Sziasztok^^

Nagyon későn hoztam ugyan a részt, de még ma fel szerettem volna tenni nektek. Ha esetleg bárki még fent lenne ilyenkor, akkor most így estére jó szórakozást :D Lelkiekben pedig készítelek titeket, hogy hamarosan elérkezünk a végéhez a történetnek... Épp ezért bátorkodtam feltenni egy új történetet, amit remélem legalább annyira fogtok élvezni, mint ezt^^ Megtaláljátok a munkáim között Lost címen :) De nem is rizsázok többet XD Jó szórakozást a fejezethez !

   -------------------------------------------------------------------------------------------------  

V kezéből minden vért kiszoríthattam miközben egyre közelebb értünk a dormhoz és kezdtem idegessé válni. Akkora gombóc keletkezett a torkomban, hogy féltem bármelyik percben megfulladhatok, pedig attól igazán messze álltam. Az emlék a pár órával ezelőtti jelenetemről egyre gyorsabban és gyorsabban pörgött végig a fejemben és szégyelltem magamat amiatt, amit tettem. Mégis egy kis részem egyetértett velem, hisz amit Jessica csinált az már túlment minden határon, még ha ezt ő nem is vette észre. Vagy csak szimplán nem érdekelte.

Remegő térdekkel léptem be a jó meleg házba és néztem fel Taera, aki bíztatóan rám mosolygott és behúzott a nappaliba. Csodálkozva néztem az ideges társaságot, ahonnan Jessica hiányzott és ez máris egy fokkal nyugodtabbá tett, bár azt tudtam, hogy még itt tartózkodott a házban, mivel a kabátja a fogason lógott az előtérben. Jin és Jimin nagyban hívott valakit a telefonján, míg Rap Monster feltehetőleg nagyban írt egy üzenetet. Suga és J-Hope a kanapén ülve dobolt idegesen a lábán, JungKook és Sunny pedig ide-oda járkált a nappaliban. Hirtelen fel se tűnhetett nekik a jelenlétünk, ugyanis egészen addig nem néztek felénk, míg V meg nem köszörülte a torkát. Erre a hangra egyszerre kapták felénk a fejüket és amint leesett nekik, hogy mi álltunk előttük rögtön megindultak felénk. Jin bizonyult a leggyorsabbnak, ugyanis ő ért legelőször elém és húzott magához a derekamnál fogva.

- Hol voltál ? - kérdezte sóhajtva és még szorosabban fonta körém a karjait.

- Ki kellett szellőztetnem a fejemet - motyogtam a vállába és visszafojtott sírással fúrtam a fejemet a mellkasába és szívtam be mélyen gyümölcsös tusfürdőjének illatát.

- Kikiiii ! - támadott le oldalról Hope, Jimin és JungKook és szinte elrántottak Jin elől, aki ezt csak egy nem túl lelkes motyogással díjazta és karba tett kézzel rázta meg a fejét halványan elmosolyodva.

- Hol a fenében voltál ? - dühöngött Jimin.

- Baromira aggódtunk érted - szipogta Kook.

- Ilyet még egyszer ne csinálj - mondta Hope is.

Én csak megszeppenve próbáltam feldolgozni, hogy mégis mi történt addig, míg elmentem, aztán szép lassan rájöttem, hogy fogalmuk sem volt róla, hogy hova tűntünk V-vel, így eléggé szétaggódhatták magukat. Egész testemet melegség járta át és elmosolyodva próbáltam mindhármukat átölelni, ami kisebb nagyobb sikerrel ment is. Ezután Sunny rám ugorva feldöntött mindnyájunkat, így fájó háttal ültem fel és öleltem vissza az engem szorító barátnőmet.

