Sziasztok^^

Késői órákban ugyan, de meghoztam az újabb részt :) Remélem elnyeri a tetszéseteket, ahogy eddig is^^ A következő résszel kapcsolatban pedig csak annyit mondanék, hogy valószínűleg nem vasárnap fogom felrakni, mivel nem leszek net közelben. Emiatt kicsit korábban számíthattok már rá :) A mai fejezethez pedig jó szórakozást ! 

  -------------------------------------------------------------------------------------------------     

Eljött a várva várt hétvége és még csak sejteni se sejtettem, hogy ilyen eseménydúsnak ígérkezett. Valószínűleg, ha tudtam volna az ottani eseményeket, akkor kétszer is meggondoltam volna, hogy elmegyek, de hát nem rendelkeztem jövőbelátó képességgel, így ez lehetetlennek számított. Örökre a fejembe vésődtek a Busanban töltött pillanatok, amik többségére örömmel emlékeztem vissza. Leszámítva egy estét...

Pénteken hat körül indultunk a BTS háztól, ahova Sunny még nem csatlakozott ugyanis, hogy minél kevesebb figyelem vetődjön rá, csak a repülőtéren találkoztunk vele. Azon belül is magán a repülőn. Este vagy kettőig fenntartott és különböző kérdésekkel bombázott, mint például milyen ruhát érdemes hoznia és, hogy hideg lesz-e vagy meleg. Valószínűleg egy konkrét időjárás jelentőnek hitt, de le kellett lomboznom, mivel én se tudtam semmit se biztosra. Már rég nem bíztam az előrejelzésekben és ez most is így volt, ezért csak annyit tudtam javasolni neki, hogy hozzon hideg esetére is valamit.

Bepakoltuk a bőröndöket a furgonba és indulhattunk is. Egész úton Jimint és JungKookot bombáztam a kérdéseimmel, ugyanis ők ismerték egyedül Busant és kíváncsi voltam minden kis részletre. A végére már csak nevetve mondták, hogy bezzeg ilyenkor be nem áll a szám. Velük meg nem vagyok képes néha napján még egy szót se váltani. Valamilyen szinten igazat kellett nekik adnom, ugyanis sűrűn voltak hangulatingadozásaim, bár ez rézben az ő hibájuk volt. Ráadásul én semmi voltam Sunnyhoz képest; ő e téren egy rémálom volt.

A repülőn Sunny és Jimin mellett ültem, ugyanis a szőkeség mindenféleképpen az ablak mellett akart lenni, bár ezt már előre tudtam, így nem annyira lepett meg. Mögé V és Kook ült, akik egész végig szekálták vagy csak hülyeségeket mondogattak neki, ugyanis olyan gyorsan beszéltek direkt koreaiul, hogy szerencsétlen ne értse. Végül Suga állította le őket egy elég morcos nézéssel és fülök, farkukat- behúzva halkabban sztorizgatni kezdtek a barátnőmmel. Én viszont elég fáradt voltam, ezért bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és benyomva a lejátszási listámat lehunytam a szememet. Aludni ellenben még nem igen tudtam, ugyanis Jimin elkezdte bökdösni az arcomat. Igazán leszokhatott volna erről a szokásáról, de mindegy is.

- Hm ? - néztem rá fáradtan.

- Ide adod az egyik felét ? - mutatott a fülesemre, mire bólintottam és a kezébe nyomva újra lehunytam a szememet - Te komolyan a mi számainkat hallgatod ? - mosolyodott el, ugyanis a hangjára ismét ránéztem félszemmel.

- Talán baj ? - húztam fel a szemöldökömet.

- Nem - rázta meg a fejét.

- De megnyugtatlak, hogy nem csak titeket hallgatlak.

- Van Big Bang ? - csillant fel a szeme.

- Van - válaszoltam és hagytam had keresgélje ki az egyik számukat.

- Yey~ Fantastic Baby - motyogta és ő is lecsukta a szemét. Mosolyogva megráztam a fejemet és nem sokkal ezután már nem igazán vettem észre a körülöttem lévő dolgokat.

