Baku

Szombaton egy nagyon furcsa érzéssel keltem fel. Az a fajta görcs volt a hasamban, ami azt jelzi, hogy valami rossz fog következni. Ezt éreztem akkor, amikor megkaptam az első egyesemet magyarból, amikor eltörtem a lábam, vagy mikor először mentem egyedül fogorvoshoz. És most ez a roppantmód frusztráló, idegesítő, és vészjelző érzés visszatért. Remek...

Lewis még javában aludt, mikor felkeltem, és az érzés miatt inkább csendben elkészültem. Villámgyorsasággal magamra kaptam egy sárga topot, farmer szoknyát, sportcipőt, a cica füles hajpántom, valamint egy emoji fejekkel telített hátizsákot, majd az éjjeli szekrényhez léptem, és írtam egy gyors üzenetet Lewisnak.

„Még el kell intéznem valamit. Majd tali a pályán, bocsi, hogy nem tudlak megvárni. Szeretlek."

Őszintén szólva nagyon bíztam abban, hogy el tudja majd olvasni a kézírásomat, de nem fűztem hozzá túl nagy reményeket. Egyszerűen olvashatatlanul írok. Nem feltétlenül jó dolog, de a lényeg az, hogy én el tudom olvasni, nem? Na, ugye.

Lelépcsőztem az étkezdébe, ahol a már előre kirakott péksütemény mellé ittam három espresso-t is, elvégre az ilyen száz százalékosan peches napokon az embernek nagy szüksége van egy durván nagy energia bombára. Tapasztalat.

Reggeli után beszálltam a sofőr bácsi mögé, aki csodálkozva nézett rám a visszapillantóból.
- Rozi, miért nem Lewisszal mégy? Valami baj volt? Megbántott? Összetörte a szíved? Sírtál? – zendítette rám kérdései sorozatát, mire én csak elnevettem magamat.
- Semmi ilyenről nincsen szó, tökéletesen megvagyunk egymással. Csak most van ez a bizarr érzés a pocimban, ami rossz napokon szokott lenni, úgyhogy inkább megkímélem őt attól, hogy átmenjen a kezén egy gumi, vagy hasonló. – magyaráztam, miközben a sofőr bácsi már indította is a motort.
- És mit szóltál ahhoz a bizonyos Monacói... nem is tudom, mit mondjak rá... malőrhöz?
- Ja, az Anorexi dolog. Azon csúnyán összevesztünk, aztán meg ki is békültünk. És ezt Dani meg is örökítette. Mert amikor a verseny után összefutottam Lewisszal, eredetileg Daniel-lel lett volna találkám, de ő késett. Aztán mire megérkezett már ott volt Lew, így ahelyett, hogy beleszólt volna, inkább elkezdett olyan 'cuki páros' fotókat csinálni rólunk. – adtam ki magamból. Így belegondolva vicces, hogy milyen réginek tűnik az az emlék, holott mindössze néhány hetet kéne visszamenni az időben ahhoz, hogy ott legyek.
- És azt megkérdezhetem, hogy miért van egy eljegyzési gyűrű az ujjadon? – kérdezte.
- Az nem eljegyzési. Csak ezzel kérdezte meg azt, hogy leszek-e a barátnője. Bár először én is azt hittem, hogy a férjem akar lenni, és a gondolattól a hideg manó szaladgált a hátamon, de szerencsére nem ennyire komoly még. Mármint én tényleg teljes szívemből szeretem Lewist, de még nem állok készen egy házasságra. Nagykorú is alig vagyok, ráadásul most az egyetem, meg ez az egész életmódváltás, az állandó utazgatás. Biztos, hogy nem lenne időm sem megszervezni az esküvőmet.
- Örülök, hogy ilyen mértékű szó menésed van. Ez mindig azt jelenti, hogy boldog vagy. – jelentette ki a sofőr bácsi, majd megállt a pályánál, én pedig az elbúcsúzás után kiszálltam és egyenesen a motor home-ba mentem.

Innen néztem végig a harmadik szabad edzést, amin őszintén megmondva nem is tudom, hogy ki győzedelmeskedett. Túlságosan is lefoglalt az, hogy minden velem szembejövő embert elkerüljek.

