Sziasztok^^

Ígéretemhez híven itt is van az új rész :) Szeretném megköszönni ezt a sok megtekintést és csillagokat, meg persze a hozzászólásokat :) Nagyon örülök mindnek^^ A részekkel kapcsolatban pedig még annyit szeretnék mondani, hogy minden vasárnap várhatóak majd. Jó szórakozást a fejezethez !

  ---------------------------------------------------------------------------------------------------  

- Sunny szemszöge -

Egy hónap alatt elintéztem mindent, ami fontos volt. Kezdve a korai nyelv tanulásával, amivel egész jól haladtam, ugyan olvasni nem tudtam, de beszélni és megérteni nagyjából már igen. Mindig is csodálkoztam, hogy a matekon és egyéb értelmetlen tantárgyakon kívül a nyelveket milyen gyorsan megtudtam tanulni. Ez volt a negyedik nyelv amibe belekezdtem és már egész jól haladtam. Az útra azért vészhelyzet esetére bepakoltam az angol-koreai szótárat és reméltem, hogy ha valamit nem tudok akkor majd ez segítségemre lesz. Anyáékkal nagy nehezen megbeszéltem, hogy tényleg minden el van rendezve; igen az egyetem is. Ezt vagy százszor el kellett mondanom, sőt még le is ellenőrizték. Oké, hogy néha feledékeny meg bohókás voltam, de azért az ilyeneket még én is el tudtam intézni.

- Mindent bepakoltál ? - kérdezte apa aggodalmasan.

- Igen - válaszoltam mosolyogva.

- Az útlevelet is ? - nézett rám anya.

- Azt is.

- És a.......

- Nyugi, minden bent van és ne aggódjatok miattam, hisz ott lesz a megbízható és felelősségteljes Bell - tettem hozzá, hisz általában a tudat, hogy a szerintük éretlen lányuk mellett ott volt Bell, mindig megnyugtatta őket. Nem csodáltam, mindig is vigyázott a körülötte levőkre és néha jobban figyelt rájuk, mint magára. Nem tudtam hogy csinálta.

Beszálltam a kocsiba és egész út alatt a szüleimet hallgattam, akik jobbnál jobb tanácsokkal láttak el. Azért nem a seregbe készültem, úgyhogy nem értettem, mire volt ez a nagy felhajtás. Viszont emiatt nem is vitáztak ebben az egy hónapban, sőt még azon is elgondolkoztak, hogy lehet mégis kibírják egymás mellett. Emiatt én is boldog voltam, hisz már régóta nem volt ilyen hangulat a családban. Ezelőtt állandóan a pénzről folyó vitájukat hallgattam, aminek nem volt semmi értelme, hisz gazdagok voltunk. Miért veszekedtek mégis arról, hogy ennyi pénz nem lesz elég ? Én sem tudtam, de szerintem ők sem.

Megérkeztünk a repülőtérre és mivel tíz óra volt, nem igazán voltak sokan, ennek örültem is. Az egyetlen amit utáltam Londonban az a tömeg. Előjöttek azok az emlékek, amikor négy éve ugyanitt álltam a szüleimmel és Belléket búcsúztattuk. Hihetetlen volt, hogy most én voltam az, aki elmegy; ki tudja mennyi időre. Megfogattam magamnak, hogy nem sírok, de mégis kicsordult pár könnycsepp a szememből, amikor is megláttam, hogy a szüleim szeme könnyes. Jó szorosan megöleltem őket és lassan megindultam a terminál felé. Nem néztem vissza egészen addig, amíg már csak egyszer tehettem meg. Akkor viszont megfordultam és egy hatalmas mosollyal köszöntem el a szüleimtől, önmagamhoz híven hülyét is csináltam magamból.

- Szeretlek titeket ! Vigyázzatok magatokra ! Egyetek sokat ! És hívjatok néha ! - kiáltottam, mire a mögöttem toporgó idős hölgy rám szólt, hogy mozduljak már.

- Szépen is lehetett volna kérni - suttogtam sértetten és megindultam előre.

