6. - Bahrein

Az indulás előtti napon végre elviselhető volt az idő, és megtudtam, hogy külföldieknek nem kell rejtegetni a testüket, így reggel gyorsan felöltöztem (fekete, azték mintás top, cannabis mintás sort, korall színű szandál, ezzel megegyező árnyalatú táska, farmer mellény), felkötöttem a hajam, majd felmentem a hotel teraszára azzal a céllal, hogy egy jegeskávé mellett majd egyenletesen lebarnulok. Mikor már tökéletesen elhelyezkedtem a nyugágyon, valami szipogás-szerűt hallottam magam mellől. Mikor oda néztem, legnagyobb meglepetésemre Lewist láttam ott.
- Ezt én még nagyon meg fogom bánni. – suttogtam, majd odasétáltam mellé. – Hali.
- Szia szépim. – mondta normális hangján, de a szemeit hirtelen takargatni kezdte.
- Hallod, minden oké? – kérdeztem, mire kínosan elnevette magát.
- Nem, egy kicsit sem. De tényleg nem szeretném húzni az időd, hallottam, hogy ma repültök Kínába.
- Nem hátráltatsz, este megyünk, addig úgyis csak trónok harcát néznék. – közöltem, mire elnevette magát. – Ironikus, hogy az előbb még szipogtál, most pedig már nevetsz.
- Nem. Az az ironikus, hogy nekem Te vagy az egész világom, te mégis azt kívánod, hogy bár sose ismertél volna meg. – bukott ki belőle. A szemeim egyszerre csak kikerekedtek, amit Ő ki is használt, és megfogta a már-már lebénult kezeimet, így láttatni engedte a sírástól vörösbe fordult gyönyörű, fekete szemeit.
- Jesszus, Lew. – suttogtam, mire szája egy igen csak vérszegény félmosolyra húzódott.
- Az előbbit lehet, hogy nem kellett volna. – suttogta, hangjában lehetett érezni a... bűntudatot?
- Nyugi, nincsen semmi gáz. – válaszoltam, én is suttogva. – Már egy ideje bent tartod a dolgokat, ugye? – kérdeztem, mire lassan bólintott egyet. Olyan volt, mint egy cuki kiskutya, akit a gazdája az út szélén hagyott, és őszintén, belülről megölt a tudat, hogy én voltam az a gonosz gazdi. – Van kedved megnézni egy filmet? – kérdeztem, mire ismét igen csak erőtlenül bólintott, majd lekullogott a szobámba.
- Neked meg van a James Bond? – kérdezte, miközben a kezében tartotta az említett film DVD-jének tokját.
- Kinek nincs? – tettem fel a költői kérdést, majd kikaptam a kezéből a lemezt és a DVD lejátszóba helyeztem, majd ledobtam magam az ágyra, Lew mellé, mire Ő egy meglepődött, de boldog mosollyal válaszolt a cselekedetemre, de pontosan tudta, hogy ha közelebb jön, megtörne ez az igazán különleges pillanat. Tulajdonképpen csendben néztük egymás mellett ülve a filmet, néha-néha valamelyikünk hozzátett valami vicces beszólást, amin jót röhögtünk, majd a film végén tanácstalanul néztünk egymásra.
- Mutatok valamit. – mondta teljesen feldobódva, majd kezemnél fogva a szobája felé kezdett el húzni, ahol leült a zongora elé.
- Várj, a te szobádban van zongora? – kérdeztem, mire kisfiúsan nevetve bólogatni kezdett, majd megpaskolta az ülésen megmaradt helyet, mire én helyet foglaltam mellette. Kicsit bemelegítette a kezeit, majd belekezdett Rihanna-tól a Stay refrénjébe.

Not really sure how to feel about it.

Something in the way you move

Makes me feel like I can't live without you.

It takes me all the way.

I want you to stay

Énekelte a sorokat, miközben tökéletes ütemben nyomogatta a hangszer billentyűit. Őszintén: én eddig nem tudtam, hogy ilyen jó a hangja, azt, hogy gitáron kívül máson is játszik, meg főleg nem sejtettem. Mikor megállt néhány pillanatig még mindig a zongorát néztem, majd tekintetem az arcára terelődött.
- Ez nagyon gyönyörű volt. – suttogtam még mindig sokkos állapotban.
- De te még szebb vagy. – válaszolta, mire ösztönösen elnevettem magam. Belenéztem abba a gyönyörű, már-már fekete szempárba, és csak ámultam, miközben némán szidtam magam amiatt, hogy eddig mindig visszautasítottam Őt. Abban az egyetlen pillanatban nem számított az, hogy a húgom kora van köztünk, korkülönbség címén, az, hogy Ő bizony nagyon is mercis, sem az, hogy „utálom". És akkor elkezdett az arca közeledni hozzám, mindössze két centi lehetett köztünk, amikor..., na igen, akkor hirtelen megszólalt a telefonom. Nagyot nyeltem, majd lehajtott fejjel fogadtam a hívást.
- Szia kicsim, remélem, hogy készen vagy, mert előre hozták a repülést. Öt perc múlva a kocsinál találkozunk! – mondta apa a vonal túlsó oldalán. Szinte hallani lehetett azt, hogy nevet. Én hümmögtem egyet, majd intettem Lewisnak és lassan lecsoszogtam a szobámba, ahol egy villámgyors élőhalott módjára pakoltam össze a ruháimat, majd letotyogtam a kocsihoz, ahol köszönés nélkül bevágtam a fülembe a fülesem, majd gondolkodás nélkül a Stay-t indítottam el, amit egész úton hallgattam. Meg aztán a reptéren. Meg a repülőn, miközben párhuzamosan Lewist rajzoltam, miközben a zongoránál ül, majd később, mikor a dal szövegét írtam le. Meg aztán miközben magányosan, és azzal a „olyan jó volt, de mindent elcsesztem" érzéssel és fejjel bámultam ki az ablakon.

All the love, Ch