Sziasztok^^
Visszatértem sok-sok élménnyel és brutál fáradtan. Olyan szinten kifárasztottak, hogy tegnap élni is alig volt kedvem. De ettől függetlenül nagyon jó volt 😁 Meglepetésként hoztam nektek egy részt, mivel holnap kezdődik a suli, így egy kicsit feldoblak titeket 😊 ( És remélem, hogy mindenkinek jól telt a nyara és ki tudta magát pihenni^^ ) Már, ha sikerül XD A következő vagy hétvégén vagy pedig jövő hét elején várható 😆 Nagyon jó szórakozást a fejezethez és mindenkinek szép iskola előtti napot !

-------------------------------------------------------------------------------------------------     

- Jimin szemszöge -

Néztem Kiki távolodó alakját és rájöttem, hogy ő volt az első ember, aki faképnél hagyott. Még szarabbul esett, hogy ő lány volt. Ráadásul az a lány, aki tetszett. Azt túléltem, hogy elfordította a fejét és jobban belegondolva én sem gondolkoztam normálisan. De, hogy egy másik srácért hagyott itt az már egy kicsit fájt. Eddig nem hittem volna, hogy bármelyikünk iránt is érez bármit, de kezdett úgy tűnni, hogy tévedtem. Rájöttem, hogy kisajátítási vágyam lett vele szemben és eldöntöttem, hogy csak azért is elérem, hogy rám nézzen.
E gondolatok közepette fáradtan dőltem hátra a homokban és néztem a csillagos eget; azt, amit nem rég még vele bámultam...

- Kiki szemszöge -

Soha életemben nem futottam még ilyen gyorsan és a végére már azt hittem, hogy a tüdőmet is kiköpöm. Egy percre megálltam az ajtónk előtt, hogy kicsit összeszedhessem magamat és reméltem, hogy Jint még itt találom. Lassan benyitottam, de úgy tűnt senki sem tartózkodott bent. Odaszaladtam a kanapéhoz és mint ahogy azt elsőre sejtettem a dzseki eltűnt. Akkor valóban nem csak én képzeltem azt, hogy ő beszélt a vonal túlsóvégén. Szomorúan dőltem neki a falnak és csúsztam egyre lejjebb, míg el nem értem a földet. Felhúzott lábakkal bambultam előre és gondolkoztam Jinen. Közben észre se vettem, hogy mégis volt bent valaki. Halkan felém sétált és leguggolt elém.
- Szóval visszaértél - mondta szemrehányóan Kim...Seok...Jin. Nem is hittem hirtelen a szememnek, ezért nagyokat pislogva próbáltam észhez téríteni magamat, de valóban ő volt előttem, bár elég furcsán nézett ki. A fehér inge félig ki volt gombolva és a barna haja is össze-vissza állt, ráadásul a beszéde sem volt normális.
- Minden rendben ? - kérdeztem nagyot nyelve és oldalra nézve észrevettem egy üveg sojut a földön. Nagyot sóhajtva néztem rá és el nem tudtam képzelni, hogy honnan szedte - Te berúgtál ?
- Nem - rázta meg a fejét lassan. - Csak egy picit - mutatta az ujjával, mire felnevettem. Egész aranyos volt így, viszont ez a gondolatom egy szempillantás alatt meg is változott.
- Haragszom rád - nézett rám dühösen és még csak fogalmam sem volt, hogy miért akadt ki ennyire. Na jó, volt pár tippem, de nem hittem, hogy ez szúrta volna a szemét.
- Figyyelj...- kezdtem volna magyarázkodni, de hirtelen előre dőlt és két kezével megtámasztotta magát a fejem mellett. Ijedten néztem rá és éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándult. - Jin...megijesztesz - mondtam enyhén remegő hangon, de erre még mindig csak egy dühös ábrázat volt a válasza.
- Én is megijedtem, amikor nem találtalak itt, aztán rájöttem, hogy Jiminnel vagy. Miért hazudtál nekem arról, hogy nem tetszik ?
