Sziasztok^^

Egy kicsit ugyan késve, de megérkeztem az újabb résszel :) Remélem mindenkinek jól telik a suli vagy a munka; kinek mi :D Számomra igazán fárasztó az iskola már most XD Értitek, még szinte el sem kezdődött... Mi lesz akkor később ? A legszörnyűbb a matek és a tanár mégcsak meg sem érti, hogy mi nem értjük... Nem tudja elképzelni, hogy mit nem értünk rajta... Mindegy is XD Egy kicsit eltértem az eredeti témától :D Jó szórakozást a részhez és ne vigyétek túlzásba a tanulást, egy kis pihenés még nem bűn :) 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------  

Még egy darabig lefagyva és gombóccal a torkomban bámultam volna Jinre, de ebben valaki megakadályozott. Egyszer csak egy strandlabda szállt az előttem ülő felé és mielőtt még figyelmeztethettem volna már el is találta a fejét, ezzel kizökkentve a bambulásból. Zavartan fordult meg és nézett nem túl boldogan a tettesre. Valahol mélyen azért egy kicsit hálás voltam a labda dobálónak, aki mint kiderült, az ébredező Jimin volt. Összeszűkített szemekkel nézett felénk és tette karba a kezét. Most leginkább egy óvódásra hasonlított és az ez utáni kiabálása is ezt bizonyította.

- Kikiiii ! - formált tölcsért a kezéből és hevesen elkezdett integetni felém.

Bocsánatkérően Jinre néztem, aki ugyan még mondott volna valamit, de annyira zavarban voltam a közelében, hogy inkább úgy tettem, mint aki nem hallotta.

- Mit szeretnél ? - hajoltam le hozzá, mire végig mért, majd megfogta a karomat és maga mellé rántott.

- A lábadat - vágta rá én meg hirtelen köpni nyelni nem tudtam ezen a megszólalásán.

- Hogy mit ? - ráncoltam a homlokomat, erre csak elhelyezkedett mellettem és a fejét az ölembe hajtva lehunyta a szemét.

- Jimin te mégis mit... - kérdeztem volna, de felemelve az ujját a számra rakta és elcsitított.

- Így kényelmesebb - motyogta gyerekhangon és a kezét visszaengedte a földre.

- Az egy dolog, hogy neked az, de nekem már kevésbé - magyaráztam remegő kézzel.

- Nyem baj~ - ásította, majd ezután újfent elaludt.

- Ezt nem hiszem el - ráztam a fejemet és fáradtan az égre néztem. Arra számítottam, hogy hasonlóan csillagos lesz, mint tegnap, de nem így volt. Nem is láttam szinte semmit, eléggé úgy tűnt, hogy borús az ég és meg mertem volna rá esküdni, hogy vihar készülődött.

- Kikiiii - huppant le mögém J-Hope boldogan. Szerintem boldogabb volt, mint eddig bármikor. Hátát az enyémnek döntötte és szintén felnézett az égre.

- Úgy látom ma minden fiú azon van, hogy zavarba hozzon - mondtam neki feladva annak a lehetőségét, hogy valaha nyugtom lesz a közelükben.

- Ki volt még olyan bátor rajtam kívül ? - lepődött meg.

- Szerinted ? - nevettem fel kínomban.

- Óóó, hogy Jimin - esett le neki, miután észrevette, hogy a combomon feküdt. - Talán van még más is ?

- Talán... Egyet tippelhetsz.

- Jin - vágta rá gondolkodás nélkül. - Mégis mit csinált már megint az az idióta ?

- Sok mindent - sóhajtottam fel. - Most fel kéne sorolnom ?

- Elég, ha a fő okot elárulod. Jimin úgy is ki van ütve - legyintett.

- Hm, nem biztos, hogy jó ötlet - gondolkoztam el rajta.