- Örülünk, hogy minden rendben - guggolt le mellénk Rap Monster és megsimogatta a fejemet, majd felállva besétált a konyhába. Suga csak összeszűkített szemekkel bámult rám, de a megbánó tekintetemet látva egy kicsit megenyhült és az égre emelte a tekintetét, amin csak mosolyogni tudtam. Felállva végre el is tudtam magyarázni, hogy hova is tűntünk, majd megnézve a nem fogadott hívások és üzenetek listáját, rá kellett jönnöm, hogy érdemes lenne a telefonomat nem lenémított állapotban hurcibálni magammal. Ezután ugyan egy kicsit megnyugodtam, hogy nem haragudtak már rám, de aztán megjelent Jessica és kiszállt minden erő belőlem. Falfehér arccal néztem, ahogy közelített felém, majd nagy meglepetésemre megölelt és végig azt mondogatta, hogy mennyire aggódott értem. Ezt én valamiért nem tudtam neki elhinni, de azért egy mosolyt erőltetve a fejemre megnyugtattam, hogy minden rendben volt. Szerencsére a dalszöveges vitára nem tértünk vissza, ami miatt egy kicsit nyugodtabban ültem le a társaságba és kezdtem el átadogatni az ajándékokat. JungKook nagyon megörült, amikor meglátta az Iron Manes telefontokot, ami után eléggé sokat szaladgáltam össze-vissza ugyanis már minden helyről elvitték. Ezt az utolsó darabot is V egyik ismerősének köszönhettem, aki ajánlott egy kevésbé ismert helyet, ahol be tudtam szerezni. A felpörgött maknaetól egy páros jegyet kaptam arra a drámára, amit már a reklámozásakor kinéztem magamnak, de nem igazán tűnt úgy, hogy bárki is eljönne velem. Viszont Kook önként vállalkozott arra, hogy feláldozza magát. Ezen halkan felnevettem, ugyanis tudtam, hogy őt is érdekelte csak a fiúk előtt ezt nem igazán akarta bevallani. Egy halk sikoly csak akkor hagyta el a számat, amikor megláttam, hogy ez egy premier előtti vetítésre szólt. Szerintem a szuszt is kiszorítottam szegény fiúból, de ez most cseppet sem érdekelt, ugyanis egy régi álmomat váltotta valóra.

Ezután következett Suga, akitől egy számot kaptam. Nem vicceltem, komolyan megajándékozott egy saját maga által írt dallal. Lassan elolvastam a sorokat és meghatódva emeltem fel a tekintetemet és suttogtam egy köszönömöt. YoonGi megosztotta a háláját felém ebben a dalban és az irántam érzett szimpátiáját is leírta, ami a megismerkedésünk óta változott folyamatosan pozitív irányba. Az én ajándékomat ehhez képest nagyon kevésnek éreztem, ezért először nem is akartam átadni, de végül Suga szinte megharcolt vele értem, majd sikeresen ki is húzta a kezemből. Ugyan a földön kötött ki miatta, amin a többiek igen jól szórakoztak, de aztán elégedetten emelte ki a fekete párnát, amin fehér felirattal az "Álomszuszék" szó szerepelt. Ezen csak elvigyorodott és az ajándékot ölelgetve ült vissza a székére. Úgy tűnt, hogy nem is fogja azt a párnát egy darabig elengedni, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

Rap Monsternek egy Ryan medvés fülhallgatót vettem, amin nagyot nevetett mikor meglátta, de teljesen elvarázsolva köszönte meg és próbálta ki azonnal. Miután meggyőződött afelől, hogy nem csak hogy cuki, de még jó is, ő is átadta az ajándékát, ami egy könyv volt ezzel a címmel; " Mit kezdjünk a problémás szülőkkel ? Útmutató ". Ezen vagy félórát nevettem és éreztem, ahogy a könnyeim is kicsordultak közben. Értettem a célzást, ezért egy nagy ölelés kíséretében megköszöntem neki, hogy gondolt rám.

Hope egy jó meleg kék sálat vett nekem, amibe azonnal beleszerettem, majd a kezembe nyomott egy kulcstartót, aminek feltehetőleg volt egy párja is. Ugyanis a pici ceruzán csak annyi állt, hogy "Lelki". J-Hope kicsit zavarba jőve előhúzta a sajátját, ami egy fejhallgató volt belegravírozva a "Társ" szócskával.

- Nehogy félreértsd - kezdett el rögtön mentegetőzni. - Csak olyan sokban hasonlóak vagyunk meg ilyenek és mellettem voltál a nehéz időkben és...