A repülőn ülve elővettem a fülhallgatómat és zenét hallgatva gondolkoztam azon, hogy vajon milyen is lesz Korea és csak remélni tudtam, hogy megtalálom Bellt, ugyanis meglepetést akartam neki szerezni azzal, hogy hirtelen betoppanok hozzá. Ráadásul végre találkozhattam a BTS-el akikről már hallottam egy s mást és kíváncsi voltam, hogy vajon a valóéletben milyenek. Támadt egy ötletem, ezért küldtem egy üzenetet Bell anyukájának, akitől megkérdeztem, hogy milyen címre kell majd mennem, ha lepakoltam a saját lakásomban. Apuék még azt is elintézték, hogy legyen egy. Csendes környéken volt elvileg, aminek egy kicsit örültem, így legalább mások zavarása nélkül gyakorolhattam a koreográfiákat.

Aztán mikor megláttam, hogy épp most fognak elköltözni egy másik házba, hitetlenkedve néztem az új címet. Nem sokkal az enyémtől lehetett messzebb....

Egy légi utaskísérő keltett fel szép álmaimból, ugyanis útközben elaludtam és észre se vettem, hogy megérkeztünk. Megköszöntem és bocsánatot kértem, majd gyorsan kispuriztam a gépből. Rengetegen voltak a repülőtéren és kicsit furcsa volt, hogy már nem igen hallottam angol beszédet. Semmivel sem törődve fogtam egy taxit és megmondtam a sofőrnek a címemet. Egy kissé távol volt a repülőtértől, de addig is az ablakon kibámulva ámuldoztam Koreán; azon belül is Szöulon. Le is húztam az ablakot és kicsit kidugtam rajta a fejemet, mire rám szólt a sofőr és megkért, hogy húzzam vissza, ugyanis kint meleg van és nem hiába használja a légkondit. Aztán arra is rákérdezett, hogy csak turista vagyok-e vagy itt is akarok élni, ugyanis eléggé nagy bőröndöt hoztam magammal. ( A többi cuccomat pedig a házhoz küldtük már vagy egy hete és apa ismerőse sikeresen át is vette őket. ) Hevesen bólogattam és tovább csacsogtam neki arról, hogy mennyire örülök, hogy itt lehetek meg ilyenek és néha angolt is vegyítettem a mondataimba vagy előszedtem a szótárat és ki keresgéltem a szavakat, de nagyjából megtudtam magamat értetni vele. Nem biztos, hogy nagyon élvezte a folytonos beszédemet és a néha értetlen mondataimat, de egész út alatt türelmesen hallgatott és néha ő is beszélt. Megérkezve a kis kertes házhoz kiszálltam és megköszöntem mindent a sofőrnek, bár lehet, hogy ő már nagyon örült annak, hogy végre kitehetett, de mindegy. Még meg is hajoltam, majd a bőröndömet magam után húzva megindultam a barackszínű ház felé. Kinyitottam a kaput és azonnal le is vettem a cipőmet, ugyanis mezítláb akartam járkálni a pázsiton, Benyitottam a házba és eltátott szájjal néztem körül. Idebent a sárga színek voltak előtérben, kivéve a fürdőt, mert az vörös csempékkel volt kirakva és bazi nagy volt. Beléptem a hálószobába és azonnal levetettem magamat a franciaágyra. Még ugráltam is rajta, majd miután meguntam leszálltam és kimentem a hátsókertbe. Nagyon tetszett a ház és pont elég nagy volt nekem; sőt még túlságosan is az. Egy kicsit tartottam attól, hogy éjszaka egyedül leszek egy ilyen házban, de csak nem látogatnak meg a szellemek, ugye ?; gondoltam és bíztam benne, hogy igazam lesz. Még az volt a szerencse, hogy nem emeletes volt a ház.....

A dobozok kipakolását későbbre hagytam, ugyanis már nagyon szerettem volna találkozni Bellel. Visszavettem a cipőmet és bezárva az ajtót, majd a kaput is elkezdtem keresgélni a megadott címet. Járkáltam vagy negyed órát, mire végre megtaláltam. Megálltam a kapu előtt és vettem egy mély lélegzetet, ezután pedig megnyomtam a csengőt. Vártam pár percet, mire végre nyílt az ajtó és azt hittem, hogy Bell lép ki rajta, de tévedtem. Egy fekete hajú, fehér pólót és szaggatott farmert viselő fiú lépett ki rajta, aki körülbelül olyan képpel nézett rám, mint ahogy én rá. Kicsit félve a kapuhoz jött és megszólalt.

- Öhm.......mit szeretnél ? - kérdezte óvatosan. Biztos azt hitte, hogy egy rajongó voltam.

- Egy perc - mondtam angolul és gyorsan előhalásztam a táskámból a szótárat; eltelt pár perc mire megtaláltam a keresett szót és nem túl magabiztosan megszólaltam - khm.......lakni itt Christabelle Sappington ?