- Mi ? Dehát én nem is...- szabadkoztam volna továbbra is, ugyanis valamit nagyon félreértett, hisz nekem Jimin csak egy barát volt. Nem is értettem, hogy miért nem hitt nekem. Nem szabadott volna elmennem egy barátommal kicsit kikapcsolódni ? Ezt mind a fejéhez vágtam volna, ha megtudtam volna szólalni, ugyanis még be sem fejeztem az első mondatomat, amikor is hirtelen még közelebb hajolt és ajkaival először csak súrolta a számat, majd gyengéden megcsókolt. Kitágult szemekkel meredtem előre és toltam volna el, de mégsem tettem, ugyanis egyáltalán nem volt erőszakos és jól esett ez a közelsége az előbbi tekintete után. Mintha minden düh kiszállt volna belőle és csak a kedvesség és gyengédség maradt. Óvatosan megérintettem a mellkasát és lehunyva a szememet visszacsókoltam. Az ajkai érintése az enyémeken olyan érzéseket váltott ki belőlem - hacsak kis időre is - amit még senki másnál nem tapasztaltam. A mellkasom környékén melegséget sőt, forróságot éreztem és azt kívántam bárcsak örökké tartott volna ez a pillanat. Távolabb hajolt tőlem és megérintve az arcomat elmosolyodott, majd hirtelen oldalra dőlt. Ijedten hajoltam fölé és szólongattam, de mindhiába. Teljesen pánikba estem, amikor is Sunny, V, Rap Monster és J-Hope jött be az ajtón sietve.
- Kiki mi történt ? - kérdezte aggódva J-Hope.
- Elájult - mutattam a kifeküdt Jinre és a torkom is összeszorult, ahogy ránéztem.
- Ááááá - esett le V-nek és kínosan elkezdett röhögni -, tudod, történt egy kis baleset. Ne aggódj csak elaludt.
- Ezt meg, hogy érted ? - értetlenkedtem továbbra is.
- Sunnyval kötöttem egy fogadást, amit el is veszítettem. Csakhogy Jin megitta helyettem a büntetést.
- De miért ?
- Mondtam neki pár olyan dolgot, ami egy kicsikét kiakasztotta - legyintett, de ezzel nem segített abban, hogy jobban megértsem.
- Holnapra jobban lesz - tette hozzá a leader és J-Hopeal együtt felszedték a földről az alvó fiút.
- Tényleg - jutott még Hope eszébe valami. - Jimint hol hagytad ?
- Hm, az egy hosszú történet - néztem zavartan a földre és még véletlenül sem rájuk. Most már nem csak Jin, hanem Jimin miatt is rosszul éreztem magamat. Nem kellett a kioktatás, bár J-Hope nem tett volna ilyet, de inkább nem akartam említeni semmit. Valahogy úgy sejtettem, hogy Jimin úgyis elmondja helyettem.
- Várjunk - torpant meg Rap Monster -, te Jiminnel voltál ?
- Aish - jajdult fel Hope és gyorsan rám kacsintott jelezve, hogy hagyjam rá -, siessünk leszakad a karom.
- Jól van, jól van -, de erről mi még beszélünk - nézett vissza rám a leader. Viszont Hope arckifejezéséből arra következtettem, hogy nem fogja hagyni. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy ezt mégis hogyan tervezte. Csendben ácsorogtam még mindig az ágyam mellett és hirtelen eszembe jutva az előbbi csók éreztem, hogy egyre kezdett vörösleni a fejem. A lábam is kezdte megadni magát, így fáradtan roskadtam le az ágyamra és tettem a szememre a kezemet. Ilyen állapotban akár kész fűtőtestnek is elmentem volna úgy égett a fejem.
- Öhm...asszem én megyek - szólalt meg Taehyung és elköszönve tőlem meg Sunnytól elhagyta a szobát. A barátnőm ezek után sem szólalt meg, csak leült az ágyamra és türelmesen várta, amíg magamtól is elkezdek beszélni. Kellet még pár perc, míg összeszedtem magamat és egyáltalán rá bírtam nézni.
- Mesélj - dőlt el végül mellettem és úgy nézett rám.
- Azt hiszem valami baromi rosszat csináltam - fogtam meg a fejemet. - Akarom mondani csináltunk.
