Sziasztok^^

Hétvégére sikerült is meghoznom a következő részt, ami igen hosszúra sikeredett, még ha túl sok érdekes dolog nem is történt benne. Azért remélem élvezhető lett és jó szórakozást hozzá ! 

( Lassan, de biztosan elérkezünk a történet végéhez és még kb. 10 fejezet van hátra. )

-------------------------------------------------------------------------------------------------  

A nagy beszélgetése után hazaérve átöltöztem a pizsamámba, ami egy fekete legingsből és egy fehér rövid ujjúból állt, aminek az elején a Bad Girl, míg a hátulján a Good Girl felirat állt. A laptopommal az ölemben nézegettem az oldalaimat és osztottam meg egy nem régi képemet ezzel jó éjszakát kívánva mindenkinek, amikor is valaki lehuppant mellém és a fejemre hajtotta a sajátját.

- Mit csinálsz ? - szólalt meg.

- Életjelet adok magamról - válaszoltam és lehajtva a laptop tetejét az asztalra raktam és óvatosan Jin felé fordítottam a fejemet.

- Ne nézz ilyen közelről, mert akkor késztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak - suttogta, mire zavaromban elkaptam a tekintetemet és mivel túl gyorsan forgattam a fejemet, így Jin beverte a homlokát a vállamba.

- Bocsánat - emeltem fel a fejét és egész testemben felé fordulva néztem meg közelebbről, hogy minden rendben e vele. Az arcát fürkésztem, amikor is kezével az enyémhez nyúlt és lerakta közénk, majd végig simított a karmolás nyomán, amitől kirázott a hideg és visszatartott lélegzettel néztem vele farkasszemet.

- Fáj ?

- Nem - válaszoltam halkan és nagyot nyelve néztem továbbra is rá.

- Ugye nem lesz semmi bajod attól, ha megcsókollak ? Úgy igazából ? - kérdezte két kezébe fogva az arcomat.

- Most az egyszer kockázathatunk - mosolyodtam el, és ahogy közeledett az arca az enyémhez hunytam le a szememet és kezdett el egyre hevesebben verni a szívem. Szinte kiugrott a helyéről, amikor pedig ajkai találkoztak az enyémekkel a hasam szinte beleremegett és megszűnt körülöttem minden. Csak ő volt és én. Az egész testemet forróság öntötte el és bátortalanul megmozdítottam kezeimet, amikkel beletúrtam dús barna hajába. Emiatt a tettem miatt belemosolygott a csókunkba, majd még ennél is jobban elmélyítette azt. Éreztem, hogy a kezem megremegett és a lábam is, ami miatt ijedten nyitottam ki a szememet és húzódtam el Jintől.

- Mi a baj ? - nézett rám aggódva.

- Se-semmi - dadogtam és lassan ránéztem a kezeimre, amik remegtek. Úgy, ahogy a találkozásunk elején. Jin is szintén levezette tekintetét a remegő ujjaimra és egy kicsit hátrébb is húzódott a kanapén.

- Ez miattam van ? - fogta meg idegesen a tarkóját.

- Nem - ráztam hevesen a fejemet és lehunyva a szememet tettem helyre a szapora lélegzetvételemet. - Megpróbálnád újra ? - kérdeztem, mire kétkedően nézett az arcomra.

- Nem szeretném, hogyha megint rosszul lennél - rázta meg a fejét.

- Akkor...akkor megtennél annyit, hogy mellettem alszol ? - bámultam a lábamat és előre féltem a választól. Hülye testem, mért reagáltál így ? Most ezzel tuti elijesztettem...

- Hé - fogta meg a kezemet és észre se vettem, hogy időközben közelebb került hozzám. - Majd megoldjuk - döntötte a fejét oldalra és halványan rám mosolygott.

- Akkor, most velem maradsz ? - tettem fel félve a kérdést, amit csak egy halk nevetéssel díjazott.

- Persze, te butus - nyomott egy puszit a homlokomra és magához húzott.