- Nyugi, értem - fogtam meg a vállát, mire megnyugodva fújta ki a levegőjét és ölelt meg, majd kezdett el Jinnek is magyarázkodni, de mikor rájött, hogy Jessica is itt volt inkább abbahagyta és átrakta egy későbbi időpontra ezt a beszélgetésüket. Pedig Jinen nem úgy látszódott, mintha bármit is félreértett volna, inkább csak jót szórakozott Hope zavarán.

Ezután átnyújtottam neki egy dobozt, amiből teljesen lesokkolódva húzott elő egy pár bakancsot.

- Jimin segített a kiválasztásában - vontam meg a vállamat elmosolyodva és összepacsiztam a mellettem ülővel, akinek végül valóban igaza lett azzal kapcsolatban, hogy a bakancs jobb választás, mint egy pár kesztyű. Mentségemre szóljon, hogy igazán kétségbe voltam esve J-Hope ajándékának kiválasztásával kapcsolatban, így már minden hülyeség is az eszembe jutott, mint például egy fésű, amire bele volt írva a "Hope" szócska. Mint mondtam; eléggé kétségbe voltam esve...

V-t egy napszemüveggel és egy szakadt pólóval ajándékoztam meg és titokban egy pendrivot is átadtam neki, amin egy olyan szám szerepelt, amit szerettem volna, hogyha elénekel, és ezzel megajándékozza az ARMYkat. Nem csak Suga volt az, aki dalt ajándékozott, bár a kettő egy kicsit hasonlított egymásra, hisz én szintén a kialakult kapcsolatunkról írtam, akár csak YoonGi. Taehyung egy páros pulcsival ajándékozott meg, aminek az egyik fele a "Best" a másik fele pedig a "Friends" feliratos volt. Én kaptam a fehér Besteset, míg V a fekete Friendseset. Ezen megint csak nevetni tudtam, de azért nagy öleléssel megköszöntem neki ezt az aranyos ajándékot.

Jimin egy gyönyörű szép margaréta medálos ezüst karkötőt adott nekem, amit majdnem vissza is ajándékoztam neki, ugyanis tudtam, hogy egy ilyen darab nagyon sokba került és lelkiismeret furdalásom lett amiatt, hogy ennyit költött rám. De végül nagy nehezen mégis megbarátkoztam a tudattal és megfogadtam neki, hogy soha nem fogom levenni.

- Örülök, hogy ennyire tetszik - mosolyodott el és megsimogatta a fejemet, majd hátrébb lépve nagy szemekkel nézte a pici dobozkát, amit felé nyújtottam. - Most megkéred a kezemet ? - húzta fel fél szemöldökét és úgy méregette a kezemben tartott ajándékot.

- Nem dehogyis - ráztam meg a fejemet sóhajtva.

- Akkor jó, mert sajnos nemet kellett volna mondanom - válaszolta megkönnyebbülten, mire csak a szememet forgatva belebokszoltam a karjába és a kezébe nyomtam a fekete dobozt.

Érdeklődve nyitotta fel a tetejét és húzódott széles mosolyra a szája. Kiemelte egyesével a három gyűrűt és lelkesen próbálta fel őket. Nagy szerencsémre pont jók voltak, így nem kellett visszavinnem őket. Jiminnek olyan cuki duci ujjai voltak, hogy először igazán nagy bajban voltam a megfelelő méret kiválasztásával, de végül egyik este J-Hope lemérte az ujjait és ezzel kisegített engem.

Utolsóként Jinnek nyújtottam át az ajándékát, ami egy ezüst bilétás nyaklánc volt, aminek az egyik oldalán a "Best" szócska szerepelt, de ha az ember megfordította, akkor láthatta, hogy a túloldalán kisbetűkkel a "számomra" folytatás szerepelt alatta a nevemmel. Nagyokat pislogva olvasta újra meg újra el és mosolyogva magához húzott és miközben megölelt belesuttogott a fülembe.