- Bennem megbízhatsz, ráadásul nekem is lenne hozzád egy kérésem - magyarázta és ugyan nem láttam az arcát, de biztos voltam benne, hogy enyhén zavarba jött. Volt egy sejtésem, hogy vajon ki miatt és ezt felettébb aranyosnak találtam, hisz úgy tűnt kicsi Hope szerelmes lett.

- Jól van, de szigorúan maradjon köztünk. Tudod tegnap este Jin ugye berúgott és amíg ti nem jöttetek történt egy kis baleset féleség - magyaráztam zavartan és éreztem, hogy a fejem megint vörösödni kezdett. - Megcsókolt...én meg visszacsókoltam.

- Valahogy sejtettem, hogy ilyesmi történt - szólalt meg egy kis idő múlva. - Megbántad ?

- Mit ? - értetlenkedtem.

- A csókot, pontosítva azt, hogy visszacsókoltál.

- Nem tudom, azután eléggé furcsán éreztem magamat. Ráadásul ő nem is emlékszik rá - mosolyodtam el szomorúan. - Csak én lehetek ennyire szerencsétlen.

- Akarod, hogy halálra idegesítsem ? Egy szobában vagyunk, így megoldhatom, hogy ne aludjon ma éjszaka.

- Köszi, azt hiszem inkább ne - nevettem fel. - Bele se merek gondolni, hogy mégis mivel érnéd ezt el.

- Megoszthatok veled ezt azt - lökte meg a fejével az enyémet.

- Óóóó, akkor beszélj csak a kis problémádról - mosolyodtam el.

- Mégis milyen problémáról beszélsz ?

- Mondhatom, akár a forrásának a nevét is - vontam vállat, mire leállított.

- Oké, beszélek - adta meg magát. - Szeretnék randizni MinJunnal, úgy igazából. Eddig is találkozgattunk és rengeteget KakaoTalkoztunk, de még nem volt alkalmam megmondani neki, hogy tetszik - vallotta be és folyton ide-oda dülöngélt.

- Ez de cuki - mosolyodtam el -, és miben is kell a segítségem ? Hívjam el helyetted randizni ? Mert az szerintem egy kicsit fura lenne.

- Nem, dehogy - nevetett fel. - Csak segíts kitalálni, hogy hogyan is tegyem... Éééés gyere el velem hozzá. Természetesen csak a távolból kéne szurkolnod nekem, de megnyugtatna, ha egy barátom ott lenne. A fiúkat meg mégsem kérhetem meg. A halálomig ezzel szekálnának.

- Rendben - válaszoltam gondolkozás nélkül. Ő is mindig segített nekem, akkor én miért ne tettem volna meg érte ?

- És bármit megteszek cserébe érte csak...hogy mit mondtál ? - lepődött meg.

- Azt, hogy segítek - nevettem fel. - Kösz, hogy ennyire figyelsz rám - tettettem a sértettet.

- Bocsi - vakarta zavartan a tarkóját. - Csak nem számítottam arra, hogy ilyen gyorsan belemész.

- A barátom vagy, így természetes - mondtam ki hirtelen, ekkor meghallottam, hogy J-Hope szipogott. - Te sírsz ? Minden rendben ? - fordultam enyhén oldalra.

- Persze, csak olyan boldog vagyoooook - válaszolta és a könnyei végig folytak az arcán.

- Öhm...Rap Monster, Suga ! - kiabáltam, mire a két emberke lassan felénk sétált.

- Mi a baj...ez meg miért sír ? - torpant meg YoonGi - Óóó, nem, nem, nem. Szó sem lehet róla, hogy még egyszer berúgott embereket pesztráljak - rázta a fejét és pár méterre tőlünk lecövekelt.

- Meg van a másik "nyertes" ? Az éjjelünk megkeserítője ? - sóhajtott fel a leader.

- Nagyon úgy tűnik - néztem továbbra is a zokogó Hopeot.

- Szerintem lassan mehetünk - állapította meg és megfogta oldalról a síró fiút.

- Olyan boldoooog vagyooook - magyarázta továbbra is.