- Igen - válaszolta lassan - miért keresed ? - kérdezte egy picit tagoltan. Úgy tűnt rájött, hogy nem igazán beszéltem jól a nyelvet.

- Én lenni barátja - mondtam egy újabb keresgélés után - Sunny Haroldson - tettem hozzá.

- Igen ? - lepődött meg, úgy tűnt Bell még nem mesélt rólam, ami egy kicsit elszomorított, aztán rájöttem, hogy fiúk előtt nem igazán nyílt meg soha - Akkor.......gyere be - nyitotta ki a kaput és egy méterrel előrébb ment. Most vagy félt tőlem vagy nem is tudom, de úgy tűnt direkt tartotta a távolságot. Lehet azt gondolta, hogy egy őrült fan voltam. Levettem a cipőmet a bejáratnál és belépve megpillantottam Bellt, ahogy a kanapé mellett állt és épp egy sráccal beszélt. Rögtön megállapítottam, hogy remegett a keze, mint mindig amikor fiúk közelében volt. Az érkezésünkre felénk kapta a fejét és amint tudatosult benne, hogy én voltam az tágra nyílt szemekkel bámult, majd meg is szólalt.

- Sunny - lepődött meg - te mégis mit......- folytatta volna, de megelőzve a nyakába ugrottam, ami következtében a földre zuhantunk - Mindig tudtad, hogy milyen is a hatásos belépő - magyarázta, mire elmosolyodtam. Végre találkozhattam vele ennyi év után, ennél boldogabb már nem is lehettem volna.

- Kiki szemszöge -

- Hát persze. Nem is én lennék, ha az első találkozásunkkor nem döntenélek le rögtön a lábadról - nevetett.

- Van benne igazság - válaszoltam mosolyogva, majd nagy nehezen letoltam magamról szőke barátnőmet.

- Khm - köszörülte meg a torkát Rap Monster.

- Ó - álltam fel, majd mellettem álldogáló lányra mutattam - ő itt Sunny Haroldson, a legjobb barátnőm - Ők pedig itt a BTS - beszéltem a szőkeségnek - jobbról kezdve; Park Ji Min, Jung Ho Seok, Kim Seok Jin, Kim Nam Joon, Min Yoon Gi, Kim Tae Hyung és Jeon Jeongguk - színpadi nevükön; Jimin, J-Hope, Jin, Rap Monster, Suga, V és JungKook - fejeztem be a bemutatásukat, majd elnevettem magamat Sunny arckifejezésén, ami azt mutatta, hogy túl sok információt kapott.

- Okéééé - öhm.......örülök a találkozásnak - intett nekik nem túl magabiztosan. Kellet egy kis idő, mire felszabadultabban tudott velük beszélni. Az elején a fiúk is eléggé feszengtek, de végül Rap Monster törte meg a jeget, aki elkezdett angolul beszélni Sunnyval, majd utána nagy nehezen koreaiul is tudta folytatni, ami néha elég vicces volt, de mindegy.

- Szóval vannak barátaid is - állapította meg Jimin, mire oldalba vágtam.

- Ez nem volt szép - válaszoltam sértetten, mire hirtelen megfogta a kezemet, ami következtében kirázott a hideg és legszívesebben elhúzódtam volna, de ő erősebb volt.

- Tudod - nézett mélyen a szemembe - éhes vagyok - jelentette ki és nagy örömömre elengedte a kezemet.

- Keress valamit a hűtőben - ajánlottam.

- Pont ez a baj, teljesen üres.......

- Ó, akkor miért nem megyünk el vásárolni ? - kérdeztem.

- Vásárlást hallottam ? - lépett mellénk J-Hope - Menjünk - lelkesedett fel és átkarolva a vállamat az ajtó felé kezdett húzni.

- Izé..........J-J-Hope - dadogtam, ugyanis ha ilyen közelségben akart a továbbiakban is maradni, akkor azzal kikészítette volna a szívemet - szeretlek meg minden, de még mindig nem bírom, ha hozzám értek - folytattam remegő hanggal.

- Azt mondtad szeretsz ? - állt meg hirtelen és elém lépve megfogta mindkét vállamat.

- Igen, mint a többieket - válaszoltam mosolyogva, de még mindig remegett a kezem.

