Sziasztok ^^

Elkészültem ezzel a fejezettel is :) Nem tudom, hogy a következő mikorra várható, talán jövő hét közepe felé, addig is jó szórakozást ehhez a részhez. És köszönöm az újabb csillagokat és kommentet. Nagyon örülök, amikor visszajelzést kapok Tőletek. *-*

-------------------------------------------------------------------------------------------------   

Már majdnem egy hete voltam a fiúkkal, akiknek a mai nap rész kellett venniük egy sajtótájékoztatón és mivel ez engem is érintett, így nekem is. Be kellett jelentenünk, hogy hivatalosan is velük fogok dolgozni, mielőtt még valaki félreértené a dolgokat, ami se nekik se nekem nem lett volna túl szerencsés. Természetesen megkérdezték, hogy miért is döntöttem végül úgy, hogy fiú idolokkal is dolgozok együtt, amit lerendeztem azzal, hogy kell a változatosság. Azt mégsem mondhattam, hogy az apám kényszerített.

Ezután már csak este volt egy koncertjük, ameddig még volt idejük, ezért úgy gondolták, hogy elmennek a próbatermükbe és csinálnak egy videót a rajongóiknak; vagy ahogy ők nevezték őket ARMYknak. Elvállaltam, hogy ha már úgy sem csinálok semmit, akkor felveszem nekik. Lepakoltuk a cuccunkat a teremben és amíg bemelegítettek, addig megnéztem a számítógépet, ami a helyiség legtávolabbi pontjánál volt. Bekapcsoltam a két hangszórót és a fiúk utasítására megkerestem a dalaikat, majd vártam a továbbiakra.

- Na, kicsi Bunny váltogasd, majd a zenéket, mikor jelzek - szólt hozzám Rap Monster.

- K-kicsi Bunny ? - néztem rá érdeklődve, ugyanis fogalmam sem volt ez honnan jött neki.

- Ja, olyan vagy mint egy nyuszi, de mivel angolul jobban hangzik így Bunny - vonta meg a vállát mosolyogva, majd elindítva a kamerát, kezdődött is a felvétel - Akkor kezdjük is egy kis random táncjátékkal - mondta egy kis idő múlva, majd aprót bólintott felém, ezért beraktam az első számukat. Ámulva néztem, hogy milyen egyszerre csinálják és csak néha volt, hogy valamelyikük belezavarodott, de egyébként tökéletes volt.

- Mivel nagyon tetszett nektek a bújócskázásunk, bekötött szemmel, így játszunk még egyet - magyarázta V.

- Biztosak vagyunk benne, hogy fel fog dobni benneteket. Főleg, ha megint Tae fog keresni minket - tette hozzá J-Hope.

- Szerintem igenis jó voltam - védte magát.

Végül kő, papír, ollóval eldöntötték, hogy ki lesz a szerencsés, akinek bekötik a szemét; ez nem más lett, mint Jin.

- Pár perc alatt vége lesz - magyarázta miközben a szemére tették, az alvómaszkot és egy sálat, hogy biztos ne lásson.

A játé kezdetét vette, én pedig érdeklődve néztem őket a kamera mögül. Mindenki kiválasztotta a helyét és próbáltak a lehető legcsendesebbek lenni, vagy más felé terelni Jint, amit labdák dobálgatásával értek el. Vicces volt nézni, ahogy próbálja megtalálni a társait. Elsőnek Jimin esett ki, aki véletlenül tüsszentett egyet, mire felnevettem.

- Kiki, ne agy ki hangokat, még a végén azt hiszem téged is el kell kapnom - mondta Jin.............JungKooknak, ugyanis felé nézett miközben beszélt, mire ismét elnevettem magam, de mellettem ugyanezt tette Jimin is.

- Megnehezítitek a keresést........- bosszankodott - Adjatok valami segítséget - kérlelt minket.

- Nem úgy volt, hogy pár perc alatt végzel ? - szólalt meg mellettem Jimin.

- Akadályba ütköztem.

- Mégis milyenbe ? - vigyorgott mellettem tovább.

- Egy nem vártba.........- válaszolt rejtélyesen.

Ezek után megtalálta Rap Monstert, akit megdobtak véletlenül egy labdával, ezért gyorsan a dobálózó emberke felé fordult, ami hallatszódott a parkettán. Sorra következtek az emberek, míg végül már csak V és Suga maradt bent. Végül Suga nyert, ugyanis Jin elesett V lábában, ami következtében mindenki hangos röhögésben tört ki és végül így ért véget a bújócska.