Hisz végülis nem csak én voltam ebben az egészben a ludas, ráadásul ő kezdeményezett. Oké, hogy többet ivott a kelleténél, de akkor is.
- Ugye nem ? - mosolyodott el sejtelmesen, mire csak erőtlenül bólintottam és idegesen a hajamba túrtam.
- Teljesen elszúrtam a barátságunkat, ugye ?
- Ki tudja lehet, hogy holnap nem is fog emlékezni rá - nevetett fel, de én már kevésbé találtam ezt ilyen viccesnek.
- Ne mondj ilyeneket.
- Hé, legalább akkor helyre tudnád hozni a barátságotokat, de szerintem így is rendben van az. Csak te spilázod túl.
- Azt mondod ? - néztem rá kimerülten.
- Azt - mosolyodott el.

Másnap fáradtan sétáltam le reggelizni és pont Jin választott épp kaját, így az eredeti tervem, hogy jó messzire elkerülöm egy darabig, már most dugába dőlt. Hevesen dobogó szívvel és izzadt tenyérrel álltam meg mellette és kezdtem el szedni magamnak egy kis reggelit az asztalról, ami gabonapehely lett. Jin nem hagyta a véletlenre a dolgot, szerintem ő helyettem is szedett magának. Mosolyogva figyeltem, ahogy egy fél tányér rántottával és hat szelet baconnal egyensúlyozott az asztalunkhoz. Kezdett egyre furcsább lenni a helyzet, ugyanis azon kívül, hogy köszöntünk egymásnak nem igen szólt hozzám semmit sem. Mitöbb...nem úgy tűnt, mint aki zavarban érezte magát. Egy szóval nem úgy viselkedett, mint én, aki majdnem levertem az asztalról a saját kajámat. A gondolataimba mélyedve ültem le vele szemben JungKook és V közé.
- Egy ideje furcsán nézel rám - szólalt meg teli szájjal Jin, így eléggé sokáig tartott, míg felfogtam, hogy egyáltalán mit akart mondani.
- Nem is igaz - tiltakoztam, mire Tae elröhögte magát mellettem. Erre csak egy szúrós nézés volt a válaszom és meglepetten figyeltem továbbra is a velem szemben ülőt.
- Csináltam esetleg valamit tegnap ? - kérdezte félve, mire megakadt a gabonapehely a torkomon és kisebb fulladó rohamom lett. JungKook és V is a hátamat ütögették, amitől ugyan nem lett jobb, de azért hálás voltam a próbálkozásukért. Végül Jimin mentett meg azzal, hogy gyorsan elém tolt egy pohár vizet és megfogva azt egy húzásra megittam. Ugyan szerencsére lenyeltem a pelyhet, de még mindig úgy éreztem, mintha ott lett volna. Zavartan bámultam Jinre és gondolkoztam egy értelmes válaszon.
- Nem, dehogy - hazudtam és közben a szám szélét harapdosva felálltam és megköszönve az ételt elhagytam az asztalt. Nem bírtam továbbra is vele szemben ülni. Féltem, hogy saját magamat buktatom le. Ráadásul most már kínosan éreztem magamat emiatt az egész miatt és gratuláltam ahhoz, hogy olyan idióta voltam és visszacsókoltam egy félig részeg embert. Teljesen megőrültem...

Egész fotózás alatt egy székben ülve néztem előre és a fejemben akaratlanul is végig pörgött vagy ezerszer a csókunk, amire csak én emlékeztem. Szerencséje volt, hogy nem kellett minden egyes percben ezen gondolkoznia, mint nekem. Nem igazán jutottam túl könnyen ezen az egészen és már szinte az őrületbe kergetett, hogy teljes életnagyságban és valósághűen visszaemlékeztem ha csak lehunytam a szememet. Eszembe jutott a tusfürdőjének gyümölcsös illata, aztán a barna szemei is be-be ugrottak, na meg a mosolya, ami az ájulása előtt játszott az ajkán...
- Kikiiiiiiii - rángatott vissza a valóvilágba J-Hope. - Na végre, hogy figyelsz - vigyorgott rám, majd halkabbra véve a hangját folytatta. - A fotózás után gyere el velem és Jiminnel megvenni a partira a kellékeket és Kook ajándékát.