- Hallottátok ? - nézett mögém - Azt mondta szeret - vigyorgott és lehajolva megpuszilta a homlokomat, majd dudorászva kiment a ház előtt álló furgonhoz. Engem pedig egyedül hagyott lesokkolódva. A pont, ahol megpuszilt pedig égni kezdett és azt hittem mindjárt elájulok. Megmondtam én, hogy egyszer kikészíti a szívemet a fiúk cselekedete. Egy darabig a hűlt helyét néztem, amikor is V arca jelent meg előttem.

- Csináljunk egy házavató bulit - magyarázta felpörögve és kihúzott a kocsihoz engem is, ugyanis a többiek időközben már ott várakoztak.

- Nem gond, ha Sunny is jön ? - kérdeztem a fiúktól, de mindannyian mondták, hogy örülnének neki. Elég hamar kezdtek összebarátkozni vele, aminek nagyon örültem. Ő tényleg teljesen az ellentétem volt, könnyen tudott barátkozni és nem félt a fiúk közelében se. Néha irigyeltem is miatta....

Beszálltam előre és oldalra fordulva megállapítottam, hogy Jin ült a volán mögött. Nem is tudtam, hogy volt jogsija.

- Neked van jogsid ? - néztem rá.

- Persze, hisz már huszonhárom vagyok.

- Jó, jó tényleg. A te hibád, hogy mindig elfelejtem, hogy nálam is idősebb vagy.

- Mi ? - lepődött meg - Ezt meg, hogy érted ?

- Úgy, hogy néha mindenkinél gyerekesebben viselkedsz , még egy gyereknél is - gondolkoztam el.

- Hé - akadt ki - ez nem volt szép - mondta sértetten.

- De ezt félretéve sok mindenben érettebben gondolkodsz, mint én - tettem hozzá megnyugtatásképpen.

- Na azért - mosolyodott el.

Nevetve megráztam a fejem és hátranéztem. Épp V és Sunny diskurált valamiről nagyon és mikor meghallottam, hogy miről elnevettem magamat.

- Szerinted is élhetnek a holdon lámák ? - kérdezte a barátnőm, tuti ez volt az első mondat amit megtanult koreaiul.

- Persze - vágta rá V - miért ne élhetnének, ez egy hülye kérdés volt - ciccegett.

- Ó - csillant fel a másik szeme - az ott egy puma, ugye ? - kérdezte Suga cipőjére mutatva.

- Igen - válaszolta lassan és érdeklődve nézett a szőkeségre - miért ?

- Ugye, hogy..........öhm - gondolkozott a szón - repül ? - jutott eszébe hirtelen.

- Mi ? - lepődött meg szegény, amit meg is értettem.

- Figyelj - kezdtem volna bele, amikor is V félbeszakított.

- Hát persze, hogy repül - bólogatott egyetértően. A maradék tag és én furcsán néztünk rájuk, majd szinte egyszerre szólalt meg mindenki.

- Nem, a puma ugrik gyerekek - vágtuk rá egyszerre. Ők ketten csak értetlen fejjel néztek ránk, mintha azt mondtuk volna, hogy a citrom zöldség.

- Dehogy is - rázták a fejüket.

- Nézzétek csak - hajolt le Tae Suga lábához.

- Ha le mered venni a cipőmet kirúglak a kocsiból - nézett rá komoly tekintettel, mire a másik inkább feladta és továbbra is azt bizonygatta, hogy a puma igenis repül. Hiába mondtuk az ellenkezőjét nem igazán akart se ő, se Sunny hinni nekünk. Végül annyiban hagytuk a dolgot.

Nagy nehezen találtunk helyet az áruház parkolójában és kiszállva a kocsiból vettem egy jó nagy levegőt. Most egész kellemes volt az idő. Sunny és én a többieket vártuk, ugyanis ők még felvették a maszkjukat vagy kalapjukat, esetleg napszemüvegüket és úgy követtek minket. Kicsit sem voltunk feltűnők, de mindegy. Megbeszéltük, hogy amíg ők körülnéznek a lakberendezési résznél - ugyanis állításuk szerint még hiányzott pár dolog a házból - addig mi Sunnyval elkezdtük megkeresni a grillpartihoz szükséges kajákat.

Én toltam a bevásárlókocsit, míg kedves barátnőm beleült és ezzel nehezítette meg a dolgomat.

- Mondd a kajákat, amiket Jin felírt én meg megyek arra - kértem meg és a kezébe nyomtam a kis cetlit.

