3. – Melbourne

A futam utáni napon eléggé nyúzottan ébredtem. Mint minden velem egykorú emberke, én is azzal indítottam a napomat, hogy csekkoltam a netet. Na, bárcsak kihagytam volna a Snapchat-et. (Előre mondom, hogy köztudottan óriási Star Wars fan vagyok.)

„Ezt is csak azért a bizonyos lányért"

Hirdette Hamilton képéhez fűzött leírás. A képen pedig egy (amúgy nagyon is szemrevaló és cuki) Jar Jar plüsst tartott. A fejem konkrétan az idegtől vörösbe váltott, a szemeim kis híján tikkeltek, a lábaim pedig akaratlanul is megindultak Lewis szobája felé. Pizsamában, kócosan, smink nélkül és ijesztően eszelős tekintettel vágtattam le a lépcsőn és hoztam a szívrohamot minden velem szembe jövő emberre. Mondanám, hogy kopogtam az ajtón, de az nem igazán fejezné ki a valódi történést: ha a kölyök nem nyit ajtót, betöröm a lakosztálya bejáratát.
- Jó reggelt szépi. – köszöntött egy irritáló mosollyal. Gyilkos tekintettel néztem rá, majd bementem és amint bezárta az ajtót, ordítani kezdtem vele.
- Mi a megszentelt csirke az a leprás Snap? – üvöltöttem a képébe.
- Majdnem elfelejtettem: boldog nemzetközi Jar Jar napot. – közölte boldog mosollyal, miközben a kezembe adta az idióta játékot.
- Nem kérem, köszi. – vettem fel a műmosolyom, majd visszadobtam neki az űrlényt.
- Ha most nem fogadod el, akkor a kávézásnál kell. – mondta nevetve. Még az is... Szem forgatva vettem el tőle a plüsst, majd még az ajtó előtt megálltam.
- Utállak, és elszúrtad az egész napom, de azért köszi, hogy gondoltál rám. – mondtam, mire még mindig hatalmas mosollyal megvonta a vállát. Felmentem a szobámba, ahol fél órán át csak rondán néztem szegény Jar Jar-ra. Pedig ő aztán semmiről sem tehet. Tíz óra előtt kicsivel felkaptam magamra egy Star Wars feliratú pólót, amit betűrtem egy sima farmerbe. A hajamat befontam, feldobtam egy napszemcsit, belebújtam a sportcipőmbe, a nyakamba aggattam a Star Wars-os nyakláncom, majd kiléptem az ajtón és a hallig meg sem álltam. Ham már ott ücsörgött, és igen, szándékosan becézem sonkának. Mikor mellé értem, ő is felpattant és együtt mentünk. Próbált beszélgetést kezdeményezni, de én egy igen/nem válasszal elintéztem őt. A kávézó előtt megálltam egy pillanatra.
- Muszáj ezt végigcsinálni? – kérdeztem tőle.
- A kedvemért. – suttogta mosolyogva és próbálta megfogni a kezem, mire én szem forgatva mentem be. És nem, egyértelműen nem hagytam, hogy megfogja a kezem. Leültem a legeldugottabb asztalhoz azt remélve, hogy még a sonkácska sem talál meg, de ez természetesen hitvány remény volt. Leült velem szembe, mire én hátradőltem, ezzel növelve a köztünk lévő távolságot.
- Miért durcizol? – kérdezte nevetve.
- Nem „durcizom", egyszerűen csak szívesebben üldögélnék a szaunában, egy magazin társaságában. – válaszoltam.
- Tehát egy magazint választanál helyettem.
- Pontosan. – mondtam bólintva, mire megvonta a vállát. Ekkor a pincér jött oda hozzánk.
- Neked is rendeljek? – kérdezte Lewis.
- Egy Frappuchinót kérek. – mondtam mosolyogva a pincérnek.
- Én adnék egy esélyt a fiatalúrnak. – súgta oda a negyvenes éveiben járó férfi miután felvette a rendelésünk.
- Ez ennél sokkal bonyolultabb. – válaszoltam.
- Szóval, mi a bajod velem? – tette fel a kérdést Ham.
- Először is hirtelen nagyon elkezdtelek érdekelni, eddig pedig levegőnek néztél, amit nem igazán értek, de nekem eddig jobban tetszett a nem létező kapcsolatunk.
- Már évek óta nézlek téged messziről. – mondta félig mosolyogva. – Csak amíg nem töltötted be a tizennyolcat inkább nem próbálkoztam, még a végén pedofíliával vádoltak volna.
- Jogos, ez a laza tizenhárom év korkülönbség semmi. – közöltem szarkazmussal megtöltve szavaimat.
- Érettebb vagy, mint mások.
- Te pedig idegesítőbb. – válaszoltam, mire hangosan felröhögött. Innentől öt percig bámult engem én pedig kerültem a tekintetét. Aztán mikor a pincér kihozta a kávét, villámgyorsasággal megittam azt. Éppen nyomtam volna a pincér kezébe a pénzt, amikor egy tetovált kar az egész rendelést kifizette.
- Nem. – mondtam határozottan, de Lewis akkor már elindult. – Nem. – ismételtem, mikor utolértem.
- Ugyan már, fél dollár sem volt. – válaszolta. Válaszul én fogtam azt a néhány centet és a lehető legkevésbé intimebb módon a zsebébe nyomtam, majd elkezdtem rohanni a hotel felé.
- Akkor is visszaadom! – kiáltotta utánam, mikor a rajongók megállították. A győztesek mosolyával kocogtam fel a szobámba, majd nevetve dőltem le az ágyamra. A nap hátra lévő részében olvasgattam, neteztem és hasonlók, mígnem este tízkor el nem aludtam.

