Sziasztok^^

Új Év első napján meg is hoztam az újabb részt. Jó hosszúra és kivételesen eseménydúsra sikeredett, így remélem, hogy tetszeni fog^^ Minden kedves olvasómnak boldog új évet és jó szórakozást a fejezethez !

  -------------------------------------------------------------------------------------------------  

Megérkezve a dormhoz mindenki elment a saját szobájába én pedig elfoglaltam a fürdőt és vagy fél órán át ki sem jöttem onnan. Mielőtt megtettem volna gyorsan belenéztem a tükörbe és elégedetten állapítottam meg, hogy csak úgy sütött rólam a boldogság. Nem tudtam soha, hogy milyen lesz, hogyha egyszer barátom lesz, de örültem, hogy megtapasztalhattam. Bár az egy kicsit zavart, hogy titokban kellett tartanunk és hogy rajtam kívül több millióan szerették ugyanazt az embert, mint én, de egyelőre nem foglalkoztam vele. Féltem egy kicsit a jövőtől, de reméltem, hogy minden változatlan marad ezt leszámítva az életemben.

Nagyot ásítva léptem ki a fürdőből és sétáltam a kanapé felé, amit nagy meglepetésemre már valaki elfoglalt. Elmosolyodva guggoltam le az alvó Jin fejéhez és néztem meg közelebbről az arcát. Olyan sima volt és a haja pedig annyira puhának tűnt. Még fel sem fogtam, de már felé nyújtottam a kezemet és beletúrtam a hajába. Nem csak annak tűnt, valóban az volt. Nyomtam egy puszit az arcára és elmentem a konyhába valami innivalóért. Készítettem kakaót és azzal sétáltam vissza az alvó fiúhoz, aki amint észrevett mosolyodott el halványan. Időközbe valahogy felébredt, de még mindig elfoglalta az egész kanapét.

- Miért nem szárítottad meg a hajadat ? - nézett rám rosszallóan, mire megforgattam a szememet és leguggoltam mellé.

- Nem fázok meg olyan könnyen.

- Mondja az, akit felkellett szedi a földről, mert annyira belázasodott - vágta rá és csak azon gondolkoztam, hogy vajon mióta akarta már ezt a fejemhez vágni.

- Az egyszeri alkalom volt, ráadásul hamar fel is épültem - böktem meg a karját. Lassan kezdett éledezni, ezért felült, így végre én is helyet tudtam foglalni mellette. A kakaómat szürcsölve néztem, ahogy törökülésbe elhelyezkedett mellettem és megfogva egy párnát rámézett.

- Úgy gondolom, van pár dolog, amiről beszélnünk kellene - kezdett bele és mivel én is így gondoltam, ezért a bögrét letéve az asztalra szenteltem minden figyelmemet neki. - Valójában már többször is kezdeményezni akartam, de akaratlanul is eszembe jutott a cég és hogy nem igazán díjazná a kapcsolatunkat. Aztán volt itt még valaki, aki miatt inkább nem tettem semmit - vallotta be, de a valaki alatt fogalmam sem volt, hogy kit értett, de inkább nem is kérdeztem rá. - Aztán mivel úgy láttam, hogy szintén tetszem neked, így léptem, bár pont rosszkor. Én is értek ám az időzítéshez - nevetett fel kínosan, majd a torkát köszörülve fojtatta. - A szülinapomon pedig azért nem csókoltalak meg, mert nem abban a helyzetben akartam neked mindent bevallani. Ezért lett végül a koncertes megoldás - fejezte be és sóhajtva a tenyerébe temette az arcát. - Ilyen kínosat még életemben nem mondtam senkinek sem, úgyhogy adj pár percet, amíg összeszedem magamat - kért és én visszatartott nevetéssel néztem, ahogy egyre vörösödtek a fülei, bár nem kellett volna ilyen kárörvendőnek lennem, hisz ezután nekem kellett színt vallanom. Miután már úgy láttam, hogy rendbe jött én is neki kezdtem.

- Nekem talán nem lesz ilyen hosszú és talán tudni is fogod, hogy miért kerültelek meg ilyenek - bámultam folyamatosan a tévét és onnan néztem Jinre. Egyelőre még nem voltam képes a szemeibe nézni, főleg most nem. - Az egyik okom a fiúktól való félelem volt, mivel tartottam attól, hogy esetleg újra kialakulhat, ha sok időt töltök a közeledben. Aztán meg jött ez az Amerikás incidens, de előtte meg nem voltam biztos abban, hogy valóban úgy éreztél, mint én és így inkább nem tettem semmit - vallottam színt én is és megkönnyebbülve hunytam le a szememet. - Ha tudnád, hogy mekkora kő esett le a szívemről, amiért ezeket kimondtam - néztem rá félszemmel.

