Sziasztok^^

Szinte előre látom, hogy mennyire kiakaszt majd titeket Jessica. Ne aggódjatok én is utálom a karakterét XD Szinte sírni fogok a boldogságtól, amikor végre eltűnik a képből... Na meg amiatt is, mert  ez azzal lesz egyenlő, hogy vége a sztorinak, ami miatt már kevésbé leszek boldog... Igen, jól látjátok. Hamarosan vége a sztorinak, épp ezért most már végre majd a díjakat is megcsinálom, amiket még eddig nem tudtam és azzal valóban vége lesz... Még kb. 4 fejezet van hátra, plusz egy epilógus és egy külön rész, amit majd érteni fogtok, hogy miért lesz, ha odaérünk^^ Aztán nem sokára jelentkezem egy hírrel is :D De ne szaladjunk ennyire előre... Jó szórakozást a részhez ! 

 -------------------------------------------------------------------------------------------------

Eltelt két nap és Jint már haza is engedték a kórházból és megkérték, hogy lehetőleg ne erőltesse meg ennyire magát a jövőben és kerülje egy ideig a havat. Mint kiderült a Japánba utazásuk előtti hógolyócsata tett be neki ennyire, amin nem is csodálkoztunk. Elég sokszor találkozott aznap Jin és a hógolyó. Jessica ezekben a napokban minden próbájukra eljött és néhány fanmeetingre is, ahol beállt az ARMYk sorába és ő is kért autógrammot a fiúktól. Ezt ők nagyon viccesnek találták én és Sunny már kevésbé. Apropó Sunny, neki kezdetét vette a téli szünet, ezért elhatározta, hogy a lehető legtöbb időt velünk tölti. Ezt mind azért tette, hogy ne maradjak teljesen egyedül Jessicával szemben, bár a szőkeségnek eléggé sokszor elterelte a figyelmét V, aki mindig a közelében hülyéskedett. Elég furán is kezdtünk a fiúkkal nézni rájuk, ugyanis nem teljesen úgy viselkedtek egymással, mint a barátok. Ez valami más volt már köztük, legalábbis Rap Monster és Hope szerint. Én nem tudtam, hogy mennyire higgyek is nekik, hisz Sunny nem említett semmit sem. Sőt, Tae se szólt egy szót sem. Az igaz, hogy sokat érdeklődött róla már ezelőtt is, de ezt nem tartottam egyáltalán furcsának. Jelen pillanatban fogalmam sem volt róla, hogy kinek is higgyek. Lehet könnyebb lett volna ezt személyesen megbeszélnem velük, de szerettem volna, hogyha önszántukból avatnak be az érzéseikbe, ha voltak...

- Min agyalsz ennyire ? - ült le mellém hirtelen a kanapéra JungKook. Fáradtan fordítottam felé a fejemet és gondolkoztam el azon, hogy rá kérdezzek-e arra, ami már régóta zavart. Hisz Kook ilyen téren a lelki társam volt, mivel annyira ismerte fel ezeket a dolgokat, mint én.

- Szerinted...Sunny és V éreznek valamit egymás iránt ? - néztem rá komolyan. Látszólag meglepte a kérdésem, de aztán összevont szemöldökkel kezdett el gondolkozni a válaszán. Egy jó darabig csak elmélkedett mire meg is tudott szólalni.

- Nem is tudom... Az biztos, hogy nagyon jóban lettek az utóbbi időben, de ez nem azt jelenti, hogy kedvelik is egymást - magyarázta, amivel ugyan egy kicsit megnyugtatott, de annyira jó lett volna az ő véleményüket is hallani erről. - De ezt miért nem tőlük kérdezed meg ?

- Nem akarom ilyesmivel zaklatni őket - motyogtam.

- Aigooo - borzolta össze a hajamat mosolyogva. - Szeretnéd, hogy egy kicsit elterelődjön a figyelmed ?

- Jó lenne...

- Akkor nézz meg velem egy filmet a moziban - ajánlotta és kezdtem rájönni, hogy mi is volt az eredeti célja a lejövetelének.

- Mégis mit ? - kérdeztem gyanakvóan.

