Sziasztok^^

Bár ugyan a sulit tekintve kicsit késői órában rakom fel a részt, azért remélem lesz, akinek okoz egy kis örömöt vagy ilyesmi... Én viszont most igazán boldog vagyok; miattatok :) Most láttam csak, hogy több, mint 500 csillagozás, 100 komment és majdnem 5K megtekintés van a sztorin... Nagyon-nagyon köszönöm nektek *-* Ezzel igazán feldobtátok a napomat és az érkezett hozzászólásokról már nem is beszélek. Köszönöm nektek hogy vagytok^^ Ó, és még valami, kaptam két díjat ugyanattól az embertől, amin igazán meg is lepődtem, de nagyon - nagyon örülök ennek is. Hamarosan majd kikerül, de még kell neki egy kis idő, ugyanis feltett a díjakkal kapcsolatban egy olyan kérdést, amire már van egy kialakulóban lévő válaszom, csak még nem írtam le... Hülye suli... Khm...khm... Na jó, most már nem untatlak titeket tovább :D Jó szórakozást a fejezethez ! 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------     

Nem is éreztem az idő múlását így, hogy a karjai közt voltam. Csak arra eszméltem fel, hogy hirtelen elhúzódott a mögöttem lévő ajtó és ennek következtében Jin gyorsan eltolt magától. Összezavarodva néztem rá, majd fordítottam oldalra a fejemet és láttam meg az apám megdöbbent képét. Életemben nem láttam még ilyennek,, épp ezért volt olyan furcsa. Félve Jin háta mögé léptem és onnan néztem óvatosan ki apára, aki most már nem engem, hanem az előttem szintén lefagyott fiút bámulta. Hogy is mondjam...nem túl kedvesen. Képtelen voltam megérteni, hogy mire is gondolhatott és a szeméből csupán valami ismeretlen érzést tudtam kiolvasni, így ezzel nem mentem túl sokra. Az a pár perc, amit ebben a helyzetben töltöttünk szinte óráknak tűnt és egyre kínosabbá vált az egész. Jinen éreztem, hogy egész testében megfeszült és az arcára nagyon kíváncsi lettem volna. Lassan megmozdult és hátranézve megköszörülte a torkát, majd megszólalt.

- Menj a bejárathoz – mondta. - Mindjárt megyek én is - tette hozzá, miután meglátta az ijedt tekintetemet. Óvatosan bólintottam és apára se nézve elsiettem a lift felé. A torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett és, amint beléptem a kis helyiségbe, ismét kitört belőlem a sírás. Sokkal halkabb volt, mint az előző, de annál keservesebb. Nagyon hiányzott az az apám, aki még tíz évesen segített megtanulni biciklizni és szinte felrémlettek előttem a képek, ahogy a rózsaszín bringán üldögélt és magyarázott teljes beleéléssel. Nem tudtam, hogy hová tűnt ez az énje, de bármit megadtam volna azért, hogy újra láthassam.

Kilépve a liftből megtöröltem a kardigánom segítségével a szememet és lassan a kijárat felé sétáltam. Nem tudtam, hogy Jin vajon miért maradt ott és vajon mikor tervezett visszajönni, ezért leültem a lépcső alján és bámultam ki a fejemből. A szemem rettenetesen égett és a fejemből minden kiürült, szinte gondolkozni se volt energiám. Fáradt voltam; talán, belefáradtam az apámba...

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki leült mellém és finoman megkocogtatta a vállamat. Tudtam, hogy nem Jin, ugyanis ő nem a parkoló felől jött volna... Oldalra néztem és megpillantottam a rózsaszín hajú oppámat.

- Rap Monster ? - nyílt tágra a szemem és hirtelen azt hittem, hogy már kezdtem hallucilálni, de nem; tényleg ő ült mellettem és nézett rám a napszemüvegén keresztül.

- Mizujs kicsi Bunny ? - kérdezte szomorúan elmosolyodva és innen már sejtettem, hogy mindent tudott. Legalábbis anyáról, a másik fele a kiakadásomnak valószínűleg még nem jutott el hozzá.

- Hát - sóhajtottam fel jó hosszan.

- Ezzel mindent elmondtál - válaszolta és átkarolva a vállamat magához húzott.

- Óóó, te még csak a felét tudod a történetnek - bukott ki belőlem és rájöttem, hogy nagyon szükségem volt már valakire, akivel beszélhettem erről.

