Sziasztok^^

Meglepett titeket, hogy ezzel is jöttem, ugye ? XD Volt egy kis időm, így szerencsére ezt is meg tudtam írni és egész hosszúra is sikeredett^^ Egyébként szeretném itt így hivatalosan bejelenteni, hogy a munkáim között megtalálhatjátok a karácsonyi sztoris könyvemet is, amit egy kihívás miatt kezdtem el és már fel is raktam két részt^^ 

Most, hogy végeztem az önreklámmal, ( XD ) jó szórakozást kívánok ehhez a fejezethez ! 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------  

- Sunny szemszöge -

Sungyeol mellett feküdni a padlón ugyan nem volt olyan kényelmesnek mondható, de legalább megnyugtatott a jelenléte. Este eléggé féltem és bevittem magammal az ágyamba, ahol egész végig hozzám bújva aludt. Még ugyan csak a térdem alá ért, de megnyugtatott a tudat, hogy az én édes vattapamacsom a fölé fog nőni, így még jobban meg fog nyugtatni a tudat, hogy velem van. Mellettem terült el a hátán és kérte, hogy dögönyözzem a hasát. Össze-vissza ficánkolt a kezem alatt és felpörögve kezdett el ugatni. Még csak nem rég értünk haza a sétálásból és máris ilyen élénk volt. Soha nem fogyott ki az energiából az egyszer biztos. Eléggé elfoglalt az állat dögönyözése, így szinte fel se tűnt, hogy csöngettek. Sungyeol azonnal a fehér ajtó felé futott és izgatott ugatásba kezdett.

- Csodálom, hogy nem ment el a hangod - simogattam meg mosolyogva a fejét és kinéztem a kukucskálón, hogy ki az. V grimaszos arca jelent meg a túloldalon, ahogy hülyébbnél hülyébb fejeket vágott. Azonnal felnevettem és vidáman nyitottam ki neki az ajtót.

- Szió~ ! - intettem és féltékenykedve néztem, ahogy szinte lerohanta Sungyeol a még mindig az ajtóban álló fiút. Elégedetten elvigyorodott az arckifejezésemen és lehajolva felvette a kutyát és az arca elé emelte.

- Sungyeol~ Hiányzott apuci, ugye ? - hagyta, hogy a kutya végig nyalja az arcát.

- Bejössz, vagy kint maradsz még édelegni ? - tettem karba a kezemet magam előtt és idegesen felfújtam az arcomat.

- A kis féltékeny - nevetett ki Taehyung és az édes hangja szinte zene volt füleimnek. Megenyhülve mosolyodtam el és invitáltam be a kissé bicegő fiút.

- Mégis mi történt veled ? - ültem le a földre, ahol még nem rég fetrengtem és követtem a szememmel, ahogy V szintén helyet foglalt előttem ölében a kutyámmal.

- Rájöttem, hogy a vizes úton nem túl szerencsés futni - támaszkodott meg hátul a kezén.

- Egyáltalán miért futottál ? Üldözött téged egy szörny ? - meredtem rá.

- Elég hosszú sztori - legyintett. - És tulajdonképpen nem is olyan fontos. Már megoldódott minden, de azért eléggé fáj a bokám - nyújtotta ki a bal lábát és így én is szemügyre vehettem a kissé feldagadt részt.

- Ezzel nem kellett volna idáig jönnöd - ráztam a fejemet és közelebb kúsztam hozzá. - Egyáltalán miért jöttél ? - néztem rá érdeklődve, ugyanis hiába örültem a hirtelen betoppanásának, de mégis rejtély volt számomra, hogy miért tette.

- Látni akartalak - mosolyodott el magabiztosan, mire összezavarodva néztem meg, hogy ezt biztos nekem mondta-e, de mivel más rajtunk kívül nem tartózkodott a házban, kénytelen voltam beletörődni abba, hogy ez bizony nekem szólt.

- Én... - gondolkoztam valami válaszon, de egy épeszű gondolatom se maradt. Azaz volt egy, de nem hittem, hogy ki is tudnám mondani.

- Na meg persze Sungyeol is hiányzott - tette hozzá.