- Ne nézz már így rám... Csak egy szimpla romantikus film, de nem akar eljönni velem senki sem megnézni - szomorkodott, ami miatt kénytelen voltam beleegyezni. Túlságosan is hatott a szívemre ez a tekintete, így szó nélkül mondtam, hogy elmegyek vele. Viszont a film címét nem igazán akarta elárulni, így előre sejtettem, hogy nem csak egy sima romantikus filmről volt szó. Félretéve az aggodalmaimat öltöztem fel és álltam készen az indulásra. Örültem, hogy egy kis időt JungKookal is tölthetem, hisz már rég voltunk valahol együtt és hiányoztak a filmek utáni megbeszéléseink. Végre a kis maknae is elkészült, mivel nagyban vágtatott le a lépcsőn széles mosollyal az arcán.

- Képzeld Kiki, mégsem kell elkísérned, ugyanis mint kiderült Jessica is meg akarta nézni ezt a filmet, de egyedül nem mert vállalkozni rá, így megörült, amikor felhívott és elárultam ezt a programunkat - mesélte nagy hévvel, mire rögtön szorító érzés költözött a mellkasomba.

- É-értem - válaszoltam levéve a kabátomat és a sálamat. - Akkor jó-jó szórakozást - erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.

- Ugye nem haragszol ? Hisz te úgy sem vagy odáig a horror filmekért... - fürkészte az arcomat aggódva.

- Dehogy haragszom. Ne hülyéskedj - ráztam meg a fejemet nevetve. - Menj, mielőtt még lekésed a filmet - intettem az ajtó felé és bezárva utána még egy darabig azt néztem. Nem akartam, hogy zavarjon, de mégiscsak szúrta a szememet a tény, hogy Kook inkább ment Jessicával filmet nézni és nem velem. Lehet kisajátítási vágyam lett fölötte vagy nem is tudom, de akkor is hihetetlenül rosszul esett, hogy magamra maradtam...és minden ezzel az incidenssel kezdődött.

Bármennyire is próbálkoztam nem törődni azzal, hogy Jessica sokkal többet volt a közelünkben, mint ami a normális lett volna, nem igazán sikerült. Egyre frusztrálóbb lett, hogy Jiminnel reggelente futni járt, ugyanis én a napokban folyton elaludtam és nem volt szíve eddigi futótársamnak felébresztenie. Ez még csak a kezdet volt... JungKookal elment vele egy Big Bang koncertre, és ha csak ő ment volna; V, Jimin és Hope is velük tartott és hiába jegyezte meg Jimin, hogy tulajdonképpen én is szerettem őket, Jessica csak annyit válaszolt, hogy sajnos nem tudott több jegyet szerezni. Aztán Jimin átadta volna nekem a jegyét, de nem volt szívem el is fogadni, nem akartam önző baráttá válni ezért néztem, ahogy elmentek, majd azt, ahogy vidáman és élményekkel telve tértek vissza és egész végig arról beszéltek, hogy mennyire nagyon hálásak voltak az unokatestvéremnek. Még ez sem zavart, hisz örültem, hogy jól érezték magukat és mosolyogva hallgattam én is a maradék három BTS taggal az élménybeszámolójukat. Igen, itt még azt mondtam, hogy oké... Amikor viszont Jinnel elkezdtek főzőcskézni, mondván Jessica meg akarta tanulni pár koreai étel elkészítését, már igazán kezdtem rosszul érezve magamat. Talán hozzászoktam, hogy eddig velem és Sunnyval foglalkoztak, mint egyetlen lányok a táraságukban, de itt már korántsem erről volt szó. Tudtam, hogy Jessica mit tervezett és féltem, hogy véghez is viszi, mindössze egy hónap alatt. Ő már ebben a kevés hétben is elérte azt, ami nekem több hónapomba került; a fiúk befogadták őt. Én pedig minderre csak mosolyogtam és figyeltem, hisz mást nem igazán tudtam tenni. Sunny is kezdett egyre furábban viselkedni, amit szintén nem értettem, azt meg még jobban, hogy miért nem bízott bennem annyira, hogy beavasson a bajaiba. Kezdtem egyre jobban egyedül érezni magamat és már nem igazán maradt senki sem, aki észrevehette volna, hogy valami nincsen rendben.

Eljött a karácsony és szerettem volna, hogyha végre megváltoznak a dolgok. Nagyon bíztam benne, hogy így lesz. A dormon belül elosztottuk mindenki feladatát és így lett végül az, hogy Sunny, Jin és én elmentünk bevásárolni a kajához, míg Rap Monster, JungKook és Jimin a házat díszítették, bár a leader ellen eléggé tiltakoztunk, de mivel a sütemény elkészítését még inkább nem akartuk rábízni, így maradt ez. A maradék három tag pedig a konyhába lett száműzve, hogy elkezdjék a sütik készítését.