Mivel ez egy live volt a fiúk még beszéltek egy kicsit az esti koncertről, majd elköszöntek a rajongóktól és leállítottam a videót. Mindannyian helyet foglaltak a földön, amit végül én is követtem. Velük szembe foglaltam helyet törökülésben.

- Hogy tetszett ? - kérdezte JungKook.

- Vicces volt - mosolyodtam el.

- Csak ennyi ? Semmi olyan; hogy milyen szuper voltál Hope ? - kérdezte az említett személy a hangomat utánozva.

- Te voltál a legjobb - helyesbítettem, mire elégedetten nézett körbe a társaságon.

- Egyre jobban kedvellek Kiki - vigyorgott és közelebb kúszott hozzám, erre én távolabb mentem. Egy ideig tudtam folytatni a menekülést, de végül nekiütköztem a falnak

- Minden rendben ? - kérdezte és megfogta a vállamat, ami következtében összeszorult a gyomrom és a rettegés kerített hatalmába.

- Ne érj ho-hozzám ! - emeltem fel remegve a hangomat és gyorsan lelöktem a kezét a vállamról, ami égett az érintésétől. Meglepetten nézett rám és a többiek is érdeklődve figyeltek minket. Remegő térdel felálltam és az ajtó felé szinte rohanva kimentem a helyiségből és megkerestem a mosdót. Bementem az egyik vécéfülkébe és ráültem a lehajtott tetőre. Minden porcikám remegett és a fejem, majd szét hasadt, de a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam rájönni miért reagált így a testem. Már régóta ezen gondolkoztam, hogy vajon miért tartok ennyire a fiúktól, de fogalmam sem volt. Nem volt semmi kiskori traumám és mégis.......nagyon féltem. Egy ideig még bent ültem és néztem az ajtót, de végül felálltam és kimentem megmosni az arcomat. A tükörképemet bámultam, ami mit ne mondjak eléggé gyászosan nézett ki, amikor is hangzavarra lettem figyelmes.

- Suga nem mehetsz be, ez a lány mosdó - magyarázta neki Rap Monster.

- Mit érdekel az engem. Mi van ha történt vele valami.

- Mi is aggódunk - mondta Jimin - de akkor sem mehetünk be.

- Mégis mit csináltál vele J-Hope ? - kérdezte Jin.

- Esküszöm, hogy semmit, csak megfogtam a vállát.

- Na jó - unta meg JungKook és benyitott a mosdóba.

- Hé...........te sírtál ? - lépődött meg.

- Nem dehogy - ráztam a fejemet - csak megmostam az arcomat.

- Biztos ? - lépett közelebb; reflexből hátrébb mentem.

- Látjátok ? - mutatott rám J-Hope - Nálam is ezt csinálta....

- Ami azt illeti, nálam is csinált valami hasonlót - vakarta a tarkóját Jimin.

- Kiki - lépett hozzám V, arrébb lökve JungKookot - nyugodtan elmondhatod, ha valami bajod van - nézett rám kedvesen, de ennek ellenére, újra elkezdtem remegni.

- Nem szeretnék beszélni róla - válaszoltam elkapva a fejemet.

- Hát jó - sóhajtott - de ha már felkészültél, akkor mond el nekünk - mondta és a többiek is biztatóan mosolyogtak rám. Összeszorult szívvel néztem végig rajtuk.

- Sajnálom - jött oda J-Hope és meghajolt előttem.

- Ne sajnálj semmit........nem a te hibád volt - fordítottam felé a fejemet és láttam rajta, hogy tényleg bántja a dolog.

- Na akkor, menjünk ki mielőtt valaki meglát minket - siettette őket Rap Monster.

Mindenki megértette a célzást és elhagyta a helyiséget. Egy kicsit még bent maradtam, de végül kissé nyugodtabban kisétáltam az ajtón. Mentem volna vissza, amikor is megláttam a falnál ülve Jint.

- Tessék - nyújtott felém egy kis üveg jegeskávét - nem tudtál még venni, ugye ?

- Köszönöm - vettem el és én is leültem mellé, de hagytam egy métert közöttünk.

Szótlanul ittam és bámultam a földet, de láttam, hogy Jin mondani akart valamit, csak nem tudott belekezdeni.