- Hát persze, hisz miért is jöttél volna miattam ? Igen, igen... Csak látni akartad Sungyeolt. Ez teljesen normális - bólogattam végig.

- Öhm...jól vagy ? - nevetett fel, mire zavartan rákaptam a fejemet.

- Persze - ugrottam talpra. - Kérsz valamit inni ? - Igen ? Akkor máris hozom - fordultam a konyha felé és körülbelül úgy mozogtam, mint egy robot. Nagy levegőket véve álltam meg a hűtő előtt és nyitottam ki, majd csuktam vissza. Ezt a procedúrát vagy tízszer végig csináltam, amikor is rájöttem, hogy nem is innen akartam kivenni a gyümölcslét. Remegő kezekkel vittem ki a két poharat és raktam le közénk a földre.

- ...tetszik ? - hallottam valami mondat végét meg és hirtelen félrenyeltem az italomat. Köhögve raktam fel a kezemet és kértem egy kis szünetet, hogy válaszolhassak egy olyan kérdésre, amit egyébként nem is hallottam végig, mert túlságosan lefoglalt a darth vaderes párna nézegetése a bőrszínű kanapémon.

- Igen - vágtam rá azonnal miután tudtam újra beszélni, ugyanis mindig úgy gondoltam, hogy az ilyen kérdésekre az igen biztos, hogy jó. Legalábbis nagyon reméltem.

- Igen ? - húzta fel a szemöldökét V, amiből rögtön rájöttem, hogy ebben az esetben mégsem ez volt a megfelelő válasz.

- Nem - helyesbítettem legyintve, mire még feljebb szaladt a szemöldöke, majd pár másodperc múlva kitört belőle a röhögés.

- Igazán szórakoztató vagy - törölgette a szemét. - Csak annyit kérdeztem, hogy az egyetemed meg maga Szöul tetszik-e ?

- Akkor erre a válaszom igen. Mégis miért vágtál olyan fura fejet ? - néztem rá durcásan.

- Mert tudtam, hogy nem figyeltél és le akartalak tesztelni - nevetett ki újra.

- Ez nem volt szép - hajítottam neki a párnámat, ami egyenesen az arcába repült. Azonnal abba is hagyta a nevetést.

Nagyokat pislogva rakta félre a párnát és Sungyeolt is, majd a térdén elkezdett felém csúszni. Mivel fogalmam sem volt róla, hogy mit tervezett, ezért csak érdeklődve figyeltem és lepődtem meg, amikor megállt közvetlen előttem. Oldalra döntött fejjel figyeltem minden egyes mozdulatát és lepődtem meg mégis, mikor felemelte a kezét, ami megállapodott a derekamon. Egy darabig a szememet vizslatta, ami következtében nyeltem egy hatalmasat és éreztem, hogy a kezem elkezdett izzadni. Ráadásul sokkal melegebbnek éreztem a levegőt, mint amilyen valóban volt. Lassan magához húzott és belesuttogott a fülembe, amitől a hideg végig futkosott a gerincemen.

- Sajnálom - ért szinte a szája a fülemhez, majd elkezdtem szinte visítozni, ugyanis csikizni kezdte az oldalamat, majd áttért a hasamhoz, ami miatt eldőltem a földre és a parkettát ütögetve nevettem. Már szinte fájt és a könnyeim megállíthatatlanul folytak, ami miatt még látni sem láttam. V viszont végig azon a mély hangján nevetett és hallottam benne, hogy élvezte. Nem tudtam mennyi ideig csikizhetett, de gyorsan véve a levegőt fordultam a hátamra és néztem oldalra, amint láttam egyáltalán.

- Teee - kapálóztam felé a kezemmel, de ezzel mindössze csak annyit értem el, hogy nekivágtam a parkettának. Fájdalmasan nyüszítettem fel, mire Sungyeol felém jött és elkezdte közelről tanulmányozni az arcomat.

- Nyugi - simogattam meg a fejét. - Nem sírok. Látod ? - húztam széles mosolyra a számat és hallgattam, ahogy a fehér szőrgombóc vad ugatásba és futkározásba kezdett a házban.