- Jó neked - én már kevésbé - ráncolta a szemöldökét Rap Monster. - Suga, te meg húzd ide a valagadat és segíts már egy kicsit ! - kiáltott hátra, mire nagy nehezen megmozdult a zöld hajú fiú is.

- Most szólok, hogyha útközben lerókázik, akkor megetetem vele a part homokját - jelentette ki és a másik oldalról segített megtartani J-Hopeot.

- Megyünk ? - rohant felénk Jin vizes fejjel és ebben az volt a furcsa, hogy az előbb már megszáradt neki.

- Ahha - ráncoltam össze szemöldökömet. - Te miért is vagy vizes ?

- Beleborultam a tengerbe.

- Mégis hogyan ember ? - rázta a fejét Suga - Te is berúgtál vagy mi ? Mert ha igen, akkor tartsd meg a tíz méter távolságot.

- Meglepődtem valamin és elveszítve az egyensúlyomat előre estem a vízbe. Úgyhogy nem, nem vagyok berúgva. Egyszer is elég volt - válaszolta és az utolsó mondatánál mélyen a szemembe nézett.

- Ügyes vagy - sóhajtott fel a másik. - Kiki, szólj a többieknek, hogy ők is jöjjenek, mielőtt még elered az eső - kért meg YoonGi fáradtan, majd ezután éreztem is egy vízcseppet a karomon, majd egyre többet. Ezután Suga mérgesen elküldte szépen szólva szebb tájakra az időjárást én pedig gyorsan felpattanva - már amennyire ment Jimintől - futásnak eredtem. Azt hittem, hogy majd útközben találkozok a három jómadárral, de ez nem történt meg sőt, eléggé elképedve bámultam őket, amikor hozzájuk értem. Sunnyt épp V és JungKook lapította ki, ilyen sorrendben és Tae eléggé közel került szőke barátnőmhöz, túlságosan is közel. A szájuk, majdnem össze is ért, amikor hirtelen észrevett a zavarban lévő srác és gyors mozdulattal lelökte magáról a maknaet, majd segített Sunnynak is felállni. Karba tett kézzel néztem felváltva rájuk és az sem érdekelt, hogy időközben az eső is elkezdett szakadni. Csak egy dolog izgatott, mégpedig, hogy a legjobb barátnőm és a szinte legjobb fiú barátom mégis mikor kerültek ilyen közel egymáshoz. Eközben még fel se tűnt JungKook durcás feje, ami szintén közrejátszott a történtekben, de ezt csak a szálláson tudtam meg, miután fáradtan, ismét vizesen és emlékekkel telve bevánszorogtunk a szobánkba. Nagy nehezen a két fiút is hazacipelték és kicsit sem volt furcsa, ahogy enyhén ázott kutyára hasonlítva beléptünk a hotel előcsarnokába, majd gyorsan a szobáink felé vettük az irányt.

Sunnyval mind a ketten ledőltünk az ágyunkra csurom vizesen, de most volt ennél nagyobb gond is. Vagyis inkább érdekes sztorinak hívtam volna és egyre kíváncsibb lettem, hogy mégis mi történt abban a fél órában Sunnyval, V-vel és JungKookal, de legfőképp az első kettővel, amíg távolabb szórakoztak tőlünk. Kedves barátnőm bele is kezdett a mesélésbe.

- Sunny szemszöge -

( a parton )

Amint kezeim közé kaparintottam pár csillagszórót, azonnal futásnak eredtem velük a víz felé, kicsit távolabb a többiektől. Észre se vettem, hogy közben Taehyung is jött utánam és vidáman átkarolva a vállamat megállt mellettem.

- Na kinek van tűzijátéka ? - örvendezett mellettem, mire nevetve felmutattam a sajátjaimat.

- Nekem is van - nyújtottam ki a nyelvemet és vidáman elkezdtem meggyújtani őket.