Igazán jól aludtam és túlságosan is kényelmesen, ezért lassan felnyitottam a szememet és megpróbáltam realizálni a helyzetet. A fejem Jimin vállán pihent, az övé pedig az enyémen és úgy tűnt még mindig aludt. Aztán rájöttem egy dologra, mégpedig, hogy egyáltalán nem rázott ki a hideg, nem is éreztem különösebben semmit. Viszont a helyzet eléggé zavarba ejtő volt, így óvatosan felemeltem a fejemet, minek következtében Jimint is felébresztettem.

- Bocs - suttogtam, ugyanis a mellettem ülő Sunny is kifeküdt és enyhén tátott szájjal pihent.

- Semmi baj – ásított, majd körbenézve megállapította, hogy rajtunk kívül mindenki aludt. Még a menedzser is pihentette a szemét, bár azt is lehetségesnek tartottam, hogy ő sem volt már fenn. Nem tudtam hirtelen mit mondani a nyújtózkodó Jiminnek, de szükségtelennek is számított, ugyanis felállt és a mosdók felé vette az irányt. Most már egy kicsit idegesebb voltam és a kezem is elkezdett izzadni az előbbire visszaemlékezve. Gyorsan megráztam a fejemet és megpróbáltam azzal nyugtatgatni magamat, hogy ebben a három napban végre a legjobb barátnőmmel lehetek és nem hét fiúval. Félreértés ne essék, most már sokkal jobban szerettem őket és kevésbé féltem a közelükben, de még így is kellemesebb időtöltésnek számítottak a Sunnyval töltött órák, hisz mellette nem rázott spontán a hideg.

Egyszer csak megszólalt egy női hang a hangszórókból, ami jelezte hogy nem sokára megérkezünk, ezért óvatosan megráztam Sunny vállát, hogy felébredjen, ami sikerült is vagy három perc rázogatás és szólongatás után. Aztán felálltam és az ülésemre térdelve megböktem párszor Suga lábát és csodák csodájára sikerült felébresztenem, bár először nem igazán tudta hol volt, de miután körbenézett az orrnyergét nyomkodva próbált felébredni és közben a vállán alvó JungKookot lökdöste, ezzel átvéve tőlem a nehéz munkát. Időközben V-t Sunny a telefonom segítségével nem túl kedvesen felriasztotta, ugyanis óvatosan berakta a fülébe a fülesemet és max hangerőre véve benyomta az egyik számomat. Tae szemei azonnal felnyíltak és ijedten nézett maga elé, majd meglátva a tettest elkezdte összeborzolni a haját. Kicsit sem csináltak nagy hangzavart a viszonylag csendes repülőn és emiatt fel is hozták ránk mások figyelmét, így én Sunnyt ültettem le a helyére és nyomtam a fejére a kalapomat, míg Suga a mögöttünk ülőt rakta helybe és ráparancsolt, hogy vegye fel a maszkot, mivel hamarosan megérkezünk. Én csak mosolyogva figyeltem a veszekedésüket és fordultam előre, amikor is Jin fejét pillantottam meg az előttem lévő ülés háttámláján támaszkodva. Annyira megijedtem, hogy a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni és azonnal elkaptam a tekintetemet, mielőtt még találkozott volna az övével. Aztán még Jimin is rám hozta a frászt a hirtelen megjelenésével és miközben a szellemekhez hasonlítgattam őket, gyorsan felraktam a napszemüvegemet, hogy ne látszódhasson a zavarodott tekintetem.

Megérkezve a szállodához meglepetten vettem észre, hogy nagyon közel volt a parthoz, bár belegondoltam, hogy tulajdonképpen a fotózás nagy része ott lesz, így végül mégsem tűnt annyira furcsának. Én Sunnyval külön csekkoltam be és a szobánk is egy emelettel lejjebb volt, mint a fiúké csak hogy még inkább elkerüljük a félreértéseket. Már most elkezdődtek a fotózások, így az elejére természetesen velük tartottam, aztán úgy terveztem, hogy lelépek, mivel nem akartam sokáig egyedül hagyni Sunnyt, viszont ez a tervem természetesen meghiúsult. Ugyanis befogtak, hogy videózzam a fiúkat, mivel az ezért felelős ember csak holnap érkezik. Nem igazán örültem neki, de természetesen mosolyogva elfogadtam a sorsomat és végeztem a dolgomat.

- Milyen a fotózás első napja ? - léptem Jimin mellé, aki a homokban ülve épp várat épített.