- Egyetértek - sóhajtott fel újra. - Na, gyere egy kicsit közelebb - paskolta meg a garnitúrát közvetlen maga mellett, mire nagyot nyelve arrébb csusszantam. - Fordulj meg, hogy háttal legyél nekem - utasított, mire tettem, amire kért. Felhúztam a lábaimat magam elé és azokat átkulcsolva raktam a fejemet a térdemre.

- Úgy tudtam, hogy ezt fogod csinálni - szólaltam meg, miután éreztem a törölközőt a fejemen.

- Akkor sem szeretném, ha megfáznál, még ha azt is mondod, hogy jól vagy.

- Oké apaaaa - nevettem fel.

- Ezt inkább ne mond - állt meg egy pillanatra a keze. - Elég durva lenne, ha az apád lenne a barátod, nem gondolod ?

Belegondolva a szavaiba elszörnyedve néztem magam elé és rázott ki azonnal a hideg..

- Visszavonom, inkább visszavonom - mondtam hevesen rázva a fejemet.

- Sejtettem - nevetett fel és tovább törölte a hajamat.

Kellemes bizsergés futott végig a gerincemen ahányszor csak hozzá ért a keze a nyakamhoz, de ugyanakkor a gyomrom is összeugrott. Zavarban éreztem magamat továbbra is a közelében és nem tudtam nem arra gondolni, hogy a fiúk látták a vallomásomat.

- Kész is vagyok - szólalt meg Jin és lerakta az asztalra a törölközőt, majd hátrarántott, ami következtében a mellkasának estem. Nagyokat pislogva néztem fel rá és pillantottam meg az elégedett mosolyát. Körbefonta körülöttem a karját és úgy szorított magához gyengéden. - Úgy örülök, hogy végre megtehetem ezt anélkül, hogy furán néznél rám, bár ha jobban megnézlek most is ezt csinálod - nevetett fel.

- Mert megleptél - válaszoltam előre nézve.

Ezek után még jobban magához szorított, de nem bántam, mert úgy éreztem, hogy szeretnek és mindennél többet jelentett nekem ez az érzés. Kényelmesen elhelyezkedtem az ölében és annak ellenére, hogy zavarba jöttem elmosolyodva dőltem teljesen a mellkasának. Az egyenletes lélegzetvételének köszönhetően hamar elaludtam és úgy éreztem, hogy most már nem történhet semmi baj...

Másnap reggel már egyedül ébredtem és csak egy cetlit találtam az asztalon Jin kézírásával: " Szívesen maradtam volna melletted, de elég zavarba ejtő lett volna, ha a fiúk reggel ilyen helyzetben találnak minket. ( A halálom napjáig ezzel cikiztek volna...)"; állt rajta. Nagyot nyújtózkodva mentem felöltözni a fürdőbe és majdnem szívinfarktust kaptam, amikor kilépve J-Hopeal találtam szembe magamat.

- Mi a baj ? - néztem rá érdeklődve, ugyanis csípőre tett kézzel járkált fel-alá előttem.

- Te mit szólnál, ha észrevennéd, hogy egy lány érdeklődik irántad ? - torpant meg hirtelen, én pedig a kérdésétől még levegőt is elfelejtettem venni. Teljesen ledöbbenve és értetlen fejjel néztem rá.

- Micsoda ? - böktem ki kisvártatva. - Már miért érdeklődne irántam egy lány ?

- Pont ez az - mutatott rám J-Hope egyetértően. - Nem lenne semmi értelme.

- Ezzel most pontosan hová is akarsz kilyukadni ? - ráncoltam össze a szemöldökömet, mert még mindig nem értettem, hogy mi is volt vele.

- Ezt nehogy elmond bárkinek is - hajolt közelebb hozzám és halkított a hangján -, de szerintem tetszem egy fiúnak.

- Tessék ? - sokkolódtam le. - Hogy mi ?

- Tudod, van az az új sminkes, SoeMyung. Mindig sokat mosolyog rám és bókol nekem. Meg, ha véletlenül bajtársiasságból átkarolom és fiúügyekről kezdek el vele beszélgetni, akkor elpirul és dadogni kezd. Mint te néha - mesélte, nekem pedig máris világosabbá vált minden.

- De ő...

- Pedig tök jóban lettünk és egész jó arc, de ezek után nem tudom, hogy mennék el vele szaunába meg ilyenek, ha tetszem neki - nézett rám gondterhelten.

- Te elvitted szaunázni ? - tátottam el a számat, mint egy hal.

- Hát elhívtam, de nemet mondott, mert valami dolga volt.