Kényelmesen elhelyezkedtem a karjaiban és a mellkasának dőlve hunytam le a szememet és szorítottam meg az engem ölelő kezeit. Rá kellene jönnöm az okra, hogy miért tartok a fiúktól és ezzel Jin dolgát is megkönnyíteném...

Eltelt egy hét az események óta és kezdtek lecsillapodni a dolgok. Ugyan egy cikk megjelent a verekedésről, mert MinJun nem akarta annyiban hagyni a dolgot, viszont hamar elsimították az ügyet, hisz közismert volt, hogy annak ellenére, hogy igazán nyugodt természet vagyok, még engem is ki lehet hozni a sodromból. A pletykák mindössze csak arról szóltak, hogy mégis mi miatt keletkezett a vita, de erről se a BTS, se pedig én nem nyilatkoztunk. MinJunnak pedig nem igazán hittek az emberek, így egy idő után már a további botrányokon csámcsogtak a mi nagy örömünkre. A fiúk bármelyik műsorba is mentek mindig kaptak ezzel kapcsolatban kérdéseket, így már igazán örültek annak, hogy leült az egész. A nagyobb probléma inkább az lett, hogy fényderült Sunny kilétére és emiatt elkezdték a sulijában zaklatni. Eléggé kételkedtek abban, hogy nincs V-hez semmi köze, pedig voltaképpen ez így is volt, csak az emberek kombinálták túl. Ezt az egészet is én zártam le valahogy annyival, hogy Sunny miattam ismerkedett meg a fiúkkal, mivel egy nagyon jó barátnőm. Hát nem igazán akartak hinni nekem, de mivel bizonyítékuk nem volt az esetleges kapcsolatukról, így annyiban hagyták ezt is. A karommal pedig az történt, amit gondoltam; megzúzódott, így elég sokáig bekötve kellett tartanom, hogy rendbe jöjjön. A szerencsém csak annyi, hogy a pulcsik alatt nem látszódott, így a kívülállók még csak nem is sejtették, hogy valami komolyabb is történt velem azt leszámítva, hogy megkarmolták az arcomat, aminek a nyoma még mindig látszódott halványan. Na és mindez egy hét leforgása alatt történt. Mindünket lefárasztotta, így nem volt túl sok energiánk semmire sem. Vagyis a táncos lábúakat kivéve.

- Naaaa, Kikiii, gyere velünk - húzott a karomnál fogva Jimin és J-Hope az ajtóhoz.

- Neeeem - tiltakoztam, de mindhiába, így kénytelen voltam velük tartani a gyakorlótermükbe. Jin volt olyan kedves és az én kérésemre eldobott minket, amit főleg a másik két fiú erőltetett, mivel én nem igazán akartam ezzel zargatni őt. Miután megérkeztünk és a táncterem felé sétáltunk esett le nekem, hogy mégis miért kellett velük tartanom.

- Yah ! - hordtam le őket, miközben beléptünk a tükrös szobába. - Ti engem csak felhasználtatok a fuvarozáshoz ? - tettem csípőre a kezemet és összeszűkített szemekkel figyeltem minden mozdulatukat.

- Fogalmunk sincs, hogy miről beszélsz - válaszolta Jimin és Hopera nézve, majdnem kitört belőle a nevetés.

- Olyan... Á, hagyjuk - legyintettem és leültem velük szemben a földre. - Táncikáljatok - utasítottam őket, mire csak megrökönyödve néztek rám.

- Te most komolyan azt mondtad, hogy táncikáljunk ? - nézett rám kérdőn Hope.

- Igen.

- Neked ez a táncolást jelenti ?

- Igen - bólintottam újra és nem értettem, hogy mi a gondjuk vele.

- Sunnytól tanultad ?

- Nem, magamtól találtam ki ezt a szót - vigyorodtam el.

- Értem - nevetett ki J-Hope és Jimin is követte a példáját, így az egész terem az ő hangjuktól lett zajosabb.

- Azt mondta táncikáljunk - fetrengett a földön narancska és már törölte a könnyeit a szeme sarkából.

