Sziasztok^^

Kezdjük ott, hogy én esküszöm előbb akartam hozni a részt, de valamiért semmi sem úgy sikerült, mint ahogy én azt akartam... De hogy megfelelően ki tudjam fejezni a szeretetemet felétek, így kárpótlásul egy hosszú-hosszú részt hoztam nektek :) Nagyon remélem, hogy jövő héten előbb tudok jönni, de ez egyáltalán nem biztos tekintve, hogy a suli miatt mindig kell valamit tanulni... Még vissza kell jobban rázódnom a sulis életbe és akkor talán már jobb lesz XD Na mindegy is :) Jó szórakozást a fejezethez ! 

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Megérkezve a dormhoz, elköszöntünk Sunnytól és besétáltunk a házba. Fáradtan dőltem el a kanapén és egy ideig fel se keltem. Sőt, a többiekre se figyeltem csak pihentettem az agyamat és teljesen kikapcsoltam. Jól esett kicsit nem gondolkozni, mostanában nagyon is ártott. Itt volt Sunny, Jin, V és Jimin is. Mostanában nála is észrevettem, hogy olyan furcsa volt, bár lehet, hogy csak én képzeltem be.

- Kiki - guggolt le hozzám Suga.

- Hm ? - néztem rá félszemmel.

- Fürödj le és irány a munka - utasított, mire nyavalyogtam egy sort és nagy nehezen sikerült felkelnem. - Érdekes, hogy a lányokból milyen hangok tudnak kijönni, ha nyűgösek - gondolkozott engem nézve.

- És mi van, ha nem csak simán nyűgös ? - jött mellé csámcsogva V.

- Ezt meg hogy érted ? - kérdezte JungKook és ő is csatlakozott a társasághoz.

- Hát, tudod... - magyarázta Tae, mire Suga hitetlenkedve megrázta a fejét.

- Te most komolyan arról beszélsz ?

- Igen, miért ? Lányoknál normális - magyarázta, mire rögtön elvörösödtem.

- E-elég, inkább megyek fürdeni - dadogtam és gyorsan kivéve az itthoni cuccom, besiettem a fürdőszobába füleimre tapasztott kézzel.

- Hé... - kiabált valamit utánam Suga, de nem értettem. Most inkább nem akartam semmit se megérteni. - Remélem, azért hallotta - szűrődött be még a hangja, majd gyorsan becsuktam az ajtót és bezártam.

- Nem hiszem el, hogy komolyan ilyesmiről beszélt Taehyung - motyogtam zavarban.

Jó volt venni egy kis meleg zuhanyt és végre ki tudtam mosni a hajamból a tengervizet is. A hotelben annyira fáradt voltam, hogy erre már nem volt energiám. Kimászva a kádból felvettem majdnem mindent a pólóm kivételével, ugyanis épp a címkéjének a kivágásával kellett még bíbelődnöm. Twice - Like Ooh-Ahh című számát dúdolgattam, amikor is kinyílt az ajtó én pedig ijedtemben leejtettem az ollót a földre. Egyenesen a bejövő ember lába elé csúszott, aki meglepetten vett észre engem.

- Te meg ? - kérdezte Jimin tágra nyílt szemekkel, de ettől függetlenül láttam, hogy megnézett, majd elvigyorodott. - Azt hittem kicsi vagy. - Minden tekintetben - magyarázta, mire hozzávágtam az első kezem közé kerülő dolgot, ami egy tusfürdő volt.

- Menj ki ! - mondtam dühösen, ezzel palástolva a félelmemet, ugyanis éreztem, hogy a lábam iszonyatosan remegett és nem kicsi kellett ahhoz, hogy lerogyjak a földre. A torkát köszörülve ment ki és kért még halkan elnézést. Amint becsukta az ajtót rögtön a hideg kövön kötöttem ki és a mellkasomat fogva próbáltam lenyugodni. Nem csak, hogy zavarba jöttem, hanem baromira meg is ijedtem Jimintől...

- Jimin szemszöge -

Esküszöm, hogy nem tudtam, hogy bent volt. Ha sejtésem lett volna, akkor nem nyitottam volna be. Amit pedig mondtam neki azt vagy ezerszer megbántam mióta kiléptem az ajtón. Ezzel csak próbáltam a zavaromat leplezni, ami nem feltétlenül volt a legjobb döntés. Egy igazi idiótaként viselkedtem bent. Ezek után biztos nem kedvelt meg jobban és erről most én tehettem. Én és a felelőtlen megjegyzéseim. Tuti, hogy egy perverz állatnak gondolt, de talán az is voltam. Még csak azt se tudtam megállni, hogy ne nézzem meg.

Beléptem a szobánkba és megállva a szekrény előtt elkezdtem a fejemet beleverni. Nem fájt, de igazán jó elfoglaltság volt.

- Jó érzés ? - kérdezte J-Hope az ágyára ülve.

- Szuper - nyújtottam fel a hüvelykujjamat.

- Mesélj, mi történt ? És tudom, hogy volt valami, ugyanis Kiki hangját egészen az emeletig lehetett hallani, ami elég ritka az ő esetében.

- Perverz megjegyzést tettem rá, ugyanis véletlenül rányitottam, miközben öltözött - magyaráztam és kínomban beletúrtam a hajamba. - Ezek után mégis mit kéne tennem ? - mentem mellé és ledőltem az ágyára.

- Hát haver, csak annyit tudok mondani, hogy sok sikert - válaszolta visszatartva a nevetését.

- Ne nevess, ez egyáltalán nem vicces - rúgtam meg a lábammal.

- Nekem az, de elhiheted, hogy ez egy ideig meg marad a kis fejecskéjében. Mégis hogy nyithattál rá ?

- Nem direkt csináltam, hallottam ugyan a hangját, de azt hittem már felöltözött. - Rosszul hittem - sóhajtottam fel.

- Igen, bár úgy tudom Suga hyung figyelmeztette, arra, hogy rossz a zár - gondolkozott el Hope.

- Akkor ez azt jelenti, hogy nem az én hibám volt ? - vidultam fel.