- Az enyémet is - kérlelt nyafogva, amit nem tudtam hova rakni. Vállat vonva az övéit is meggyújtottam és a kezébe nyomtam. Egymás mellett guggolva figyeltük a szikrázó fényeket és V annyira közel volt hozzám, hogy a vállai teljesen az enyéimnek nyomódtak. Nem ismertem olyan régóta, de egy kicsit mintha furcsán viselkedett volna és hirtelen nem tudtam elképzelni, hogy miért. Aztán beugrott és vigyorogva felé néztem.

- Csak nem te ittad meg a másik sojut ? - kérdeztem továbbra is boldogan. Végül csak megkapta a büntetését. Bezzeg, ha nem figyelmeztettem volna, akkor megint nem ivott volna meg egy egész üveg sojut.

- Dehooogy - rázta meg a fejét mosolyogva.

- Ááá, nem - nevettem fel.

- Figyelj Sun Sun - fogta meg hirtelen a kezemet és emiatt elejtettem a csillagszórómat.

- Ezt most miért kellett ? - néztem szomorúan az elaludt tűzijátékra - Várj - kaptam hirtelen észbe -, Sun Sun ?

- Igen, hogy ne csak Kikinek legyen beceneve, ezért te Sun Sun leszel - magyarázta még mindig a kezemet szorítva.

- Értem - válaszoltam lassan. - Nem akarsz esetleg egy kis vizet ? Úgy látom jól jönne - néztem az arcára, amin még mindig ott virított az a levakarhatatlan mosolya. Egész aranyos volt.... - Aranyos ? - szólaltam meg véletlenül hangosan és meglepetten.

- Ki ? Én ? - nézett rám csillogó szemekkel V és magához húzva megölelt. Annyira erősen szorított, hogy azt hittem menten kettétör és hiába ütögettem finoman a karját, nem igazán akart elengedni. A fejem a vállán pihent és így megint éreztem a mentás tusfürdőjének az illatát. A szorítása hirtelen meglazult és sokkal gyengédebb lett. Valamiért mégsem akartam eltolni magamtól, túl jól éreztem magamat a közelségében és emiatt egy kicsit dühös is voltam magamra. Nekem most nem szabadott fiúkon gondolkoznom, sokkal fontosabb volt az álmom véghez vitele, de mégis a szívem nem igazán hallgatott rám.

- Jó illatod van - szólalt meg Taehyung, ezzel zavarba hozva engem.

- Öhm...köszi ? Erre nem tudok mit mondani - nevettem fel zavartan.

- Mondd azt, hogy nekem is - adott tanácsot.

- Akkor, neked is - hunytam le a szememet és mélyen beszívtam az illatát. A hullámok zaját hallgatva hagytam magamnak még egy kis idő boldogságot és merültem el a gondolataimban.

- Tudod mitől félek a legjobban ? - törte meg ismét a csendet egy teljesen új témával - Hogy egyszer megkapom valakitől azt, hogy semmi keresnivalóm a BTS-ben és jobb lenne, hogyha feladnám az álmaimat. Egy idolnak talán ezt a legnehezebb feldolgoznia és nekem még inkább - mondta szomorúan és éreztem, hogy ezek a gondolatok már régóta benne lehettek. - És tudod, hogy ki ad erőt nekem ? - Az apukám és persze a családom, na meg a tagok és az ARMYk.

- Szerintem semmi okod nincsen arra, hogy aggódj. Több millióan imádnak téged és ahogy mondtad ott vannak azok, akik támogatnak. Neked szerencséd van, nekem Bellen kívül senkim sincs - szaladt ki véletlenül a számon ez az apró kis információ. - Izé...tehetnénk úgy, mintha az az utolsó dolog nem hangzott volna el ? - kérdeztem kínosan. Nem igazán akartam érzelgős lenni senkivel sem, de ez a nyíltsága rám is hatott és olyat mondatott ki velem, amit nem igazán akartam senkivel sem megosztani.

- Ezt meg hogy érted ?

- Ti meg miért ölelitek egymást ? - szólalt meg valaki mögöttem, mire gyorsan elhúzottam a fiútól.