- Hope - sóhajtottam fel -, Myung lány, és nem fiú. Te komolyan fiúdolgokat osztottál meg vele ? - fogtam a fejemet.

- Lány ? Az mégis hogyan lehetne lehetséges ? - röhögött ki - Hisz együtt mentünk a fiú vécébe... - akadt meg hirtelen és elgondolkozott valamin.

- Te komolyan berángattad szerencsétlent magaddal ? - hüledeztem és már nagyon kezdtem sajnálni szegény lányt. Hogy az istenbe nézhette Hope ennyi ideig fiúnak ?

- Várjunk csak... Az igaz, hogy sokáig elidőzött azzal, hogy az ajtó előtt ácsorgott és amint bementünk csak zavartan kezdett el a mosdókagylóknál ácsorogni, és amikor véletlenül felém nézett sikítva hagyta el a vécét... Basszus - esett le neki és nekitámasztotta a fejét a falnak. - Te Kikiiii - nyüszített fel -, ezek után, hogy nézhetnék a szemébe ? - fordította felém kétségbeesetten a fejét, ami enyhén vörös színben pompázott.

- Hát, ha olyan dolgokat látott, amiket nem kellett volna - simítottam végég a hátán -, akkor szerintem kerüld el egy időre. Szegény Myung...

- Nem direkt csináltam, jó ? - egyenesedett ki és megindult a lépcső felé. - Biztos, hogy lány és nem egy meleg fiú ? - kérdezte még meg utoljára, mire elhúzva a számat bólintottam. Hope az égnek emelte a tekintetét és idétlenül elkezdett nevetni. Nem kicsit jött zavarba.

Egyáltalán nem lettem volna a fiú helyében, de azért megmosolyogtam a dolgot és előre elterveztem hogyan fogok Myungtól bocsánatot kérni. Remélem azért nem nagyon égett bele az agyába a látvány, amint ebbe belegondoltam kirázott a hideg és megfogtam a forró fejemet. Még én is zavarba jöttem ennek a történetnek a hallatán.

Besétáltam a konyhába és mosolyogva állapítottam meg, hogy Jin már bent volt és készítette a reggelit. Nagy levegőt véve léptem mellé és raktam helyre a gondolataimat.

- Szia - szólaltam meg.

- Szia - nézett rám meglepetten és lehajolva hozzám gyors puszit nyomott a számra. Kitágult pupillákkal néztem, ahogy tök nyugisan vágta tovább a paradicsomot. - Ne mond, hogy ennyire meglepett - nevetett fel az arcomat látva.

- Nem csak...na jó, egy kicsit valóban váratlanul ért - vallottam be halkan. Olyan rosszul éreztem magamat, hogy még néha az ilyen tetteitől is megijedtem és megleptek.

- Nehogy túl gondolj bármit is - nézett rám összevont szemöldökkel. - Én téged úgy szeretlek, ahogy vagy és egyáltalán nem zavar, ha félénken viselkedsz. Nem kell miattam megváltoznod - nyugtatott meg és máris sokkal jobban éreztem magamat.

- Akkor jó - mosolyogtam rá halványan és levéve a polcról egy poharat, töltöttem bele a kikészített jegeskávéból.

- Jó reggelt gerlepár - lépett be a konyhába Rap Monster nyomában Sugával akin meg is lepődtem, hogy nélkülem fel bírt kelni.

- Sziasztok - intett Suga és akkorát ásított, hogy azt hittem mentem elfogyaszt mindünket.

- Jó, hogy itt vagytok - támaszkodott a pultnak a leader és le is vert egy serpenyőt a könyökével.

- Ezért nem szeretem, hogyha a konyha közelébe jössz - ciccegett Jin és felszedte a földről a leesett tárgyat.

- Bocs - vakarta meg zavartan a tarkóját és komolyabb tekintettel kettőnkre nézett. - Csak hogy tudjátok, nagyon örülök nektek, mivel legalább nem mentek már mindenki agyára - mondta és a mellette álló félig alvó zöld hajú fiú egyetértően bólintott. - Viszont szeretném, hogyha megbeszélnénk pár fontos dolgot. Először is: ne nagyon adjatok okot másoknak a gyanakvásra, mivel nem lenne túl jó, ha ez az egész kiderülne, bár Jint ismerve tudom, hogy ettől nem kell tartanom. Másodszor: fogadjátok el, hogy nem lesz annyi időtök egymásra, mint egy normális párnak, főleg ha Kiki elköltözik. Harmadszor: ne nagyon hozzatok össze egy nem várt gyereket, oké ? - kért minket és az első két pontig még teljesen rendben is voltam, aztán mikor elhangzott a harmadik is véletlenül félrenyeltem az italomat. Jó hosszú köhögő rohamom lett miatta és éreztem, hogy Jin gyengéden ütögette a hátamat, de a könnyeimtől nem igazán láttam.