- Ezt nem mondtam - nevetett fel. - A megjegyzést attól még te tetted és nem igazán akarom elképzelni, hogy mit mondhatott neki a szerelemmel túlfűtött Jiminie.

- Hülye - vágtam rá.

- Mit mondtál ? - kérdezte felháborodva és éreztem, hogy felállt az ágyról. Hirtelen el se tudtam képzelni, hogy mire készült, de végül lett valami sejtésem, így gyorsan legurultam volna az ágyról, de lekéstem a lehetőségről, ugyanis Hope kihasználva az alkalmat rám ugrott, ezzel szétlapítva engem.

- Hobiii - mondtam fájdalmasan -, szerintem a belső szerveim helyet cseréltek egymással.

- Megérdemelték, mivel a gazdájuk így viselkedett a hyungjával.

- Óóó, Hobi hyung, kérlek bocsájts meg - kérleltem, de nem igazán jött be.

- Csak nem szendvicseztek ? Én is ! - kiabálta Kookie, mire ránk ugrott ezzel kinyomva belőlem az utolsó szuszt is. Már szinte láttam magam előtt a fehér fényt, igazán hívogatónak találtam...

- Kiki szemszöge -

Nagyjából sikerült lenyugodnom és normális fejjel kimennem a fürdőből. Most már legfőképp mérges voltam Jimin megjegyzése miatt és nem értettem, hogy mégis mi lelte. Ő ilyet még soha nem mondott. Lassan felsétáltam az emeletre egyenesen a

stúdióba és belépve láttam, hogy Suga már bent volt és nagyban gondolkozott valamin.

- Ezek szerint nem hallottad - sóhajtott fel rám nézve.

- Ja, hogy rossz a zár ? Tulajdonképpen nem - fújtattam és mérgesen leültem a másik székre.

- A te hibád, ne nézz így - tette fel a kezét, mire megráztam a fejemet.

- Nem veled van a bajom, hanem Jiminnel.

- Mégis mit csinált ? - kérdezte sóhajtva.

- Te azt nem akarod tudni - vágtam rá nem túl boldogan. - Tegyük ezt félre és kezdjünk neki a munkának - kértem és felkötve a hajamat teljesen készen álltam.

- Hát jóóó - válaszolta YoonGi, majd elkezdett magyarázni az eddig meglévő ötleteiről és szövegrészletekről. Pár demót is mutatott, így végre elterelődött a figyelmem; mindenről...

Nagyon sokáig ki se léptünk a helyiségből és később még Hope és Rap Monster is csatlakozott hozzánk. Egy idő után csak mosolyogva figyeltem őket és csak akkor szóltam közbe, ha valamit furcsának találtam. Én közben a meglévő szövegeket írtam össze és egészítettem ki pát dologgal. Nem sok időnk volt arra, hogy alkossunk valami jót, ugyanis még ebben az évben ki kellett volna adni egy albumot, hiába egy évre szólt a szerződésem. Én viszont kezdtem egyre biztosabb lenni benne, hogy ha sikeresen végzünk az albummal, én elmegyek. Fölöslegesnek tartottam még fél évet maradni, ugyanis már majdnem teljesen helyrepofoztam őket és nem ez lett volna az első eset, hogy előbb elmegyek. Nem állt szándékomban tovább zavarni őket.

Teltek a napok és egyre többet haladtunk a dalokkal is, aminek mind nagyon örültünk. Kicsit fellélegezhettünk abban a tudatban, hogy sínen voltunk. Rengeteg időt töltöttem Sugával, Rap Monsterrel és J-Hopeal. Velük keltem és feküdtem, természetesen nem rossz értelemben. Jiminnel nem igazán akartam szóba állni pont, mint Jinnel. Most már mindkettőjük közelében zavarba jöttem, csak két egészen más okból kifolyólag. JungKookkal a szabadidőmben doramat és néhány animét néztem. Na meg Sunnyval kapcsolatos dolgokat meséltem neki, ugyanis mostanában nagyon érdeklődött felé, amit nem egészen értettem. V-t alig bírtam levakarni magamról, ugyanis folyton Jinnel kapcsolatban zargatott és próbált tanácsot adni. Nagyon kedves volt tőle, de emiatt folyton elterelődött a figyelmem, amikor nem szabadott volna. Sunnyval pedig naponta próbáltam találkozni, de ez sajnos nem mindig ment. Volt mikor csak egy órát aludtam és utána folytattam is a munkát. A többiek viszont többet pihenhettek, mint eddig, ugyanis nekik most nem volt dolguk; a dalíró társaim kivételével.

- Oké - ásított egyet Suga. - Mára végeztünk.

- Szuper - nyújtózkodott J-Hope.

- Itt vannak a kért italok - lépett be a szobába Rap Monster. Mosolyogva elvettem tőle a saját bögrémet, amiből lassan iszogattam a zöldteát.

- Minden oké veled Kiki ? - szólalt meg Suga.

- Persze - válaszoltam egy tincset a fülem mögé tűrve. - Miért kérdezed ?

- Egy kicsikét feltűnően kerülsz két embert a bandából, vagy én látom rosszul ?

- Sejtettem, hogy meg fogod említeni. Mostanában túl sokat láttam az összeráncolt szemöldöködet.

- Jimint még megértem - mondta J-Hope -, de mi van Jinnel ? - kérdezte, mire reflexből visszaköptem a teámat és köhögtem pár sort.

- Lényegtelen, majd megoldom - válaszoltam nem túl meggyőzően.

- Ugye tudod, hogy mi meghallgatunk ? - kérdezte Rap Monster. - Bár azt nem garantálhatom, hogy jó tanácsokat is tudunk adni, de azért próbálkozunk.

- Kedves dolog tőletek, de meg vagyok. Tényleg.

- Amiatt az este miatt kerülöd ? - gondolkozott el Hope. - Ne hülyülj, te komolyan nem beszélted meg még vele ? - fogta a fejét hitetlenkedve. - Jin pedig szerintem próbálkozott, nem igaz ?