Megérkezve az áruházhoz lelkesen szálltunk ki a kocsiból és sétáltunk a bejárat felé. Sunny tolta a bevásárlókocsit és nem nagy meglepetésre, de elég sok mindennek neki ment. Bedobáltunk húsokat, zöldségeket, fűszereket, italokat és muffin formákat is a kocsiba. Átnézve a bevásárló listát, nem volt már semmi, amire még szükségünk lett volna, ezért el is indultunk a kasszák felé. Kipakoltunk mindent a futószalagra és nagy nehezen minden csomagot meg tudtunk fogni, bár nem kicsit szakadt le a kezünk, így utólag belegondolva lehet, hogy nem csak hárman kellett volna bevásárolnunk ráadásul úgy, hogy ebből ketten lányok voltunk.

- Tényleg, nem is említettem - állította le a motort a ház előtt Jin és mosolyogva felém fordult. - Jessica felajánlotta, hogy majd átjön még az ajándékozás és evés előtt, hogy tudjon segíteni az ételek készítésében.

Sunny erre heves prüszkölésbe kezdett és kicsatolva az övét nem túl boldogan kiszállt a kocsiból becsapva maga után az ajtót. Nekem se lett túl jó kedvem a hír hallatán, de azért én egy kicsit jobban tudtam türtőztetni magamat, mint a heves barátnőm, aki már be is trappolt a házba pár szatyorral a kezében.

- Vele meg mi van ? - nézett utána csodálkozva Jin.

- Nem igazán bírja az unokatestvéremet - vázoltam fel neki a kész tényeket.

- Azt vettem észre - vonta össze a szemöldökét. - És miért látom azt, hogy te sem ápolsz vele túl jó kapcsolatot ? - fúrta bele a tekintetét az enyémbe kérdőn, de nem bírtam továbbra is ránézni, ezért elkaptam a fejemet és a próbáltam volna kinyitni az autót, de nagyon úgy tűnt, hogy be volt zárva.

- Jin - fordultam felé bosszúsan -, nyisd ki az ajtót - kértem, de erre csak megrázta a fejét.

- Nem tudom, hogy miért nem kedveled, de igazán kibékülhetnél vele. Nagyon kedves lány.

- Ha elmagyaráznám, se hinnél nekem, így nem fogom fölöslegesen jártatni a számat, úgyhogy kérlek, nyisd ki az ajtót - néztem rá jelentőségteljesen, de erre csak nagyot sóhajtott és végre kicsatolta a saját övét, majd egész testével felém fordult és megfogta a kezemet. Hiába voltam rá mérges, nagyon is jól esett az érintése, ezért képtelen voltam elhúzni a kezeimet.

- Bármi is történt a múltban, próbálj meg túllépni rajta - ajánlotta, de szomorúan megráztam a fejemet.

- Ne akard, hogy teljesüljön a vágya és összevesszünk, úgyhogy nyisd ki az ajtót, hogy végre kimehessek - kértem meg újból, mire kelletlenül ugyan, de teljesítette a kérésemet. Örültem, hogy a szabadban lehettem, mivel túlságosan is kezdett fullasztóvá válni a bent keletkezett levegő. Kivettem annyi csomagot hátulról amennyit csak elbírtam és némán elsétáltam az engem bámuló Jin mellett, aki úgy döntött, hogy nem hagyja a távozásomat, ezért megfogta vállamat és visszahúzott maga mellé. - Úgy látom, te mindenféleképpen akarod ezt az értelmetlen beszélgetésünket folytatni - sóhajtottam fel lemondóan és neki támaszkodtam a hátammal a kocsinak. - Nyugodtan folytasd csak Jessica magasztalását, mint ahogy mindannyian teszitek a napokban.

- Én most nem róla akarok beszélni, hanem rólad és a furcsa viselkedésedről - lépett elém karba tett kézzel.