- JungKook ? Te mit csinálsz itt ? - lepődött meg V - Azt hittem, hogy a többiekkel vagy.

- Ott is voltam, csak gondoltam idejövök hozzátok, hogy ne unatkozzatok, de úgy látom, hogy megzavartam valamit - magyarázta zavartan.

- Csak megvigasztaltam - szabadkozott Tae, mire meglepetten kaptam felé a fejemet.

- Igen ? - néztem rá és a szemével jelezve, hogy értsek egyet még hozzátettem - Igen, kicsit honvágyam lett - mosolyodtam el feszülten. Ez, de kínos; gondoltam.

- Óóó - jött közelebb Kook és mosolyogva leguggolt elém -, nemsokára olyan lesz itt, mintha az otthonod lenne - magyarázta és megsimogatta a fejemet, majd gyorsan el is kapta a kezét és véletlenül hátraesett a homokban.

- Kényelmes ? - nevetett fel V.

- De még mennyire - mutatta fel a hüvelykujját és lassan felült.

- Na és most mit csináljunk ? - kérdeztem, ugyanis a csillagszóróinknak már rég befellegzett Taehyungnak köszönhetően.

- Táncoljunk - ajánlotta Tae.

- Este, a sötétben ? - kérdezte JungKook - Hát jó, én benne vagyok.

- Én is - mosolyodtam el.

Felálltunk és a fiúk eldöntve helyettem elkezdték a Dopeot táncolni, de mivel én azt nem igazán ismertem, így a tanításom mellett döntöttek. Egy részt folyamatosan elrontottam és mindig seggre esve végeztem a homokban. V beállt mögém és úgy mozgatta a karomat és próbált segíteni, de ehelyett jócskán elterelte a figyelmemet, pedig Londonban a tánciskolában egy csomószór így segítettek nekem, és akkor valamiért nem zavart. Nem értettem, hogy most miért volt másképp. JungKooknak eközben elmentek otthonról, ugyanis hirtelen V hátára ugrott és egész végig azon nyavalygott, hogy nem hagyta, hogy segítsen nekem. Ezután mindhárman a földön kötöttünk ki, ugyanis Taehyung megbotlott bennem és rám esve kis híján kilapított. Kicsit sem volt kényelmes a helyzet, ráadásul V szája annyira közel került az enyémhez, hogy magamban csak imádkozni tudtam azért, hogy JungKook végre hagyja abba a durcit és ne nyúzza tovább a felettem lévőt, ugyanis annak eléggé érdekes és zavarba ejtő következményei lettek volna és ezt most mindenféleképpen el akartam kerülni.

- Kiki szemszöge -

Miután Sunny este elmesélte, hogy mégis hogyan jutottak el ahhoz a félreérthető helyzethez, teljesen összezavarodtam, ugyanis a szőkeség azt gondolta, hogy mindezt csak azért tette V, mivel be volt rúgva, de ez nem volt igaz. Neki kellett volna lennie a három jómadár közül, aki józan maradt. De vajon miért hazudta ezt Sunnynak ?

Elég sokáig bámultam az előttem ülő lányt és nem tudtam hirtelen, hogy mit mondhatnék, végül amellett maradtam, hogy ezt az apró valóságot nem árulom el neki. Kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az egészből, na meg előtte szívesen beszéltem volna pár szót Taehyunggal is.

Másnap dél körül indultunk vissza és szomorúan tapasztaltam, hogy egy árva új szöveg sem jutott eszembe és ezért nagyon haragudtam magamra. Viszont a fiúknak mostanában nem volt a közeljövőben semmi fontos munka, így elhatároztam, hogy minden napomat a stúdióban töltöm és valamit kiagyalok. Bár ezek után volt pár ötletem és a repülőút egy része alatt időm is maradt arra, hogy áttanulmányozzam az előző albumon szereplő számokat és végre kezdtem úgy érezni, hogy valami kirajzolódik a kis agyacskámban, bár a gondolkozásomban eléggé sokszor megakadályozott Jin képe a fejemben. Pont ezért nem szabadott jobban az érzéseim mélyére ásni, mivel ez csak jelen esetben hátráltatott. El is temettem volna mindent, hacsak V ebben meg nem akadályoz. Zenét hallgatva írogattam a füzetembe, amikor is jött egy üzenetem. Megnyitottam és sóhajtva feladtam, hogy valaha is nyugtom lesz.