- Izé.......én nem tudom elolvasni - vallotta be én meg hitetlenkedve néztem rá.

- Ez most komoly ? Bezzeg beszélni azt tudsz - már ahogy - tettem hozzá.

- Hé - nézett rám szúrós tekintettel - az elején te is ilyen voltál - durcáskodott.

- Hát persze - helyeseltem nem túl meggyőzően.

- Ne már, tudom, hogy te is ilyen voltál...........ugye ? - kérdezte bizonytalanul.

- Nyugi én is úgy beszéltem, mint te - nevettem fel - viszont jó volt húzni az agyadat.

- Utállak - vágta rá.

- De rég hallottam már - mosolyodtam el - hiányzott.

- Nekem is a te idegesítő kötözködésed - egyébként..........milyen fiúkkal élni együtt ? Úgy láttam egész jól bírod már őket - nézett rám sejtelmesen.

- Hát, hogy őszinte legyek, ez az egy hónap baromi nehéz volt. Az elején még egy helyiségben se bírtam ki velük.........mostanra viszont elviselhetőbb lett az egész. Viszont azt azért nem mondanám, hogy kibírom mellettük félelemérzet nélkül, de jelentősen jobb - magyaráztam - Te milyennek találod őket ?

- Nagyon jó fejek, bár azt hiszem JungKook, valamiért kerül és mintha félne tőlem.

- Hm, lehet azt hiszi, hogy te is félsz a fiúktól, bár nem hinném, hogy ennyire vak lenne - gondolkoztam, de valamiért mégis csak lehetségesnek tartottam...

- Majd csak kiderül - vonta meg a vállát - úúúúú, ezek de aranyosak - mutatott pár chibi figurás kulcstartóra.

- Tényleg egész cukik - álltam meg mellettük a kocsival és jobban szemügyre vettem őket - hm, asszem meg van a fiúk házavató ajándéka - mosolyodtam el és elkezdtem Sunnyval együtt kikeresni a jobb darabokat és azokat, amikről eszembe jutottak a fiúk. Végül nagy nehezen találtam mindenkihez illőt, sőt mi ketten is választottunk magunknak egyet. Sunnyé egy szőke, göndör hajú lány volt, akinek a pólójára az volt írva, hogy " I love K-Pop ", ugyanis általam eléggé megkedvelte. Nem csodáltam, én is egyre jobban beleszerettem. Az enyém egy barna, göndör hajú lány volt, aki egy táblát tartott maga előtt, amin ez állt; " I love music ". Teljesen találó volt és ami a legcukibb volt mindegyiken az a hatalmas szemük. Aztán jöttek a fiúk; Jinnek egy barna hajú fiút választottam, akin egy rózsaszín póló volt és a " Princess " felirat díszelgett rajta, Jiminnek egy macsó " I'm perfect " szöveggel ellátott táblát tartó fiút szántam, J-Hopenak egy táncoló fiút találtam, Sugának nagy nehezen előhalásztam egy " I'm swag " pólós fiút, Rap Monsternek egy csukott szemmel zenét hallgató fiút választottam, V-nek egy " I'm alien " feliratú táblát tartó srácot találtam és JungKooknál egy cuki kölyökkutya arcot vágó fiú mellett döntöttem. Ezeket gyorsan megvásároltam, amíg a többiek vissza nem értek, majd újra visszajöttem Sunnyval most már a kaják felé véve az irányt. A papír szerint először valamilyen fűszerkeveréket kellett keresnem, miközben nehéz barátnőmet toltam egész végig a dúdolását hallgattam és mikor rákérdeztem, hogy ez mi, nem tudta megmondani. A beszélgetésünket is folytattuk, ami abból állt, hogy arról panaszkodott, hogy egy helyes srác sem járt az egyetemére, majd kiegészítette annyival, hogy volt egy helyes, de róla kiderült, hogy meleg....

Erre csak kinevettem szegényt, mire sértetten magyarázta, hogy én nem érthetem, mivel félek a fiúktól. Oké volt benne valami, de azért mégsem én tehettem róla. A fűszer válogatásnál elégé elakadtunk, ugyanis fogalmunk se volt róla, hogy milyennek örülnének, ugyanis a csípős dolgokat kivéve mi majdnem mindent szerettünk. Azt tegyük hozzá, hogy a csípőset én bírtam viszont Sunny nem annyira. Egyszer csak egy kéz érintette meg a vállamat, mire ijedtemben levertem pár zacskóval.