- Khm...talán, egyszer-kétszer - legyintettem zavartan.

- Szóval ezért rántottál múltkor be egy bokorba mikor megláttad felénk közeledni - esett le Sugának.

- Nem tudom miről beszélsz - néztem a teafüvet a bögrém alján.

- De miért nem beszélitek meeeeg... - halkult el hirtelen YoonGi.

- Várjunk csak - néztem rá meglepetten. - Te tudod ? Honnan ? Megölöm Taehyungot - mondtam dühösen és fel is álltam, hogy megkeressem, amikor is megállított.

- Nem tőle tudom - szólt utánam. - Hallottam egy beszélgetéseteket.

- Te hallgatóztál ? - lepődött meg Rap Monster.

- Mi ? Ezt nem mondtam - válaszolta a tarkóját fogva.

- Szóval már majdnem mindenki tudja ? - túrtam bele a hajamba feszülten.

- Hááát, én nem tudom - magyarázta Rap Monster, de a nézésem miatt inkább bevallott mindent. - Na jó, Jin amíg be volt rúgva sok érdekes dolgot kotyogott ki.

- Ezt nem hiszem el - fújtam ki a levegőt idegesen. - Nézzétek, ez egyáltalán nem jelent semmit és nem is lesz semmi köztünk. Nem sokára úgyis végzünk és én elmegyek. Nektek is sok munkátok lesz és nekem is, így lesz időm, hogy elfelejtsek mindent vele kapcsolatban.

- Elmész ? - lepődött meg J-Hope.

- Kösz, hogy ez az információ ragadt meg csak.

- De miért, hisz nem telt még el az egy év - magyarázta Hope elszomorodva és összeszorult a szívem tőle.

- Már jól vagytok és nélkülem is tökéleteset tudtok alkotni, így fölösleges, ha maradnék, nem ? - kérdeztem halkan. Ezek után már kezdett meginogni az elhatározásom.

- Maradj még itt a végéig - kért Hope és elém lépve megölelt. Most kezdtem csak rájönni, hogy lehet nem fog olyan könnyen menni az eltávozás, pedig nem akartam ezen változtatni. Viszont, amint megláttam Suga és Rap Monster szintén szomorú tekintetét és az előre bámuló arcukat megint összeszorult a szívem és a torkomban

egy hatalmas gombóc keletkezett. Talán mégsem akartam elmenni, pedig muszáj volt, hogy még inkább a kibontakozó érzéseim útjába állhassak.

Másnap reggel fáradtan keltem fel a kanapéról és nyomtam ki a telefonom ébresztőjét. Lassan becsoszogtam a konyhába, ahol V és Jin beszélgetett valamiről, miközben az idősebb reggelit készített. Olyan halkan ahogy bementem próbáltam ki is menni, de ez nem jött össze Taenak hála.

- Kikiiii - szólt utánam, én meg megtorpanva fordultam vissza.

- Jó reggelt - mondta Jin mosolyogva nézve rám.

- Jó reggelt - válaszoltam halkan és gyorsan V felé fordultam. - Igen ? - kérdeztem bizonytalanul.

- Ma lesz egy pihenő napod, ugyanis sajnos én nem tudok elmenni Jinnel egy fotózásra és egyedül nem akarom elengedni, így mehetnél vele te - magyarázta, mire a mellette álló fiú kiejtette a kezéből a fakanalat.

- Öhm... mi van a többiekkel ? - kérdeztük egyszerre Jinnel, úgy tűnt neki is újnak számított ez a változás.

- Más dolguk akadt - vonta meg a vállát, de láttam a szemében, hogy hazudott.

- És te mégis mit fogsz csinálni ? - nézett rá kíváncsian Jin.

- Kertészkedni fogok - vágta rá a kicsit sem átlátszó választ.

- Mégis hol ? A minap én már mindent megcsináltam - vonta fel a szemöldökét a másik srác.

- Öhm... leellenőrzöm, hogy biztos minden fű ugyanolyan centi magas.

- Mivel, vonalzóval ? - mosolyodott el.

- Persze - vágta rá zavartan V és gyorsan elvéve a kész ételt kispurizott mellettem a konyhából.

- Majd később hálálkodhatsz - suttogta mellém érve. - Mondjuk egy ebéd keretében.

- Nehogy itt hagyj - próbáltam utána kapni, de nem sikerült.

Zavartan fordultam vissza Jin felé, aki engem nézett és igazán kíváncsi lettem volna, hogy mire gondolt. Semmit nem tudtam kiolvasni a tekintetéből és egyre jobban kezdtem zavarba jönni. A tudat, hogy az egész napot vele kell eltöltenem még inkább kikészített. Ez kicsit sem segített abban, hogy elfelejtsem őt...

- Sunny szemszöge -

Mint mindig, most is tovább bent maradtam a suliban és készültem a vizsgámra. Még egy jó ötletem se volt a koreográfiát illetően, de nem aggódtam, hisz biztos voltam benne, hogy kész leszek időben vele, mivelhogy eddig is sikerült.

Leültem a földre és megpróbáltam a lehető legmesszebb előrehajolni, ami nem ment a legjobban. Ami azt illeti, nem a világ leghajlékonyabb táncosa voltam és emiatt többször is megkaptam, hogy tulajdonképpen miért is csinálom azt, amit.

Erre mindig az volt a válaszom; mert szeretem. Miért ne csinálnám azt, amit imádok ? Soha nem tudtam volna elképzelni magamat irodai munkásként és ami azt illeti, nem is akartam még csak belegondolni sem. Az egyetlen, aki teljes mértékben támogatott sőt, aki rávezetett az álmomra; Bell. Mostanában fogalmam sem volt, hogy mi járhatott a fejében, de tudtam, hogy valami nem volt rendben.

Azt is sejtettem, hogy mindezt Jin okozta és nagyon reméltem, hogy nem csak játszik Bellel, mert akkor biztos, hogy megleckéztettem volna. Valahogy biztosan...

- Úúúúúú - csillant fel a szemem, amint megláttam barátnőmet. Sóhajtva fordult felém és fejezte be a fekete haja felkötését.

- Megint ? - kérdezte és leült velem szembe.

- Szeretlek HaNeul noona~ - vigyorogtam elégedetten és kinyújtottam felé a kezemet, majd megfogva az övét húzni kezdtem. Az előttem morcos fejet vágó lány Yong Ha Neul, az első itteni barátom. Mikor beléptem szeptember elsején az egyetem kapuin, nem igazán találtam a helyemet. Már egy összeszokott közösségbe kerültem be, hisz már félévnél jártunk és ilyenkor már nehezen tudott az ember barátkozni. Ráadásul az itteni lányok....hogy is mondjam...nem túl barátságosak az újakkal. Mindannyian furán néztek rám, hisz én még külföldi is voltam és a szőke hajammal egy kissé kitűntem. Egész első héten egyedül voltam, aztán második hét közepén bekövetkezett a fordulópont. Épp gyakoroltam a táncteremben, amikor is HaNeul lépett be az ajtón. Szorosan összefogott kontyából egyetlen egy hajszál sem kandikált ki és még lányként is el kellett ismernem, hogy nagyon szép. Iszonyatosan fehér bőre egyáltalán nem olyan benyomást keltett, mintha egy szellemet látnék. Fekete szemei pedig úgy csillogtak, mint a gyémánt, aztán minden róla alkotott képem összetört, ugyanis megszólalt. Az első kérdése csak annyi volt, hogy mit bámulom, aztán lerakta a cuccát és neki fogott a nyújtásnak. Még mindig őt bámultam tátott szájjal, ami egy idő után neki is feltűnt. Mérgesen elkezdett arról magyarázni, hogy belém semmi jó modort nem vertek, és mivel egyedül nem leszek képes megtanulni, így felajánlotta, hogy segít benne. Ez az ő nyelvén annyit jelentett, hogy szívesen barátkozna velem. Ezek után rájöttem, hogy cseppet sem olyan rideg, mint aminek tűnt sőt, nagyon kedves és megértő volt. Legalábbis azokkal, akiket kedvelt. Szerencsémre én is ezt a csoportot erősítettem. Nem tudtam elképzelni, hogy hogyan élhettem volna túl a szúrós tekintetét minden nap.

- Min agyalsz ennyire ? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Semmin - ráztam meg a fejem és hirtelen elengedtem a kezét, ami következtében hátraesett.

- Teee - nézett rám vészjóslóan -, miért kell mindig ezt csinálnod ? - kérdezte dühösen és mellém lépve elkezdte a hajamat borzolni. Nagyon jól tudta, hogy utáltam, de ezzel visszatudott vágni. Durcás fejjel a táskám mellé kúsztam és kivettem belőle a fésűmet.

- Olyan gonosz vagy - magyaráztam a tükörben nézve őt.

- Megérdemelted - nyújtotta ki a nyelvét.

- Tényleg - gondolkoztam el -, csak én nem láttam ma még az ikreket ? - utaltam két - még engem is idegesítő - diákra, akik szintén táncszakon voltak, csak egyel felettem úgy, mint HaNeul.

- Mondani is akartam, hogy túl nagy a csend az egyetem területén. Biztos megint fiúkat kergetnek -, mint mindig - tette hozzá és kivéve a kezemből a kefémet, ő is kifésülte hosszú haját.

- Kyaaa ! - csapódott ki a terem ajtaja és fájdalmas tekintettel összenéztünk HaNeullal.

- Elkiabáltam - húzta el a száját.

- Bárcsak allergiásak lennének a levegőben szálló nyúlszőrre - motyogtam.

- Már megint azokról a nem létező nyulakról beszélsz, akiket állítólag te tenyésztesz a Holdon ? - nézett rám összevont szemöldökkel.

- Aham - mosolyodtam el.

- Hihetetlen vagy - sóhajtott fel.

- Annyira megérteeee - nyávogott Song Eun Byul.

- Igeeeen - válaszolta ugrálva Song Eun Iseul.

- Csendesebben lányok, megsüketülök - nyitott be az egyik fiú táncos és egyben újonnan szerzett barátom; Choi Myung Dae. - Tulajdonképpen már a folyosón is megsüketültem - magyarázta és lehuppant mellénk a földre. - Mizujs veletek ? - kérdezte vigyorogva, majd HaNeulra nézett - Mondták már, hogy olyan szép vagy, akárcsak a kék ég ?

- Mást fárassz a szóvicceiddel - vágta rá unottan. Viszont én nem bírtam abbahagyni a röhögést. ( A haneul azt jelenti, hogy ég. ) - Szerintem Sunny vevő erre helyettem is - mutatott rám és megrázva a fejét fejezte ki nem tetszését.

- Most miért ? - törölgettem a szememet. - Szerintem vicces volt.

- Na, legalább valaki értékeli a vicceimet - nézett rám hálásan és összepacsizott velem.

- Örülnék, hogyha ezt a baráti megnyilvánulást nem rajtam keresztül tennétek - kért minket. Hát igen, biztos nehéz lehetett neki két nem egészen százas között ülve.

- A vicceid egyáltalán nem viccesek, mintha csak a nagyapámat hallottam volna - szólt felénk EunByul, mire a testvére felnevetett.

- Óóó, te meg boldogíts inkább mást a jelenléteddel - vágta rá HaNeul.

- Apuci kicsi lánya begurult, úgy félek - vihogta EunByul.

A mellettem ülő lány reflexből felállt és indult volna felé, de MyungDae a karjánál fogva visszarántotta.

- Ne is foglalkozz vele, én is azt teszem - mosolyodott el.

- De hát, hogy hallgathatnám azt, hogy az egyik barátomat piszkálják ? - dühöngött.

- Ha nem vetted volna észre, te is épp ugyanezt csináltad az előbb - néztem rá furán.

- Jó az más, én megtehetem - vágta rá -, de ő nem.

- Ez egy szerelmi vallomás volt ? Mert ha igen...

- Arról ne is álmodj - szakította félbe a fiút és gyorsan felállva neki kezdett a nyújtásnak.

