Sziasztok^^

Ugyan tegnapra terveztem ezt a részt, de mivel később értem haza, mint arra számítottam és mivel a gépem nem volt szabad, így végül nem sikerült a tervem... De ma eljött az idő és végre ki tudom rakni :D Ez egy lájtosabb rész lett szerintem és túl sok minden nem is történik benne. Szerintem ez pont tökéletes egy szombati napra^^ Jó szórakozást hozzá ! 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------   

J-Hope nagyon kedves volt és egész úton segített abban, hogy kevésbé érezzem magam betegen és próbálta elterelni a figyelmemet. Egy gyógyszertárba is bement miattam, hogy vegyen hasfájásra való gyógyszert, amit nagy örömmel el is fogadtam és be is vettem, de a hasam ezek után is görcsölt. Egészen hazáig nem jöttem rá, hogy már régen nem a hinta volt a baj. Lassan besétáltunk az ajtón és Hope segített lefeküdni a kanapéra, majd aggódva kérdezgetett, hogy ne hozzon-e valamit. Mosolyogva megráztam a fejemet és kértem, hogy nyugodjon meg egy kis idő múlva jobban leszek. Ezt már vagy egy órája mondogattam, de már nem tűnt fel.

Megpróbáltam felhívni Sunnyt, de sajnos nem értem utol, aztán rájöttem, hogy mondta, ma a barátaival ment el mozizni. Idegesen néztem meg a naptáramat és jöttem rá a bajok okozójára.

Ha még ez nem lett volna elég a fiúk is eléggé aggódva jöttek sorban hozzám és próbáltak vagy feldobni vagy rájönni, hogy tulajdonképpen mi is volt a bajom. Elsüllyedtem volna szégyenemben, ha ezt elárultam volna nekik. Eddig sikeresen eltitkoltam mindegyik hónapban, ugyanis volt gyógyszerem. Viszont az már elfogyott és én észre se vettem a hiányát egészen mostanáig.

A takarómat magamra terítve ültem fel és próbáltam lekötni a figyelmemet a közösségi oldalaim nézegetésével. Már mindenki nagyban várta a fiúk visszatérését és szurkolt nekem, hogy ne betegedjek bele a nagy munkába. Ezek mind milyen megérintettek és ezért tettem fel egy képet egy üres kottáról, amihez hozzáírtam, hogy "Készülőben". Egy csomó szív érkezett rá és újabb kommentek, amiket egy ideig mosolyogva olvastam, de végül eltorzult arccal temetkeztem a takarómba.

- Kiki - ült le mellém Jimin, kezében egy tábla csokival -, eléggé frusztráló, hogy nem eszel, ezért gondoltam hozok valami olyat, ami jól esne - mosolygott rám és letörve egy kockát a szám felé tartotta. - Nyisd ki ! - utasított, mire zavartan résnyire nyitottam ajkaimat és megettem a kapott édességet, ami szinte elolvadt a számban és halványan elmosolyodva élveztem az édes ízt a számban.

- Ez nagyon finom - nyeltem le.

- Örülök, de hát én mindig jót választok - nyugodott meg Jimin és megsimogatva a fejemet felállt és lerakta mellém a maradék csokit. - Aztán nekem edd is meg - utasított, mire mosolyogva bólintottam és néztem, ahogy felsétált az emeletre. Előrefordultam és szembetaláltam magamat az engem méregető maknaeval, aki miatt ijedtemben kiejtettem a kezemből a csokit.

- Hm - nézett végig rajtam -, nem értem mi bajod lehet - fogta az állát elgondolkozva.

- Hát é-én sem - kaptam el a fejemet.

- Mindegy is - ült le mellém törökülésbe. - Melyik filmet szeretnéd megnézni ? - rakott elém hármat, amik eléggé romantikusnak tűntek.

- Ne nézz így - mondta védekezően. - Rap Mon nagyon szereti az ilyen filmeket - magyarázta zavartan. Hát ő sem tudott hazudni az biztos. - Splash Splash Love vagy Always, esetleg Love 911 ? - sorolta fel a filmek nevét. Hunyorogva néztem meg mindegyik borítóját, majd kisebb gondolkozás után az utolsóra esett a választásom.