- Fullasztod meg szerencsétlen gyereket - nézett rosszallóan Suga Rap Monsterre, mire ő csak bocsánatkérően nézett rám.

- Jól vagy ? - kérdezte, mire erőtlenül bólintottam. - Tudom, hogy meglepett az utolsó rész, de nem szeretem volna ezt is kihagyni.

- Nem mintha nem lettünk volna vele tisztában - fogta zavartan mellettem Jin a tarkóját.

- Értem, értem - bólogatott a leader. - Suga pedig a tanúm volt, hogy mindez elhangzott közöttünk - tette hozzá, hogy magyarázatot kapjunk az ő jelenlétére is. Miután elhagyták a helyiséget még csak nézni sem mertem Jinre. Olyan zavarban voltam, hogy még a kávém sem hűtött le. Komolyan egy gyerekről beszélt az előbb Rap Monster ?

- Nehogy elkezdj agyalni azokon, amit mondott - húzott magához Jin, mire lassan bólintottam.

- Re-rendben - motyogtam és elbambulva kisétáltam a konyhából.

Jin tanácsának megfelelően nem gondoltam túl a dolgokat, hisz megértettem, hogy Rap Monster miért is említette meg ezeket, de én őszintén még nem is gondoltam semmi ilyesmire. Ha csak eszembe jutott kirázott a hideg és görcsben állt a gyomrom. Hasonló tüneteim voltak, mint a fiúknál és mivel nem akartam tovább gyötörni magamat, így minden a jövőre vonatkozó dolgokat lezártam magamban és örültem, hogy végre megoldottak Jinnel a dolgaink. Egész nap majd kicsattantam az örömtől, ami sok mindenkinek feltűnt.

- Mitől van ilyen jó kedved ? - kérdezte Myung, miközben Hope sminkjét igazította meg még a koncert előtt.

- Csak-csak jól aludtam - válaszoltam lesütött szemmel. Erre J-Hope csak felnevetett, ezzel megnehezítve a sminkes lány munkáját. Összehúzott szemekkel néztem rá és jutott hirtelen eszembe az, amit reggel mondott. Jobban szemügyre vettem kettejüket és észre is vettem, hogy Myungnak enyhén remegett a keze, miközben Hope szemét húzta ki. A fiú pedig nem mert nagyon rá nézni, még akkor sem, amikor jó lett volna. Nagyot sóhajtva állapítottam meg, hogy beszélnem kell SeoMyungal, bár ebben végül nagy meglepetésemre J-Hope megállított.

- Szeretném én helyre tenni a hibámat - fogta meg a vállamat és mosolyogva megszorította.

- Aztán jól csináld - böktem meg a mellkasát, mire csak vigyorogva kapott oda és kezdett el kiabálni, hogy szexuálisan zaklattam. Égett is a fejem miatta rendesen, de szerencsére mindenki csak nevetéssel nyugtázta Hope kirohanását. A fejemet rázva mentem ki a váróból és sétáltam egy kicsit a folyosón. A bejárat felé is elmentem és hallottam az ARMYk izgatott hangját, hát nem csodáltam, hogy ennyire várták. A helyükben én is ezt tettem volna. Az épület megtelt az ő hangjukkal, az árusok hirdetésével és az őrök figyelmeztető szólásaival. Még soha nem figyeltem meg, de valóban sok ember vette körül a fiúkat és segítették őket valamilyenszinten. Szerencsésnek mondhattam magamat, mivel én is része lehettem ennek a nagycsaládnak. Lassan sétáltam vissza a színpad mellé, ugyanis a fiúk nem sokára már mentek föl. Mielőtt még elfoglalták volna a helyüket a színpad alatt azelőtt gyorsan felém szaladtak és egyesével pacsiztak velem.

Miután vége lett a mai fellépésüknek is, fáradtan sétáltak le a színpadról és fogadták el tőlem és Myungtól a törölközőket. Jin csak mosolyogva lépett elém és kérdezgetett arról, hogy milyen volt. Erre a válaszom a szuper volt, de valamiért nem elégedett meg vele és végig azt követelte, hogy valami kifejezőbb szóval illessem őt. Hiába állítottam, hogy nem jut eszembe semmi, hajthatatlan maradt. Ezt az igen értelmes vitánkat a hirtelen beállt csend szakította meg. Kíváncsian oldalra néztem és megláttam MinJunt. Először csak értetlenül bámultunk felé, de végül ez az érzés szép lassacskán átváltott dühbe. Viszont nagyon úgy tűnt, hogy ez a lányt kicsit sem érdekelte, ezért folytatta magabiztos lépteit felénk, majd megállt J-Hope előtt, aki lesütött szemmel nézett félre.

