7✶
* Daenerys szemszöge *
A barátnőm és Jaden egész éjjel veszekedtek, tehát ez annyiból állt hogy Sean és én elmentünk éjjeli sétára, Dylan és Julian lent medencéztek pár csajjal, Devin pedig kitudja. A reggel sem indult jobban köztük, mert egy szobában maradtak. Bevallom én azért nem cseréltem velük, mert szeretném hogy kibékülnének és egy kicsit Sean miatt is. Az erkélyen ülve iszogattam a kávémat amikor hallottam hogy jön ki a barna hercegem.
- Jó reggelt gyönyörűség - kaptam egy puszit a fejemre.
- Neked is - mosolyogtam
- Nem békültek ki, igaz? - ült le mellém.
- Sajnos nem - bújtam hozzá.
- Hamarosan kell mennünk a helyszínre próbálni. Beszélsz addig vele? - kérdezte Sean, majd megint kaptam egy puszit.
Olyan 20 percig ülhettünk kint úgyhogy az én fejem az ő vállára volt döntve. Miután tényleg elfogyott a kávém bementünk a szobába és Seantől kaptam még egy gyors csókot, amit viszonoztam is.
***
A délelőtt hamar eltelt, mert sokat beszélgettem Lillával, aki megígérte hogy beszél a szőke hercegével. Elindultunk ebédelni amikor éreztem hogy rezeg a zsebem, mint ha vibrátor lenne. Sean szelfizett nekem egyet a próbáról.
Természetesen én sem maradhattam ki abból hogy szelfit csináljak neki.
Egyből kaptam is rá a választ miszerint " nagyon gyönyörű vagyok ". Miután ki sms-eztem magamat a hercegemmel úgy döntöttünk meglepjük a srácokat. Elmentünk vásárolni a Starbucks. Amikor beszereztük a kaját akkor elindultunk hozzájuk és közben beszélgettünk.
- Annyira cukik vagytok Sean-el - kócolta össze a hajamat.
- Tudod jól hogy csak kamu barátnő vagyok - nevettem
- Szerintem pár nap és több - kaptam egy puszit.
- Egyébként Devin-nek mi a baja velem? - kérdeztem
- Ha rám hallgatsz beszélsz vele, mert elég egyértelmű hogy bejössz neki - mosolyodott el.
Amint kiszálltunk az autóból elkezdett csörögni a mobilom ami anya nevét jelezte ki. Gondolkodás nélkül elhúztam a zöld gombot.
- Szia Kicsim - hallottam meg nagynéném selymes hangját.
- Szia. Móni vagy? - nevettem
- Móni vagyok - hallottam egy halk kacajt.
- Szervusz kislányom! Mit gondolsz te magadról? - kezdett apa üvöltözni a telefonba.
- Neked is szia - váltottam semlegesbe.
- Nem veszitek fel a telefont és pár nap múlva mit mutat nekünk az unokatesód? - folytatta apa
- Mit mutatott nektek? - kérdeztem, majd intettem Lil-nek hogy menjen be.
- Madridban enyelegsz egy fiúval? Ráadásul olyannal aki híres? - hadarta apa.
- Sajnálom apa, de ez az én magánéletem - ejtettem egy halk nevetést.
- Így állunk? Ez esetben felejtsd el hogy közösen fogtok nyaralni legközelebb Lillával - folytatta tovább.
- Anyu hol van? - kérdeztem meglepetten.
- Kórházban, mert annyira megijesztette amit látott hogy beindult nála a szülés - válaszolta.
- Megszületett a tesóm? - nevettem
- Igen és szeretnénk ha nevet adnál neki - hallottam hogy ő is nevetett egy picit.
- Szeretném ha Zsófi lenne, ha lány - mondtam
- Rendben, de este még hívlak hogy megbeszéljük az előbbi dolgot - ismét haragosra váltott a hangja.
- Szia apu - köszöntem el tőle bájosan, de ő csak kinyomott.