- Ohh, az egy jó darab - merengett el, aztán miután meglátta az arcomat leesett neki az, amit mondott. - Legalábbis Rap Mon véleménye szerint - szabadkozott, majd gyorsan felállt és berakta a lejátszóba a lemezt.

Nagyon élveztem volna a filmet, ha közben nem görcsölt volna iszonyatosan a hasam, de jó színészként ezt mind eltitkoltam és úgy tettem, mintha tökéletesen lennék. Aztán mikor Kook felállt és jó éjszakát kívánva elment. Kimerülten feküdtem el a kanapén és gondolkoztam azon, hogy milyen aranyos és törődő barátom lett ez a hét fiú. JungKook filmmel próbálta elvonni a figyelmemet, Jimin csokival dobott fel, Rap Monster később lejött és pár dalt játszott le nekem, amik szerinte igazán nyugtatóak, aztán Suga is meglátogatott, aki elkezdett velem beszélgetni a kosárlabdáról és megosztotta velem azt is, hogy kik azok, akikre felnézett. J-Hope egy óriás kutya plüsst adott nekem, hogy azt tudjam szorongatni, ha esetleg nagyon fájt a hasam. V gyümölcsös pudingot nyomott a kezembe és magának is hozva egyet helyet foglalt mellettem és különféle megfigyeléseit osztotta meg velem az étellel kapcsolatban. Nagyon örültem nekik és végtelenül hálás is voltam, hogy itt voltak mellettem, de azért az egy kicsit elszomorított, hogy Jin nem jött felém se...

Éjfél felé lehetett már az idő, de még mindig annyira rosszul voltam, hogy nem bírtam elaludni. Görcsösen kapaszkodtam a kapott kutyába és lehunyva a szememet számoltam bárányokat, aztán űrlényeket, amiket még Sunny tanácsolt régebben, mivel neki azok sokkal nagyobb hatással voltak. Nekem ugyan nem segítettek sokat, de legalább ezt is megpróbáltam.

A parketta halk nyikorgására nyitottam fel a szememet és néztem a közeledő alak lábát. Nem volt semmi energiám ahhoz, hogy megemeljem a fejemet.

- Ugye nem ébresztettelek fel ? - suttogta Jin és hirtelen sokkal élénkebbé váltam.

- Bárcsak, mivel az azt jelentené, hogy képes voltam elaludni - sóhajtottam és ülőhelyzetbe tornáztam magamat.

- Nagyon fáj a hasad ? - ült le mellém és lerakott egy tálcát az asztalra.

- Kibírom - vontam meg a vállamat és érdeklődve néztem a gőzölgő bögre felé. - Az micsoda ?

- Hát - fogta meg a tarkóját zavartan -, láttam, hogy nem nézel ki túl jól, ezért készítettem neked egy kis nyugtató kamillateát - fogta meg az italt és a kezemhez nyújtotta.

Melegséggel a mellkasomban fogadtam el és ittam meg lassan a forró teát, ami az egész testemet felmelegítette és kicsit el is lazított. Ugyan nem lettem sokkal jobban tőle, de egy kicsit enyhült a fájdalmam.

- Látom nem igazán használt - mondta aggódva.

- Egy picit azért jobb - válaszoltam és elgyengülve hátradőltem a kanapé háttámlájának. Már nagyon álmos voltam mégsem tudtam aludni és ez teljesen kikészített. Jin csöndben figyelt engem és láttam rajta, hogy valamivel szeretett volna segíteni; ha tudta volna, hogy csupán a jelenlétével mennyit tett, szerintem nem nézett volna ennyire kétségbeesetten, amit mondjuk nem igazán értettem. Miért aggódott egyáltalán ennyire értem ?

Nagyot sóhajtva kezdett felállni, amikor is reflexből utánanyúltam és megfogva a pólója szegélyét tartottam vissza.