- Most visszautasított ?

- Ez már vagy az ezredik, úgyhogy ne lepődjél meg ennyire - nevettem fel és én is követtem a lányt.

Egymásnak háttal álltunk és a karunkkal megfogtuk a másikat, majd a hátára emeltük. Épp én emelgettem HaNeult, amikor is a két iker újfent felsikított.

- Úristeeeeen ! - ugrándozott EunIseul, mire EunByul kikapta a kezéből a telefont és elkerekedett szemekkel olvasott valamit.

- Ezt nem hiszem eeeeel ! - örvendezett és azonnal az ablaknak nyomta a homlokát és próbált kilesni rajta.

- Ilyen nincs - idegeskedett a hátamon HaNeul. - Ezek sosem tudják befogni ?

- Úgy tűnik - jött mellénk MyungDae és karba tett kézzel figyelte a lányokat.

- Hol van ? Nem látom a nagy tömegtől - nyöszörgött EunByul.

- Én sem - válaszolta a másik. - Tuti ott van középen.

- Bárcsak lemehetnénk - sóhajtott fel -, de nem sokára itt a tanár - húzta el a száját.

- Várj csak ? - kapta a fejét testvére felé EunIseul - Mi a fontosabb a tanár vagy Kim Tae Hyung ? - kérdezte én pedig meglepetten egyenesedtem fel és engedtem el a mögöttem álló lányt. Az a Kim Tae Hyung ? Biztos, hogy nem; ráztam meg a fejem lassan és tovább folytattam a nyújtást.

- Ez nem is kérdés - vihogott, majd megfogva a testvére kezét kifutott a teremből.

- Ugye nem az az idegesítő idol ? - ment az ablakhoz HaNeul.

- Nem hiszem - válaszoltam lassan és rá kellett jönnöm, hogy biztos, hogy nem ő az, hisz mit keresett volna pont itt ?

Annyira elterelődött a figyelmem, hogy az óra közben sem tudtam úgy figyelni, mint ahogyan azt szerettem volna. Az ikrek nem jöttek vissza, ami miatt még inkább megdőlt az elméletem, miszerint biztos, hogy nem ő volt az. Olyan szinten nem figyeltem, hogy a tanár ezt egy idő után megunta és kiküldött, hogy gondolkozzak egy kicsit és utána jöjjek vissza. Szomorúan kiballagtam és leülve a földre végig pörgött az agyam. Ezt megunva eldöntöttem, hogy nindzsázok egy kicsit és gyorsan bemegyek a telefonomért. Lassan kinyitottam az ajtót és észrevettem, hogy a tanárunk épp az ablakon bámult kifelé és hitetlenkedve hallgatta HaNeult arról, hogy ki is van az iskola területén. Lassan lábujjhegyen besettenkedtem és a táskámig sikeresen el is jutottam, aztán MyungDae észrevett, de kérlelő tekintetem miatt csöndben elmosolyodott előre félve a lebukásomtól. Már szinte fellélegeztem, de ekkor meghallottam a tanár reszelős hangját mögülem.

- El kell, hogy keserítselek, de még nem vagyok vak, hiába hiszed azt - mondta, mire lassan megfordultam és zavartan felnevettem.

- Öhm...tudtam én, csak teszteltem önt, hogy mennyire figyel a környezetére - magyaráztam, mire még komorabb lett a tekintete. - Átment - mutattam fel a hüvelykujjamat mosolyogva, mire lassan ő maga is elmosolyodott.

- Ha már ennyire belejöttél a tesztelgetésbe, akkor kérlek maradj még itt egy kicsit, hisz úgy látom nagyon szeretnél egy különórát még - válaszolta, mire azonnal lefagyott a mosoly az arcomról. Segélykérően néztem a mellettem távozó két barátomra, de az egyik csak visszatartott nevetéssel elslisszolt mellettem, a másik meg csak megforgatva a szemét kiment. Feladtam, hogy kettőkor távozok és letérdelve a földre végig hallgattam a tanárom kioktatását és a homlokán kidagadó

eret figyelve gondolkoztam azon, hogyha esetleg a nagy kiabálásban elájulna, akkor milyen számon kéne hívnom a mentőket. Egészen egy órán keresztül tartott ez az egész és a végére nem csak, hogy majdnem elaludtam, hanem felállni is alig bírtam. A lábaim baromira elzsibbadtak és még negyed órán keresztül azzal próbálkoztam, hogy visszajöjjön beléjük az élet. Aztán sóhajtva felvettem a táskámat és lesétálva lépcsőn, megkerestem a mosdót, majd megmostam az

arcomat és kicsit frissebben kimentem a suliból. A tömeg még mindig a kapunál ácsorgott és hallgatott valakit. Vállat vonva elővettem a fülhallgatómat és hallgattam volna a zenét, amikor is megcsörrent a mobilom és ijedtemben majdnem ledobtam a földre. Nem tudtam elképzelni, hogy ki hív, így félve szóltam bele a telefonba, miután észrevettem, hogy ismeretlen a szám.

- Hallo ?

- Ah, végre - szólalt meg egy ismerős hang, bár nem értettem mindent annyira, mivel baromi nagy hangzavar volt körülötte.

- Taehyung ? Miért hívsz ? - mentem tovább.

- Állj ! - mondta, mire megtorpantam - Itt vagyok, érted jöttem - magyarázta, mire körbeforogtam, de sehol sem láttam.

- Hol vagy ? Nem látlak.

- A tömeg közepén – mondta. - Épp felnyújtom a kezem és egy v betűt mutatok az ujjaimmal - oldalra néztem és láttam is a kezét, de őt magát még mindig nem. - Gyere ide és segíts kijönni.

- Oké - nevettem fel és lerakva a telefont felkészültem a harcra. Hajrá Sunny élve ki fogsz jutni; buzdítottam magamat és reménykedtem benne, hogy nem taposnak agyon. Valahogy befurakodtam és ugyan fejbe vágtak párszor és rátapostak a lábamra, ugyanezt én is megtettem. Utáltam a tömeget, mégis V miatt bementem. Teljesen őrültnek éreztem magamat. Kapálózva kerestem a kezét és megtalálva azt megragadtam és erőteljesen kifelé kezdtem húzni. Nagy nehezen sikerült és kimerülten viszonoztam az ismerős mosolyt. Elengedtem volna a kezét, amikor is megfogta és összekulcsolta a sajátjával.