- Tudod, mind úgy gondoljuk, hogy kedves lány vagy és örülünk, hogy valaki ilyen tehetséges emberrel dolgozhatunk együtt. Fokozatosan szeretnék megismerni és reméljük, hogy te is minket. Az igazi énünket fogjuk megmutatni, de ez nem fog olyan gyorsan menni, így nézd el nekünk, ha esetleg nem beszélünk annyit veled az elején.....

- Rendben........ ti pedig nézzétek el, ha furcsa leszek, egy idő után lehet betudlak titeket avatni.......mindenbe.

- Nagyon megértőek vagyunk, ezért nem kell aggódnod - mosolyodott el.

- Valahol sejtettem.......

- Na gyere, menjünk be - állt fel és felém nyújtotta a kezét. Egy darabig csak bámultam rá, de mire megszólaltam volna elvette a kezét és kínosan felnevetett - Bocs........ - mondta és előre ment.

Hülye vagy Bell, egy nagyon nagy hülye.......

Jóval előbb megérkeztünk a koncert helyszínére, ahol már így is várakoztak a rajongók. Egész végig, amíg be nem mentünk a hátsó ajtón, őket figyeltem. Hihetetlennek tartottam, hogy ennyivel előtte már itt várakoztak a melegben. Vajon mennyire szerethették a fiúkat, hogy így tettek ? Nem tudtam átérezni, ugyanis nem igazán rajongtam senkiért sem ennyire és nem hittem, hogy ez változhat. Kicsit jobban meg tudtam érteni, hogy miért dolgozik a BTS ilyen keményen. Az ARMYkért mindenféleképpen megérte, hisz ők csak a zenéjükkel tudták viszonozni ezt a sok szeretetet.

Az öltözőhöz érve a fiúkat elkezdték sminkelni én pedig leülve egy székre elővettem a füzetemet és a fiúk dalait hallgatva a telefonomról, gondolkoztam az esetleges szövegen. A szemeimet lecsukva elmélkedtem és a ceruzámmal ütöttem az ütemet a lapon, de nem igazán segített sokat. Végül énekelni kezdtem a szöveget nem törődve azzal, hogy nem voltam egyedül. Három számon is túl voltam, amikor szünetet tartva kinyitottam a szememet és elvettem az asztalról egy üveg vizet. Körbenézve pár csodálkozó szempárt pillantottam meg,

- Nem tudom min lepődjek meg jobban; hogy kívülről tudtad a számainkat vagy azon, hogy nem énekes lettél ? - szólalt meg V.

- Ezt hogy érted ? - csodálkoztam - Egyáltalán nincs jó hangom.

- Az igaz, hogy nem kidolgozott, de ha sokat gyakorolnál, akkor tényleg nagyon jó lenne.

- A reflektorfény nem az én világom - sütöttem le a szememet.

- Hm.........

- Ezt később folytatjátok, most menjünk a színpadhoz próbálni - mondta Rap Monster, ezzel megmentve a többi kérdéstől. Nem hittem, hogy még teljesen őszinte tudnék lenni.

Átmentünk a színpadhoz, ahol már pár stábtag mászkált és a világítást ellenőrizte. Eközben JungKook és Jimin egy szelfibottal mászkált és vett valamit.............vagyis minket. A többiek is észrevették, hogy videóznak, így azonnal odamentek és próbáltak egyszerre beleférni a képbe.

- Kiki, gyere te is - mondta JungKook.

Megráztam a fejem és előre mentem.

- Még eléggé szégyenlős - halottam a makne szavait és mosolyogva megráztam a fejemet.

- Na, hozzászoktál a fiúkhoz legalább egy kicsit ? - lépett mellém a menedzser.

- Hm, azt nem mondanám, de igyekszem.

- Néha túlságosan hiperaktívak meg nehezen kezelhetőek, de egyébként olyan emberek, akiket érdemes figyelemmel kísérni.

- Tudom - értettem egyet.

Nagy nehezen meg tudtak válni a szelfibottól és minden figyelmüket a próbának szentelték. Bemelegítettek, majd kezdhettek is. A mikrofonok az elején nem működtek, így le kellett őket cserélni, ezen kívül a világítás is érdekes volt, ugyanis olyan erősre állították, hogy a színpadon táncoló fiúkat szerintem majdnem megvakította. Vége lett a számnak és a srácok tovább várták az utasításokat. Minden kezdődhetett elölről, de a végére már nem volt hiba. A menedzserrel szétosztottuk a vizeket és az öltöző felé menve meg is itták mindet. Megigazították a sminkjüket és készen is álltak a koncertre. Már kívülről nézve is kicsit idegesnek tűntek, amit nem gondoltam volna, hisz már nem számítottak újoncnak és már két éve annak, hogy debütáltak. Az igaz, hogy én is ideges voltam, ha szerepelnem kellett egy műsorban, de én nem voltam hozzászokva. Nem volt ugyan olyan látható, hogy izgultak, de a mozdulataikkal sok mindet elárultak. A figyelmüket hülyéskedéssel próbálták elterelni, amit megértettem. Bár elég furán néztem rájuk, mikor megálltak a ventillátor előtt és elkezdtek beszélni közvetlenül előtte.......érdekes volt az egyszer biztos. Ráadásul nem hogy megállították volna a forgását, inkább követték. Nem szóltam semmit, hisz kellett a mozgás vagy mi.....

Elérkezett az idő és szóltak, hogy indulhatnak. Követtem őket és megálltam a színpad mellett, innen tökéletesen láthattam őket.

- Jöjjön ide mindenki - szólt Rap Monster - te is Kiki - mondta, mivel nem éreztem magamat a mindenkibe, így nem igazán akartam elmozdulni a helyemről - Akkor tegyük középre a kezünket - erre követtük az utasítást és előre nyújtottuk - Egy, két', há'........Bangtan, Bangtan, Bang, Bangtan - kiáltották és felemeltük a kezünket.

- Ez egy szokás - segített ki JungKook.

- Óóó, értem. Most már ezt is tudom - mosolyodtam el, majd visszamentem a helyemre és vártam, hogy felmenjenek a színpadra - Sok sikert ! - mondtam nekik és mindenkivel pacsiztam egyet, ami ugyan nem volt a legjobb ötlet, mivel ezután szaporán vettem a levegőt és úgy éreztem majd kiugrik a szívem a helyéről, de csak túléltem. Szerettem volna valahogy tudatni, hogy szurkolok nekik és mivel boldogan viszonozták a tettemet, megkönnyebbültem. Úgy tűnt J-Hope és köztem sincsen már harag vagy mi. Amíg üdvözölték a rajongókat, addig gyorsan kimentem az aulába és vettem magamnak egy világítóbotot. Mire visszaértem már elkezdődött a koncert, így lemaradtam az elejéről, de a szerzeményemért megérte. Bekapcsoltam és azzal táncoltam a zenére; ugyan egy kicsit talán gyerekesen nézhettem ki, de ez nem számított. A telefonomat is előbányáztam a táskám legaljáról és készítettem pár fotót róluk, amit meg is osztottam az instámon és a twitteremen. Ezeket sem magam miatt csináltam, hanem apám kérésére, ezzel is "növelni" akarta a hírnevemet. Viszont ennek hála tudtam, hogy vannak akik szeretnek és ez nagyon sokszor erőt adott nekem. Bántam, hogy nem fotóztam le őket miközben szórakoztak a ventillátorral. Csináltam egy képet miközben a világítóbotot tartom és ezzel be is fejeztem a mai napra. Ránéztem a kommentekre és mosolyogva olvastam az aranyosabbnál aranyosabb hozzászólásokat. Itt volt pár példa: " Már nagyon várom az új dalt, amit te szerzel. Kitartás ! " vagy " Én is itt vagyok a koncerten. El sem hiszem, hogy ilyen szerencsés vagyok és olyanokkal lehetek egy helyen, akikre felnézek. " ez pedig irtó aranyos " Oh my God ! Mondd, hogy téged is megölelhetlek a koncert végén......"

Ezek után még lelkesebben folytattam az éneklést és dülöngéltem a számokra. Hihetetlen, de végül elérkeztünk az utolsó számhoz is, ami az I Need U volt. Készítettem még pár képet és kimelegedve vártam őket vissza. Elköszöntek és lesétáltak a színpadról.

- Na milyenek voltunk ? - kérdezte Jimin enyhén szaporán véve a levegőt.

- Szuperek - mosolyodtam el - csináltam pár képet is..........úúúúú és vettem egy világítóbotot is - hadonásztam vele boldogan, mire mindannyian felnevettek.