- Mesélj csak - mosolyodott el. - Azt tudom, hogy az anyukád kórházba került, jól van ugye ?

- Szerintem már jobban van, de nem igazán volt időm ezt megállapítani, ugyanis voltam vagy öt percet bent nála ? Az apám mindig is az ilyen dolgok megrontója volt, de már nem is kellene csodálkoznom. Tudod, azt hittem, hogy megváltozott, ha egy kicsit is... de nem. Életemben nem tévedhettem még ekkorát. És tudod, hogy mi a legrosszabb, hogy én tényleg reménykedtem abban, hogy visszatért a régi énje - magyaráztam szinte levegővétel nélkül és hálás voltam Rap Monsternek, hogy nem szólt közbe, csak csendben hallgatott és néha bólogatott. Jó érzés volt kiadni ezt az egészet magamból.

- Értem. - Figyelj most jól rám kicsi Bunny. A szüleidből csak egy van az életben és soha nem lesz több; legalábbis igazi. Nagyon becsüld meg őket és ragaszkodj hozzájuk, hisz lehet, hogy valami oka van annak, hogy apukád ilyen dolgokat tesz. Ezt te nem tudhatod épp ezért kell kiderítened. Ha ő nem nyit, hát akkor nyiss te. Ne add fel, harcolj a végéig és ha már tényleg úgy látod, hogy semmi sem maradt benne a régi énjéből, akkor talán gondolkozhatsz a feladáson, de még akkor sem ajánlom. Minden szülőnek meg van az oka a tetteire és kitudja; lehet, hogy sokkal több van amögött amit te kívülről látsz. A legvégén úgy is megtalálod a választ itt - bökött a szívem felé.

Döbbenten bámultam a leaderre, aki ekkora szónoklatot tartott nekem és el tudtam képzelni, hogy még ennél több mindent is tudott volna mondani. Úgy tűnt, sok mindenen ment már keresztül, de ezek a tanácsok nagyon is segítettek. Talán tényleg túl hamar feladtam, hisz lényegében nem is igazán csináltam semmit sem, amivel közelebb kerülhettem volna hozzá. Lehet az lett volna a legjobb, ha megbeszélem vele, hisz talán még Rap Monsternek igaza is volt és tényleg volt valami, ami miatt ezeket csinálta.

- Köszönöm. - Ez sokat segített, már most - néztem fel rá, mire mosolyogva megborzolta a hajamat, én pedig felháborodva egyenesedtem ki és néztem rá durcásan. - Hé, miért szereti mindegyikőtök ezt csinálni ? Alapjába véve nem zavarna, de ennyi alkalom után már igazán idegesítő - mondtam sértetten és erre csak Rap Monster nevetése volt a válasz, semmi több. Hát kösz mondhatom...

- Ó - jutott eszébe -, és még valami. Ezt a beszéljük meg dolgot, nyíljunk meg a másiknak és beszéljünk róla elvet, igazán alkalmazhatnád más embernél is - mondta és pedig összevont szemöldökkel néztem rá.

- Mégis kire gondoltál ? - ráztam meg a fejem értetlenül és felállva leporoltam a gatyámat és közben vártam a választ.

- Nézz a szívedbe és szerintem te magad is rájössz - válaszolta sóhajtva.

- Még mindig nem értem.

- Mindegy - legyintett lemondóan és ő is követve a példámat, felállt a lépcsőről.

Ezután nem sokkal ki is lépett a bejáraton Jin, nekem pedig nagyot dobbant a szívem, amint megláttam és hirtelen eszembe jutottak Rap Monster előbbi szavai. Az nem lehet, hogy rá gondolt; mondtam magamnak és gyorsan megrázva a fejemet inkább nem is agyaltam tovább ezen. Miért is célzott volna rá ? Egy autó dudájának a hangja rántott vissza a valóságba és meglepetten vettem észre, hogy egy fekete furgon állt a parkolóban nem sokkal messzebb tőlünk. Idáig hallatszódott a benne folyt veszekedés.

- Mi a frásznak játszadozol te azzal ? - akadt ki Suga.

- Úúúgy unatkoztam - hallottam meg V hangját.

- Az egy dolog, de ez nem ötéveseknek szánt játék, hogy szórakozz vele. Elvileg inkognitóban jöttünk ide, most meg miattad majd bukunk le - zsörtölődött tovább az idősebbik. Mi hárman visszatartott nevetéssel néztünk össze, majd vállat vonva sétáltunk a kocsi felé.