- Olyan aranyos vagy Kiki - folytatta Hope.

Sértetten méregettem őket és dobtam hozzájuk J-Hope cipőjét, majd duzzogva nekitámaszkodtam a tükörnek és szúrós szemekkel vártam, hogy mégis mikor szándékozzák befejezni a hülyéskedést. Ehhez kellett jó pár perc, ezért csak feladva, hogy békén hagynak sóhajtottam fel és vártam, hogy végre elkezdjék. Nagy nehezen neki is fogtak a nyújtásnak, de Hope szerint ehhez elengedhetetlen volt a segítségem, így mögé állva követtem a földön ülő utasításait. Megkért, hogy toljam olyan erősen előre, amire csak képes vagyok, így meg is tettem, de mivel csak nevetve mondta, hogy ezzel csak csikizem és eddig egyedül is ment neki, ezért mérgesen ütöttem rá a hátára, amit újfent csak a vihogásával díjazott. Jimin eközben mellém jött és a mutatóujját a szája elé téve kért, hogy maradjak csöndben és segítsek neki. Csak annyit kellett tennem, hogy figyelmeztettem Hopeot, újra megpróbálom és hagytam Jimint, hogy végezze a dolgát. Félig az én bosszúmat félig pedig az övét, amiért legutóbb megevett előle valamit. Az én érvem elég értelmes volt, az övé már kevésbé, bár talán ha fiú lettem volna, akkor jobban együtt tudtam volna érezni vele, de ezeket a gondolatokat félretéve hagytam had kezdje el tolni Hope hátát. A fiú csontjai akkorát roppantak, hogy elhúztam a számat a hang hallatán és érdeklődve sétáltam J-Hope elé megnézni, hogy élt-e még. A jó hír az volt, hogy igen, a rossz viszont, hogy nem bírt kiegyenesedni.

- Mit csináltál vele Jimin ? - néztem rá rosszallóan, mire felrakta mindkét kezét és értetlenül nézett a földön görnyedten ülőre.

- Én nem csináltam semmit sem.

- Akkor mégis miért nem bír kiegyenesedni ?

- Nem tudom...talán...talán csak megjátssza - állította és ráült Hope hátára. - Valld csak be, hogy hazudsz.

- Nem hazudok - nyöszörgött fájdalmában. - Kikiii, segíts - kapálózott felém, mire gyorsan elé guggoltam és aggódva ránéztem.

- Jimin, szállj már le róla - szóltam rá idegesen.

- Ne csináld már ezt Kiki. Annyira látszik rajta, hogy minden rendben van vele - állította még mindig, de én valamiért képtelen voltam hinni neki.

- Így lenne ? - húztam fel fél szemöldökömet kérdőn és Hopera néztem, aki viszont hevesen rázta a fejét válaszképpen. - Látod ? Egyáltalán nincsen jól. Szállj le róla és megmasszírozom egy kicsit a hátát, hátha jobb lesz tőle - utasítottam és szinte le kellett löknöm Jimint, hogy hozzá tudjak férni.

- Csak ingyen masszázst akar - tartott ki még mindig az igaza mellett, mire haragosan ránéztem.

- Ha tényleg így van, akkor csináld meg te neki - kértem és ellépve Hope mellől újra átadtam a helyet.

- Inkább te csináld - szólalt meg hirtelen Hope. - Ő biztos, hogy csak azért is megkínozna - tette hozzá, mire igazat adva neki félretoltam Jimint és elkezdtem én masszírozni a hátát. Vagy tíz percig csináltam, amikor is megszólalt, hogy úgy érzi, egész jól van már és elégedetten egyenesedett ki. Eléggé furcsállva néztem, hogy mégis hogyan tudott ilyen gyorsan felépülni, ráadásul vigyorogva nézett Jiminre is és nekem ekkor le is esett, hogy mégis miért színészkedett így.

- HoSeok - mutattam rá mérgesen. - Te most komolyan átvágtál ? - méregettem, mire rögtön lefagyott a vigyor az arcáról és nagyot nyelve nézett rám.