- Szuper - mutatta a hüvelykujját. - Aish...olyan nosztalgikus itt lenni - nézett a távolba, mire mosolyogva figyeltem továbbra is, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy még volt mondanivalója. - Bár az újnak számít, hogy így együtt vagyunk itt - fordult vissza a kamera felé, majd hirtelen lefagyva bámult engem.

- Jimin készülődj ! - szólt egy staffos, de mintha meg sem hallotta volna még mindig meredten bámult előre.

- Jimin - pöcköltem meg a homlokát -, menj - mutattam a sminkesek felé, erre nagyokat pislogva lassan felállt és elbotorkált.

- Ezt meg mi lelte ? - motyogtam és kerestem egy új célpontot magamnak. Egy ideig a kamerával a kezemben sétálgattam és vettem a fotózást vagy épp a fiúk hülyéskedéseit, aztán a keresett alany végül engem talált meg, de sajnos nem volt egyedül.

- JungKookie jön a kamerás lány - mutogatott felém V és az említett személy mosolyogva állt meg előttem....na meg persze Jin is. Csak ő nem igazán volt ilyen boldog tőlem, bár jól titkolta.

- Hogy vagytok ?

- Remekül, bár homok ment a cipőmbe és nem bírom kiszedni - magyarázta Taehyung és Kookba kapaszkodva próbálta megtartani az egyensúlyát, aminek annyi lett a következménye, hogy mindketten felborultak. Őket kivéve mi Jinnel igazán jól szórakoztunk és nevettünk a szerencsétlenkedésükön.

- Én megmondtam, hogy ne belém kapaszkodj - tápászkodott fel a földről JungKook bosszúsan.

- Legalább puhára estünk - magyarázta Tae.

- Azaz, te estél puhára én már kevésbé.

- Szerintem meg okoztatok pár szép pillanatot az ARMYknak - mondta Jin, mire Kook elkezdte homokkal rugdosni, aminek az lett a következménye, hogy már mindhármuk cipője tele lett homokkal. Mosolyogva figyeltem őket V-vel, amikor is felváltva kezdett el Jinre, majd rám nézni és sokat sejtetően elmosolyodva arrébb húzta a maknaet és valamit suttogva neki elment vele; egyedül hagyva engem Jinnel. Egyszer még visszakapja; gondoltam idegesen és a szám szélét rágva vettem az előttem kínosan álldogáló Jint. Túlságosan is sokáig tartott a csend, ezért leállítottam a kamerát és magam mögé téve a kezemet billegtem egyik lábamról a másikra, ugyanis nem csak zavarban voltam, hanem fáztam is, mivel hiába volt dél, mégsem nevezhettem annyira melegnek az időt. Ráadásul én csak egy rózsaszín trikóban és egy fehér rövidnadrágban voltam, így nem csodáltam, hogy nem volt melegem. Az sem segített, hogy a szél is fújt...

- Fázol ? - szólalt meg hirtelen Jin, mire aprót bólintottam és óvatosan felemeltem a fejemet, így megláttam, hogy levette magáról a rózsaszín dzsekijét és mellém lépve ráterítette a vállamra. Hevesen dobogó szívvel néztem rá és nem tudtam elszakítani a tekintetemet a barna szemeiről, de nem úgy tűnt, hogy ez őt zavarná.

- Khm - köszörülte meg a torkát és arrébb lépett tőlem -, sajnálom a szertáros dolgot - mondta halkan úgy, hogy csak én halhassam.

- Nem kell - ráztam meg a fejem. - Az én hibám volt. - Hiba ? Ezt tényleg hibának lehetett nevezni ? Nem inkább egy reflexszerű dolog volt ? Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy miért is tettem, ha akkor nem szólalok meg, talán nem állnának köztünk úgy a dolgok, mint most. Viszont, az ez utáni dolgot nem akartam hallani, valamiért megfájdult tőle a szívem.

- Felejtsük el és legyen olyan minden, mint azelőtt, oké ? - kérdezte tök természetesen, mintha az előbbi zavara nem is létezett volna. Hirtelen nem is tudtam semmit se válaszolni, ráadásul valaki meg is zavart ebben.

- Mizujs Kiki ? - karolta át a vállamat J-Hope - Minden oké ? - fürkészte aggódva az arcomat - Olyan fehér vagy.