Taehyung ( V ) : Van egy olyan érzésem, hogy történt valami közted és Jin között...

Én : Ezt pont most akarod megbeszélni ?

Taehyung ( V ) : Úgy látom valaki morcos kedvében van~

Én : Szerintem te is abban lennél, ha megzavarnának a zeneszerzésben....ha téged veszlek alapul, akkor az evésben.

Taehyung ( V ) : Upsz, bocsi XP, de egy ideje már nem játszottam a kupidót és hiányzik ez a felettébb mókás elfoglaltság.

Én : Ezek szerint az én nyomorom neked öröm ?

Taehyung ( V ) : Mondhatjuk ezt is :D

Én : Kikapcsolom a mobilom...

Taehyung ( V ) : Oké, oké, várj, nehogy kikapcsold. Hallod ?

Én : Inkább látom...

Taehyung ( V ) : Ugyanaz. Szóval, mesélj. Hallgatlak...akarom mondani látlak.

Én : Megcsókolt.

- Hogy mi van ?! - ugrott fel előttem V, ezzel a frászt hozva a félig alvó J-Hopera. A mellettem alvó Sunnyt nem igazán izgatta, hogy épp kitörni készült a harmadik világháború. Irigyeltem, valószínűleg Hope is.

Taehyung ( V ) : Ezt meg hogy érted ? Mégis mikor ? Egyáltalán hol ? Miért ? Szóval szeret ?

Én : Ne küldj több kérdést, lefagyasztod a telefonomat és nyugodj meg.

Taehyung ( V ) : Oké, folytasd.

Én : Először is ez mind miattad történt, ugyanis a berúgása következtében csókolt meg és ha jól tudom a te hibád, hogy megitta a sojut...

Taehyung ( V ) : Hoppá, bocsi, de ezt nem értem. Te visszacsókoltad ?

Én : Igen...

Taehyung ( V ) : Te, aki fél a fiúktól. Te, aki pár hónapja még csak a közelünkben sem tudott megmaradni...

Én : Leírva sokkal kínosabb, úgyhogy ennyi elég is lesz.

Taehyung ( V ) : Te tényleg szereted ?

Ahogy megláttam leírva ezt a mondatot a szívem egyre hevesebben kezdett el verni és teljesen zavarba jöttem. Lehunytam a szememet és bepötyögtem azt, amit most a legjobbnak láttam. " Nem " Megráztam a fejemet és kitöröltem. Legalább neki nem szabad hazudnom, ha már magamnak úgyis azt tettem.

Én : Igen

- Wohuuuu ! - ugrott fel hirtelen Tae, majd mivel páran felé kezdtek nézegetni és valamiről nagyon suttogtak, gyorsan visszaült a helyére.

Taehyung ( V ) : Tudtam, én úgy tudtam. Mostantól még nagyobb fokozatra kapcsolok és összeboronállak benneteket.

Én : Nehogy, nem, most még nem szabad, ha bármit is teszel; rád küldöm Sugát.

Taehyung ( V ) : Oké, oké...

Én : Valamiért nem hiszek neked...

Taehyung ( V ) : Nem értem miért.

Én : Kim Tae Hyung, megtiltom, hogy bármit is tegyél. Értetted ?

Vártam egy darabig, de nem jött válasz. A combomon dobolva szuggeráltam a telefonomat és harapdáltam idegesen az ajkamat. Miért nem írt vissza ?

Én : Kérlek, mondd, hogy megértetted...

