is, mire Jimin közbe szólt, hogy biztos élvezte a helyzetet, erre Jin tarkón vágta, J-Hope pedig megpöckölte a homlokát. Szegényt ugyan sajnáltam egy kicsit, de azért meg is érdemelte.