- Ne menj - kértem halkan, kerülve a szemkontaktust.

Meglepetten torpant meg és ült mellém. Nem értettem, hogy miért is tartottam vissza, hisz már biztosan csak teher voltam a számára.

Egy kis idő múlva törökülésbe helyezkedett és a hátam mögé nyúlva magához húzott és kettőnkre terítette a takarómat. Kitágult pupillával néztem fel rá, de szorosan lehunyta a szemét és valamin nagyon gondolkozhatott. Ebben a helyzetben teljesen hozzápréselődtem és a fejemet a válla környékén pihentettem. A kezeimet egy ideig az ölemben tartottam, de aztán megéreztem, hogy Jin a szabad kezével megfogta őket és a hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejemet. Már szinte a mellkasán feküdtem és a szívem dobogásán kívül nem hallottam semmit. Annyira zavarban voltam, hogy meg sem mertem moccanni és lehunyva a szememet próbáltam elaludni, ami a mellettem ülő személy miatt végül sikerült is. Ugyan baromira zavarban voltam és a gyomrom fel-le liftezett, mégis elfelejtette velem, hogy épp milyen bajom is volt...

Halk sutyorgásokra nyitottam ki résnyire a szememet és vettem észre, hogy tulajdonképpen már rég nem csak kettesben voltunk. Hét nézőnk is akadt, akik érdeklődve figyeltek engem és a mellettem még mindig békésen alvó Jint. Egyáltalán nem jöttem volna zavarba, ha épp nem szinte rajta feküdtem volna, de emiatt olyan gyorsasággal - amire reggel nem igen számítottam magamtól - kúsztam a kanapé másik szélére ezzel sikeresen felébresztve Jint is. Álmos fejjel nézett hol rám hol pedig nézőinkre. Nem tudtam megállapítani, hogy most zavarba jött-e vagy nem, ugyanis olyan pokerface arccal próbált magyarázkodni, ami teljesen meglepett.

- Khm... - kezdett volna bele, de V megállította.

- Nem kell semmit sem mondanotok, szerintem mindenki ért mindent - mondta vigyorogva, ami miatt inkább eltakartam az arcomat a takarómmal. Soha életemben nem kerültem még ilyen kínos helyzetbe és örültem volna, ha nem is kerülök.

- Jin, hagyd - szólt azonnal közbe Suga is, amint meglátta, hogy az idősebbik újra szólásra nyitotta a száját. - Nagyon arik voltatok, úgyhogy van egy olyan érzésem ezt a helyzetet nem igazán tudod megmagyarázni - mosolygott ő is.

- Túlságosan is élénkek vagytok már korán reggel - sóhajtott fel Jin és felállva elsétált mellettük a konyhába.

- Milyen nyugodt volt, túlságosan is nyugodt - mondta V és utána sietett.

A többiek is szerencsére kezdtek szétoszolni, egyedül Jimin, J-Hope és Sunny maradt itt. Utóbbi fogalmam sincsen, hogy miért nem az egyetemen volt, de ezen nem gondolkoztam túl sokat, ugyanis eléggé elvonta a figyelmemet Jimin tekintete. Még épphogy ugyan, de megláttam, hogy olyan szomorúan nézett rám, ami miatt belesajdult a szívem, pedig azt se tudtam miért volt ilyen. Hope mellette feszülten figyelte mindenegyes mozdulatát, ami megint csak furcsa volt. Nem tartott sokáig amíg itt ácsorogtak, ugyanis Jimin fogta magát és felviharzott az emeletre, utána J-Hope követte eléggé kétségbeesett arccal.

- Ezekbe meg mi ütött ? - ült le mellém Sunny.

- Fogalmam sincsen - ráztam meg a fejemet. - Viszont áruld már el nekem, hogy te mit is csinálsz itt, ahelyett, hogy suliban lennél ? - néztem rá összevont szemöldökkel.

- Csak beugrottam, hogy odaadjam a gyógyszert, amire szerintem már igen szükséged van - húzta el a száját.