- Nekem furcsa a viselkedésem ? Ti viselkedtek úgy Jessicával, mintha vagy évek óta ismernétek egymást, holott csak két hétről van szó - lettem egyre mérgesebb és féltem, hogy olyanokat is a fejéhez vágok, amik egyébként nem az ő hibái voltak. Eddig csendben tűrtem, hogy ide-oda járkáltak el vele a szünetükben és engem figyelembe se vettek. Suga és Rap Monster volt az egyetlen, akik még törődtek is velem, és akik látták, hogy valami nem volt rendben. Az állítólagos legjobb barátom is vele szórakozott és hiába akartam volna vele akár csak Sunnyról is beszélni ez lehetetlen volt, ugyanis este annyira fáradt volt, hogy nem volt szívem zavarni.

- Te féltékeny vagy ? - szólalt meg felvont szemöldökkel és halványan elmosolyodott.

- Féltékeny ? Én nem vagyok féltékeny - állítottam és nem bírtam elképzelni, hogy ez miért volt olyan vicces. Jó, lehet, hogy egy kicsit az is voltam, de itt most az számított, hogy milyen manipulatív lányról is volt szó.

- Nagyon rosszul hazudsz - fogta két kezébe az arcomat és közelebb hajolt hozzám. Olyan hirtelen változott meg az egész helyzet, hogy teljesen zavarba jöttem és éreztem, ahogy egyre vörösebb lett a fejem. - Nem kell aggódnod, hisz én mindenféleképpen csak téged szeretlek - mosolyodott el és nem törődve azzal, hogy bárki megláthatott minket megcsókolt. Annyira meglepődtem, hogy a zacskókat is kiejtettem a kezemből, de most ez cseppet sem érdekelt. Belemosolyogva a csókunkba lehunytam a szememet és beletúrtam barna hajába. Ez volt az első, hogy így kimondta az érzéseit, ami most hihetetlenül jól esett és teljesen megnyugtatta a kétségbeeset szívemet. Lassan elhajolt tőlem és oldalra döntött fejjel várakozott valamire.

- Én is szeretlek - nevettem fel halkan és mosolyogva megráztam a fejemet az elégedett tekintete láttán.

Egymás kezét fogva léptünk be a házba és mentünk egyenesen a konyhába, ahol már készültek a sütik. Én még csak meg sem akartam próbálni az ételek készítésében a segítséget, ezért inkább csatlakoztam a ház díszítéséért felelős csapathoz, ami eléggé széteső félben volt. Kezdve azzal, hogy épp JungKook és Jimin szidta le a leadert, amiért ilyen szerencsétlen volt. Mondanom sem kell, hogy nem igazán lepődtem meg, amikor megláttam a földön heverő összegabalyodott égőket és girlandokat mellettük pedig pár összetört karácsonyi díszt. Sunny mindezt csak nevetve figyelte és fetrengett a kanapén kezében egy csomag chipsel. Eközben a konyha felől is hallottam, hogy V-t kiűzték, mivel csak láb alatt volt ahelyett, hogy segített volna. Egyre nagyobb kezdett lenni a káosz, ami már szúrta a szememet, ezért levéve magamról a pulcsimat ledobtam a kanapé végére és feltűztem a hajamat, majd Sunny mellé mentem és kivettem a kezéből a chipses zacskót.

- Ne máááár. Ha kérsz, akkor csak simán vehettél is volnaaa - nézett rám bedurcizva. – E nélkül most hogy nézzem tovább a műsort ? - forgolódott a kanapén, mint egy kutya, amiből annyi lett, hogy legurult a kanapéról. A közben megérkező Tae szakadt a röhögéstől, majd leguggolva barátnőm mellé megkérdezte, hogy jól van-e. Sóhajtva hallgattam az eszmecseréjüket és amíg Sunny nem figyelt gyorsan bevittem a helyére a chipset.

Visszafojtott mosollyal figyeltem a bent fogadó látványt, ahogy együtt készítették a főzni tudók az ételeket és díszítették a tortát karácsonyosra. Jin amint észrevett szélesen elmosolyodott és mielőtt még azt gondoltam volna, hogy ez miattam volt, rábökött a szemével a kezemben tartott zacskóra. A szememet forgatva mentem elé és vettem ki neki egyet, majd tettem a szájába. Erre csak elégedetten megnyalta a száját és lehajolva nyomott egy puszit ajkaimra.

- Ne itt csináljátok srácok - szólt ránk Suga ciccegve, nekem meg azonnal bevörösödött a fejem és Jin nevetését hátrahagyva siettem ki a többiekhez.

Karácsonyi zenék hallgatása és kornyikálása közben díszítettük továbbra is a házat és beszélgettünk arról, hogy ki hogyan ünnepelte a családjával a karácsonyt. Míg nálunk Sunnyval mindig állt fa a házban, úgy a BTS tagoknál nem volt ez állandóan így. Nekik nem feltétlenül volt szükségük fára, ahhoz, hogy megünnepeljék a karácsonyt. Ráadásul így, hogy együtt laktak a dormban és folyton dolgoztak, már egyáltalán nem állítottak fel karácsonyfát. Szomorúan gondoltam bele, hogy nem volt mindig így, mint a mai nap, hogy letudtak ülni és meg tudták ünnepelni ezt a napot. Én mindig is azt szerettem a Karácsonyban, hogy összegyűltünk és beszélgettünk, játszottunk, együtt készítettük el az ünnepi vacsorát és örömet okoztunk egymásnak a kisebb ajándékokkal, amik ha kézzel készítettek is voltak ugyanúgy örültünk nekik. Sőt, talán még jobban is, hisz ezekbe az ajándékokba az ember a szívét bele adta. Ezek után a gondolatok után pedig kénytelen voltam észrevenni, hogy a fiúknak korántsem telt már régóta így ez az ünnep és hiába töltötték az ARMYkkal vagy éppen ő értük áldozták fel ezt a napot, ettől függetlenül nem volt ugyanaz. Ők és a családjaik nem voltak együtt és elszomorodtam, amikor belegondoltam, hogy már én is régen ünnepeltem együtt a szüleimmel, hisz mindig valamelyik idol csapatnál tartózkodtam ez idő alatt. Viszont még ha nem is a szüleikkel töltötték ezt az időt, itt voltak ők egymásnak; hisz a BTS egy nagycsalád volt, amelynek most a részese lehettem egy rövid ideig és emiatt hihetetlenül boldog voltam.

Ezt az idillt igazából csak a csöngő zavarta meg, ami egyet jelentett Jessica érkezésével és rögtön el is döntöttem, hogy ha törik, ha szakad, én kedves leszek vele, hisz nehogy már miattam rontódjon el ez az este. Mindenki mosolyogva invitálta be a szőke lányt, aki először bement a konyhába, hátha tud segíteni, de mivel ott már a srácok végeztek, így elhúzott szájjal kullogott ki és próbáld meg hozzánk csatlakozni, viszont már mi is befejeztük a ház díszítését, így kénytelen volt leülni a kanapéra.

- Oké skaccok - jött ki Jin. - Segítsetek megteríteni és neki is láthatunk az evésnek - közölte legnagyobb örömünkre, ugyanis ez a díszítésé eléggé kifárasztott mindenkit. Jessica szinte rohant, hogy segíteni tudjon, ami miatt Sunny csak gúnyosan megforgatta a szemét és nagy léptekkel ő is besietett a konyhába. Már meg sem lepődtem, amikor belépve az fogadott, ahogy egymást majdnem fellökte a két lány és úgy próbált minél több helyre tányért, poharat és evőeszközt rakni. A fiúk csak összevont szemöldökkel figyelték az eseményeket és nem csodálkoztam, hogy nem igazán tudtak semmit sem szólni. Ez tényleg női ügynek számított, ezért ők nem is igazán érthettek belőle túl sokat. Szerintem még csak fel sem tűnt nekik az egymást szinte szúrós szemmel nézés...

Viszonylag békésebb hangulatban telt a vacsora, ugyanis Sunny és Jessica a lehető legtávolabb foglalt egymástól helyet, így csak néh-néha véltem fel fedezni egy-egy gúnyos nézést. Eléggé feszengve próbáltam lenyelni a kimchimet és próbáltam megnyugtatni magamat azzal, hogy Jin és Sunny ült mellettem, akik egyfolytában beszéltek hozzám ezzel elterelve az unokatestvéremről a figyelmemet. V is állandóan a kajájával dobált engem, aminek ugyan nem örültem annyira, de legalább addig se foglalkoztam azzal, hogy milyen jól érezte magát mindenki Jessica társaságában. Nagyon úgy tűnt, hogy egyedül csak Sunny és én maradtunk kiegyensúlyozatlanok.

- Lehet, hogy ez most furán fog hangzani - szólalt meg kissé hangosan az unokatestvérem, ezzel felhozva magára mindenki figyelmét -, de a napokban egyfolytában azon gondolkoztam, hogy mit is kellene adnom nektek ajándékba és hiába hoztam egyebeket is. Lett egy igazán jó ötletem - nézett végig a fiúkon, majd megállapodott a tekintete egy kis időre rajtam és észrevétlenül megeresztett felém egy önelégelt mosolyt, ami miatt rögtön összeugrott a gyomrom és kiszáradt a torkom, ezért muszáj volt innom, hogy ne legyen túl feltűnő az egyre felerősödő krákogásom. Ezt úgy tűnt, hogy Jessica úgy fogta fel, figyelek, ezért folytatta is. - Kitaláltam nektek egy dalt, ami szerintem tökre illene hozzátok és nem feltétlenül muszáj felhasználnotok, de úgy gondoltam, hogy muszáj megosztanom veletek - fejezte be és előhúzott a zsebéből egy összehajtogatott lapot. Visszafojtott lélegzettel figyeltem, hogy mégis mit rejtenek majd a sorok, de arra még én sem számítottam, ami következett.

- Fire ? - olvasta fel a címet Rap Monster, mire Suga kivette a kezéből a lapot és elhúzott szájjal állapította meg halkan, hogy egész jó. J-Hope is megszerezte valamikor, de arra már nem is figyeltem, ugyanis hirtelen megszűnt körülöttem minden és egész végig csak a szám címe visszhangzott a fejemben. "Fire, Fire, Fire, Fire..."

- De hisz ez az én számom ! - álltam fel hirtelen és leplezetlen dühvel néztem Jessicára, aki megjátszott ijedelemmel figyelte minden tettemet és csúszott hátrébb a székén. Ugyan Jin gyengéden megérintette a kézfejemet, de most egyáltalán nem érdekelt. Nem szóltam egészen idáig semmit, mivel tudtam, hogy nem sikerülhet a terve, mert bíztam annyira a fiúkban, hogy nem dőlnek be neki. De hogy még a dalszerzést is elakarta tőlem venni, azt már nem bírtam hagyni neki.

- Mégis miről beszélsz Belli ? Ezt a napokban fejeztem be - magyarázta a szőke lány, de egyszerűen képtelen voltam megnyugodni.

- Nem Jessica, az az én számom - vágtam rá és sarkon fordulva kifutottam a nappaliba, ahol valamiért az asztalon találtam a füzetemet. Aztán rá is jöttem, hogy Rap Monsterék kitéptek belőle pár lapot, hogy az ajándékaikra tudják ragasztani az emberek nevét. Jól ki is akadtam miatta, de nagyon úgy tűnt, hogy véletlenül kint felejtettem. Ezzel nem is törődve csörtettem vissza és kerestem azt az oldalt, ahol lennie kellett volna, de bárhogy is kerestem nem találtam. Teljesen szétesve ültem vissza a helyemre és lapozgattam újra és újra át az oldalakat, de egyszerűen eltűnt, mintha csak...mintha csak kitépték volna.

- Te komolyan kitépted azt az oldalt ? - kaptam fel a fejemet dühösen.

- Nem tudom miről beszélsz - rázta a fejét Jessica megszeppenve.

- Nem lehet, hogy csak álmodtad és csak le akartál írni egy hasonló szöveget ? - kérdezte J-Hope, mire elárulva fordultam felé.

- Teljesen biztos vagyok benne, hogy leírtam - mondtam összetörten és nagy levegőt véve leraktam a füzetemet az asztalra és kitolva a székemet elsétáltam a többiek engem vizslató tekintete elől. Egyszerűen elegem lett mindenből és kicsit egyedül akartam maradni. Lassan a kijárat felé sétáltam, és úgy ahogy voltam, rövid ujjúban, hosszú nadrágban és papucsban kiléptem a hűvös estébe. Tudtam, hogy valaki utánam kiáltott és jött, de nem érdekelt. Egy „hagyjál békénnel" el is küldtem és leráztam magamról a kezét. Nem volt szükségem senki pátyolgatására és azt sem akartam, hogy nekem kelljen bocsánatot kérnem és rájönnöm, hogy tévedtem, de nem így volt. Egészen addig nem is folytak le könnyek az arcomon, amíg ki nem értem egy játszótérhez, majd mintha csak elszakadt volna bennem valami, patakokban kezdtek el hullani a könnyeim. Megbántva és teljesen összetörve roskadtam le egy padra és temettem az arcomat a kezembe. Nem bírtam abba hagyni a zokogást és azt sem vettem észre, hogy fáztam. Túlságosan is el vonta a figyelmemet, hogy a fiúk nem nekem, hanem az unokahúgomnak hittek; neki, aki állandóa csak hazudozott, hogy mások kegyeibe férkőzhessen. Eszembe jutott minden ellenem követett tette, a gúnyos és lekezelő szólásai és egyre kisebbnek és kisebbnek kezdtem magamat érezni. Amikor már hangya méretűvé váltam, egyszer csak megéreztem egy kezet a hátamon és ijedten rezzentem össze, majd húzódtam arrébb és próbáltam beazonosítani a mellettem ülő alakot, aki egyelőre csak egy sötét paca volt előttem. Megtöröltem a szememet és meglepetten bámultam az engem figyelő Taera. Aggódva fürkészte az arcomat és csúszott közelebb hozzám.