- Imádlak - szólaltam meg boldogabban és nem törődve a körülöttünk lévőkkel jó szorosan megöleltem.
- Ki nem ? - nevetett és megfogva óvatosan a vállamat hátrébb tolt - De mond, minden rendben ? - kérdezte és láttam a szemében, hogy aggódott.
- Persze...
- Rosszul hazudsz, még mindig - mosolygott rám bíztatóan, mire megráztam a fejemet.
- Majd-majd később elmondom - suttogtam, mire kinyújtotta a hüvelykujját és visszasietett a helyére, ugyanis, mint kiderült épp fotózták. Mintha történt volna már ilyen régebben...
Két maszkos, napszemüveget viselő alakkal lépkedni Busan utcáin kicsit sem volt feltűnő. Na jó, valószínűleg más embereknek nem számított furcsának, mivel ők már hozzászoktak. Viszont nekem, így négy év múltán is érdekes volt Londonhoz képest, hisz ott nem sétálgattak az emberek maszkban. Ezt félretéve már most sokkalta jobban éreztem magamat a mai reggelhez képest. Először egy parti kellékes boltot kerestünk és Jimint követve végül meg is találtuk.
- Nem hittem volna, hogy még mindig meg van - lépett be csodálkozva az épületbe a vezetőnk.
- Miért azt gondoltad, hogy ellopták ? - kérdezte J-Hope egy üveg díszt nézegetve.
- Öhm...inkább azt tedd le - tanácsoltam neki, ugyanis már csak ránézni is rossz volt, ahogy tartotta a kezében.
- Haha, nagyon vicces vagy hyung - reagált egy kis késéssel az előző beszólásra Jimin.
- Szerintetek mit keres egy parti boltban egy ilyen dísz ?
- Biztos azért van itt, hogy az olyan ügyetlenek, mint te eltörjék és fizethessenek érte.
- Nyugi Narancska - vigyorgott a beszólásán Hope és letéve a díszt tovább sétált.
- Most komolyan lenarancsozott ? - nézett rám idegesen az említett gyümölcs.
- Dehogy - nevettem fel és én is követtem a vicces kedvében lévő reményünket.
Sikeresen találtunk papírcsákót és poharakat, valamint tányért is. Egy Happy Birthday feliratot is szereztünk és a srácok dudákat is akartak venni, de mivel én azt fölöslegesnek találtam, így szépen visszatetettem velük. Ellenben a tűzijátékra beadtam a derekamat. Ezekkel a szerzeményekkel sétáltunk ki a boltból és mentünk egy másik felé, amit Jimin magyarázott. Valamilyen szipi-szupi ruhabolt volt, ahol lehetett találni Zion.T feliratú pólót, amit elvileg már régóta szeretett volna venni a maknaenak. Nem ment zökkenőmentesen az odafelé vezető út, ugyanis J-Hope leragadt egy táncos csapatnál, aztán miután onnan eltudtuk rángatni, rajtam volt a sor. Elmentünk egy utcai árus mellett, akinek ékszerek sorakoztak az asztalán és nem is fogott volna meg, ha nem láttam volna meg egy bőrkarkötőt amit úgy éreztem, hogy muszáj megvennem JungKooknak. Piros és fekete színű csíkok váltakoztak rajta, valamint középen fehérrel rá volt írva a "singer" szó. Azonnal megvettem sőt, a mosolyommal le is tudtam belőle alkudni. Na most, ezután mondja bárki, hogy nem vagyok cuki. Fő az önbizalom...
A pólót is megvásároltuk, így a sok járástól megéhezve bementünk egy étterembe. Miután mindenki rendelt valamit elemezgetni kezdtük a vett dolgokat. J-Hope még vásárolt Kooknak egy fekete csuklópántot is, ugyanis elmondása szerint az előzője már kezdett szétjönni.
- És mi van, ha nem kell neki új ? - kérdezte Jimin, csakhogy kötözködhessen vele.
- Akkor akár csúzlinak is használhatja - magyarázta Hope és megfogta, hogy bemutathassa.
- Figyelj, én ezt nem tartom olyan jó ötletnek - néztem rá előre félve, hogy mi lesz, ha véletlenül elengedi.