Néhány nappal később, mikor az ausztrál Vouge-nak kellett modellt állnom, reggel hétkor a tükör előtt álltam egy elegáns szettben és sminkeltem. Ez igen csak ritka, mivel én egyszerűen nem érzem a szükségét a vakolatnak. De sajnos vannak alkalmak, amikor igenis fontos a nőies megjelenés. Így egy csíkos has pólóban, magasított derekú farmerben, magas sarkúban és vörös blézerben álldogáltam a hotel előtt és a sofőrt vártam.
- Hova-hova ilyen csinosan? – kérdezte Sebi mögülem.
- Fotózás. – válaszoltam, miközben már egymást ölelgettük.
- Azt hittem, hogy megint randid van Lewis-szel.
- MI A TULIPÁNOS KACSÁRÓL BESZÉLSZ? – ordítottam magamból kikelve.
- Nyugi, tök arik vagytok.
- Nem randiztunk, sosem fogunk, utálom őt. – közöltem még mindig idegesen.
- Bocsi. – mondta Sebi.
- Semmi, csak azt a félkegyelmű zsebkendőt hagyjuk. – válaszoltam.
- Még mindig random tárgyak nevével helyettesíted a káromkodást? – kérdezte Sebi, mire bólintottam, megölelgettem, majd bepattantam a kocsiba.

„Még mielőtt bárki bármit hinne, utálom Hamiltont, nem randiztunk, csak próbált kedves lenni velem."

Írtam a Ferrari csoportjába, mire csak úgy záporoztak a szomorú emojik.

„Pedig hitetlenül aranyosan vagytok együtt és nagyon bejössz neki."

Írta Fred, mire én egy idegbeteg emojival válaszoltam, majd kiszálltam a kocsiból és besétáltam a Vogue épületébe.

A két órán át tartó fotózás után irritálóan sok sminkben jöttem ki a felhőkarcolóból, majd utaztam vissza a hotelbe, ahol az ajtó előtt Sebi várt.
- Adj már neki egy esélyt. – kért, mire én vörös fejjel csaptam rá az ajtót és dőltem be az ágyba. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy indokolatlan okból sírok. Tulajdonképpen egy nagy csomag csoki megvigasztalt egy nyugtató tabletta pedig segített elaludni.

All the love, Ch