- Jól vagy Kiki ? - kérdezte megfogva a vállamat.

- Persze...vagyis... Tudod mit...nem, nem vagyok jól ! Elegem van Jessicából, elegem van, hogy én vagyok a kedves, aki állandóan csak tűr és tűr...egyszerűen elég... - fult el a végére a hangom és újbóli sírásba kezdtem. Látszólag eléggé meglepte V-t a hirtelen kitörésem és azt se tudta mit tegyen. Nagy gondolkozás után végül arra juthatott, hogy a hátam simogatása kicsit lenyugtathat, így amint megéreztem meleg tenyerét átfagyott testemen, még jobban rázendítettem. Lesüllyedtem vagy egy fél éves szintjére, de mivel Tae előtt nem volt gond, ha így lát, ezért szégyenérzet nélkül folytattam. A magány érzése megint úrrá lett rajtam, ami ellen semmit se tudtam tenni. Csak egyre lejjebb és lejjebb süllyedtem a sötétségben, ahol nem láttam a fényt; mert el lett takarva.

Mire teljesen le tudtam nyugodni, már V a vállamnál fogva magához húzott és úgy próbált a segítségemre lenni. Időközben a pulcsija is rám került, ezért egy fokkal melegebb lett a testhőmérsékletem, mint amilyen kezdett lenni ilyen lenge öltözetben.

- Már jobban vagy ? - szólalt meg rám mosolyogva Tae és bíztatásképpen összeborzolta a hajamat, ami most még úgysem zavart, mint eddig.

- Aha... - szipogtam. - Csak szükségem lenne egy zsepire - válaszoltam halkan és kisírt szemeimmel végig a fehér havat bámultam.

- Itt a pólóm - huzigálta meg magán a ruhadarabot, mire elhúzott szájjal kaptam felé a fejemet.

- Nem tudom, hogy nektek fiúknak ez tényleg megfelelő-e, de számomra egy zsepi is elegendő lenne.

- Hát jó - vonta meg a vállát és kihúzott a farmerzsebéből egy kissé megviselt zsebkendőt. Hálás köszönettel elfogadtam és végre nem éreztem úgy, hogy azon nyomban elfolyok.

Csöndben folytattuk az üldögélést és a hóban játszó gyerekeket figyelve elmosolyodtam. Bármennyi emlékemet is veszítettem el kiskoromból, mindig is imádtam azokat az éveket, hisz akkor még nem kellett semmivel sem foglalkoznom és olyan felelőtlen lehettem, amivel még pont nem tettem tönkre a szüleim idegeit, legfőképpen apámét nem.

- Nagyon aranyosak - mosolygott V mellettem.

- Azok - válaszoltam felsóhajtva.

- Nem vagyok benne biztos, hogy meg akarod osztani bárkivel is a házban tett jelenetedet, de ha mégis, akkor tudd, hogy én itt vagyok - tért át rögtön egy másik témára és le is szűrtem, hogy ez a gyerekes téma szimplán csak egy figyelemelterelés volt.

- Vajon mióta várhatsz, hogy feltedd ezt a kérdést ?

- Úgy fél órája ? - gondolkozott el.

- Jézusom... Ne mond, hogy ennyi ideig sírtam ? - nyíltak tágra a szemeim és nyüszítve a kezembe temettem az arcomat. - Nem hiszem el, hogy ilyen gyenge vagyok...

- Nem vagy gyenge...inkább csak érzékeny - javított ki.