- Most már biztos - törölgette a szemét V - közénk való - láttam, hogy hirtelen oda akart volna jönni hozzám és átkarolni a vállamat, de félúton megállt, mivel hirtelen eléggé elcsöndesedtem és ijedten figyeltem a mozdulatait. A többieknek is feltűnt az újabb hangulatváltozásom és ők is elkezdtek bámulni, ami következtében megint felgyorsult a szívverésem és a torkomban éreztem a szívem dobogását, ami szerintem kicsit sem volt normális. Láttam rajtuk, hogy lett volna pár kérdésük, de ezt nem tehették fel, ugyanis a VIP jegyet vett rajongók megérkeztek. Széles mosollyal és néhányuk szinte sírva ölelte meg a tagokat, kért autogramot és fényképezkedett velük. A cuki üzenetet írt rajongó is itt volt, aki amint engem is észrevett odajött és boldogan megragadta a kezeimet. Valamiért sejtettem, hogy nem lány, de azért reménykedtem. A torkomban szokásosan keletkezett egy gombóc és enyhén remegni kezdett a lábam, de megpróbáltam a lehető leghatározottabban mosolyogni.

- Nagy rajongód vagyok - mondta mosolyogva és még mindig nem engedte el a kezemet.

- K-köszönöm - válaszoltam a lehető legkedvesebben, ami úgy tűnt egész jól ment.

- Kérhetek egy autogramot ? - nyújtott felém egy füzetet.

- Persze - fogtam meg a felém nyújtott tollal együtt és ráfirkantottam a nevemet, majd az övét is.

- Ó, és esetleg készíthetünk egy képet ? - erre bólintottam egy aprót és megpróbáltam nem az eddiginél is jobban remegni. J-Hope készítette a képet, aki végig aggódva figyelt és időközben a többieknek is feltűnt, hogy valami nem stimmel. Belemosolyogtam a kamerába és végig azon aggódtam, hogy mindjárt összeesem. Ahogy átkarolta a vállam egyre jobban azt éreztem, hogy összecsuklik a lábam, de még ha ez nem lett volna elég búcsúzásképpen meg is ölelt. Egészen addig bírtam míg el nem tűnt a szemem elől, de utána már nem ment és a lábaim feladták a szolgálatot. Össze is estem volna, ha valaki hirtelen el nem kapja a karomat és tart meg annál fogva.

- K-köszönöm - néztem hálásan Jin felé.

- Minden rendben ? - kérdezte engem fürkészve.

- Nem igazán - ráztam meg a fejem fáradtan.

Már szinte nem is számított, hogy még egy fiú hozzámért ennél rosszabbul már nem lehettem.

- Segítek - jött oda Jimin és megtartott a másik oldalamon.

- Jesszus, itt meg mi történt ? - nézett végig rajtam a menedzser.

- Szerintem valami roham félesége van - magyarázta Jin.

- Értem. Bocsánat, hogy nem kérdeztem efelől eddig, de beszéltem az igazgatóval és körülbelül mindent tudok - mondta feszülten, majd körülnézett a társaságon és megpillantotta a keresett tagokat - Rap Monster és Suga, segítsetek inkább ti neki - utasította őket, mire az említett személyek odajöttek és átvettek az eddigi "megmentőimtől".

- Nyugi kicsi Bunny - szólalt meg Rap Monster útközben - nem sokára leülhetsz.

- Igazán szólhattál volna, hogy vigyük el mellőled azt a srácot - mérgelődött Suga.

- N-nem lehetett - ráztam meg a fejem.

Ezután még ha kérdezni is akart volna valamit nem tette, mivel nem igazán voltam abban az állapotban, hogy válaszolhassak neki. Minden porcikám remegett és a szívem egyre gyorsabban vert, a pulzusom valószínűleg az egekig emelkedhetett. Megérkeztünk az öltözőbe és gyorsan leültettek egy kanapéra, majd a kezembe nyomtak egy üveg vizet és egy lány sminkes hideg törülközőt tett a fejemre és ő is aggódva figyelte a további tevékenységeimet. A hét fiú pedig messzebb beszélt a menedzserükkel és úgy tűnt meglepte őket valami. Egy ideig figyeltem őket, de a fejem annyira elnehezedett, hogy eldőltem a kanapén és a szemeim sem bírták túl sokáig, ezért pár perc múlva lecsukódtak.........