- Úgy tűnik már szeret téged - terült el mellettem Taehyung a földön és annyival lejjebb kúszott, hogy a fejünk egy magasságban legyen.

Mind a ketten oldalra néztünk, hogy láthassuk is egymást, miközben a másik beszélt.

- Hát igen. Nagyon örülök neki - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, ugyanis az elején nem igazán tudott megszokni engem és soha nem jött nagyon a közelembe, de mostanra már ez teljesen megváltozott. Boldoggá tett, hogy bízni tudott bennem.

- Azt látom - mosolygott rám. - Tudod...már elég régóta kérdezni akartam tőled; de miután nagy felhajtást csináltam az egyetemeden nem zaklattak téged semmivel, ugye ? - nézett rám és láttam a szemében, hogy egy kicsit szorongott és féltést is felfedeztem benne, amit most egyáltalán nem akartam.

- Nem, dehogy - ráztam meg a fejemet és ugyan egy csipetnyit hazudtam, de nem akartam, hogy aggódjon. Én csak egy barátja voltam. Nem érdemeltem volna meg ezt a fajta törődését úgy, hogy tudtam én semmiféleképpen sem nézhetek rá többként. Muszáj volt az álmomra koncentrálnom.

Visszagondolva csak az idegesítő ikerpár zaklatott egy ideig, de HaNeul gyorsan lerendezte őket és úgy mindenkit. Lehet, hogyha ő nem lett volna, akkor olyan bántások érnek, amik megviseltek volna. Ugyan elég vidám és pozitív személyiség voltam mégis hamar le lehetett törni. Na meg összezavarni, amit Taehyung előszeretettel tett akárhányszor csak találkoztunk.

- Min agyalsz ennyire ? - bökte meg az arcomat mosolyogva.

- Semmin. Különben is, én soha nem szoktam agyalni - állítottam határozottan.

- Hah ! Na persze... Kismajom te állandóan ezt teszed, amikor veled vagyok - húzta félmosolyra a száját. Én pedig elkezdtem nevetni a semmin és ezt csináltam egy jó darabig, miközben a szemem sarkából V-t figyeltem, akinek az arcán még mindig ott virított az a mindentudó mosolya. Úgy utáltam és imádtam egyszerre ezt benne...ácsi...imádtam ? Dehogy imádtam...mégis miket beszélek én össze-vissza magamban ? Megint hisztérikusan nevetve álltam fel és rángattam valahogyan V-t is magammal, majd az ajtó felé kezdtem vezetni vigyázva arra, hogy nehogy felbukjon. Szélesre kitártam a fehér faajtót és kitoltam rajta az értetlen fejet vágó barna hajú fiút.

- Sun Sun ? - lepődött meg, mire a szememet lesütve csaptam be az orra előtt az ajtót és csúsztam le rajta a hátammal neki támaszkodva. Összekulcsoltam a lábam körül a karomat és a térdeimre fektetve a fejemet néztem az előttem vidáman ugató kutyusomra.

- Mégis mit kéne tennem Sungyeol ? - nyüszítettem és elővettem a farzsebemből a rezgő mobilomat.

"Taehyung", állt rajta, de nem mertem felvenni, ezért a szoba másik végébe csúsztatva hallgattam Monsta X-et és gondolkodtam el azon, hogy bárcsak felköltözhetnék a nyulaimhoz a Holdra...

- Kiki szemszöge -

Mind a heten érdeklődve néztük az ajtón belépő V-t, aki a meglepettségtől elnyílt ajkakkal mutogatott az ajtó felé és magyarázott valamit arról, hogy levegőzni volt. Én ugyan hittem neki, hisz valóban kellett a friss levegő, de a többiek eléggé kételkedve néztek rá.

- Hagyjátok már - álltam mellé és segítettem neki a kanapéhoz menni. - Mindenkinek kell egy kis séta - néztem körbe a tagokon, de ők csak a fejüket rázva kapkodták kettőnk között a fejüket.

- Most vagy összejátszotok, vagy tényleg hiszel neki - állapította meg Suga. – Kérlek, mond, hogy az elsőről van szó.