- Mindegy hogyan is hívod, ugyanaz - ráztam meg a fejemet és az ég felé emeltem a tekintetemet, ami kezdett egyre sötétebb lenni, ezzel jelezve, hogy közeledünk az estéhez. Hihetetlen volt, hogy Karácsony estéjén, egy park padján ücsörögtem egy idollal és minden szégyenérzet nélkül bömböltem előtte, mint egy kis gyerek. Legszívesebben elástam volna magamat egy gödörbe vagy jelen esetben a hó alá...

- Mégis miért voltál ilyen Jessicával ? - szólalt meg és a hangjában semmi vádlót nem éreztem, szimplán csak kíváncsiságot. Örültem, hogy nem csalódott bennem a dormban tett kiabálásom miatt, hisz ők egyáltalán nem egy ilyen heves mérsékletű lánynak ismertek meg és nem is voltam ilyen. Ez mind a Jessicával kapcsolatos közös múltunk miatt volt, amit szép lassan V-vel is megosztottam. Egészen gyerekkorunktól kezdtem, amikor tönkretette egy szép ruhámat, így kénytelen voltam apa üzleti partiján egy egyáltalán nem oda illő ruhában megjelenni. Apa először nagyon dühös lett rám, de végül rájött, hogy valójában nem én tettem tönkre a ruhámat, így meg is békélt és inkább Jessicára akadt ki. Aztán egyszer megpróbálta Sunnyt - az egyetlen barátomat - is elvenni, ami nem sikerült neki, mivel egy idő után szőke barátnőm átlátott rajta hiába viselkedett ugyanilyen kedvesen, mint most. Pár embert is ellenem fordított, akik mondjuk eleve nem kedveltek vagy csak nem is vettek rólam tudomást, ezért nem igazán zavart, hogy még inkább levegőnek néztek. Pár idollal történt találkozását is elmeséltem, amikor is megpróbálta elérni, hogy vele több időt töltsenek és tőle kérjenek tanácsot, de ez szintén nem sikerült neki, ugyanis lányokként rögtön megérezték, hogy valami nem volt rendben vele. Végül pedig eljutottam egészen a mai napig.

- Sejtettem én, hogy valami furcsa vele kapcsolatban - simogatta az állát Tae elgondolkozva. - De biztos vagy benne, hogy nem változott meg ? - kérdezte félve és meg sem lepett, hogy biztosra akart menni, hisz Jessica tényleg nagyon jó színész volt, így persze, hogy megingott. Kicsit ugyan szíven ütött, de aprót bólintva jeleztem neki, hogy erre semmi esélyt nem láttam.

- Értem... Figyelj - sóhajtott fel és hirtelen elkomolyodva nézett rám. - Így átállni szörnyen nehéz és nem ígérhetem neked, hogy nem leszek vele kedves, de ha valóban ezeket művelte veled, akkor egy szörnyű ember - nézett mélyen a szemembe.

- Nem is kérem, hogy változzon meg vele szemben a viselkedésed - kezdtem heves fejrázásba, ugyanis nem akartam ezzel befolyásolni. Az ő dolga volt, hogy ezek után hogyan viselkedett vele. - Csak egyet ígérj meg - nyeltem egy nagyot és szorosan lehunytam a szememet -; ne hagyj egyedül - nyitottam fel ismét a szemhéjamat, mire egy fölém tornyosuló Taet pillantottam meg, aki előttem állva mosolygott le rám és nyújtotta felém a kezét.

- Soha nem tennék ilyet - kacsintott rám, mire meghatódottan fogadtam el a felém nyújtott kezet és engedtem, hogy felhúzzon. - Most már menjünk, mert a többiek aggódni fognak miattad - mondta és a kezemet fogva húzott maga után.

- Köszönöm - motyogtam lesütött szemmel. Nem szólt semmit sem, csak megszorította a kezemet, ezzel jelezve, hogy hallotta. Egy hatalmas kő esett le a szívemről így, hogy valakivel meg tudtam osztani az igazságot. Még belegondolni sem tudtam, hogy ezek után történhet bármi rossz is. Pedig sejthettem volna, hogy hiába az összetartás, hogyha valaki ezt mindenáron össze akarja zúzni, akkor bizony az sikerülni is fog, hisz a barátság olyan törékeny, akár egy porcelán váza, és ha mérgedben felelőtlenül egy ujjal is hozzáérsz, félő, hogy darabjaira hullik.