- Nyugi, ura vagyok a helyzetnek - válaszolta J-Hope és természetesen jól elszólta magát. Elengedve a kifeszített csuklópántot, messzire repülve egy babakocsiban landolt.
- Ezt nem hiszem el - fogtam a fejem visszatartott nevetéssel.
- Ura vagy a helyzetnek mi ? - nézett rá Jimin karba tett kézzel.
- Ez nem volt betervezve - szabadkozott a tarkóját fogva és azt elemezgette, hogy hogyan vehetné ki onnan feltűnésmentesen az ajándékot.
- Ja, általában az ember nem gondol arra, hogy esetleg ne egy étteremben játszadozzon egy csuklópánttal. Ráadásul úgy, hogy nem akar feltűnést okozni - szólaltam meg.
- Oké, oké értem. Csak hagyjatok, ki kell találnom egy tervet - nézett ránk gondterhelten.
- Csak minket hagyj ki belőle - tette hozzá Jimin.
- Meg van - vidult fel Hope és sokat sejtetően rám nézett.
- Mi ? Nem, biztos, hogy nem - ráztam a fejemet, ugyanis semmi kedvem nem volt a csalit játszani, úgyis tudtam előre, hogy ez volt a terve.
- Létsziiiii - nézett rám és közben minden cuki viselkedését bevetette.
- Jó, jó - sóhajtottam mosolyogva. - Avass be a tervedbe.
- Szóval, odamész, elvonod valahogy az anyuka figyelmét én pedig addig a babakocsihoz settenkedek és ninja módjára visszaveszem az ajándékot - magyarázta.
- Hehe~ biztos, hogy nem fog sikerülni - szólt közbe Jimin -, de rajta; vicces lesz - vigyorgott ránk. Mire Hopeal rögtön ugyanarra gondolhattunk; igazán leütöttük volna.
- Neked - vágtam rá idegesen.
- Oké - nézett a szemembe J-Hope. - Fighting !
- Aha - sóhajtottam és előre mentem.
Fogalmam sem volt róla, hogy mégis mit csinálhatnék, de most improvizálnom kellett, úgy tíz másodperc múlva. Kilenc; meg fogok halni, nyolc; remélem szép sírom lesz, hét; mit kéne csinálnom, hat; ájuljak el, öt; nem vagyok jó színész, négy; gyorsan, három; azt hiszem mindjárt elájulok, kettő; ezért sokkal fog nekem tartozni Hope, egy; Jimin pedig még kapni fog a röhögésért.
- Elnézést - szólaltam meg hirtelen angolul és rögtön eszembe is jutott egy ötlet. A játszunk turistát tervem kezdetét vette. - Nem tudja véletlenül, hogy hogyan tudok innen eljutni Szöulba ?
A rövid fekete hajú nő értetlen fejjel nézett rám és próbált kinyögni valami választ. Aha, szóval nem tudott angolul. Ez egy igen hátráltató tényező volt, de miután egész végig a főváros nevét hajtogattam és két ujjammal azt mutogattam, hogy menni, végül megértette, hogy mégis mi a fenét akartam. Ezután elkezdett magyarázni nekem jó lassan koreaiul. Ha igazából nem értettem volna, akkor túl sokra nem mentem volna, de sebaj. Nagy szemekkel bámultam rá és bólogattam, mint egy fogyatékos, amikor is Hope megfogta a vállam és elnézést kérve az anyukától elhúzott engem, utólag még mondott neki valamit és tudtam, hogy mutogatott is.
- Te komolyan azt mondtad neki, hogy pszichológiai kezelésre szorulok ? - szűrtem a fogam között.
- Bocs, muszáj volt valamivel magyaráznom a furcsa viselkedésedet.
- Na, sikerült ? - mosolygott Jimin a megérkezett húst rágcsálva.
- Aha - emelte fel J-Hope - a nagyon nem csuklópántot.
- Te komolyan a gyerek zokniját hoztad el ? - röhögött Narancska már vagy öt perce.
- Miért fekete ez is ? - verte a homlokát az asztalba folyamatosan.