- Hát... - tanulmányoztam a parketta egymáshoz illeszkedéseit zavartan és enyhén vörös fejjel. Én tényleg hittem Taehyungnak, lehet nem kellett volna ? Pedig olyan őszintének tűnt a tekintete...

- Kicsi Bunny - sóhajtott fel Rap Monster is.

- De hát nézzetek csak rá - mutattam az arcára, amit két keze közé fogott és a szemét kezdte el rebegtetni. - Ilyen egy arc, ami hazudik ?

- Még nem ismered eléggé - magyarázta Kook is. - Ez a dőljetek be nekem arca. Bárhol felismerném.

- De... - szontyolodtam el.

- Ne vágd át az embereket V - szólt rá ciccegve Jimin.

- Én akkor is hiszek neki - álltam ki még mindig mellette.

- Kiki - nézett rám mosolyogva Jin, mire nyeltem egy nagyot -, Taehyung állandóan hülye fejeket vág, ha hazudik - mutatott rá a kész tényekre. Én pedig még mindig elgondolkozva néztem körbe. Most akkor tényleg hazudott volna ?

Jó sokáig tartottam ki még az igazam mellett, mire V bevallotta, hogy tulajdonképpen tényleg hazudott. Erre nem csak ő, de a többiek is kinevettek. Szép barátaim voltak mondhatom...

~

Sok idő kellett ahhoz, hogy J-Hope egy kicsit is rendbe jöjjön, hisz akaratlanul is találkozott a lány arcával az újságokban még ha nem is akart. Hiába nem mutatta többet, de sokkal jobban megviselte ez az egész, mint ahogy azt elsőre gondolta volna. Mind a ketten vakok voltunk, emiatt nem is vettük észre, hogy MinJun szimplán csak kihasználta Hopeot. Ezt szerencsére nem mondta szegény arcába, így talán egy kicsit hamarabb sikerülhetett neki meggyógyulnia lelkileg. A fotózásokon és forgatásokon mindig vidám maradt és soha nem mutatta jelét annak, hogy bármi baja is lenne. Mi heten viszont tudtuk, hogy nem volt a helyzet magaslatán. Ez a kisebb hibái miatt eléggé látható lett. Olyan dolgokat is elrontott, amit egyébként soha. Ellenben mi megpróbáltuk kiegyensúlyozni ezt a viselkedését azzal, hogy megnevettettük vagy éppen nem hagytuk magára. Egy kicsit örültem, hogy a segítségére lehettem, bár az még jobb lett volna, ha nem valami ilyesmi miatt, de sajnos soha senki sem láthatta előre, hogy mi is fog éppen történni.

Most a videó klip forgatásának a helyszíne a Han folyó volt, ahol mind majd szét fagytunk. A staffosok és a rendező is már vastagabb kabátokban mászkált, amit én is kaptam hiába volt már rajtam egy. Ha az ember egyhelyben ült, akkor nem sokat segített egy vékonyka dzseki, ugyanis én azt gondoltam, hogy nem lesz ennyire hideg. Pedig valahol azért sejthettem volna, hisz már november elején jártunk. Ilyen gyorsan telt az idő és már egyre jobban közeledtünk az album kiadásához, amit utólag el kellett napolnunk, mivel kiderült, hogy még nem vettek fel a fiúk egy-két számot. Annyi minden történt mostanában mind a szakmai életükben, mind a magánéletükben, hogy ezen már nem tudtam csodálkozni. Én magam pedig egész végig azon szorongtam. Sőt, szorongok, hogy mégis mikor avassam be a maradék tagot a távozásomról, de még nem álltam készen. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy mégsem tudok így részt venni egy koncertükön sem, ami mindennél jobban a padlóra küldött. Az még jobban, hogy megtudtam mikor is érkezik a dalszerzőtársam. Jin születésnapjának a hetén és egészen addig a napig marad is. Így tudtam, hogy volt rá egy hetem, hogy megbeszéljem vele a részleteket az utazással kapcsolatban. Na meg a munkával is, bár nagyon nem akartam menni, de apuval nem is beszéltem egy jó ideje. Hiába hallottam már ezelőtt is sokat a srácoktól, hogy üljek le vele szépen és beszéljünk meg mindent. Nem mertem szembeszállni vele...