- Háromig elszámolok és futásnak eredünk - suttogta, mire bólintottam. - Egy...három - mondta ki és velem együtt előreiramodott. Egyáltalán nem érdekelt, hogy mögöttünk egy csomó ARMY figyelt minket lesokkolva, csak annyi volt a lényeg, hogy élve kijutottunk.

Lihegve álltunk meg a buszmegállóban és zavartan a kezeinkre néztem. V még mindig fogta és úgy tűnt nem esett le neki, hogy miért néztem rá furcsán, vagy igen, csak nem igazán zavarta. Most vettem csak észre, hogy egy sapkát és egy szemüveget viselt és mégis felismerték...hihetetlen. Én simán elsétáltam volna mellette, ők meg észrevették.

- Miért jöttél ? - szólaltam meg egy idő után.

- Hallottam, hogy szeretnél egy kutyát venni és gondoltam elkísérlek - vonta meg a vállát.

- Aham - értettem meg. - Öhm...nem szeretnéd elengedni a kezemet ? - néztem a szemeibe, amik még mindig mosolyogtak, majd hevesen elkezdte rázni a fejét.

- Van egy feladatod erre a napra - mondta és felszállt a közben megérkező buszra. - Legyél a barátnőm - nyújtotta ki a kezét -, ha beleegyezel, akkor felszállsz, ha nem, akkor itt maradsz - magyarázta. Azt se tudtam hirtelen, hogy mi is van. Értetlen fejjel néztem rá és fogalmam sem volt, hogy mi lenne a helyes válasz. Már majdnem becsukódott az ajtó, amikor is megfogtam a kezét és ő vigyorogva felhúzott magához.

- Tudtam én, hogy benne leszel - suttogta, ugyanis annyira közel voltam hozzá, hogy még így is hallottam. Egy kicsit kezdtem zavarba jönni, így elhúztam az útból, hogy le tudjunk ülni. Csak egymás mögötti helyek voltak, így én Taehyung elé ültem le és fújtam ki hosszasan a levegőt. Mégis mibe kevertem magamat ?

Egész nyugisan üldögéltem és néztem ki a nyitott ablakon. Éreztem, hogy V kiszedte a hajamból a hajgumit és elkezdte újra felkötni azt. Amikor hozzáért a nyakamhoz, rögtön kirázott a hideg és melegség öntötte el az egész testemet. Mikor végre kész lett, elővettem a zsebemből a kis tükrömet és szemügyre véve a hajamat rájöttem, hogy Tae nem igazán értett hozzá.

- Mégis hogy tudtad ennyire ferdén felkötni ? - nevettem ki.

- Jól van na, ez volt az első próbálkozásom - magyarázta és újra neki kezdett a felkötésnek. Most még precízebben akarta megcsinálni és mindezt a tükröm segítségével végig is néztem. Az a koncentráció a fején igazán vicces volt és csak egy hajfelkötésről volt szó...

Igazából fogalmam sem volt, hogy merre is tartottunk és pont ezért nem is tűnt fel, hogy Taehyung nem is az állatkereskedésénél szállt le. Egy hatalmas bevásárlóközpont ácsorogtunk, legfőképp miattam, ugyanis egyáltalán nem értettem, hogy mit akart itt csinálni. Elég régóta várakozóan néztem rá, mire végre meg is szólalt.

- Már mondtam - lépett mellém és rákulcsolta a kezét az enyémre, majd a bejárat felé kezdett húzni. - Mára a barátnőm vagy.

- Ezt értem is - válaszoltam zavartan -, de az neked nem jelent gondot, hogy esetleg megláthatnak minket ? - utaltam arra, hogy ő mégis csak híres és nem biztos, hogy jó lenne neki, ha velem együtt fotózzák le vagy ilyenek.

- Nyugi, nem fognak felismerni - vágta rá. - Ha meg igen, akkor azt mondom, hogy egy barátom vagy - vonta meg a vállát.

Beszálltunk a liftbe, ami a legfelső emeletig vitt minket. Kilépve egy csomó diákot pillantottam meg, akik csoportokba verődve beszélgettek vagy épp arra tartottak, mint mi; egy játékterem felé. Viszont ezt hozzá sem lehetett hasonlítani a hotelben lévőhöz. Rengeteg ember zsibongott bent különböző játékok előtt vagy épp csak beszélgetett. A földet vörös szőnyeg borította a falak pedig fehérek voltak. Itt ott ki volt téve pár oklevél is az eddigi rekordokról és ami talán az egyik legjobb volt, az a kilátás. Volt egy terasza is a helynek, ahol többen kint üldögéltek a napellenzők alatt vagy épp a korlátnak támaszkodva nézték az eget és a nyüzsgő várost. Amint az ajtóhoz léptünk én rögtön kimentem, ezzel magammal rángatva V-t, akit eléggé meglepett a cselekedetem. Kilépve a friss levegőre rögtön megcsapott az enyhén hűvös szél, ami azt jelezte, hogy közeleg az ősz. Megálltam a korlátnál és szigorúan előrebámulva néztem a távolba, majd egyszer csak kamera hangját hallottam és

oldalra kapva a fejemet megpillantottam Tae kezében a mobilját, ami nem mellesleg felém volt fordítva.

- Hé, töröld ki - szóltam rá, ugyanis nem igazán szerettem, ha fotóztak.

- Mit ? A tájat ? - kérdezte és felém mutatva a telefont valóban az volt rajta.

- Azért mutasd csak meg - tartottam felé a kezemet.