- Megérkeztünk ! - pattant be hátra Rap Monster és Jin. Én elöl foglalva helyet fordultam hátra és néztem végig a társaságon. Mind mosolyogva néztek rám és ez nagyon jól esett a szívemnek, hisz volt itt hét őrült, akik mind támogattak.

- Nem maradsz ? - kérdezte JungKook a háttámlámra támaszkodva.

- Nem, majd holnap bejövök. Most nem biztos, hogy sírás nélkül mellette tudnék maradni - magyaráztam és kinézve az ablakon, megpillantottam az apámat, aki meredten bámult felénk, majd haladt tovább a saját kocsijához. A szívem rögtön összeszorult és szorosan lehunyva a szememet tartottam vissza az újabb könnycseppeket. - Tényleg Jin, miért maradtál még bent ? - néztem bele a visszapillantóba és megpillantottam a zavart fiút, aki többször is szólásra nyitotta a száját, de végül csak megvonta a vállát.

- Találkoztam egy ismerősömmel - válaszolta, de valamiért nem igazán győzött meg. Nagyon úgy tűnt, hogy valamit titkolt előlem. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy mi volt ez a valami és miért lett tőle ilyen furcsa.

Megérkezve a dormhoz kezdtem fázni, így gyors léptekkel haladtam az ajtó felé, amikor is V hátulról felkapott és visszavitt a kapuig. Idegesen néztem vele farkasszemet, mire nem sokkal ezután meg is kaptam a ki nem mondott kérdésemre a választ, ugyanis amint kinyílt az ajtó Rap Monstert színes konfetti lepte el és meglepetten nézett vigyorgó barátnőmre.

- Majdnem elrontottad a meglepetésünket - magyarázta V.

- Bocs, teljesen kiment a fejemből - néztem rá bűnbánóan, mire csak mosolyogva megrázta a fejét és egyik karjával magához húzva majdnem kinyomta belőlem a szuszt is. - V - ütögettem a karját kétségbeesetten -, meghalok...

- Ne akard azért a szereteteddel eltenni láb alól - szólalt meg mögöttem Jimin és gyorsan elhúzott Taehyungtól, aki értetlen fejet vágva nézett felváltva ránk, majd megvonva a vállát bement a házba, ahol már most elkezdődött a buli. Pedig még csak alig értek haza...

- Köszi - sóhajtottam fel mosolyogva, majd leesett, hogy teljesen egyedül maradtam Jiminnel, akire elméletileg még mindig haragudtam és egyben lelkiismeret furdalásom is lett tőle. Na jó, lehet már nem haragudtam rá, de zavarban attól még eléggé voltam...

- Nincs mit - rázta meg a fejét és közben a kavicsokat rugdosta. - Kiki, nézd...én nagyon sajnálom, hogy a múltkor rád nyitottam és, hogy olyat mondtam, amit talán nem kellett volna...

- Semmi baj - sóhajtottam fel. - Én is túlreagáltam.

- Akkor nem haragszol ? - kapta fel a fejét és olyan aranyos fejet vágott, hogy nem lettem volna képes haragudni rá.

- Dehogy - mosolyodtam el.

- Ennek nagyon örülök - mondta boldogan és párat előrébb lépett, így csak pár centi választott el egymástól minket. Egy darabig nézett, amitől baromira zavarba jöttem és nem tudtam hova rakni ezt az egész hangulatváltozását. - Akkor - nyújtotta el a szavait és közelebb hajolt hozzám. Nagyot nyelve néztem a barna íriszeibe és gyorsan elfordítottam a fejemet. Erre hirtelen kitört belőle a nevetés és kiegyenesedve megsimogatta a fejemet, majd ő is besétált a házba. Nagyokat pislogva néztem utána és hirtelen azt se tudtam, hogy most mi is történt. Zavarodottan mentem én is be és belépve a nappaliba ijedten néztem a parkettán szaladgáló kutyára. Kis pici fehér gombolyag volt, de még így is féltem tőle. Nem igazán voltak jó emlékeim a kutyákkal kapcsolatban és ez máig sem változott. Komolyan, olyan volt, mint a fiú félelmem.

- Öhm...kié az a kutyus ? - kérdeztem zavartan és hirtelen eszembe jutott, hogy mintha Sunny említett volna valamit ezzel kapcsolatban.