- Oppa - szólalt meg halkan MinJun és próbálta megfogni a fiú kezét, de Suga mellé lépett és maga mögé rángatta a lefagyott fiút.

- Te csak ne oppázz itt nekem - mondta YoonGi kimérten. A lány arca megrándult és nagyot sóhajtva lecsukta a szemét, majd miután újra kinyitotta azt eléggé megváltozott a tekintete és a száját is gúnyos mosolyra húzta.

- Meglepetés ! - ugrált hirtelen felénk a semmiből Sunny, de miután észrevette a feszült hangulatot nagyokat pislogva nézett végig rajtunk. - Temetünk valakit ? - döntötte oldalra a fejét kérdőn.

- Kismajom, inkább gyere ide és maradj csöndben - súgta neki V és nagyban elkezdte maga felé inteni. Barátnőm csak kérdőn nézett rám, mire suttogtam neki egy „majd elmesélemet" és újra MinJun felé néztem. Eközben lassan Jimin és Rap Monster is J-Hope mellé sétált és már hárman állták el a lány útját, aki kihúzta magát és felszegett állal nézett végig rajtunk.

- Gondoltam idejövök és megpróbálom helyrehozni a dolgokat, de úgy látom ti nem vagytok olyan naivak, mint Oppa - nevetett fel halkan én pedig kezdtem egyre mérgesebb lenni. Hacsak eszembe jutott, hogy mit művelt Hopeal, felment bennem a pumpa, amit valószínűleg Jin is észrevett, ugyanis nyugtatóan a vállamra helyezte két kezét és gyengéden megszorította.

- Menj el innen - förmedt rá Suga.

- Én nem szeretnék vitát srácok - rakta fel két kezét védekezően. - Csak szerettem volna még valamit mondani Oppának - vált ártatlanná a tekintete, de a női megérzésem azt sugallta, hogy nem szabad bedőlni neki. Hope felé fordítottam a fejemet, aki csak meredten bámulta a földet és nem mert semmit sem szólni, vagy csak nem tudott...

- Oppa, tudom, hogy hallasz, így elmondok neked mindent - próbált átnézni a fiúkon, de mivel nem sikerült neki, így vállat vonva folytatta. - Az elején csak szimplán megsajnáltalak, így veled voltam, aztán rájöttem, hogyha a közelemben tartalak, akkor még hasznot is húzhatok belőled. Meg is lett az eredménye, hisz egyre híresebb modell kezdek lenni - magyarázta és döfte kegyetlenül J-Hopeba az utolsó szavakat is. Nem bírtam nézni, ahogy ott állt meggörnyedve és lehunyt szemekkel. Sugát és Jimint Rap Monster próbálta visszatartani, ami nagyjából sikerült is neki. Életemben nem láttam még a két fiút ilyen dühösnek, főleg Jimint nem. Bennem mindig is egy kedves és néha önmagát fényező fiú élt, nem pedig az előttem álló valaki. Hihetetlen, hogy egy lány mit ki nem tudott hozni belőlük.

- Most miért néztek így rám ? Ne mondjátok, hogy ti komolyan a barátai vagytok - nézett ránk nagy szemekkel, majd kitört belőle a nevetés. - Annak ott ? Aki úgy néz ki mint egy... - folytatta volna, de mindenki nagy meglepetésére miattam hagyta abba a beszédet. Miattam és a kezem miatt, ami nagy lendülettel találkozott az arcával. Még fel se fogtam, de már indultam felé és cselekedtem. MinJun lassan az arcához emelte a kezét és a vöröslő foltra helyezte azt.