Erre csak megrázta a fejét és készített még egy képet. Megpróbáltam kivenni a kezéből a telefont, de mivel én eléggé alacsony voltam hozzá képest, így nem túl sok esélyem volt, ahhoz, hogy egyáltalán megérintsem a tárgyat. Addig kapálóztam, míg el nem veszítettem az egyensúlyomat és a korlát felé dőlve azt hittem mindjárt kiesek rajta. Ijedten kapaszkodtam meg V-ben, aki a derekamnál fogva tartott vissza. Eközben a telefont kiejtette a kezéből, de ez most cseppet sem érdekelt. Örültem, hogy még éltem. Lehet ez egy kicsit túl volt reagálva, de nagyon megijedtem. Abban a pillanatban azt hittem, hogy kiesek, de ez Taehyungnak hála nem történt meg. Egyébként már kezdtem kicsit zavarba jönni, ugyanis még mindig fogta a derekamat és mélyen a szemembe nézett, azaz próbált volna, ha nem kapom el a fejemet. Megköszörülve a torkát elengedett és felvéve a telefonját, megfogta a kezemet, majd visszasétált velem és megállt egy bokszzsák előtt.

- Nézzük meg mennyire vagy erős - vigyorgott és bedobva valamennyi wont be is kapcsolt a játék, ami elmagyarázta, hogy csak annyi a teendőnk, hogy a lehető legerősebben üssünk bele a zsákba. Felvéve a kitett bokszkesztyűt várakozóan Tae-ra néztem, aki sehogy sem tudta magára erőszakolni, ezért nevetve közelebb mentem és segítettem neki.

- Azzal ugye tisztában voltál, hogy nem jó kézre akartad felvenni ? - nevettem fel.

- Ez az én stílusom - magyarázta sértetten. - Nem mindenki tudja felfogni, hogy milyen menő is.

- Akkor - mondtam, majd levettem a kesztyűt és felraktam úgy, ahogy nem rég rajta volt -, én is kipróbálom.

- Várj ! - állított meg és ő is visszacserélte. Ezután el is kezdődött a játék. Hát igen, egy kicsit azért reménykedtem benne, hogy nyerni fogok, de hát ő mégiscsak fiú volt. Bár az elején elhitette velem, hogy gyenge, ugyanis a legelső ütését meg se érezte szinte a zsák és elég alacsony számot írt ki, amin rögtön elröhögtem magamat. Nekem vagy tízszer jobb lett, ezért folyton őt szívatva próbáltam még inkább akadályozni, de ez nem jött be. A végén kiderült, hogy csak csúszkált a keze a kesztyűben és emiatt nem sikerült. Elég sokáig kellett győzködnie mire tényleg elhittem.

Ezután két póni mellett ragadtam le és kérleltem V-t, hogy próbáljuk ki, amit nem kellett sokáig csinálnom, ugyanis a fiú szeme ugyanúgy felcsillant, mint az enyém és boldogan bedobta a pénzt. Felültünk az állatokra és a kantárokat húzogatva mentünk jobbra, illetve balra. Mindketten nagyon élveztük és szinte kiabálva szurkoltunk a saját pacinknak. Tae a sajátját Nus Nus - nak nevezte el; én pedig L - nek, amin V ki is akadt, mondván miért pont egy másik fiú nevét adtam neki, holott azt se tudtuk, hogy fiú-e vagy lány volt a póni. Erre én csak annyit kérdeztem, hogy akkor ő meg miért egy ilyen értelmetlen nevet adott a saját lovának, mire csak annyit bökött ki, hogy nem is az, csak én nem vagyok képes megérteni. Na de most

tényleg, mégis ki volt az a Nus Nus ? Egy másik lány vagy mi ? És ez egyáltalán miért érdekelt engem ennyire ?

Beálltunk a táncgépnél várakozó sorba és nem is szóltunk egymáshoz. Mégis ki Nus Nus ? És V-t miért akasztotta ki ennyire az L név ? Ő volt az egyik kedvenc

idolom, természetes, hogy róla neveztem el a "társamat". Most igazán kíváncsi lettem volna, hogy vajon a mellettem ácsorgó fiú mire gondolhatott...

A táncunk a végére szinte vérre ment és csak azért nyert V, mivel csalt és egy nagyon nem fair módon. Fogta és gyorsan felém nyújtva a kezét elkezdett csikizni, miközben folytatta a táncolást. Fogalmam sem volt róla, hogy mégis, hogy volt képes egyszerre ezt a két dolgot csinálni, de valahogy megoldotta. Ezután még kipróbáltunk pár játékot, majd a kijárat melletti fényképes bódéba berántva, Tae készített rólunk egy képet. Egész érdekesen sikerült, ugyanis olyan szinten meglepett, hogy az egyik képnél még csak mosolyogva átkarolt, majd a másodikon már egy puszit nyomott az arcomra, hogy azon a képen szinte tátott szájjal néztem a kamerába. A harmadik fotóról meg csak annyit, hogy V épp röhögött rajtam, ugyanis a kezembe temettem az arcomat és próbáltam nem ránézni vagy pedig még jobban zavarba jöttem volna és nem akartam, hogy tudja.

Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, viszont mivel én veszítettem mindegyik játékban, így meg kellett hívnom V-t egy fagyira és ha már ott voltunk magamnak is vettem egy kókuszosat. Tae málnásat evett és mivel nagyon ki akarta próbálni az enyémet is, így szó nélkül belenyalt az orrom előtt a fagyimba. Mire felháborodottan hajoltam én is az övé felé, hogy akkor már én is megkóstolom, de erre meg véletlenül az arcomra kent egy kicsit belőle.

- Ne már - nevettem fel. - Nem így akartam megkóstolni - magyaráztam és épp szedtem volna le az ujjammal, de ekkor V hirtelen felém hajolt és leszedte az édességet. Döbbenten néztem rá és majdnem kiejtettem a kókuszos finomságot is a kezemből, eközben az arcszínem is biztos megváltozott. - Te-te komolyan lenyaltad ? - kérdeztem, mire elröhögve magát előrébb sétált. - Hé, nem mehetsz csak így el ! - kiabáltam, majd utána futva elkezdtem üldözni. Megint egészen a buszig futottunk és utolérve a fiút gyorsan belenyomtam az arcába a fagyimat.