- Figyelj, meg tudjuk beszélni - állt fel lassan és pár lépést hátrált az ajtóig.

- Azt mondod ? - léptem felé. - Három másodpercet adok és utána Jiminnel együtt utánad eredünk.

- Igen ? - szólalt meg az említett személy, mire csak bólintottam, ami elég is volt neki és már el is hallgatott.

- Kiki, tudod, hogy szeretlek, meg ilyenek - magyarázta zavartan Hope, de én már elkezdtem a visszaszámlálást.

- Kettő...három - mondtam ki és futásnak eredtem Jiminnel együtt.

Viszont Hope nálam egy kicsit gyorsabb volt még úgy is, hogy én minden nap futottam reggel, így Jimin felajánlotta, hogy visz a hátán, amit most el is fogadtam. Így iramodtunk J-Hope után, aki az egész épületben futkosott, hogy nehogy utolérjük. Végül az aulában kaptuk el, vagyis ugrottunk rá, amit én erősen elleneztem, de Jimin már nem tudott megállni, így elrugaszkodott és Hope hátán landolt, aki a kettőnk súlyát nem bírva előre dőlt és nagyot puffant a földön.

- Mégis mi tör... - lépett mellénk egy pár láb tulajdonosa, mi pedig meggyötört fejjel néztünk az illetőre, aki az egyik biztonsági őr volt. - Már megint BTS ? - sóhajtott fel és a fejét rázva visszasétált a helyére.

- Én mondtam, hogy nem jó ötlet - motyogtam Jimin vállába.

- Élsz még hyung ? - kérdezte meg az alatta fekvőt, aki nem igazán mozgott.

- Aha - válaszolta nem túl meggyőzően.

Lassan fel tudtam tápászkodni és segítettem a fiúknak is talpra állni, J-Hopenak kettőnk segítsége is kellett, így együttes erővel valahogy sikerült felállítanunk szegényt a földről.

- Jól vagy ? - néztem végig rajta és reméltem, hogy nem tört el semmije sem.

- Persze - húzta ki magát. - Most már tényleg rendbe jött a hátam - tette hozzá, mire mind hármunkból kitört a nevetés. A helyén álló őr is elmosolyodott és lemondóan rázta meg a fejét. Úgy tűnt már hozzászokott a fiúk hülyeségeihez, amihez elég sok türelem kellett. Ezt pedig mind saját tapasztalatból mondtam, bár nekem az elejétől kezdve nem volt vele semmi bajom, így szoktam meg őket és el sem tudtam volna képzelni más viselkedésüket.

Visszasétáltunk a próbateremhez és most már valóban elkezdtek táncolni, vagy ahogy én mondanám táncikálni. Hopeéknak annyira megtetszett ez a megszólalásom, hogy egész végig ezzel szívták a véremet, na meg az elég gyatra tánctudásommal. Ugyanis az ellenkezésem ellenére megakartak nekem tanítani egy koreográfiát, mégpedig a Run-ét, amit ők hiába találtak könnyűnek, én annál kevésbé. Még jó, hogy a Dope-ról legalább sikerült őket lebeszélnem. Az eleje még nem is volt olyan nehéz, aztán mikor jött a refrén teljesen elveszítettem a fonalat és végül feladva roskadtam le a földre és terültem el rajta. Közben a másik kettő csak nevetett rajtam és a vicces mozgásaimat utánozták el.

- Kiki, ilyen rész még csak nem is volt benne - mutatta be az említett forgást Jimin és Hopeal újra nevetésben törtek ki.

- Ó, csak fogd be - vágtam hozzá fáradtan.

Nekik ugyan igen viccesen telt az este, nekem már kevésbé, ami meg is látszódott rajtam, ugyanis Jin rögtön rákérdezett a kocsiban visszafelé menet.

- Mégis mit műveltek veled ? - pillantott oldalra, mire csak erőtlenül felemeltem a kezemet.

- Inkább nem akarok róla beszélni - válaszoltam és az ablaknak döntve a fejemet hunytam le a szememet.