- Én... - kezdtem volna a magyarázkodást, ugyanis hiába érdemelte meg, attól még nem akartam megütni. Viszont nem tudtam befejezni, ugyanis mérges tekintettel felém kapott és elkezdte húzni a hajamat. Olyan szintű fájdalom nyílalt a fejembe, hogy azt hittem megszabadított már pár hajszálamtól. Én próbáltam eltolni magamtól, de nem igazán sikerült. Sőt, a fejbőröm még inkább fájt. Előttem láttam, hogy V és Jimin próbálta leszedni rólam, míg egyszer csak megláttam egy szőke hajzuhatagot, ami egyenesen MinJun felé tartott. Elkezdett szitkozódni és ráugrott az előttem viaskodó lányra, aki a lendület miatt feldőlt, velem együtt. Fájdalmasan nyögtem fel, mikor találkozott a testem a padlóval és szerencsétlenségemre a karomra estem. Fájdalmas grimasszal az arcomon néztem oldalra és láttam, ahogy Sunny és MinJun egymás haját tépték. A többiek pedig azon voltak, hogy segítsenek, de szerencsétlen JungKookot valamelyikük orrba vágta, így a földön ülve fogta a fájó pontot és próbált nem foglalkozni a vérző orrával. Jin is előkerült mellettem és aggódva fogta meg az arcomat, amin éreztem, hogy égett egy csíkban. Úgy tűnt valahogy MinJun meg is karmolt. Mire Sunnyt és az őrült lányt szétszedték, már pár staffos is megjelent és kitágult szemekkel néztek rajtunk végig. Sunnynak és MinJunnak a haja úgy állt, mint a szénakazal, ráadásul mindkettejük arca kipirult és pár karmolás is éktelenkedett rajta. Suga a szemét fogta le, ugyanis valaki feltehetőleg könyökkel eltalálta, JungKooknak az orra vérzett, Jiminnek a szája sarka vérzett szintén, míg V-nek és Rap Monsternek a szájuk repedt fel enyhén. J-Hope lefagyva bámult előre és egy szót sem tudott szólni, míg Jin engem támogatott azzal, hogy a derekamnál fogva tartott és rakta a karomat a nyakába, ami miatt még úgyis lábujjhegyre kellett állnom, hogy lehajolt. Emiatt a látvány miatt már meglehetett érteni a lesokkolt tekinteteket, majd aggódva kettejük felénk rohant, míg az egyik elment szólni az őröknek és még pár staffosnak, na meg a menedzsernek. MinJunt kivezették, míg minket be a váróba és miután a sminkesek és staffosok hoztak jeget és rendbe raktak minket, majd elhagyták a helyiséget, idegesen kezdett el járkálni előttünk.

- El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi kérdésem lenne hozzátok - kezdett bele lassan és még próbálta magát türtőztetni. Talán, ha Suga nem szólalt volna meg, akkor sikerült is volna neki.

- Van róla sejtésünk - vágta rá flegmán, ami még mindig MinJun miatt maradt meg neki, de sajnos rossz személyen töltötte ki a dühét.

- Fiúk ! Hogy a fenébe történhetett ez ? NamJoon, mégis mi volt veled, hogy leader létedre nem tudtad megakadályozni a dolgokat ? Jin, te pedig ahelyett, hogy saját magadra vigyáztál volna, figyelhettél volna jobban a többiekre is, hisz te vagy a legidősebb - hordta le mindkettejüket, mire csak bűnbánóan lehajtották a fejüket. Ebben a helyzetben úgysem hallgatott volna senkire sem. - JungKooknak miért vérzik az orra ? Jimin miért néz ki úgy, mint aki beleakadt egy horogba és megsértette a száját ? NamJoon és V miért hasonlít egy gengszterre ? J-Hope miért néz ki úgy, mint egy élőhalott ? Kiki barátnője miért keveredett macskaharcba ? Suga mért néz ki úgy, mint akinek bevertek egyet ? Kiki, neked pedig mi történt az arcoddal és a karoddal ? - akadt ki véglegesen is és mind csodálkoztunk azon, hogy hogyan volt minderre levegője. - Jin pedig... Te miért tudtál vigyázni magadra és a többiek nem ? - sóhajtott fel és levágta magát elénk egy gurulós székre.

- Mind miattam van - tettem fel a kezemet és félve néztem a menedzserre, akinek még mindig lüktetett egy ér a homlokán.

- Ez nem igaz - vágták rá a fiúk.

- Ez mind amiatt a kis... - mondta Suga, de Rap Monster oldalba könyökölte, így még idejében félbehagyta a mondatát.

- Na jó - dőlt előre a menedzser. - Meséljétek el nekem az egészet, hogy tudjak valamilyen magyarázattal szolgálni az igazgatónak.

Ezek után el is mesélte a leader, hogy ki az a MinJun és, hogy miért is keveredtünk vele vitába, majd verekedésbe. Az idős férfi a halántékát dörzsölve próbálta megemészteni a hallottakat és a levegőjét kifújva szegezte rám a tekintetét.

- Először is, szép volt - mondta, mire meglepetten pislogtam rá.

- Mi ? Az, hogy felpofoztam ? – ráncoltam a homlokomat, mire csak egyetértően bólintott. – De hát pont emiatt lett a verekedés - emlékeztettem rá a menedzsert, de erre csak megvonta a vállát.

- A helyedben bárki más is így cselekedett volna és örülök, hogy nem a fiúk voltak azok, akik így tettek.

- Értem - böktem ki még mindig zavartan. Szóval jól cselekedtem volna ?