- Unni - nyúlt elém hirtelen egy kéz, ami félbeszakította az elmélkedésemet. Lassan elfordítottam a fejemet a fiúktól és megpillantottam SeoMyungot. Így hívták a kezdő sminkest, akit fiúnak néztem és aki leöntött az első találkozásunkkor hat pohár kávéval, ami után az égés nyoma a kezemen eléggé sokáig megmaradt.

- Mit szeretnél ? - mosolyogtam rá.

- Megcsinálhatom a sminkedet ? - rugdosott a cipőjével egy kavicsot és végig a földet bámulta miközben a kérdést is feltette.

- Megint gyakorolni akarsz ? - döntöttem oldalra a fejemet. Mostanában gyakran jött oda hozzám ezzel a kérdéssel, ugyanis eddig még nem igazán engedte a többi sminkes, hogy a fiúkon kipróbálhassa a tudományát. Szegény eddig csak a sminkcuccokat adogatta és még csak megigazítania sem lehetett a fiúk sminkjét. Legalább viszont már nem ő hordta a kávékat, hisz találtak rá egy másik embert...

- I-igen - emelte fel hirtelen a fejét és megpillantottam élénken csillogó szemeit. Ezek után már nehezen tudtam nemet mondani.

- Akkor hozd a rúzst meg ilyeneket.

Nem is kellett neki több, gyorsan elsietett a kellékekért. Amíg így várakoztam, megállt mellettem az egyik tapasztaltabb sminkes lány és összehúzott szemekkel nézett a másik után.

- Nem is értem hogy engedheted, hogy a hibátlan arcodat kezelésbe vegye az a fiú - ciccegett mellettem csípőre tett kézzel.

- Ő nem is... Mindegy - sóhajtottam fel. Inkább nem is javítottam ki, hogy tulajdonképpen ő lány és nem fiú. Szegényt még mindig annak nézték. Kíváncsi voltam, hogy a BTS tagok is még ezt gondolták-e róla. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem.

- SungMin - állt meg mellettünk a fősminkes -, ugyan még nem derült ki, hogy miért, de nem alaptalanul jutott be közénk.

- Jó, jó, de még semmit sem mutatott.

Mivel nem hagytátok; gondoltam magamban, aztán hirtelen eszembe jutott valami.

- És mit szólna ahhoz, hogyha megnézné az én arcommal mit csinál és ha elégedett vele, akkor engedi sminkelni ? - fordultam az idős hölgy felé. Egy darabig a hallottakat latolgatta, majd nagyot sóhajtva egyezett bele, aminek SungMin nem kifejezetten örült, de most cseppet sem zavart. Végre lett Myungnak esélye arra, hogy előrébb léphessen. Ugyan eddig kifejezetten natúr sminkeket csinált nekem, mivel nem igazán akartam más milyet, de tudtam, hogy ő ennél sokkal többre is képes. Miután a lány visszatért, meghajolt a fősminkes előtt és érdeklődve hallgatta meg tőle az egyességünket. Rémülten nézett rám, de bíztatóan elmosolyodtam és megpaskoltam a kezét ezzel üzenve neki, hogy nem lesz semmi baj.