- Mi igazán élveztük ezt az estét, remélem lesz még ilyenben részünk - mesélte J-Hope visszafojtott nevetéssel. Ezt anélkül is tudtam, hogy kinyitottam volna a szememet, mivel a hangja meg-meg remegett beszélés közben, ezzel elárulva őt.

- Ahogy elnézem Kiki már kevésbé - jegyezte meg Jin.

- Csak nem érti a vicceket - állította Jimin. - De egyébként neked is megtudjuk majd a táncikálásunkat mutatni, ugyanis felvettük videóra - magyarázta jól kihangsúlyozva az általam említett szót.

- Mi az, hogy táncikálni ? - rökönyödött meg a mellettem ülő, mire kínosan a tenyerembe temettem az arcomat.

- Kiki által feltalált új szó a táncolásra - magyarázta meg Hope és Jiminnel ismét elkezdtek röhögni, csakhogy most kedves barátom is csatlakozott hozzájuk. Ugyan igen halkra sikeredett neki és utána nagyban krákogásba fogott, de így is kihallottam.

- Te áruló - néztem rá szúrós szemekkel, mire csak elnevetve magát megsimogatta a fejemet.

- Látod, még hyung is kinevet, pedig a barátnője vagy - címezte hozzám a mondatát Jimin.

- Oké értem, vicceset mondtam, de most már be lehet fejezni a cikizésemet - fordultam újra az ablak felé és a hóesést figyelve állapítottam meg, hogy most talán már meg is fog maradni, nem úgy, mint az egy héttel ezelőtti.

A fiúknak ismét Japánba kellett menniük koncertezni, csakhogy most én nem tartottam velük. Ez főleg apám miatt volt, ugyanis egyik reggel felhívott, hogy szeretne velem találkozni hétvégén, viszont akkor kellett volna utaznunk, így hát úgy döntöttünk, hogy most nélkülem mennek. Nem tudtam, hogy apa mégis mit akarhatott, hogy még találkozni is akarta velem. Valami eget rengetően fontos dologról lehetett szó, hogyha még arra is hajlandó volt, hogy felemelje a telefont és felhívja az új számomat, amit meg anyától kellett megkérdeznie. Most vagy tényleg valami gond volt, vagy csak megváltozott és egy napot el akart tölteni a lányával. Jobban belegondolva a másodikon csak nevetni tudtam, így az elsőre tippeltem. Ezért hát az indulásuk napján segítettem bepakolni nekik és kiszedni Sugát az ágyból, ugyanis megint csak nem volt hajlandó a menedzser kérését teljesíteni. Halkan nyitottam be a szobájukba és a taktikámon gondolkoztam, amikor is csukott szemmel megszólalt.

- Kiki vagy ? - motyogta.

- Igen Suga, ezért kérlek szépen, hogy készülődjél, mert a többiek még indulás előtt hógolyózni is akarnak - avattam be a fiúk tervébe, amit se én se pedig a menedzser nem igazán támogattunk, de mivel azt mondták, hogy vigyáznak magukra, így nem tehettünk semmit sem a lelkesedésük ellen.

- Hány évesek, öt ? - kérdezte és felém nyújtotta a kezét jelzésképpen arra, hogy segítsek neki felülni.

- Még te beszélsz ? - sóhajtottam és megragadtam a kezeit, majd húzni kezdtem. Elég sokat kellett erőlködnöm, ugyanis ő nem igazán erőltette meg magát, így az egész súlyával együtt kellett kiszednem szinte az ágyból. - Végre - fújtam ki a levegőmet megkönnyebbülten, amikor végre ülő helyzetbe rángattam. Kócos fejjel pislogott nagyokat és ásított, majd nagy nehezen letolta magáról a takaróját és belebújt a papucsába.