- Hja ! - rökönyödött meg.

- Megérdemelted - nyújtottam ki a nyelvemet és felszálltam a közben megérkező buszra.

Még negyed óra volt az út az állatkereskedésig, ami már kívülről is nagyon barátságos volt. Az épületre különböző állatokat festettek és az egész terület füves volt és sok fa adott árnyékot is. Először fogalmam sem volt, hogy milyen kutyát is szeretnék, de V jó segítség volt, ugyanis az ő ajánlatára már rögtön le is szűkítettem a kört a pár hónapos kutyákra.

- Nézd - mutatott Tae egy kis buldogra.

- Nem - ráztam meg a fejemet. - Egy olyat szeretnék, ami nagyobbra megnő.

- De válogatós itt valaki - ciccegett és tovább nézelődött.

Eközben elhaladtam egy német juhászkutya mellett és egy mopsz is megugatott, aztán megláttam Őt; a szerelmemet. Egy kicsi fehér szőrős gombolyagot. Már most olyannak tűnt, amit szívesen ölelgetnék, mert annyi szőre van. Elé léptem és a

kerítés másik oldaláról hívogatni kezdtem. Egy ideig nagyon félénken nézett felém és nem akart megmozdulni sőt, csak távolabb ment, aztán hirtelen mégis felkapta a fejét és lassan felém közeledett.

- Láttad, hogy milyen hatással vagyok a kutyákra ? - kérdezte V mellém guggolva és bedugva a kezét elkezdte simogatni az állat fejét. Rám nem igazán figyelt és ez egy kicsit elszomorított, de ekkor Taehyung megfogta a kezemet és a kutya fejéhez húzta, majd együtt megsimogattuk őt. Boldogan ugatni kezdett a kis fehér vattacukor én pedig mosolyogva néztem a csillogó szemű fiúra. Teljesen elbambultam, miközben őt néztem és az se tűnt fel, hogy egy idő után már ő sem a kutyára figyelt. Zavartan elkaptam a fejemet és mondtam neki, hogy megtaláltam a tökéletes lakótársamat.

- És mi lesz a neve ? - kérdezte az eladó.

- Sungyeol - vágta rá V, mire sértetten néztem rá.

- Hé ! - A te kutyád vagy az enyém lesz ? - tettem karba a kezemet durcásan.

- Közös - válaszolta.

- Mi az, hogy közös ? - fogtam meg a pofiját és elkezdtem húzogatni.

- Mert engem eleve jobban szeret már most, mint téged - magyarázta és ő is követte az én tettemet.

- Attól még én fizetem.

- Nem baj.

- Khm...milyen aranyos dolgokon tudnak civakodni a mai párok - nevetett a fekete, rövid hajú idős hölgy.

- Nem vagyunk együtt ! - mondtam.

- De igen. - Legalábbis ma - szólalt meg Tae is.

- Hát jó. Akkor, mi lesz a kutyus neve ?

- Sungyeol - egyeztem végül bele, ugyanis nem igazán jutott semmi más az eszembe, de nagyon úgy tűnt, hogy V sem foglalkozott sokáig a név kitalálásával, ugyanis a "fehérség" nem túl fantáziadús, de legalább lett neve szegény állatnak.

Taehyung segített hazavinni az egyéb szükséges dolgokat, amik a kutyának kellettek és fáradtan rakott le mindent a nappaliban.

- Ilyen hosszútávon elég nehéz volt ennyi mindent hozni - fogta a derekát.

- Ne is mond - huppantam le a földre.

- Hé, te csak a kutyát hoztad - mutatott a parkettán szaladgáló Sungyeolra.

- Tudod te milyen nehéz ? Majd leszakadt a karom.

- Persze, nyom vagy öt kilót.

- Hidd el, az is sok ennyi időn át.

- Jól van gyenguska - nevetett fel és összeborzolta a hajamat.

Még itt volt egy órán át és egészen addig játszott a kutyával, míg teljesen ki nem fárasztotta. Sungyeol a végén már lefeküdt a földre rakott kosárba és kényelmesen elhelyezkedve el is aludt. Így még inkább hasonlított egy vattacukorhoz. Még szerettem volna, ha marad még egy kicsit V, de elmondása szerint készülődnie kellett a többiekkel együtt Rap Monster szülinapi meglepetéséhez. Erre az estére én is hivatalos voltam, így megígértem, hogyha Sungyeol felébred, akkor átnézek vele együtt, aminek mondjuk Bell nem biztos hogy majd annyira örül, de reméltem,

hogy egy ilyen kis kutyától nem ijed meg. Kikísértem Taet a kapuba és várakozóan néztem rá, ugyanis nem igazán akart elindulni.

- Mi az ? - kérdeztem csodálkozva.

- Megfelelően el kell búcsúznom az egy napos barátnőmtől - mondta mosolyogva és közelebb lépve hozzám szorosan magához húzott a derekamnál fogva és el sem engedett vagy három percen keresztül. Egész testemet melegség járta át és mosolyogva fúrtam bele az arcomat a mellkasába és élveztem a mentás tusfürdőjének az illatát. A szívem hevesen dobogott és végig az járt a fejemben, hogy nem akarom elengedni. Legszívesebben a karjaiban maradtam volna, de erre nem volt lehetőségem. Lassan eltolt magától és integetve megfordult, majd elindult. Egy ideig előre haladt, de egyszer csak megtorpant és hirtelen visszafordult, majd gyors léptekben sietettt felém. Lefékezve előttem mélyen a szemembe nézett és lehajolva hozzám apró csókot lehelt a homlokomra.

- Ez lemaradt - magyarázta a hajába túrva és egészen addig hátrafelé ment és nézett engem, amíg el nem bukott egy kőben. Gyorsan felpattant, mintha semmi se történt volna és vigyorogva távozott. A homlokom még mindig bizsergett és szinte tátott szájjal bámultam utána. Mégis miért viselkedett így velem ? Miért akarta, hogy egy napra a barátnője legyek ? Egyáltalán mit akart tőlem ?