Kicsit lesokkolva mentem be az épületbe ahol a srácok próbálnak. Amikor beléptem éppen akkor ölelte meg az egyik táncoslányt Devin. Lehet hogy tényleg igaza van a barátnőmnek, mert hirtelen azt éreztem hogy féltékeny vagyok, de az lehetetlen. Daenerys nem lehetsz szerelmes a fekete hajú srácba. Gondolatmenetemből Sean csókja szakított ki. Természetesen vissza csókoltam ne hogy az jelenjen meg másnap hogy szét is mentünk. Megfogta a kezemet, majd oda sétáltunk a többiekhez és elkezdett bemutatni.
- Figyelem, többiek ő a barátnőm Daenerys Summer - puszilt meg a barna hercegem.
- Szia Denny. Én Hannah vagyok - ölelt meg pár centivel magasabb barna hajú lány. - Úristen milyen pici vagy - mondta, majd mindenki elkezdett nevetni.
- Hali. Ansley Holzer - nyújtott kezet egy vörös hajú lány, majd következett az a lány akit Devin annyira ölelgetett.
- Selena - biccentett fel a szőke hajú, aki olyan közel volt Devinhez hogy már majdnem rá mászott.
Miután beszélgettünk egy kicsit Lil és én leültünk nézni ahogy próbálnak a holnap esti koncertre. Először nem értettem hogy minek kellenek táncoslányok, de a barátnőm felvilágosított hogy ők lépnek fel a srácok előtt. Amikor végeztek a srácok mindennel akkor látszott rajtuk hogy kicsit fáradtan jönnek lefelé. Elköszöntünk a csajoktól és indultunk is vissza a szállásra. A kocsiba a srácok elkezdtek kérdezgetni minket.
-Holnap kijöttök velünk a koncertre? - nevetett Dylan.
- Persze, hisz ez alap - mondtam, majd rá mosolyogtam.
- Szívem, köszönjük a meglepetést - puszilt meg Sean.
Amikor vissza értünk a szállodába akkor mindenki sietett fel egy kis autogram osztás után. A mi szobánk hívtunk fel mindenkit egy közös filmezésre. Egy dolgot felejtettem el hogy apa hívni fog engem és be is tartotta amit ígért, mert ahogy elkezdtük a filmet egyből csörgött is.
- Szervusz lányom - hangja még mindig mérges volt.
- Szia apa - próbáltam javítani a hangulatán, de nem segített.
- Jó estét uram - üvöltött a telefonba Dylan.
- Kislányom ő az akivel enyelegtél a címlapon? - kezdett még mérgesebb lenni és azt hiszem az asztalra is rácsapott.
- Nem apa - nevettem.
- Beszélhetek azzal a fiúval - kérdezte, majd átadtam a telefont Sean-nek. Lehet hogy nem volt jó ötlet.
- Jó estét uram. Sean vagyok - mutatkozott be.
- Na és védekeznek a lányommal? - ejtett egy gúnyos nevetést.
- Apa hogy beszélhetsz így ? - kaptam ki a telefont a hercegem kezéből.
- Mindegy is, mert holnap haza hoz titeket az ismerősöm fia, aki kint tanul Madridban - nevetett, majd köszönés nélkül levágta a telefont.
A telefon beszélgetés annyira lesokkolt mindenkit hogy lőttek az esti filmezésnek, ezért kettesben maradtunk Sean-el. Elkezdtem sírni, mert nagyot csalódtam apában, de Sean hozzám bújt, majd megcsókolt. Aztán egyre haladt lejjebb. A végén már csak fehérneműben voltam. Miután attól is megszabadított még egyszer megcsókolt és utána lefeküdtünk egymással.
Csupán háromszor kellett újra írnom az egészet, mert kétszer kitörölt mindent wp , harmadszorra pedig befagyott a Chrome, de íme itt van az eddigi leghosszabb hetedik rész.
Szavazzatok és komizzatok.
Puszi,
L,
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro