13. - Barcelona

Már egy ideje otthon voltam, amikor egy reggel a facebook telis tele volt azzal, hogy kit hova vettek fel. Gyorsan felkaptam magamra egy Nike feliratú fehér ujjatlant és egy szürke melegítőnadrágot, majd kirohantam a postaládához. A postás éppen akkor fordult ki az utcából, így őrült módjára kaptam ki a leveleket, majd rohantam be.
- Megjöttek az értesítők! – ordítottam, mire egy szempillantás alatt a család apraja-nagyja a nappaliban termett. – Brown. – kezdtem, majd kibontottam a levelet.
„Kedves Miss Rossi!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert..."

- Felvettek - kiáltottam, mire mindenki megölelgetett. – Yale. – jött a következő érdemleges, mert a Brown-nál alacsonyabb rendűeket már félredobtam.
„Kedves Miss Rossi!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert..."

- Ide is. – sikkantottam, mire masszív éljenzés töltötte be a szobát. – És... a Harvard. – suttogtam, mire csend lett. Ezt az egyetemet tartom az álmomnak, és hát az álmokat üldözni kell, nemde?

„Kedves Miss Rossi!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert..."

- SIKERÜLT! – ordítottam, mire egy hatalmas családi ölelés keletkezett.
- Van mindenkinek néhány kis aprósága. – mondta anya ravasz mosollyal, majd előhúzott egy szépen becsomagolt csomagot, amiben rendszerezetten voltak egymásra pakolva a dolgok. Az első egy karkötő volt, amin az ikonikus H betű szerepelt.
- Az tőlem van. – szólalt meg mosolyogva Jesse.
- Gyere ide, hugi! – mondtam, majd megöleltem. Utána tovább kutattam a tasakban, és egy piros, fehér H betűs sapit húztam ki.
- Tudom, hogy imádod azokat az idióta baseball sapkákat. – mondta Jeremy röhögve, mire a nyakába ugrottam. A kövi egy óriási Harvard feliratú pulcsi volt, ami legalább a térdemig ért.
- Csak, hogy ne az én pulcsimat lopkodd. – mosolygott Josh, mire én lekaptam a fejéről a sapiját, majd őt is megölelgettem. Aztán pedig az egyszerű, ugyanakkor számomra legértékesebb szürke, hagyományos egyetemi póló akad kezembe, amit ott helyben felvettem.
- Nagyon jól áll. – mosolygott anya, mire én olyan „imádom a családom" stílusban egy óriási ölelést kezdeményeztem.
- Anya, én azon gondolkodtam... - kezdtem volna a mondatom, amiben kifejtem, hogy mennyire jó lenne visszamenni az F1-be.
- Már megvan a jegyed Spanyolországba, siess, még az időmérőre odaérhetsz. – mondta, mire én döbbentem öleltem meg, majd villámgyorsan bepakoltam a dolgaim, aztán átöltöztem (a pólóra felvettem a pulcsit, meg a sapit, valamint a karkötőt is magamra aggattam, majd felvettem egy fekete farmert és egy futócipőt).
- Szeretlek titeket. – mondtam a búcsúzkodás után, majd egy taxival kimentem a reptérre, egyenesen Spanyolországba. Torro... rosso?!

Húúúúúúúú, gyerekek, hogy én mennyire nem szeretem a Monacoi versenyeket :(

All the love, Ch