- Minden...rendben - motyogtam és elkezdtem előre menni, magammal húzva az értetlen fiút, de látva engem, szó nélkül jött velem, amiért nagyon hálás voltam. Ahogy elsétáltam Jin mellett suttogtam neki egy okét és a szememet lehunyva szidtam le magamat, hogy hogy lehettem egy ekkora idióta...

Egy ideig elsétálgattam Hopeal a parton és hirtelen felindulásból levettem a cipőmet és közelebb sétáltam a vízhez, de csak épp annyira, hogy a lábamat elérhették a hullámok. Nem kellett sokat várnom és J-Hope is követett egy bottal a kezében, amit fogalmam sem volt, hogy honnan szerzett; de hát ő volt J-Hope, vele kapcsolatban nem lepődtem meg semmin sem. Leguggolt mellettem és valamit rajzolni kezdett a homokba.

- Akarsz beszélgetni ? - kérdezte rám sem nézve.

- Miről ? - guggoltam le én is mellé.

- Hm, rólad és a fura viselkedésedről mostanában.

- Nem is vagyok fura - raktam le a kezemet, így azt is mosta a víz. Kellemesen hűvös volt és a kapott dzseki miatt nem is fáztam már. Ezért akár boldogabb is lehettem volna, de a felejtés több okból kifolyólag sem ment. Egy: ez az Ő dzsekije volt, kettő: emiatt éreztem rajta az illatát, amitől különös bizsergés keletkezett a gyomromban.

- Persze, én meg a télapó vagyok - válaszolta és elkezdett "ho-hózni" mellettem, amitől rögtön elnevettem magamat.

- Még hasonlítanál is rá, ha kapnál egy szakállat - illene hozzád.

- Ugye ? - mosolygott.

- És veled mi van ? Te is furcsa vagy mostanában - céloztam arra, hogy eléggé sokat nyomkodta megint a telefonját és úgy vigyorgott, mint a tejbe tök. Általában ilyen volt, de ez most valahogy eltért az eddigiektől, így csak arra tudtam gondolni, hogy egy lány volt a dologban.

- Pedig olyan vagyok, mint mindig - térített, de nem hagytam maga.

- Oké, akkor egyezünk meg valamiben. Háromra mondjuk meg mindketten, hogy mi van velünk, hogy ne aggódjon fölöslegesen a másik, rendben ?

- Benne vagyok - vágta rá egy kis gondolkozás múlva. Szinte hallottam a fogaskerekeket kattogni a fejében, olyan erősen agyalt valamin.

- Akkor - csaptam össze a tenyeremet - egy...kettő...három. - Valami furcsa dolog van köztem és Jin között - böktem ki egyidejűleg Hopeal.

- Nagyon tetszik MinJun. - Hogy mi ? - kapta hirtelen felém a fejét és láttam a döbbenetet az arcán - Tetszik neked ? - nyelt óvatosan és még mindig nagy szemekkel figyelt engem. Azért azt nem hittem volna, hogy ennyire meglepte a dolog.

- Nem tudom...még. Most épp azon vagyok, hogy rájöjjek, de nem igazán segít a helyzetemen az, hogy nem vagyunk szinte beszélő viszonyban sem - magyaráztam bosszúsan.

- Aigoo - húzta el a száját feszülten.

- Most mi van ?

- Semmi...aaaaaa - túrt bele a hajába idegesen, én meg azt sem tudtam hirtelen, hogy mit szóljak. Ilyen reakcióra tőle nem igen számítottam...

- Várj - tértem hirtelen észhez és a szám sarka kezdett felfelé görbülni -, szóval tetszik nekeeeed - böktem oldalba, ezzel visszahozva a valóvilágba.

- Khm - igen - vakarta zavartan a tarkóját -, de ez titok egészen addig, míg el nem mondom neki és megkapom a választ, úgyhogy ígérd meg, hogy ez kettőnk között marad. Rajtad kívül még Jimin tud róla, de senki más.

- Nyugi nem árulom el, viszont amit én mondtam, azt se add tovább, oké ?

- Rendben - bólintott már egy kicsit élettel telibben.

- Ígéred ? - húztam fel a szemöldökömet.

- Ígérem, de te is .

- Kisujj eskü - tartottam felé az ujjamat.

- Kisujj eskü - bólintott mosolyogva és ezzel megkötöttem az első kisujj eskümet egy fiúval, bár Sunnyval is évek óta nem csináltam ilyet, úgyhogy ezzel visszajött pár szép emlék a múltamból és úgy éreztem.

Elköszönve J-Hopetól lassan visszasétáltam a hotelhez és közben ezer féle gondolat cikázott végig az agyamban. A legtöbb "mi lett volna ha"-val kezdődött és a világon talán ezt utáltam a legjobban, hisz tudtam, hogy az idő kerekét nem vagyok képes visszaforgatni és valamilyen szinten bele is törődtem. Az út alatt csináltam egy képet a partról és csak azért is felé írtam ezt a bizonyos "mi lett volna ha" dolgot, majd kiraktam az oldalaimra. Aztán mivel tisztában voltam azzal, hogy az ilyen viselkedéssel nem mentem semmire, inkább Hopeon és MinJunon gondolkoztam. Kedvesnek tűnt a lány, de mégis volt benne valami, ami nem igazán tetszett, csak azt nem tudtam, hogy mi. Ez ilyen női megérzés volt, aminek nem minden féleképpen volt igazság alapja. Lehet, csak én gondoltam bele többet...

Fellifteztem az emeletünkre és megpróbáltam benyitni az ajtón, ami nem sikerült. Párszor még lenyomtam a kilincset és próbáltam bemenni, de az ajtónak az én erőm annyi volt, mint halottnak a csók. Mérgelődve csörgettem meg a barátnőmet, akinek elméletben itt kellett volna maradnia, hisz azt állította, hogy nem hagyja el a szobát. Párat kicsörgött a telefon és hallottam is az ismerős hangot; az ajtó másik oldaláról. Ez a gyerek az őrültebe tudott kergetni. Ilyenkor gondoltam arra, hogy neki tulajdonképpen miért is kellett az a nyamvadt telefon, ha ilyenkor nem volt nála. Legalább, ha elmegy akkor vitte volna magával. Lementem a hallba és a pultnál várakozva az ujjaimat idegesen kopogtattam az asztalt. Végre megjött a recepciós és megpróbálva leplezni az idegességemet, baromi nyugodtan megkérdeztem, hogy nem-e látta ezt a lányt valahol.

- Ha minden igaz, akkor az étterem résznél van - gondolkozott a nálam pár évvel idősebb nő.

- Köszönöm a segítségét - mosolyodtam el és már előre kigondoltam, hogy mit mondok neki, amikor is megállított.

- De ha gondolja, adhatok még egy kulcsot, hogy ön is betudjon menni ilyen esetekben a szobába - magyarázta és bólintva jeleztem, hogy ez tökéletes lenne.

A megszerzett kulccsal a kezemben rögtön kigondoltam valami egészen mást és bezárva mögöttem az ajtót benne hagytam a kulcsot. A hogy leckéztessük meg a kisebbet akcióm kezdetét vette. Amíg vissza nem jött, megmostam a hajamat sőt, még írtam pár sort is az egyik dal folytatásához. A kanapén szétterülve aztán meg is hallottam, hogy be akart jönni az ajtón, de nem sikerült neki. Kopogott párat és várt, hátha kinyitja valaki.

- Csak nem be akarsz jönni ? - sétáltam az ajtóhoz karba tett kézzel.

- Tulajdonképpen eléggé szeretnék - válaszolta az ajtót kaparászva.

- Nem kérdezem meg, hogy miért mentél el, mert nem bűn, csak úgy érdekelne, hogy miért nem jelezted vagy legalább vitted magaddal a telefonodat.

- Bocsánat, elfelejtettem a nagy unalomban, hogy te is vagy.

- Na kösz, és ezek után azt várod, hogy beengedjelek ? - kérdeztem megbántva.

- Létszi, meghívlak valamire...bármire...csak engedj be - vetette be a cuki hangját, ami az én esetemben nem igazán volt hatásos, de egy idő után mégis megenyhültem és lassan kinyitottam az ajtót. - Te vagy a legjobb - vigyorgott elégedetten és bement mellettem.

- Tudom - sóhajtottam.

- Na akkor elmegyünk valahova ? - kérdezte izgatottan.

- Menjünk, de hova ? Nem is ismerjük a környéket, ráadásul ha el is tévedünk sem tudjuk megmondani, hogy hol vagyunk és hogyan találunk vissza ?