Remegő kézzel kezdett bele az átalakításomba, amit a két sminkes árgus szemekkel figyelt. Sőt, még pár staffos is körénk gyűlt, hogy figyelemmel kísérjék a fejleményeket. Én egész végig lecsukott szemmel tűrtem, hogy kicicomáz és csakis akkor nyitottam fel a szememet, amikor ő kért erre. Szerencsére egyre jobban kezdett felengedni, mint mindig és teljesen belemerült a munkába, így észre se vette, hogy már régen nem csak ketten nézték. Eközben a fiúknak is szünetük lett és miután leellenőrizték a felvételeket, érdeklődve álltak meg megnézni, hogy mégis mi történt. Nem számoltam és figyeltem az időt így fogalmam sem volt róla, hogy mennyi idő alatt lett kész, de a reakciók alapján elég jó munkát végzett. A BTS tagok még a hamburgerük elfogyasztását is félbehagyták és kiguvadt szemekkel próbáltak megbizonyosodni róla, hogy valóban én voltam az. Ezek miatt a reakciók miatt meg a férfi dolgozók füttyögése miatt nem kicsit jöttem zavarba és vettem gyorsan elő a telefonomat, hogy megnézhessem magamat benne. Mikor megnyitottam a kamerát először azt hittem, hogy valaki csinált vele egy képet még előttem és ott maradt, aztán rájöttem, hogy én néztem vissza a kamerából. Myung felrakott rám kezdésként egy kis alapozót, majd az arcomra halvány pirosított tett, a szememet kihúzta és szempillaspirált is használt, amitől az egyébként is hosszú pilláim még hosszabbak lettek és dúsabbak is. A szemhéjamat világos rózsaszínnel festette ki, míg az ajkamra bordó rúzst kent. Mégis az összkép teljesen nőies lett és egyáltalán nem voltak annyira erősek a színek, hogy ezt mondjam. Mégis belőlem ezt hozták ki. A hosszú, göndör, világosbarna hajam és a szürkéskék szemeim pedig még hatásosabbá tették az egészet. Egyáltalán nem ismertem magamra és zavartan nyomtam ki gyorsan a telefonomat és nagy levegőt véve a sminkes lányok felé fordultam. Először köpni-nyelni nem tudtak, de végül vonakodva bevallották, hogy mégsem végez SeoMyung olyan rossz munkát, ezért mostantól ő igazíthatja meg a fiúk sminkjeit. Ugyan ez nem volt akkora munka, mégis sokkal nagyobb dolognak számított az előttem álló lánynak, mint ahogy azt én valaha megérthettem volna.

Majd kicsattanva a boldogságtól vitte vissza a sminkkészletet és hagyott egyedül hét értetlen tekintetű fiúval.

- Mégis mit csinált az a srác Kikivel ? - nézett utána összezavarodva JungKook, amin csak nevetni tudtam.

- Kiki, ott vagy valahol bent ? - rázott meg a vállamnál fogva V és közel hajolva hozzám nézett a szemeimbe, amitől nem kicsit jöttem zavarba. - Nem látom - lépett el előlem és elszörnyedve nézett végig a srácokon.

- Hagyjátok már - nevetett fel J-Hope. - Szerintem igenis jól áll neki.

- Egyet kell értenem Hobi barátunkkal. Kicsi Bunny most nem is olyan nyuszis. Egész helyes lett - mosolyodott el, amitől még jobban elkezdett vörösödni az arcom.

- Azért remélem nem akarsz rászokni az ilyen cuccok használatára - tette hozzá Suga, de azért ő is egyetértően bólogatott az előző bókokra.

- Szerintem nem illik annyira hozzá - szólalt meg Jimin és beleharapva a kajájába arrébb állt. Nem esett annyira rosszul amit mondott, de azért eléggé furcsa volt ez Jimintől. - Én még így is jobban nézek ki - tette hozzá, mire mosolyogva ráztam meg a fejemet. Úgy tudtam, hogy még valami ilyet hozzá tesz.

- Jimin-shi - ugrott félig az említettre Kook és beleharapott a másik hamburgerébe, majd érdeklődve kezdte el fürkészni az arcát. - Hé, miért ilyen vörös az arcod ?

- Csönd Kookie, inkább egyél - gyömöszölte gyorsan a saját kajáját a maknae szájába és kicsit sem feltűnően elsietett vele. Zavartan néztem utánuk, majd vállat vonva állapodott meg a tekintetem Jinen, aki még semmit sem szólt hozzám. Egy darabig csak a szendvicsét majszolva méregetett, majd sarkon fordult és elsétált. Hirtelen nem tudtam eldönteni bántson-e az, hogy nem mondott semmit vagy inkább megnyugtató, hogy legalább nem szólta le a kinézetemet. Csalódottan ugrottam le a székemről és mentem közelebb a hídhoz, majd foglaltam alatta helyet a kapott kabátot magam alá téve. Sóhajtva néztem a hömpölygő folyót és szakítgattam ki a vizes füvet magam mellett. Kicsit se zavart, hisz végül is jobb mintha valami bántót mondott volna, bár Jin ilyet soha nem tett. Ő mindig kedves volt vagy csak próbált az lenni és nem bántott meg senkit, akkor miért én lettem volna az első, akivel ezt teszi ? Idegesen borzoltam össze a hajamat és csapta meg ezzel egy időben az orromat az ínycsiklandó hamburger illata. Óvatosan oldalra néztem és meglepetten csúsztam egy kicsit arrébb, amikor helyet foglalt mellettem Jin. Persze, hogy ő is pont akkor jelent meg, amikor épp rágondoltam... Egy ideig szótlanul nézett engem, majd felém nyújtott egy becsomagolt hamburgert.