- Te ezt honnan tudod ? - lepődtem meg.

- NamJoon felhívott, hogy van egy kis gondod - magyarázta.

- Aish, ezek szerint tudják ? - temettem tenyerembe az arcomat.

- Nyugi - simogatta meg Sunny a hátamat -, ez még nem a világvége.

- Ah - sóhajtottam -, mindegy. Viszont ugye azt tudod, hogy el fogsz késni ? - néztem meg a telefonomat, ami már nyolc órát mutatott.

- Basszus - pattant fel mellőlem. - Kellett nekem titeket bámulnom. Viszont - állt meg még egy pillanatra. - Írtóóóó aranyosak voltatok - kacsintott, majd gyorsan a kijárat felé sietett.

Vörös fejjel néztem az asztalra rakott pirulákat és fájdalmas arccal oldalra dőltem. Miért kellett mindkettőnknek elaludnia ? És Jin hogy tudott ennyire nyugodt maradni ? Én nem voltam rá képes... Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy ő teljesen másképp néz rám, mint én rá ? Miért ilyen sok a kérdés a fejemben ?

Egészen addig nem mertem kimenni a konyhába, amíg Jinék el nem mentek valahova. Már most teljesen leszívott aggyal sétáltam oda és töltöttem magamnak teát, hogy legyen valami, amivel bevehetném a gyógyszert. Sóhajtva támaszkodtam meg a pulton és gondolkoztam el a kapcsolatomon a fiúkkal. V a legjobb fiú barátom lett ezalatt az idő alatt, de talán ez annak is volt köszönhető, hogy hasonló kaliberű, mint Sunny. Rap Monster az egyik bátyám lett, aki néha túlságosan is féltett a dolgoktól, de ugyanez vonatkozott Sugára, aki szintén a nem létező bátyámmá vált. Mindketten rengetegszer hallgattak meg és adtak tanácsot. J-Hope-al lelki társak lettünk és ő volt Taehyungon kívül az egyik, aki mindig felvidított engem, ha valami bajom volt. JungKookal egy kis öccsel lettem gazdagabb és megtaláltam a filmnéző partneremet is benne. Jimin... ő vele egy nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk, amit soha nem is gondoltam volna, bár a mostani viselkedése még mindig zavart. Jinről meg inkább még magamnak sem nyilatkoztam... Mind a hetüknek sok mindent köszönhettem és ezalatt a rövid idő alatt ameddig még velük voltam, lehetetlen, hogy mindent vissza tudtam volna adni. Túl kevés időm maradt...

Azóta a bizonyos együtt alvásunk óta eltelt egy hét és eljött a napja, hogy találkozzak J-Hope jövendőbeli barátnőjével. Mikor megálltam a bőröndöm fölött fogalmam sem volt arról, hogy mit vegyek fel, de aztán egyszer csak előtűnt a semmiből JungKook és elkezdett a bőröndömben kutakodni.

- Öhm...Kook, te mégis mit csinálsz ? - raktam csípőre a kezemet és érdeklődve néztem a még mindig keresgélő maknaera.

- Segítek kiválasztani, hogy miben menj ma el. Egy ideje néztelek, hogy mit szerencsétlenkedsz, ezért gondoltam segítek - mosolygott rám.

- Hát jó - guggoltam le mellé. - Találtál valami jót ?

- Ha lenne egy normális szoknyád, akkor talán.

- A legalján keresd, de csak úgy megjegyezném, hogy nem túl jó emlékek fűznek hozzá - utaltam a még Japánban történt esésemre.

- Az most nem lényeges - legyintett.

- Kösz - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve. - Mindig is csodálkoztam rajta, de velem miért viselkedsz másképp, mint a többi lánnyal ?

- Hát - vakarta meg a tarkóját zavartan -, te rád az elejétől kezdve úgy gondoltam, mint a nővéremre.

- De aranyos vagy - mosolyogtam, mint a vadalma.

- Ne-nem is - jött zavarba és a kezembe nyomott egy fehér szoknyát és egy pántos, virágmintás, kék fölsőt.