- Most komolyan ezért csináltam hülyét magamból ? - követtem én is Hope példáját.
- Ha nagyon pozitívan gondolkoztok - kezdett bele kedvesen az egyetlen boldog ember a társaságunkban -, kicsi Kooknak biztos nagyon fog tetszeni a fél pár zokni - röhögte megint el magát, mire én is és J-Hope is rácsaptunk a karjára.
Mire újabb tervet kieszelhettünk volna az anyuka eltűnt a babakocsival együtt. Így hát J-Hopenak be kellett érnie egy fél pár zoknival. Jimin ötletekkel bombázta, hogy mégis milyen indokot tudott volna kitalálni a megvételére. Végül a kabala tűnt a legjobb megoldásnak, bár én erősen kételkedtem benne, hogy el is hiszi majd ezt a mesét, bár Kookról beszéltünk...

Hét óra környékén bele is kezdtünk a tervbe, hogy hatásos legyen a meglepetés. Sunny a fiúkkal előre ment a partra én pedig azt a nemes feladatot kaptam, hogy valahogy vigyem oda JungKookot. Eléggé elgondolkoztatott ez a helyzet, de végül improvizálás reményében bekopogtam a szobája ajtaján. Vártam pár percet és egy ismerős fekete kócos hajú fiú dugta ki rajta a fejét. Most vagy aludt vagy sorozatot nézett, bár én inkább a másodikra tippeltem.
- Szia Kiki - mosolygott és beinvitált a szobába.
- Na JungKook, öltözz és menjünk sétálni, unatkozok, de a többiek elmentek valahova, Sunny pedig fáradt - biggyesztettem le a számat és néztem rá a legaranyosabb módon.
- Háááát - gondolkozott el.
- Na jó - sóhajtottam és bevetettem a végső fegyveremet. - Oppa~ !
Erre csak elröhögte magát és megfogva a cipőjét elkezdte felvenni. Hah, én győztem; gondoltam mosolyogva és követtem az ajtón ki, a mit sem sejtő maknaet.
Lassan a part felé sétáltunk és közben Kook megint előhozakodott azzal a kérdésével, ami a kitalált és félig igaz történetről szólt. Eddig nem is törődtem a tegnapi csókkal, de neki hála újból előjöttek az emlékek. Mondtam már, hogy imádom ezt a gyereket ?
- Khm...nem igazán történt semmi érdekes - legyintettem és előrébb sétáltam, mire JungKook is felgyorsított.
- Nem hiszek neked - rázta a fejét és megfogva a vállamat lelassított.
- A főszereplő még jobban összezavarodott...egy csóknak hála - böktem ki nagy nehezen, hisz úgy sem tudott róla, hogy mindez rólam szólt.
- Mi ?! - fékezett le hirtelen mellettem - Állj, állj - húzott vissza. - Valaki megcsókolt-a ? - nézett rám nagy szemekkel.
- Mi az, hogy megcsókolt-a ? - zavarodtam össze és elhűlve jutott tudomásomra a tény, miszerint már átlátott rajtam - Ugye ezzel nem arra célzol hogy...
- Miről beszélsz ? - rázta a fejét meglepetten. Én meg összezavarodva húztam fel a szemöldökömet.
- Szóval te nem ? Tudod...- makogtam össze-vissza, de végül fellélegezve mosolyodtam el. - Mindegy - ráztam meg a fejem -, menjünk.
- Hát jó - vonta meg a vállát és mellettem lépdelve gondolkozott valamin. Legalábbis nekem nagyon úgy tűnt, aztán lehet, hogy csak tévedtem.
- Tényleg...miért is vagy annyira félénk a lányok közelében ? - kérdeztem rá arra, ami már egy ideje igazán foglalkoztatott.
- Mi ? Én nem...- jött hirtelen zavarba és nem figyelve felbukott a homokban. Nevetve guggoltam le mellé és hallgattam a nyafogását arról, hogy homok ment a szájába. Most komolyan ki volt olyan idióta, hogy nyitott szájjal belefejelt a homokba ? Még esetleg Sunnyról képzeltem volna el, na de JungKookról ? Vigyorogva konstatáltam, hogy megtaláltam a gyengepontját.