- Szerintem, ha nem te keltenél, akkor mostanában folyton elkésnénk mindenhonnan - állapította meg és lassan az ajtó felé sétált, majd el is tűnt a szemem elől. Fáradtan huppantam le a bevetetlen ágyára és próbáltam visszanyerni az elveszett erőmet. Miután ez sikerült, felpattantam és beágyaztam neki is, majd Jinnek is és kisétálva a szobából JungKookéké felé vettem az irányt, ahol szintén elvégeztem ezt a procedúrát és nem törődve a szétdobált cucokkal az utolsó szoba felé sétáltam. Miután ott is végeztem gyorsan a fürdőből kihoztam egy kosarat és abba kezdtem összegyűjtögetni a szennyeseket. Épp Jimin nadrágjának a zsebét ürítettem ki, amikor is találtam benne egy összehajtogatott lapot. Nem igazán tartozott rám, hogy mi állt benne, de mivel nem akartam úgy kidobni, hogy esetleg valami fontos, ezért széthajtottam és meglestem egy sort.

" Szeretlek, de túl kínos lenne ezt szemtől-szemben elmondanom, meg hát, már nem is számítana sokat; csak szívedet fájdítanám és ezt semmiféleképpen sem szeretném. "

Mi ? Egy szerelmeslevél ? Túlságosan is hajtott a kíváncsiság, így nem tudtam megállítani magamat a tovább olvasásában.

" Így hát ez az én kis titkom fog maradni egészen addig, amíg rá nem jössz, bár erősen kétlem... Én sem tudom pontosan, hogy mit is gondoltam, amikor mindezt elkezdtem írni. Egyszerűen nem ment a dal írás, amit azokban a napokban próbáltam, amikor eléggé padlóra küldött az, hogy egy fikarcnyi esélyem se maradt. Nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy esetleg meggondolod magadat; esetleg én leszek az igazi, de sajnos erről lekéstem. Talán ha hamarabb kimutattam volna az érzéseimet, akkor most mellettem lennél, de örülök, hogy végül vele vagy, hisz mindketten fontosak vagytok nekem, így természetes, hogy örülök a boldogságotoknak. Remélem, hogy sosem kell tudomást szerezned a viszonzatlan szerelmemről, mert tudom, hogy nagyon nagy bűntudatod lenne miattam és nem szeretném, hogyha miattam sírnál..."

Még volt ugyan tovább, de valaki hirtelen mellém lépett és amint észrevette, hogy mit olvasok kivette a kezemből és gyorsan a háta mögé rejtette.

- Ez... Ez mégis micsoda ? - néztem döbbenten Hopera, aki zavartan elkezdett nevetni. Tudtam, hogy ezt csak szorult helyzetben csinálta, így még inkább összezavarodtam.

- Ez ? Ez...ez az enyém. Még MinJun után írtam, ezzel levezetve a feszültségemet és a megbántottságomat - magyarázta teljesen őszinte arccal, ami egy kicsit elbizonytalanított.

- Akkor miért Jimin zsebében volt ?

- Mert miután meglátta, hogy min ügyködtem elvette tőlem mondván; ne pazaroljak ilyeneket arra a lányra. Így visszagondolva igaza volt.

- Nem értem - ráztam meg a fejemet és ettől az információtól muszáj volt leülnöm. Egy részem hitt Hopenak a másik viszont teljesen kétségbeesett és rögtön keserű íz keletkezett a számban. Ugye Jimin nem rám és Jinre gondolt ? Ugye nem én vagyok az, aki megbántotta és nem vette észre az érzéseit ? Ugye J-Hope igazat mond, és nem hazudik a szemembe ? A tenyerembe temettem az arcomat és mély levegőket véve próbáltam lenyugodni. - Hope - néztem fel rá kétségbeesetten -, ígérd meg nekem, hogy valóban igazat mondasz - mondtam mélyen a szemébe fúrva a tekintetemet és az arcomról a tiszta komolyság volt leolvasható. J-Hope ugyan habozott egy pillanatra, de nagy levegőt véve mégis válaszolt.

- Megígérem - mosolyodott el és mondta ki ezzel talán élete legnagyobb hazugságát; legalábbis az én szememben azzá vált. Erre viszont csak jóval később derült fény...