Még ugyan kaptunk fejmosást, de biztosított minket arról, hogy ő majd elintézi ezt az egészet az igazgatóval és mi inkább menjünk haza és szedjük rendbe magunkat. A mai táncpróba is le lett mondva, így amint beléptünk a házba mindenki elfoglalta vagy a fürdőt vagy pedig a szobáját, hogy helyrerázódjon. Sunny mellém telepedett le a kanapéra és nézett felém elismerően.

- Nagyon menő voltál - mosolygott rám és gyengéden belebokszolt a karomba, ami még ettől a kis mozdulattól is megrándult fájdalmamban. - Íjj - húzta el a száját, amint meglátta, hogy kicsit feldagadt a karom -, nem kéne ezzel orvoshoz menned ?

- Dehogy - ráztam meg a fejemet. - Nincs semmi gond, majd egy kis pihenés után rendbe jön. Én inkább a fiúk miatt aggódom, főleg Hope miatt - néztem szomorúan az előttem lévő asztalra és szorosan lehunytam a szememet.

- Hallottam híreket - tért át hirtelen egy másik témára kedves barátnőm, mire csak értetlen fejjel fordultam felé. - Ne nézz így. Tudod te miről beszélek - bökte meg az arcom vigyorogva.

- Nem, tulajdonképpen fogalmam sincsen - válaszoltam komolyan. Erre csak az ég felé emelte a tekintetét és visszafojtott mosollyal kezdett bele.

- Tudod...te meg Jin - suttogta és izgatottan elkezdte az ép karomat ütögetni. - Hogy nem mondhattad el már aznap, hm ? Olyan jó neked, annyira örülök - magyarázta és magyarázta és be nem állt a szája. Enyhén túlpörgött, majd magához rántott és egyhelyben ugrálva kezdett el sikítozni, ezzel nem kis halláskárosodást okozva nekem. Nagy nehezen lefejtettem magamról a karját és én is elmeséltem neki részletesen, hogy mi is történt.

- Várj, akkor még nem csókolt meg téged, úgy igazán ? - kérdezte oldalra döntött fejjel.

- Csak egyszer tette ezt, de akkor még nem voltunk együtt - válaszoltam a pulcsim ujját húzogatva.

- Érdekes - válaszolta a nem létező szakállát simogatva.

- Most mondom, hogy nincsen és nem is lesz szakállad, így befejezheted ezt - mosolyodtam el, mire Sunny pukkaszkodva tette karba a kezét.

- Még lehetnek álmaim, oké ? - motyogta, majd rám nézve mindkettőnkből kitört a nevetés. - Ú, viszont nekem mennem kell - állt fel lassan Sunny és az ajtóhoz sétált felvenni a cipőjét és kabátját.

- Akkor elkísérlek - mentem után, de valaki a karomnál fogva visszarántott.

- Majd én - szólalt meg V -, már sötét van, és nem szeretném, ha valami bajod esne - mondta a szemembe nézve és a szőkeség mellé lépett készülődni. Én csak értetlenül néztem rá és barátnőmre, aki szintén így figyelte a mellette öltözködőt. Lassan vállat vonva adtam fel azt, hogy valaha megértem V-t és hátat fordítva nekik, felballagtam az emeletre Hopehoz.

Sokat álldogáltam az ajtójuk előtt és nem mertem benyitni, mivel nem tudtam, hogy mit is mondhatnék szegénynek, így már feladtam volna azt, hogy benyissak, amikor is kitárult előttem az ajtó és szembe találtam magamat J-Hopeal.

- Mizujs ? - mosolygott rám.

- Öhm...hozzád jöttem - válaszoltam meglepetten. Miért viselkedett ilyen vidáman ? Ezek után én képtelen lettem volna.

- Igen, akkor gyere, mert én megyek sétálni. Jimin már az agyamra megy az állandó aggódásával - forgatta meg a szemét szórakozottan és előttem lépkedve lesétált a lépcsőn. Összezavarodva húztam fel a csizmámat és vettem fel a kabátomat és a sálamat, majd követtem ki az utcára. Csöndben sétáltunk egymás mellett és amíg Hope előre, addig én őt néztem és próbáltam megfejteni a tekintetét. Örültem volna, ha jól lett volna, de ebben erősen kételkedtem, ezért nem tudtam hova tenni ezt a hangulatát.

- Tudom, miért nézel így - mosolyodott el szomorkásan. - Jól vagyok, bár lehet, hogy ez hazugságnak tűnhet a szemedben, de tényleg; meg vagyok. Valahol sejtettem, hogy ezt gondolta rólam, ahogy az emberek ötven százaléka, de őszintén nem tudom hibáztatni érte, hisz én is ezt gondolom magamról.

- Hope...