Erre sem jött válasz, azaz egy ahhoz hasonló igen. Ijedten néztem V-re, aki felrángatta az alvó JungKookot mellőlem és helyette Jint lökte az ülésbe. Gyilkos tekintettel néztem Taehyung szemeibe, amikről lerítt a siker élmény. Ezt még visszakapja, de komolyan. Esküszöm, hogy ráküldöm Sugát.

Feszengve és izzadó tenyérrel üldögéltem Jin mellett, akinek a vállai pont hozzá értek az enyéimhez. Azok a francos széles vállak... Egy pillanatra felé néztem és észrevettem, hogy ő is ugyanolyan zavarban volt, mint én. Párszor meg is köszörülte a torkát és ide-oda nézelődött. Gyorsan benyomtam a telefonomat egy újabb üzenet írásához.

Én : Megöllek...ezt most miért kellett ?

Taehyung ( V ) : A tervem első részéhez.

Én : Ne is folytasd, szerintem nem akarom tudni...

Taehyung ( V ) : Szerintem se :D

Én : Argh...tényleg, miért is tettetted azt, hogy berúgtál, amikor nem is ?

Taehyung ( V ) : Nem tudom miről beszélsz...

Én : Nem értelek Kim Tae hyung. Te kiszámíthatatlanabb vagy, mint az összes többi tag.

Taehyung ( V ) : Tudod, hogy mi a legnagyobb gond ? Hogy én se értem saját magamat...

Én : Aish...az baj...

Taehyung ( V ) : Az...

Én : Üdv a klubban !

Erre csak halkan felnevetett előttem és mivel azt hittem, hogy ennyi volt, próbáltam volna dalt írni, hátha így elterelődik a figyelmem a mellettem ülőről, de jött egy újabb üzenet.

Taehyung ( V ) : Figyelj, Sun Sun miért mondta azt nekem, hogy te vagy az egyetlen, aki mellette van ?

Nem kellett, ahhoz rákérdeznem, hogy tudjam mégis ki az a Sun Sun. Viszont ez engem is meglepett.

Én : Én sem tudom...

Taehyung ( V ) : Pedig reménykedtem benne, hogy te talán tudod, akkor bocsi, hogy ezzel zargattalak. Jó munkát ! :)

Én : Köszi...

Összezavarodva néztem a mellettem alvó szőkeséget és hirtelen ürességet éreztem belül. Bántott, hogy volt olyan dolog, amit nem osztott meg velem és tudtam, hogy rengeteg ilyen van. Talán az én hibám lett volna ? Többet kellett volna kérdezgetnem felőle ? Vagy csak kevesebbet kellett volna az én problémáimról beszélni és akkor talán tudhatnám az övéit is. Ebben a pillanatban szörnyű barátnőnek éreztem magamat. Még nagyobb depibe estem volna, hacsak valaki gyengéden meg nem érinti a könyökömet. Ránéztem Jinre, majd a kezére amit rátett az enyémre, amivel ismét a combomon doboltam. Lehunytam a szememet és egy pillanatra engedtem a mellkasomban lévő meleg érzsének, hogy úrrá legyen rajtam. A szívem ismét ezerrel dobogott, de mégis nyugodtabb voltam és nem rágódtam egy darabig Sunnyn. Meg kellett próbálnom megbeszélni ezt az egészet vele. Hihetetlen volt, hogy erre a dologra Jin ébresztett rá. Ő, akinek a gondolatai a nap huszonnégy órájában a kaján, az alpakkán, a márion, a rózsaszín cuccokon és a többiek vigyázásán jártak. Ez volt az első alkalom, hogy a folytonos depizés helyett végre meg is akartam oldani ezt a problémát.

Az út végéig nem vette el a kezét az enyémről és nem is zavart, aztán mikor észrevette, hogy Sunny ébredezik gyorsan elrántotta és a karfára helyezte. Már megint teljesen összezavart és fogalmam sem volt, hogy most tulajdonképpen hogy is álltunk.