- Szeretlek - mondta, ami miatt ismét kihagyott egy ütemet a szívem és lassan én is válaszoltam neki egy hasonlót. Eltolva magától egy darabig még az ajándékot nézegette, majd nem túl lelkesen felemelte a fejét és elkezdte a kezét tördelni. Nem tudtam mire vélni ezt a cselekedetét, így csak érdeklődve vártam, hogy mégis mit szeretett volna. Viszont nagyon úgy tűnt, hogy Jessica jelenléte egy kissé kezdte feszélyezni a mondandója folytatásában és mivel ezt V is észrevette ezért ugyan nem túl lelkesen, de kihívta a lányt magával a konyhába, hogy segítsen neki behozni a sütiket. Az unokatestvéremnek nem kellett kétszer mondani és szinte már szökdécselve követte Taet, amit Sunny nem nézett túl jó szemmel, ezért csatlakozott is hozzájuk. Nem értettem, hogy mi is ütött belé, de nem tudtam túl sokáig gondolkozni ezen, ugyanis Jin már bele is kezdett a mondanivalójába.

- Ne haragudj meg, de én nem vettem neked semmit - bökte ki. - Ne értsd félre, nem azért mert nem akartam vagy nem tudtam volna. Csak egyszerűen nem akartam elszúrni, ezért inkább azt szeretném, hogyha te választanál valamit magadnak. Nézd - húzott elő a zsebéből egy kis kártyát és a kezembe adta -, még egy kupont is csináltam neked - mutogatta. Jól megnéztem a sajátkézzel készített ajándékot, amin pici szívek és pár cuki figura szerepelt ezzel az írással; " Ez egy olyan kupon, amelyet bármire beválthatsz, amit csak pici szíved kíván. Szeretettel adja neked a te Jined ". Megint csak nevetésben törtem ki, amit szegény nem tudott hova tenni, de miután mutogattam neki, hogy egy perc és végre megtudtam szólalni, már világossá vált neki is minden.

- Ez igazán aranyos tőled - mosolyodtam el és simogattam meg a kezét. - Nyugi, nem haragszom. Sőt, ennél jobb ajándékot nem is adhattál volna - nyomtam gyorsan egy puszit az arcára, mivel hallottam Jessicáékat, akik pár másodperccel e tettem után már be is léptek a nappaliba.

A fiúk kitettek magukért a sütik készítésekor, ugyanis mindegyik istenien finom lett és féltem, hogy az egészet megeszem, ami az asztalon hevert a tálcákon, de nagyon úgy tűnt, hogy ezzel nem voltam egyedül, mivel a többiek is próbálták visszafogni magukat és nem megenni mindent. Ezek után a fiúk is átadták egymásnak az apróbb ajándékaikat, majd ezt mi is megtettük Sunnyval. Én egy Darth Vaderes plüsst vettem neki, amit amint meglátott sikítozva a nyakamba ugrott ezzel megsüketítve engem. Kellett neki pár perc mire le tudott nyugodni és átadott nekem egy telefontokot, amin a Nevermind egy dalrészlete volt. Suga elégedetten bólogatott mellettem és hiába magyaráztam neki, hogy nem csak őket hallgatom, valamiért nem hitt nekem. Ezután fél órán keresztül a dallistámat elemezgettem vele és jöttem rá, hogy valóban több BTS számot hallgatok mostanában, mint bármi mást.

Az örömömet, mint mindig Jessica zavarta meg, bár a végére magamban azért elmosolyodtam. A fiúknak vett pár kisebb ajándékot, ami mind valami szuper drága holmit takart, de nem igazán találta el az ízlésüket. Sunny például Suga ajándékánál szinte a padlón röhögött és jó darabig nem is tudta abba hagyni. Ugyanis az unokatestvérem egy sárga férfi selyemsálat adott neki, amit YoonGi egy darabig csak méregetett, majd visszadobta a zacskójába és a tőlem való párnát kezdte el újból ölelgetni, ezzel Jessica tudtára adva, hogy az én ajándékomnak egy hangyányit jobban örült. Erre nem mutatott ki a lány különösebb érzelmeket, de azt azért észre lehetett venni, hogy nagyon kellett neki próbálkoznia, nehogy kitörjön. A többieknek adott ajándékot már nem is figyeltem, hanem csak azt néztem, hogy Jessica mégis miért figyelte a fiúkat olyan várakozó tekintettel, aztán mikor leesett mindenkinek velem együtt, hogy a neki szánt karácsonyi csomagokra várt, majdnem felnevettem, de felállva inkább besétáltam a konyhába, hogy ne legyen annyira feltűnő az örömöm.