- Vigyázzatok magatokra és egyikőtök se fázzon meg ! - kiáltottam utánuk, amikor is kiszálltak a furgonból és egy parkban neki álltak hógolyócsatázni.

- Te nem jössz velünk ? - kérdezte Kook a havat rugdosva.

- Nem hiszem - ráztam meg a fejemet, de csak nem akarta annyiban hagyni. Először csak a karomnál fogva kezdett el maga után húzni, majd mikor rájött egy gyorsabb módra is, megtorpant és háttal nekem leguggolt és valamit csinálni kezdett. Nem igazán jöttem rá, hogy mire készült, ezért eléggé váratlanul ért, amikor felállt és megfordulva, vigyorogva megdobott egy hógolyóval.

- Most már muszáj beszállnod, hisz bosszút kell állnod - vigyorgott rám ördögien és lassan hátrálni kezdett. Kifújva a szememből egy hajszálamat húztam fel a kabátomat és hajoltam le labdát készíteni, viszont nekem egy nem volt elegendő, ezért négyet is készítve elindultam Kook után, aki védekezés céljából bebújt egy fa mögé.

- Tudom, hogy ott vagy. Gyere elő kicsi Kook, ígérem nem fog sokáig tartani a fájdalmad - biztosítottam afelől, hogy gyors leszek és elkezdtem sprintelni. Arra viszont nem számítottam, hogy JungKook már nem csak egyedül volt, hanem szerzett egy társat is, aki nem más volt, mint V. Gyorsan elő lépett a maknae előtt a fa mögül és kitárt karokkal várt rám. Próbáltam volna lefékezni, de a hó igen csúszósnak bizonyult, ezért egyenesen Taeba csapódtam, aki körbe ölelt, majd gonoszan nevetve a hátára dobott.

- V, ne már, Azt mondtad legjobb barátok vagyunk - emlékeztettem.

- Háborúban nincsenek barátok - válaszolta komoly hangon, mire elkezdtem a hátát ütlegelni.

- Azonnal tegyél le. Taehyung, hallod ? - folytattam a háta verését.

- Ez az Kiki, folytasd. Nem sokára megmentünk - hallottam meg Hope hangját, mire megadóan sóhajtottam fel és hagytam abba eddigi cselekedetemet.

- Ti most komolyan csalinak használtok ?

- Pontosan, hadifogoly - helyeselte V és lerakott a földre a fa takarásában. Ekkor pillantottam meg Jimint is, aki Kooknak segített a hógolyó gyártásában. Rögtön felrémlett a levélből pár sor, mire megráztam a fejemet és elmosolyodva guggoltam le melléjük és raktam le az én labdáimat.

- Most átállsz hozzánk fogoly ? - kérdezte Jimin felvont szemöldökkel. Tisztelegtem egyet és bólintva jeleztem az árulásomat.

- Ez az - pacsizott le V JungKookkal. - Végre egyenlően vagyunk elosztva - dörzsölte össze két kezét vigyorogva, amik pár piroslottak a hidegtől. Rajtam sem volt kesztyű, ezért már kezdtem érezni, hogy égett a kezem, amit eddig őszintén észre sem vettem, de ezek után sem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis túlságosan is belelendültünk a játékba. Kiterveltük, hogy engem szépen előreküldünk, mintha csak megszöktem volna, majd rátámadok a többiekre. Halkan csatakiáltottunk, majd futásnak eredtem a másik csapat felé. Mint ahogy azt előre sejtettük is, Jin volt az, aki rögtön előbújt a rejtekhelyéről és óvakodva felém jött.

- Tudtam én, hogy sikerülni fog megszökni - mosolygott rám és gyorsan nyomott egy puszit a homlokomra, majd mutatta, hogy kövessem és el indultunk az ellenséges táborba. Kihasználva a helyzetet, hogy háttal volt nekem a tervnek megfelelően nekiiramodtam, hogy ráugorjak a hátára. Ugyan Rap Monster észrevette a tervemet, de már későn szólt, így Jin hátára tudtam ugrani és megpróbáltam lefogni, ugyanakkor magamban bocsánatot kértem tőle, de azért eléggé élveztem, hogy tehetetlenné tettem. Eközben a másik három csapattársam előre tört és megrohamozta Jinéket.