- Még ne mondj semmit - állított le és zsebre dugta két kezét. - Mindig is csak a tánc volt az egyetlen az életemben, amivel meg voltam elégedve. Imádok táncolni és tudom, hogy tudok, még ha még mindig sokat is kell fejlődnöm. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy igen, végre elismernek, végre nem a külsőmmel törődnek. Aztán rá kell jönnöm, hogy mégis. Sokat hallottam már, hogy miért is engedték, hogy idol legyek ilyen kinézettel, de még ha úgy is tűnik, hogy már hozzászoktam, attól még eléggé rosszul esik - nézett rám fájdalmas tekintettel, majd megtorpant és az ég felé nézett. - Szeretném, hogyha egyszer az életben azt hallanám, hogy tökéletes vagy, hogy nem kell megváltoznom. Nekem csak az ARMYk vannak, akik tényleg elfogadnak úgy, ahogy vagyok. Na meg a srácok... - mosolyodott el és kifújt egy adag levegőt a száján, ami látszódott az esti világítás fényében.

Gombóccal a torkomban gondolkoztam azon, hogy mit is tehetnék, hogy mit is mondhatnék és végül minden-mindegy alapon elkiáltottam magamat az ég felé nézve és két kezemet a szám mellé rakva.

- J-Hope a legjobb ! Úgy szeretlek, ahogy vagy ! Soha ne változz meg ! Légy a mi mosolygó és vidám Hopenk ! - csuktam le a szememet és olyan hangosan kiabáltam, ahogy csak a torkomon kifért.

- Kikiiiii - fogta le a számat az említett személy és vörös arccal nézett ide-oda. - Ne mondj olyan dolgokat ilyen hangosan, amik nem is igazak - kért, de mérgesen nézve rá, elléptem tőle és újra elkiáltottam magamat.

- J-Hope a legjobb ! Úgy szeretlek ahogy vagy ! Soha ne változz... - folytattam volna, de Hope megint befogta a számat és zavartan nézett a szemembe.

- Jól van, értem, csak hagyd abba - kérlelt, mire aprót bólintottam, ezért lassan elengedett és készenlétbe helyezve magát figyelt továbbra is.

- Nyugi, már nem csinálok semmit - mosolyodtam el. - Feltéve, ha megígéred, hogy többé nem mondasz ilyen hülyeségeket - tettem hozzá.

- Nem mondok, nem mondok - rázta hevesen a fejét.

- Ennek örülök - mosolyogtam rá. - Viszont komolyan mondtam az előbbit. Te egy igazán aranyos fiú vagy és nagyon nagy szerencséje lesz annak a lánynak, aki végül melletted köt ki. Senki kedvéért ne változz meg, hisz te úgy vagy jó, ahogy vagy. Legalább te eredeti vagy nem úgy, mint néhányan. Ne érdekeljen az, amit MinJun mondott és tudom, hogy könnyebb kimondani, mint megvalósítani, viszont azt sem teheted, hogy teljesen magadba roskadsz. Járj emelt fővel és mutasd meg neki, hogy egy csodás fiút veszített el.

- Waoo - pislogott rám meghatva. - Ha nem tudnám, hogy Jin tetszik, akkor tuti azt hittem volna, hogy az imént szerelmet vallasz.

- Hülye - sóhajtottam fel. - Komolyan csak ennyi maradt meg az egész... - mérgelődtem, de befejezni már nem tudtam, ugyanis Hope közelebb lépett és szorosan magához ölelt.

- Köszönöm - suttogta és egy puszit nyomott a fejemre, majd összeráncolt szemöldökkel nézett maga mellé ezután pedig az égre. - Kiki, azt hiszem esik a hó - görbült felfelé a szája sarka és előre nyújtotta a kezét, de mivel ez nem volt neki elég, így az ég felé emelte a fejét és nagyra tátotta a száját. Pislogás nélkül néztem, hogy mit csinál és nevettem el magamat.

- Ezen már igazán nem kéne meglepődnöm - ráztam meg a fejemet csípőre tett kézzel, mire Hope egyik szemével felém nézett.

- Hogyh mhi ?

- Semmi - sóhajtottam fel. - Igazán lényegtelen - mosolyodtam el és szintén az ég felé emeltem a fejemet, hogy így csodáljam a lehulló hópelyheket, amik egyenként értek kipirult arcomhoz és olvadtak el rajta szép lassan. Örültem, hogy ebben a hóesésben J-Hope mellett lehettem és nem volt egyedül. Nem hagytam volna, hogy ebben a helyzetbe magára maradjon, bár valószínűleg a többiek is hasonlóan éreztek. Ő vált az egyik legjobb barátommá, így nem akartam szomorúnak látni.