Ilyen boldogan - másoknak talán kevésbé - telt el a Karácsony és álmomban sem gondoltam volna, hogy hamarosan minden széthullik körülöttem.

Pár nappal az ünnepet követően a fiúknak ismét lett egy szabadnapjuk, ami elején Jin rögtön odajött hozzám és elkezdte bökdösni az arcomat, hogy valamivel eltudja szakítani a tekintetemet a laptopom elől, ugyanis épp egy dalszöveget ellenőriztem le, amit nem rég fejeztünk be. Nagyot sóhajtva fordultam Jin felé és szűkítettem össze a szememet.

- Remélem, hogy jó okod van arra, hogy zavarsz a munka közben - szólaltam meg idegesen.

- Még ilyen ábrázattal is aranyos vagy - nevetett ki és közelebb hajolva hozzám egy puszit nyomott a számra, ami teljesen kizökkentett az előbbi énemből és előhozta az igazimat, aki az ilyen kis dolgoktól is zavarba jött.

- Mi-mit szeretnél ? - próbáltam megtalálni a rendes hangomat és lecsuktam a laptop tetejét.

- Mivel legutóbb nyertem farkasszemezésben, így szeretném, hogyha ezt a napot velem töltenéd - mosolyodott el szélesen. Nagyon boldog lettem a hallottaktól, de azért egy valami mégis szöget ütött a fejembe.

- Hé, azt te csalással nyerted meg - néztem a szemibe bosszúsan, mire újból kinevetett.

- Valamiért neked nem megy ez a dühös arc - simogatta meg a fejemet és felállva rögtön az öltözésre utasított, és hogy valami igazán meleget vegyek fel. Szót fogadva neki sétáltam a bőröndömhöz és vettem ki egy fehér farmert, egy sötét kék és fehér csíkos kötött pulóvert, majd a fürdőbe bezárkózva gyorsan magamra rángattam őket és egy kis sminket felkenve az arcomra sétáltam vissza a nappaliba, ahol Jin a telefonját nyomkodva várt. Az érkezésemre felkapta a fejét és elégedetten bólintott egyet, majd a bejárathoz sétálva felvettük a kabátunkat és sálunkat - Jin egy maszkot és felhúzott -, majd kézen fogva útnak is indultunk.

Jin tisztában volt azzal, hogy nem mehetünk nagy tömeg közelébe, ezért egy csendes kis parkot választott randi helynek, ahol először csak egy padra leülve beszélgettünk, majd neki kedve támadt hó angyalt készíteni, ezért csatlakozva hozzá én is lefeküdtem a földre. Ezután hóembert próbáltunk meg építeni, ami eszembe juttatta az apámmal közös emlékeimet, de megpróbáltam nem foglalkozni vele, hisz most jól kellett magamat éreznem. Jin bevállalta a hóemberünk alsó testét, míg én a fejét. Szegény eléggé lassan tudott haladni, bár az okát nem tudtam, ezért ki is nevettem miatta, mivel én már a sajátommal kész voltam, míg ő még csak akkora méretűre se tudta csinálni, mint én. Visszafojtott mosollyal mentem mellé és segítettem tolni a nagydarab hógolyót, ami valóban nem bizonyult egyszerűnek.

- Én megmondtam, hogy nehéz - nyüszített mellettem Jin és fáradtan támaszkodott meg a golyón és tolta véletlenül előre, minek következtében belefejelt a hóba.

- Jól vagy ? - guggoltam le mellé, mire csak felnyújtotta a hüvelykujját és felülve lerázta magáról a havat. - Most olyan voltál, mint egy kutya - nevettem ki és kisöpörtem még egy kis havat a hajából is. Erre csak elmosolyodott és megfogva a kezemet magára rántott és eldőlt velem együtt a hóban. - J-Jin - néztem fel rá ijedten. - Bárki megláthat minket.