- Nem hittem volna, hogy pont te árulsz el - rázta meg a fejét tettetett csalódottsággal, mire halkan felnevettem.

- Ahogy V mondaná; háborúban nincsenek barátok - emlékeztem vissza Tae szavaira.

- Rossz hatással van rád - állapította meg, mire gyorsan előhalásztam a zsebemből a félig elolvadt hógolyómat és a mit sem sejtő Jin fejére dobtam. Aki először lefagyva bámult maga elé és pislogott nagyokat, majd elkezdte rázni magát, hogy lejöjjön róla a hó. Emiatt viszont elég nehéz volt belecsimpaszkodnom, így nem bírva tovább tartani magamat leestem a hóba.

- Áucs - támaszkodtam meg a kezemen és fájlaltam a fenekemet, ami tompította az esésemet. Jin elkezdett köhécselni felettem, mire félve felemeltem a fejemet és nagyot nyelve mosolyogtam rá. - Figyelj, ezt még igazán meg tudjuk beszélni - kezdtem bele és elkezdtem hátrébb csúszni a földön.

- Visszavonulás ! - kiáltotta V és a két csapattársunkkal a nyomában szélsebesen el futottak két oldalt mellettünk. Ugyan Tae még hátranézett rám, de csak egy valamit mondott, ahelyett, hogy segített volna. - Nem volt hiába az áldozatod ! - szólt hozzám tettetett sírással és a szintén "szipogó" másik két tag is elismerően nézett rám, majd eltűntek a fák takarásában. Magamban szitkozódva fordultam előre és találtam szembe magamat a guggoló Jinnel, akinek az egyik kezében egy hógolyó lapult és oldalra döntött fejjel mosolygott rám.

- Ne már - húztam el a számat és feladva a reményt hunytam le a szememet. - Akkor legalább csináld gyorsan - kértem, de nem történt semmi sem, ezért fél szememet kinyitva néztem rá. Még mindig engem bámult, viszont a hógolyó hirtelen eltűnt a kezéből. - Te most komolyan megkímélsz engem ? - hatódtam meg, de kár volt, ugyanis eddig nem figyelt kezével mellkason dobott egy elég nagy hógolyóval.

- Visszakaptad - nyújtotta ki a nyelvét és az arckifejezésemet látva felnevetett. - Ezentúl a mi csapatunkat erősíted - kacsintott rám és segített felállni a földről. Leporoltam magamról a havat és bosszúsan lépkedtem a barátom után, majd csatlakoztam Rap Monsterhez, Sugához és J-Hopehoz.

- Helló - intettem.

- Nagyon király voltál az előbb Jinnel. Jól hátba támadtad. Az ember ki sem nézné belőled - dicsért meg a leader.

- Ezért nem szabad arc alapján ítélni - figyelmeztettem őket.

- Ha Kookot nézzük, akkor valóban igazad van. Az a gyerek egy kész ördöggé válik, ha játékról van szó - szólalt meg Suga .

- V pedig teljesen kiszámíthatatlan. Fogalmad sincsen róla, hogy mit tervez következőleg - szállt be a beszélgetésbe Hope is.

Magamban ezeken csak mosolyogni tudtam, ugyanis hihetetlenek gondoltam, hogy még ennyi évesen is milyen komolyan vették ezt az egészet. Én még kiskoromban sem játszottam így a barátaimmal, mivel nem is voltak... Bár nekem jobban tetszett az, amikor apával és anyával hógolyóztam és építettem hóembert. Mindig is megmarad bennem, hogy egészen estig kint voltam apuval az udvarunkban és próbáltuk megépíteni a legnagyobb hóembert az emberiség történelmében. Nem igazán jött össze, ugyanis a végén már apa nem bírta felrakni a hóember fejét, de legalább jól szórakoztunk. Még ha a hóemberünknek nem is volt feje...