- Túl sokat aggodalmaskodsz - vágott közbe a fejét rázva. - Csak élvezd az életet, hisz néha kel egy kis izgalom. Max, megkérdezzük, hogy hogyan juthatunk vissza. Ne aggódj, lazíts - lépett mögém és megfogva a vállam az ajtó felé kezdett tolni.

- Hát jó - adtam fel és mosolyogva figyeltem az előttem ugráló Sunnyt. - Legalább az egyikünknek kell egy kicsit aggódni, ha már a másik ilyen nyugodt és felelőtlen - motyogtam.

Kisétálva az épületből neki vágtunk a felfedező utunknak és természetesen Sunny először a tengerparthoz akart menni, így ott sétálgattunk és beszélgettünk minden féléről. Megemlítette az újonnan szerzett dzsekimet is, amire inkább nem mondtam semmi konkrétat. Tudtam, hogy tudja, csak szivatni akart, aminek nem feltétlenül örültem, de mindegy. Próbálta kiszedni belőlem az érzéseimet, ami nem igazán sikerült, de legalább próbálkozott. Aztán én kezdtem el szivatni, ugyanis többször is eltalálták egy strandlabdával a fejét és ráadásul gyerekek. Kész ténynek számított, hogy nagyon nem szerette a gyerekeket. Én úgy gondoltam, hogy ez egy idővel majd megváltozik, de nagyon amellett érvelt, hogy ez lehetetlen. Majd ha neki lesz gyereke, ezeket az orra alá fogom dörgölni; gondoltam ilyenkor sokszor és néha ki is mondtam. Vele ellentétben én szerettem a gyerekeket sőt, Londonban sokat vigyáztam is rájuk.

Végül arra a döntésre jutottunk, hogy holnap ellátogatunk ide és bele is megyünk a vízbe. Most túl sokan voltak a parton és féltem, hogy esetleg felismernek, aminek azért nem volt akkora az esélye, de ez most nem számított.

Visszaindulás előtt annyira elbambultam, hogy Sunny úgy gondolta egy kicsit észhez térít, amit azzal ért el, hogy lefröcskölt vízzel. Ne kis mennyiségre gondoljatok, mivel a folyamatos szórakozás miatt csurom víz lett a pólóm. Ennek nem igazán örültem, ugyanis én így is fáztam és most már a dzseki sem segített abban, hogy melegebb legyen.

- Azt ajánlom, fuss - néztem a barátnőmre és a napszemüveg levétele sem kellett ahhoz, hogy tudja vajon milyen lehetett a tekintetem.

- Nyugi - kezdett el hátrálni, majd valóban futásnak eredt én pedig megiramodtam utána. Egészen a hotelig meg sem álltunk, majd az épületbe lépve lelassítottunk, hogy ne tűnjünk enyhén hülyének. Szép nyugisan és gyorsan véve a levegőt sétáltunk a lifthez, de felérve az emeletünkre újból futásnak kezdtünk és mielőtt még beérhettem volna Sunnyt, becsapta előttem az ajtót.

- Naaaa, engedj be, nem foglak bántani - mondtam és most már komolyan is gondoltam, túlságosan is kifárasztott a futás ahhoz, hogy bármi megerőltetőt csináljak.

- Biztos ? - nyitotta ki résnyire az ajtót és kidugva a fejét figyelt engem összeszűkített szemekkel.

- Biztos - sóhajtottam mosolyogva és betoltam az ajtót.

- Szerinted a fiúk mikor érnek vissza ? - kérdezte az ágyára leülve.

- Nem tudom – ásítottam. - Viszont annyi biztos, hogy én alszom - terültem szét az ágyon és a dzsekit ledobtam a kanapéra.

- Miiiiii ? - nyávogott szomorúan és felállva elkezdte bökdösni az arcomat - De még csak négy óra van.

- Nem baj, így is sétáltam veled három órát, úgyhogy mára elégedj meg ennyivel - válaszoltam és átfordultam az oldalamra.

- De...hát jó - sóhajtott fel. - Bocsi, nem gondoltam bele, hogy te majdnem minden nap korán kelsz és mindenfelé rohangálsz a fiúkkal, vagy ha mégis akad egy kis szabad időd, akkor dalokat írsz.

- Köszönöm - fordultam felé. - Te vagy a legjobb - mosolyogtam rá és lehunytam a szememet.

- Ne is mond...