- Az enyém - tette fel a kezét barátnőm félve. - Sungyeolnak hívják és megígérem, hogy nem fog megenni - mondta elmosolyodva.

- Haha, nagyon vicces vagy - forgattam meg a szememet és ijedten rezzentem össze a kutya érintésére a lábamnál. Lassan lenéztem és próbáltam nem félni, de nem ment. Jó, egy igazi balek voltam, de nem tehettem róla.

- De kis aranyos - guggolt le Jin és felvette az ugató állatot. Nem tudtam, hogy azért tette-e mert látta rajtam a félelmet vagy csak szimplán eleve ez volt a terve, de attól még hálás voltam neki. Körülnéztem és észrevettem, hogy Sunny és JungKook nevetgélve beszélgettek a kanapén ülve egymással szemben. Ebben csak annyi volt a furcsa, hogy V pedig valamiért baromi furán viselkedett. Nagyon feltűnően nézte őket és közben ivott valamit a poharából amit csak reméltem, hogy nem soju.

- Látom az aggodalmat a szemedben - lépett mellém Rap Monster -, de megnyugtatlak, hogy alkohol mentes pezsgőt iszik. Nincs szerencsére semmi soju féleség.

- Ennek igazán örülök - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.

- Kikiiiii ! - jött felém J-Hope vigyorogva és megfogva a kezemet elkezdett a konyha felé húzni.

- Mit szeretnél ? - néztem rá mosolyogva.

- Segíts a torta behozatalában - magyarázta és a kezembe nyomta a gyufákat. Próbáltam meggyújtani ugyan a gyertyákat, de folyton eltörtem a gyufaszálat és emiatt már vagy a felét elhasználtam a doboznak. J-Hope eközben csak röhögött és a szemét törölgetve vette ki a kezemből a végén a dobozt és neki csodák csodájára elsőre sikerült a művelet.

- Szerencséd volt, én már elhasználtam az összes rosszat - próbáltam védeni magamat, de erre Hope csak megrázta a fejét és kérte, hogy kövessem. Lekapcsoltam a lámpákat és énekelve beléptünk a nappaliba. Rap Monsternek eközben felkerült a fejére egy csákó is, ami igazán illett hozzá. Mosolyogva nézett minket és fújta el a gyertyákat.

- Kívántál is valamit, ugye ? - kérdezte Jimin.

- Persze - vágta rá Rap Mon, talán túl gyorsan is.

- Már belőled is V lett ? - sóhajtott fel.

- Hééé - háborodott fel az említett személy -, az egyszeri alkalom volt.

- Az egészben az a vicces, hogy előtte még figyelmeztettünk is - mondta mosolyogva Jimin.

Erre Taehyung durcásan az ujjával leszedett egy kis habot a torta tetejéről és Jimin felé kezdett közeledni. Ő természetesen felrakva a kezeit próbálta a szavait semmissé tenni, de ez már nem sikerült neki. V elkezdte kergetni és egészen addig ezt tette amíg az üldözött személy magával nem rántott és tartott pajzsként. Egy pillanatra ugyan Tae megállt, de végül vállat vonva támadásba lendült és szerencsétlenségemre pont a hajamba kenődött a hab. Egyáltalán nem lettem ideges, szimplán csak vissza akartam adni neki, így én is a tortához léptem és V után eredtem. Eközben JungKook is akcióba kezdett és Jimint megdobta egy kis tortával. Ezután szegény Sugát is eltalálták, aki nem túl boldogan szedte ki a hajából a süti maradványokat. Mindenki lefagyva várta, hogy mit fog csinálni; főleg Jimin.

- Suga hyung, ezt meg tudjuk beszélni - mondta a tarkóját fogva.

- Oké - válaszolta YoonGi kimérten és a torta mellé lépve belemarkolt. - Mit szólsz, ha aközben beszélünk míg kidíszítelek ?

- Ne, létszi - kérlelte a másik, de sajnálatára nem hatották meg a dühös oppát a szavai. Elég szépen ki lett maszkírozva és a drága haja is az egekig meredt. Így hasonlított egy pánkra, amit nevetve JungKook meg is említett. Sunny természetesen szintén nem maradt ki a játékból és egész végig V-t próbálta eltalálni a torta darabokkal. Jin és Rap Monster szomorúan nézték a jelenetet, ugyanis az első készítette, a másodiké pedig volt a torta.