- Bocsi - szabadkozott Jin és segített felszedni a földről a fűszereket - egyet rakok ebből is - mondta és bedobta Sunny mellé a kocsiba.

- Csak te ? - néztem körbe, ugyanis a többieket nem láttam sehol.

- Ne is mondd - fogta a fejét - az elején még mind titeket kerestünk aztán mindenki leragadt valahol és elfelejtette az eredeti célunkat. Bár én is majdnem megfeledkeztem rólatok, ugyanis megláttam egy hatalmas alpakkát és csak rá tudtam koncentrálni - mesélte izgatottan - aztán észrevettem az árát - húzta el a száját - mindegy is, folytassuk, akkor hármasban a vásárlást, a többiekkel megbeszéltem, hogy majd a fagyi pultnál találkozunk, mivel ott maradtak le a legtöbben.

- Itt van fagyi is ? - csillant fel Sunny szeme.

- Hát persze, hisz ez egy áruház - válaszoltam, mire a szőkeség felállt és gyorsan kiugrott a kocsiból.

- Merre is vannak a fagyik ? - fordult Jinhez.

- Elmész a sor végére ott jobbra fordulsz és a hűtött ételeknél meg fogod őket találni - magyarázta Jin, majd ezután Sunny már ott sem volt.

- Őt is elveszítettük - mosolyogtam hitetlenkedve.

- Akkor már csak ketten maradtunk - nézett rám Jin, mire egy apró gombóc keletkezett a torkomban és hirtelen melegebbek éreztem a levegőt, mint eddig, pedig idebent még légkondit is használtak.

- Khm - köszörültem meg a torkomat - mehetünk is - kezdtem el tolni a kocsit, mire Jin megállította azt. - Oké, csak fordulj meg - fogta meg a bevásárlókocsit és az ellenkező irányba fordította - az üdítők arra lesznek, a húsokat a végére hagyjuk, mivel azok egy része úgyis a fiúknál lesz.

- Öhm, o-oké - dadogtam és nyeltem egy nagyot, majd folytattam a kocsi tolását.

- Túl gyorsan mész - szólalt meg egy idő után - ráadásul majdnem neki mentél egy csomó embernek. Oké, most állj meg és segíts az üdítők kiválasztásában.

- Rendben - léptem mellé - mit szólsz a kólához és narancsléhez - tartottam felé a két üveget.

- Mehet - bólintott, majd belepakoltam őket a kocsiba - és kell egy kis soju is - de te, a barátnőd és JungKook biztos nem kaptok - jelentette ki, mire felháborodva néztem rá.

- Hé, én már felnőtt vagyok, ha nem zavar.

- Nem bírnád, úgyhogy nem kapsz, max majd egy kicsit - tette hozzá, miután meglátta a szomorú fejemet. Nem voltam soha iszákos, de a sojut már régóta ki akartam próbálni, hisz egy kis adagtól még nem lehetett semmi bajom, ugye ?

- Te Jin - böktem meg.

- Hm ? - fordult felém.

- Szerintem felismertek téged - néztem óvatosan pár sutyorgó lányra mögöttünk.

- Azt mondod ? - kérdezte.

- Aham, mit akarsz csinálni ? Figyelmen kívül hagyod őket vagy fotózkodsz velük ? - dőltem a kocsira és úgy toltam előre.

- Hát - vakarta a tarkóját - ha idejönnek, akkor nem küldöm el őket.

- Értem - mosolyodtam el.

- Mi az ? - nézett rám érdeklődve.

- Semmiiiiiii - legyintettem.

- Héééééé - kérlelt tovább.

- Tényleg, nincs semmi - tereltem volna a témát, de mivel továbbra is zaklatott, be kellett vetnem a titkos fegyveremet, ami tudtam, hogy baromi zavarba ejtő lesz, de inkább ez, minthogy ki mondtam volna azt, hogy aranyos volt. Nem mondtam volna ilyen dolgot hangosan soha életemben, inkább a halál.

- Jin oppa - nyávogtam zavartan - vegyünk valami édeset - néztem rá cukin és szinte biztos voltam benne, hogy a fejem úgy égett mintha napon lettem volna. Egy ideig meglepetten bámult rám, majd elkapta a fejét és a cukrok felé vette az irányt. Én pedig lehajtott vöröslő fejjel követtem őt. Mikor felnéztem úgy vettem észre, mintha Jin füle picit piros lett volna, de valószínűleg csak én képzeltem be.