- Biztos nem kéred ? Mindannyian kettőt is kaptatok, így inkább használd ki a lehetőséget és egyél. Úgyis imádsz - mosolyodtam el. - Én majd a staffosokkal együtt eszem később.

- Fogadd el - fogta meg a kezemet és belenyomta az ételt.

- De így te leszel az, aki éhes lesz - tiltakoztam és visszanyújtottam felé.

- Nem baj - rázta meg a fejét mosolyogva.

- Dehogynem.

- Pedig nem.

- De... Miért teszed ezt, ennek nincs semmi értelme - szabadkoztam továbbra is, de úgy tűnt Jin idáig bírta, mivel rögtön kifakadt.

- Mert miattad megéri... Szóval csomagold ki, emeld a szádhoz és edd meg. Hacsak nem akarod azt, hogy beléd tömjem - húzta fel fél szemöldökét.

Én rögtön el is hallgattam és halkan megköszönve az ételt, beleharaptam és az előbbi szavai visszhangzottak a fülemben. "Mert miattad megéri..." Magamban mosolyogva eszegettem lassan a hamburgert és hihetetlennek gondoltam, hogy Jin, aki imádta a hasát, ilyet tett értem. Az egész testemet melegség járta át és nagyon kellett igyekeznem, hogy ne vigyorogjak úgy, mint egy félőrült.

Mert legszívesebben az egész világnak megmutattam volna, hogy ebben a pár percben mennyire is lettem boldog a szavaitól, amiket hozzám intézett. Hozzám.

- És amíg eszel, addig elmondom a véleményemet a sminkedről, hisz te is megdicsérted a még régebbi kinézetemet a kajás fotózáson - magyarázta. Először nem is emlékeztem, hogy mit is mondtam, aztán mikor leesett vöröslő fejjel nyeltem félre egy falatot és kezdtem el köhögni. Túlságosan kínos volt visszaemlékezni az akkori szavaimra...

- Ne kímélj - fordultam félig felé és a tekintetébe fúrtam az enyémet. Jó nagy akaraterő kellett ehhez a kis egyszerű dologhoz, de muszáj volt látnom a szemeit a mondandójához.

- Khm...egészen...egészen...nőies lettél...vagy nem is tudom - fogta meg idegesen a tarkóját. - Inkább fordulj el és egyél tovább - utasított, mire zavartan azt tettem amire kért és a hallottakon gondolkoztam. Most akkor azt mondta volna, hogy tetszett neki ?

- Mizujs skacok ? - dugta közénk a fejét Hope.

- Semmi - vágtuk rá egyszerre és gyorsan felállva inkább visszabaktattam a helyemhez.

- Kiki - jött elém vidáman Myung. - Annyira hálás vagyok neked. Végre sminkelhettem a fiúkat és képzeld el J-Hope meg is dicsérte a munkámat, bár azt hiszi, hogy fiú vagyok - sóhajtott fel a végén. Én pedig valamiért nem tudtam meglepődni rajta. Néha ő sem vett észre dolgokat...

- Nyugi, egy idő után csak rájön - mosolyogtam rá.

- Reméljük. Azért az eléggé kínos lenne, ha végig abban a tudatban élne, hogy én is olyan vagyok, mint ő. Viszont, a többiek szerintem tudják, hogy lány vagyok... Jó, talán JungKookon kivételével - gondolkozott el, mire felnevettem. Hát igen, a jó öreg Kook már csak ilyen.