- Miért mindig az én tortámmal csinálják ezt ? - kérdezte Rap Mon.

- Miért mindig azzal, amit én csináltam ? - szólalt meg Jin is.

Megsajnálva őket melléjük léptem és megpaskoltam a hátukat.

- Ha ez megnyugtat Jin, akkor finom lett - néztem fel rá mosolyogva. Erre elkezdte az arcomat szuggerálni, majd felemelve a kezét felé nyúlt. A hirtelen tettétől lehunytam a szememet és csak annyit éreztem, hogy leszedett valamit róla.

- Igazad van - mondta a száját elégedetten megnyalva. Hirtelen teljesen zavarba jöttem és hogy eltereljem a gondolataimat Rap Monster felé fordítottam a fejemet.

- Te pedig örülj neki, hogy nem nézel úgy ki, mint mi - mutattam végig a társaságon, akik már mind tele voltak a torta darabjaival.

- Talán igazad lehet - sóhajtott fel és lerakta a tortát az asztalra, hogy had játszanak vele a többiek. Hát nem irtó aranyos dolog volt tőle ?

Kicsit elkezdett fájni a fejem és mivel túl voltunk az ajándékozáson, így kimentem a kertbe. Már sötét volt és csak az utcai lámpák fénye adott egy kis világítást. Leültem a földre és belebújtam a pulcsimba, ugyanis már elég hűvös volt a nyári estékhez képest. Hihetetlen volt belegondolni, hogy már majdnem több, mint három hónapja éltem a fiúkkal és ezalatt az idő alatt sok minden megváltozott bennem. Főleg az érzéseim voltak ezek és még mindig nem teljesen értettem őket. Féltem kimondani azt, hogy igenis kezdtem beleszeretni Jinbe. Tartottam attól, hogy megsérülök és még inkább elzárkózok emiatt a külvilágtól. Ráadásul abban sem voltam biztos, hogy ő mire gondolt. Vajon ő is olyan zavarban érezte magát a közelemben, mint én az övében ? Nem tudtam biztosra a választ és ez még inkább egy hátráltató tényezőnek számított. Talán nem kellett volna beleszeretnem, minden egyszerűbb lett volna...

- Szép az ég, ugye ? - ült le mellém hirtelen JungKook és majdnem szívinfarktust okozott nekem.

- Ti miért csináljátok...- kezdtem volna kiakadni, de inkább nem folytattam. Már hozzá kellett volna szoknom ehhez.

- Van egy sejtésem, hogy mit akartál mondani - mosolyodott el Kook. - Kiki, szeretnék valami fontosat megkérdezni - kezdett neki és elővett valamit a farzsebéből, majd felém nyújtotta.

- Mi ez ?

- Egy dalszöveg...én írtam. Elolvasnád és megmondanád a véleményedet ? - kérdezte félve és zavartan.

- Persze - válaszoltam és széthajtogatva a papírt neki kezdtem az olvasásának.

Sok dalt láttam már kezdőktől, de ez ahhoz képest nagyon jónak számított. Egyszerű volt, de mégis fülbemászó. Egy megfelelő dallam is kezdett kibontakozni bennem. Elmélyülten tanulmányoztam a szöveget és észre se vettem, hogy közben JungKook várt a véleményemre.

- Khm...nem mondom azt, hogy hű de nagyon profi - kezdtem bele, mire lekonyult a szája -, de van benne lehetőség és igazából nagyon tetszik nekem. Egyszerű, de pont emiatt tökéletes. Szerintem akár az albumra is rákerülhetne, csak még meg kell Sugának is említenünk - mosolyogtam rá, mire rögtön vidámabb arca lett. Olyan aranyos volt, hogy azonnal megölelgettem volna. Ha lett volna egy öcsém biztos, hogy olyat akartam volna, mint amilyen Kook is volt. Szerény, de mégis nagyon erős és kitartó. Emiatt nagyon tiszteltem is őt.

- Köszönöm...Kiki noona - mondta bátortalanul.

- Csak őszinte voltam - vontam meg a vállamat mosolyogva. - De mond csak, mégis honnan jött ez az ötlet. Csak nem szerelmes lettél ? - néztem rá érdeklődve, bár nem igazán hittem, hogy valóban ez volt, de attól még egy próbát megért. Meglepetésemre rögtön elkapta a tekintetét és a füvet kezdte szuggerálni. - Ez most komoly ? - vigyorodtam el. - Ki az ? Áruld el - böktem oldalba, mire összerezzent.