- Nem érdekel - fonta derekam köré a karját és egy puszit nyomott a hajamba. - Elegem van abból, hogy mindig mindent ennyire titokban kell tartani. Legszívesebben az egész világ tudtára adnám, hogy a barátnőm vagy - mondta ki a végén azt a szót, ami miatt melegség járta át egész testemet és mosolyogva fúrtam fejemet a mellkasába.

- Nagyon szeretlek - suttogtam és reméltem, hogy ezt a kínos megnyilvánulásomat nem hallottam meg, de miután résnyire nyitott szemekkel ránéztem és megláttam a vörös füleit, tudtam, hogy mindent tisztán értett.

- Khm...én is szeretlek - válaszolta és hirtelen felült velem együtt, majd felállva segített nekem is felkelni a hóból. Még mindig furcsálltam az ehhez hasonló tetteit ugyanis fogalmam sem volt róla, hogy mégis miért viselkedett így néha velem és ez valahol mélyen bántott. Néha úgy gondoltam, hogy túl sok volt neki az én szeretetem és kezdte megbánni azt, hogy bevallotta az érzéseit. Pedig tudtam jól, hogy nem így volt...

Tovább folytattuk a hóember készítést és szótlanul gurigáltuk ide-oda a testrészeit. Végül nagy nehezen, de kész lettünk és együttes erővel egymásra helyeztük a darabjait, majd el kezdtünk keresgélni pár ágat a kezének és valami követ a szájának, szemének, orrának és gombjainak. Ezeket is összeszedve díszítettük fel és ültünk le mögé fáradtan.

- Nem hittem volna, hogy a hóember készítés ennyire kitudja az embert fárasztani - szólalt meg Jin és félve felém fordította a fejét. - Haragszol az előbbi miatt, ugye ? - tippelt, mire sóhajtva felé fordítottam a fejemet.

- Nem arról van szó, hogy haragszom. Egyszerűen csak nem tudom hova tenni ezt a viselkedésedet - raktam magam mellé a kezeimet és dobáltam a havat előre.

- Na jó - fogta meg a kezemet, ezzel megállítva a szórakoztató játékomban. Bosszúsan néztem felé és lepődtem meg a komoly tekintetétől, ami egy percre sem szakította meg a szemkontaktust velem. Nagyot nyelve nyugodtam meg és vártam, hogy folytassa. - Eléggé megviselt, amikor annyira rossz hatással volt rád az első igazi csókunk, mivel fájt szenvedni látni téged. Ezért el is döntöttem, hogy egy ideig nem teszek veled semmi olyat, amitől újra kijön rajtad a fiúktól való félelmed. De tudod, igazán megnehezítettél ebben, amikor befeküdtél mellém egyik éjszaka és állandóan a közelemben voltál. El sem tudod képzelni, hogy hányszor szerettelek volna megcsókolni, de nem tehettem, mivel féltem, hogy azzal ártok neked - magyarázta, én pedig a végére teljesen meghatottan és egyben fájó szívvel néztem, ahogy a hajába túrt és zavarában ide-oda nézelődött.

Nem is tudtam hirtelen mi lelt engem, de a kezemen megtámaszkodva toltam magamat feljebb és nyomtam ajkaimat az övéihez. Eléggé meglepte ez a tettem, ugyanis először semmit sem tett, szimplán csak értetlenül pislogott rám, de miután lehunytam a szememet belemosolyogva a csókunkba viszonozta a gesztusomat egy kicsit szenvedélyesebben, mint én. Kezeit óvatosan a derekamra fonta és úgy szüntette meg a közöttünk lévő távolságot. Fogalmam sem volt, hogy mennyi ideig tartott ez a mesébe illő pillanat, de számomra vagy ezer évig, hisz körülöttem szinte megállt az idő és minden környezetünkben lévő hang megszűnt létezni. Csak mi ketten maradtunk, de nem, mint egy híres idol és zeneszerző, hanem mint két teljesen átlagos pár, akik véglegesen is egymásra találtak.