11. - Sochi

Tulajdonképp ma kopogásra ébredtem. Őszintén: szerintem a kócos hajammal, karikás szememmel és gyűrött pizsamámmal megijesztettem a küszöb túlsó oldalán ácsorgó Lewist.
- Én keltettelek? – kérdezte, mire kómásan, ásítás közben bólintottam. – Bocsi. – suttogta, majd megsimította a kezem, ezzel kicsalta belőlem az aznapi első mosolyt.
- Gyere beljebb. – mondtam, mire bejött és ledobta magát az ágyamra. – Két pillanat - mondtam, majd elővettem a bőröndömből egy ruhát, Converset, a ruha alá egy sortot, ha esetleg a szél fújni kezdene, és néhány kiegészítőt, majd ezekkel bebandukoltam a fürdőbe, ahol villámgyorsan lezuhanyoztam, megcsináltam a hajam és felöltöztem. Mire visszaértem, Lew már leszedte a tegnapi dekorációt.
- Csini vagy szépim. – dicsért meg mosolyogva, mire akaratlanul is zavarba jöttem.
- Köszi. – motyogtam, majd karon ragadtam Lew-t, és leslattyogtam vele együtt a reggelizőbe, ahol most egy forró csoki és nutellás palacsinta mellett döntöttem, ellenben Mr. Egészséggel, aki gyümölcssalátát meg vizet hurcolt az asztalhoz.
- Ezt most te sem gondolod komolyan. – néztem rá és a zöldségtáljára.
- Mi van, egészséges vagyok, ez van. – közölte, majd röhögve nekilátott a kalóriabombának nem nevezhető reggelijének. Szem forgatva kezdtem el enni a palcsintám.
- Jó reggelt édeskék. – szökkent oda Sebi, nagyjából úgy, mint egy valódi csillámpóni.
- Mit szívtál édeske? – néztem rá összeszűkített szemekkel.
- Boldogságot. – vágta rá.
- Én is azt szívtam. – jött oda Dani (alias Ricciardo) is, a már megszokott mosolyával.
- Szépim, szerintem mi beszívott unikornis land-be kerültünk. – közölte Lew paranoiás tekintettel.
- Gondolod? – kérdeztem egy idióta mosollyal, kancsalítva, mire sonkám egész egyszerűen elbújt az asztal alá.
- Ember, rajtam szoknya van, jössz ki onnan azonnal! – parancsoltam rá.
- Ne zaklassad Rozit! – kontrázott Sebi.
- Rád küldöm az orosz hadsereget! – folytatta Dani.
- Az élén Putyinnal. – rakta le a kávéját mellénk Felipe.
- Massinho, üdvözöllek köreinkben. – mondta Lew miközben beteges mosollyal jött fel az asztal alól.
- Hova keveredtem? – jött a költői kérdés Kimi-től, aki nagyban közeledett felénk.
- A köreinkbe. – válaszolta Dani Lew szavait idézve.
- Valaki hiányzik. – állapította meg Sebi.
- Nem tudom, hogy kire gondolhatsz. – foglalt helyet Rio (Haryanto).
- Rijóó. – visítottam, majd megölelgettem indonéz barátunkat.
- Erről kell egy kép. – jelentette ki Massinho. Egyből előkaptam a telefonomat, majd miután mind behelyezkedtünk, csinálzótam egy gyors képet.
- Háromra mindenki ordítsa, hogy BRÉKFESZT (breakfast = reggeli). – ordítottam, majd elindítottam a videót.
- Egy. – kezdte Kimi kissé unottan.
- Kettő. – közölte Rio egy szemöldök vonás kíséretében.
- HÁROM. – kiáltotta egyszerre Sebi, Lew és Dani.
- BRÉKFESZT! – visítottuk egyszerre.
- Szerintem profik vagyunk. – közöltem halál komolyan. Innentől mindenki a pálya vonalvezetéséről beszélgetett, én meg nyomtam magamba a kalóriákat a sok Mr. Hasizom mellett, akik zöldségeken és gyümölcsökön rágódtak. Lassan elkezdtünk kiszállingózni az ajtón, így mikor már csak én és a forró csokim maradtunk, úgy döntöttem, hogy ideje lenne elindulni.
- Jó reggelt uraim. – köszöntöttem a Sebitől átvett hangulatban a bent ücsörgő férfiakat, mikor beugrottam a kocsiba.
- Mi ez a jó kedv, kishölgy? – vont kérdőre apa mosolyogva.
- Jót reggeliztem. – közöltem, majd elmerültem a Snapchat filterek érdekes világában. Mikor megérkeztünk, helyet foglaltam a gumimon, majd hallgattam Sebit, ahogyan a büntetéséről panaszkodik. Az utolsó szabad edzés kezdete előtt tíz perccel mindkét pilótámtól búcsút vettem, majd néztem, ahogyan koncentráltan készülnek fel az edzésre. Mikor az óra a bokszutcában ütött egyet, minden autó kiiramodott, Sebi és Lew majdnem össze is ütköztek, de szerencsére professzionális vezetők módjára megoldották a dolgot. Legnagyobb örömömre megint Lew nyerte az edzést.
- Összeszedjük a többieket egy ebédre? – kérdezte Rio egy kopogás után a bokszutca falán. Sebivel és Kimivel egyszerre bólintottunk, majd elindultunk a Mercedes, a Red Bull, majd a Williams boksza felé. A cuki kis társaságunk együtt indult meg a VIP lelátók mögötti kajálda felé, ahol az egészséges hatos proteinben meg tápanyagokban gazdag dolgokat rendeltek, én meg az antifogyókúrámmal kértem egy XXL-es olasz tésztát. Ebéd után visszamentünk a bokszokhoz, majd egy csapatos ölelés után szétszéledtünk. AZ időmérőn, csak a meglepetés kedvéért Lew kocsija már megint csütörtököt mondott, de szerencsére egy tízedik pozíciót összehozott.

Másnap óriási rohanásban voltam: sikeresen délután egy órakor keltem fel. Gyorsan lezuhanyoztam, a hajamat egy lófarokba fogtam, majd felöltöztem egy Van Gogh inspirálta szoknyába, egy fekete, „where is Drake tho?" feliratú felsőbe, a kékes árnyalatú Converse-be és egy királykék bőrdzsekibe. Lerohantam a kocsihoz, majd villámgyorsasággal pattantam be oda.
- Bocsi a késért. – köszöntöttem őket, miközben becsatoltam az övemet. Út közben Musical.ly-ztam, amit apa furcsán nézett. A dugóban megtanítottam neki is a dolgot. Öt perc múlva már egymás mellett ülve tátogtunk a telefonjainkba. Mert mi megtehetjük. Mikor odaértünk, csak negyed óra maradt a futam kezdéséig. Apa előrerohant Mauricióval beszélni, én meg nyugodtan baktattam, amikor az egyik bokszból valaki berántott. Sikítottam, de ez nem hallatszódott, mert befogta a szám.
- Hali. – mondta mosolyogva Lew.
- Ne szórakozz velem, a szívbajt hoztad rám, te, te kis... - kezdtem, de a végén nevetésben törtem ki.
- Csak egy ölelést akartam. – mondta, kicsit lebiggyesztve a száját.
- Gyere, te óriás.
Jött. Megölelt. Éreztem az illatát. Ahw. Na, ilyen is kell néha. Mikor befejezte a kis akcióját, átrohantam a Ferrari istállójához.
- Nagyon tárgyalnak valamit a Red bullnál. – súgta oda Sebi, miközben a bíztató ölelésében részesítettem.
- Csak nehogy Dani-vel legyen valami. – válaszoltam, majd útjára engedtem. Kimi már előre ment, így én is helyet foglaltam egy széken. Na, mondanom sem kell, Kvyat olyan szinten belement Dani-be, meg Sebi-be, KÉTSZER, hogy mindhármuk versenyének annyi lett. Olyan cifra káromkodások jöttek be a rádión, hogy én csak néztem. Sebastian-t megérkezésekor kicsikét lenyugtattam, majd útjára engedtem. Aztán pedig hamarosan vége is lett a versenynek. Rosberg első (suprise, suprise), Hami második, Kimi pedig harmadik lett. A hotelba érve bezuhantam az ágyba.

Rosberg/ 100

Hamilton/ 57

Raikkonen/ 43

Ricciardo/ 36

Vettel/ 33

Mercedes/ 157

Ferrari/ 76

A FENT EMLÍTETT DALNAK SEMMI KÖZE A RÉSZHEZ, DE ÉN NAGYON IMÁDÁSI. 

All the love, Ch