- Senki, csak úgy jött a szám...tényleg.

- Hm, ha nem akarod nem muszáj beszélned róla - válaszoltam lassan, hisz nem akartam erőszakoskodni. Egyszer úgy is elmondja és akkor majd ott leszek, hogy meghallgassam; gondolkoztam rajta és reméltem, hogy így lesz.

- Nem az, hogy nem akarok csak...

- Akkor mégis van valaki - nevettem fel az elszólásán.

- Inkább felejtsd el az egészet...kérlek - nézett végre rám és teljesen vörös volt az arca. Nagyon mókás látvány volt, de nem akartam tovább zaklatni, ezért megfogva a kezét felálltam vele együtt a földről.

- Gyere -, menjünk videojátékozni. Nem régiben azt mondtad, hogy megmutatsz pár játékot - magyaráztam.

Szinte láttam a szemében a megkönnyebbülést és én is boldogabb lettem ettől. Örültem, hogy nem feszengett már annyira. Útközben a dalszöveget belecsúsztattam a füzetembe, amit leraktam az asztalra pár szalvéta és műanyag pohár mellé. Az elrakását későbbre terveztem, mivel most elsőbbséget élveztek a játékok. Belépve Jimin, V és J-Hope közös szobájába levágtuk magunkat az ágyak elé és azoknak támaszkodva JungKook kérdezte, hogy milyen játékot játszunk először. Valamilyen autósra esett a választásom és elsőnek Kook megmutatta, hogy itt hogy kell nyomogatnom és ezzel mit érhetek el, majd a kezembe nyomva a konzolt rám hagyta a dolgot. Az elején egész jól ment, pár emberkét le is előztem, de egy kanyarban túl gyorsan mentem, ezért megfordultam. A baj csak az volt, hogy visszafordulni már nem tudtam, így tolatva kezdtem el "szélsebesen" haladni a cél felé. Eközben Kook mellettem szinte fetrengett a röhögéstől és a hozzánk csapódott Jimin és J-Hope is ezt a példáját követték. Nem voltam túl jó ebben a játékban, de attól még próbálkoztam. Erre ők meg kiröhögtek, hát kösz szépen. Szép barátaim voltak, nem de ?

- Hogy tudsz ilyen szerencsétlen lenni ? - ült le mellém Jimin és kivéve a kezemből a konzolt megfordította a kocsit.

- Khm...ez nekem is ment volna, csak kíváncsi voltam, hogy te rájössz-e - magyaráztam, mire Jimin mosolyogva megforgatta a szemét.

Egészen felhoztam magamat és másodikként be is értem a célba.

- Láttátok, beértem bibibí, második lettem bibibí - ugráltam örömömben és végig a képernyőt bámultam, hogy újat tudjak kezdeni. A következő körbe J-Hope is beszállt és amíg Jimin és JungKook nekem, addig Hopenak senki sem szurkolt. Pedig egyébként majdnem nyert, csakhogy Jiminék szabotálták ebben, mivel elkezdték csikizni és szegény azt se tudta, hogy nevessen vagy sírjon. Legalább megnyertem a játékot, bár nem túl fair küzdelem árán, de ilyenkor ez miért számított volna ? A nagy hangzavarra bejöttek a többiek is és Sunny kivéve a kezemből a konzolt megmutatta, hogy mi is az "igazi játék". Hát, mit ne mondjak egy kicsit jobb volt, mint én. Kezdve azzal, hogy ő képes volt rögtön megfordulni és nem akart mindig elgázolni egy motorost, mint én, de nem mindegy volt ? Úgy is feléledtek, így végül is nem számított ölésnek, nem ?

Jó sokáig eljátszogattunk, de eközben teljesen családias hangulat alakult ki és olyan jól éreztem magam, mint még soha. Kellemes kikapcsolódás volt ez az egész. Főleg, ha belegondoltam, hogy holnap megint a munka vár csak ránk. Mindenki nagyon jól szórakozott és még fent akartam volna maradni, de a szemeim már nagyon nehezen maradtak nyitva, így egyszer csak azt vettem észre, hogy kezdtem oldalra dőlni, viszont kemény helyett puhára érkeztem és elhelyezkedve el is aludtam.