Aztán este felé jött az a bizonyos időmérő. A Q1 és a Q2 is tökéletesen ment, mind a Ferraris fiúknak, mind Lewisnak. Aztán jött az a fránya Q3. Meredten bambultam a TV feletti képeket, mígnem a kommentátor hangja bele nem hasított a csendbe.
- Lewis Hamilton beleállt a falba. Édes istenem, mit csinálhatott, olyan jó körön volt. – mondta az átlagosnál hangosabban a kommentátor. Gyorsan a képernyőre kaptam a szemem, ahol Lewis gőzölgő kocsiját mutatták a kitört futóművekkel. Egy darabig nem szállt ki. Aztán jött a rádiós üzenet, hogy jól van, majd abban a szempillantásban ki is pattant. Mit sem gondolkodtam, egyszerűen rohantam a Mercedes garázsához, ahogyan csak bírtam. A hátsó ajtón, azaz a vészkijáraton kopogtattam, ahol Niki Lauda nyitott nekem ajtót.
- Jó napot kívánok, én tényleg nem szeretnék zavarni, csak Le... - kezdtem el hevesen gesztikulálva mondani azt, hogy miért szeretnék bemenni a rivális csapat bokszába.
- Tudom, aggódsz Lewis miatt. Gyere csak Jennifer, nem zavarsz. – mondta egy mosoly kíséretében.
- Én igazán, tényleg, nagyon köszönöm. – hálálkodtam, majd bementem a garázsba. Hamarosan besétált Lewis, aki egy ideig értetlenül méregetett, majd odafutott hozzám és szorosan megölelt.
- Jól vagy? – kérdeztem tőle suttogva.
- Most már itt vagy. Most már jól vagyok. – súgta, majd kicsit elhúzódott tőlem és megcsókolt. – Szeretlek. Mindennél jobban. Szeretném, ha innentől mindig velem lennél. Nem csak a hotelben és utazáskor. Az minden vágyom, hogy mielőtt felmegyek a pályára, érezhessem azt az édes vattacukor illatod, és, hogy a mosolygós, gyönyörű arcodat láthassam. – mondta, majd ismét magához húzott.
- Rendben. – mondtam neki mosolyogva. Aztán, mivel lejárt az időmérőre szánt idő, megbeszéltem vele, hogy majd mikor találkozzunk. Neki a mérnökeivel kell beszélnie, nekem pedig az apámmal.
- Helló, mindenki. – köszöntöttem a csapatot, mikor beléptem.
- Lewis rendben van? – kérdezte Seb mindent tudó mosollyal.
- Most már igen. – idéztem a szavait pirulva.
- Rozi, beszélhetnénk? – hívott magához apa. Bólintottam, majd követtem őt az egyik privát szobába. – A pilóta felállásról szeretném kikérni a véleményed. Elvégre hamarosan te is a csapat része leszel, és szeretném, ha beletanulnál a dolgokba. – magyarázta, mire ismét bólintottam. – Sebi fix, Kimi helyéről van szó.
- Oké, nem tudom teljesen elfogulatlanul nézni, hiszen Kimi nagyon jó barátom, de szerintem a legbölcsebb az lenne, ha még legalább egy évre maradna. Egyrészt mert remek második ember Seb mellé, másrészt azért, mert a dobogón szinte mindig fent van, és a pontversenyben sem áll rosszul. Valamint gondold végig azoknak a vezetőknek a listáját, akik Ferrariba illenének. Rosberg, Dani, Lewis, Fernando, illetve a mostani kettő fiú. Ezek közül egyedül Fernando átigazolásáról nem tudunk semmit, de Kimi szerintem jobb. Úgyhogy, ha engem kérdezel, Kimi marad. – magyaráztam neki hosszasan a véleményem.
- Rozi, büszke vagyok rád. – mondta, majd kisétált a szobából. Kis idő után én is boldog mosollyal léptem ki a szobából, egyenesen a bokszutcára, ahol már Lew várt.
- Na, mit mondott apud?
- Hát ezt még nem beszéltük meg. Volt más téma. – feleltem mosolyogva, majd ujjaimat összekulcsoltam az övéivel.

Másnap reggel végre nem kellett korán kelni. Nyugodtan hemperegtünk egészen kilencig, amikor is már eljött az ideje az készülődésnek, ha tízre oda akartunk érni. A szokásos arcmosás, zuhanyzás, fésülködés rutin után elővettem a bőröndömből egy testszínű magas sarkút, egy hátizsákot, egy fehér órát, és egy kék ruhát. Most felmerülhet egy-két emberben, hogy miért pont égszínre esett a választásom. Azért, mert az sem a Ferrari, sem a Mercedes színei közé nem tartozik. Diplomatikus vagyok? Aha. Van rá okom? Az után, hogy terhesnek hittek, bőven van rá okom.

A bokszokhoz érkezve mindössze berohantam a Ferrarihoz, azt is csak azért, hogy megbeszéljem apuval azt, hogy a Mercedes garázsából nézzem a versenyt, valamint azért, hogy mindkét pilótánknak sok sikert kívánjak, és természetesen megölelgethessem őket.

Utána már mentem is vissza Lewishoz, aki sajnos csak a tízedik helyről tudott indulni. Aztán elkezdődött a verseny. Minden szépen és rendben ment, míg a verseny közepe felé nem jött egy rádiós üzenet Lewistól.
- Nem találom a jó beállításokat. – mondta, majd kezdődött a kínlódás. A mérnökével próbálták a szabályok megsértése nélkül orvosolni a problémát, de végül csak a kapcsolók eszement nyomogatása segített. Így történt az, hogy Lewis ötödikként ért fel.

A verseny után gyorsan sikerült visszakeverednünk a hotelhez, hiszen Lewisnak most nem kellett túl sok interjút adnia. Persze el volt keseredve, de ahogyan láttam, örült, hogy tudott pihenni.

Szép hosszú részt kaptatok, ráadásul Grandpa Lewist is. Csak én nem hiszem el, hogy "öregen" is ilyen durván szexes ez a gyerek?

All the love, Ch