- Köszönöm - öleltem meg és gyorsan felállva a fürdő felé szaladtam.

Magamra rángattam a kiválasztott ruhákat és egy kicsit kisminkeltem magamat, majd kontyba fogtam a hajamat és kisétáltam a kis helyiségből, majd útközbe gyorsan felkaptam egy halványkék kardigánt is. Felmentem az emeletre szólni J-Hopenak, hogy mehetünk, amikor is megtorpantam a szobájuk előtt. A résnyire nyitott ajtón keresztül épp megláttam, hogy Jimin a kezébe temette az arcát és körülötte egy csomó gyűrött papír volt szétdobálva. Egy hete eleve furcsán viselkedett, ami nem hagyott nyugodni, ugyanis úgy láttam, hogy valami nagyon zavarta. Minden este későn jött haza, ugyanis addig a táncteremben gyakorolt, ezért eléggé aggódtam is az egészségéért. Nagyot nyelve óvatosan bekopogtam és kinyitottam az ajtót. Jimin ijedten kapta fel a fejét és nézett rám kitágult szemekkel.

- Te mit...

- Minden rendben ? - ültem le mellé az ágyra lesöpörve pár galacsint.

- Persze - vágta rá a szokásos választ.

- Szerintem még én sem vagyok annyira vak, hogy ezt bevegyem - húztam résnyire a szememet.

- Mondasz valamit - mosolyodott el erőltetetten.

- Tudok esetleg segíteni abban, hogy jobban légy ? Mert őszintén megmondom, hogy nem szeretlek így látni. Hiányzik az egomán éned - böktem meg az arcát, úgy ahogy ő szokta az enyémet.

- Eléggé rossz passzban lehetek, ha már te is aggódsz értem, de nem hiszem, hogy tudnál segíteni - nézett rám szomorúan.

- Biztos ? Mert ha van bármi amiben...

- Nincs - szakított félbe határozottan. Ez annyira nem vallott Jiminre, hogy már ijesztő hatással volt rám.

- Hát jó - sóhajtottam fel. - Ha mégis kellene valaki, akkor tudd, hogy én itt vagyok - álltam fel és mielőtt még kimentem volna, megtorpantam előtte és kisebb habozás után megöleltem.

- Kiki... - kezdte volna halkan.

- Anyukám mondta mindig, hogy ha nem is tudunk tenni semmit sem, akkor is van egy megoldás arra, hogy egy kicsit megvigasztaljuk az embert; ez pedig az ölelés, mert ezzel tudatjuk, hogy igenis mindig mellette állunk - magyaráztam zavartan.

Egy kis idő után már kezdett kínossá válni a helyzet, ezért elléptem volna tőle, amikor is megfogva a derekamat tartott vissza.

- Megtennél nekem egy szívességet ? - szólalt meg bizonytalanul. - A szülinapomon eljönnél velem valahova ?

- Persze - egyeztem bele rögtön, ugyanis bármit megtettem volna azért, hogy jobban érezze magát.

- Ennek örülök - mosolyodott el végre és utamra engedett.

Egy kicsit kíváncsi voltam arra, hogy mégis mit írt ezelőtt annyira az összegyűrt papírokra, de végül inkább hagytam, hisz ez nem rám tartozott.

Hope és a barátnője a vidámparkot választotta találkozóhelynek, aminek én személy szerint nagyon örültem, ugyanis már elég régóta nem jártam ott csak simán a szórakozás céljából és mivel imádtam az ilyen helyeket, így nagyon izgatottan sétáltam Hope mellett, aki nevetve hallgatta a magyarázásomat arról, hogy mennyire vártam. Eközben természetesen a tervünket is véglegesítettük és megegyeztünk abban, hogy majd valahol J-Hopet "véletlenül" elhagyjuk emiatt kettesben maradok MinJunnal és így kikérdezhetem pár dologról. Mindketten nagyon reméltük, hogy sikerülni fog a tervünk és nem tesz egy ARMY sem keresztbe.