11 ✶
* Pár héttel később *
* Daenerys szemszöge *
Már nem is tudom hány hét telt el azóta amióta Lilla elment. Mindenki nehezen viseli a távollétét - ha nevezhetem így -, de főleg Jaden. Szüleimmel nagyon ritkán beszélek, mert apa nem kíváncsi rám, de ha nincs otthon azért anya felhív. Hannahával és Ansleyvel azóta is nagyon jól kijövök, habár Lil-t ők sem tudják helyettesíteni. Selena és Devin összejöttek amit már annyira nem is bánok, mert Sean szinte a tenyerén hordoz. A párizsi koncerttel letudtak a srácok egy sorozatot, de hamarosan kezdődik előröl, ezért nagyon sokat próbálnak, tehát a lakásban szinte minden feladat rám hárul. Épp hogy végeztem a főzőcskézéssel amikor hallottam hogy skypen csörög valaki. Természetesen Lilla volt az akivel így szoktunk beszélgetni, habár egyre kevesebbet, mert neki már iskola van. Megnyomtam a zöld gombot és meg is kezdtük a csevegést.
- Jó reggelt. Mi a helyzet? - integetett a kamerába.
- Neked is, nem suliba kéne lenned? - villantottam egy cuki mosolyt.
- Amint látod beteg vagyok - mondta, majd a kamerába emelt egy kiló gyógyszert.
- Jobbulást és milyen a suli? - kérdeztem.
- Áhh, ne is tudd. Mindenki rólad és rólam beszél, főleg arról hogy te miért nem jöttél vissza - vágott furcsa arcokat.
- Na és mit mondanak? - forgattam a szemeimet.
- Például, hogy biztosan azért nem jöttél vissza, mert gyereket vársz valamelyik sráctól - válaszolt.
- Ugye téged nem bántanak? - szakadt meg a szívem.
- Ne aggódj, majd vissza megyek hozzátok, de szombaton lesz tartva a szülinapom. Eltudsz jönni? - mutogatta a naptárját.
- Sajnos nem, de bepótoljuk, ígérem - küldtem egy puszit neki hogy ne szomorkodjon.
- Annyira hiányzol - pislogott könnyes szemekkel.
- Te is nekem - mondtam, majd hangos zörgésre lettem figyelmes.
- Biztosan a srácok, ugye? - nevetett Lil. - Menj csak. Puszi - küldött egy puszit és letette a hívást.
A barátnőmnek igaza volt, mert megjöttek a srácok és a csajok. Selena és Devin kézen fogva jöttek, mint mindig, habár abban biztos vagyok hogy a fekete herceg részéről nincsen szerelem, mert az elmúlt pár hétben túl közel is kerültünk egymáshoz. Múlt héten már majdnem sokáig fajultak a dolgok, de sikerült megállnunk. Julian az továbbra is Hannah utána áhítozik, de egyenlőre semelyikük sem lépett a másik felé. Dylan egyre furább velem, mert sokszor azt érzem hogy szívesen megcsókolnám, de amúgy utána már hülyeségnek is tartom. Jaden az pedig rengeteget beszélget Lillával. Miután mindenki lehuppant a tévé elé akkor elkezdtünk beszélgetni.
- Beszéltem ma Lillussal - mosolyogtam Jadenre.
- Minden rendben vele? - kérdezte Julian.
- Nem egészen - forgattam a szemeimet.
- Miért mi történt? - ugrott fel Jaden.
- Mindenki csak mi rólunk beszél a suliba - válaszoltam.
- Ansley és Sean hova tűntek? - nézett körbe érdeklődve Hannah.
- Megkeresem őket - álltam fel, de Dylan elkapta a karomat és a többiek ezt a folyamatot kikerekedett szemekkel nézték végig.
- Segítek - mosolygott rám a fiú.
Dylan és én felfelé vettük az irányt hogy először Seant keressük meg hogy megnyugodjak, de amikor a szobánk elé értem akkor megláttuk hogy szó szerint már majdnem csókolóztak Ansley-vel. Természetesen ezt nem hagytam szó nélkül és rávágtam egyet a nyitott ajtóra. Ennek hallatára mind a ketten ránk néztek. Én pedig elkezdtem rohanni a nappalin keresztül ki az ajtón és az udvaron összerogytam.
* Hannah szemszöge*
Körülbelül tíz perc múlva hallottuk hogy valaki rohan le a lépcsőn. Enery könnyekkel küszködve hagyta el a házat.
- Mi történt? - kérdeztem a másik három embertől aki lejött.
- Ansley majdnem megcsókolta Seant - felelt Dylan.
- Úristen Ans, hogy tehettél ilyet? - akadt ki Selena. - Szerintem most menjünk haza és Hannah vigasztald meg kérlek helyettem is - folytatta mosolyogva.
Amióta Devinnel jár azóta sokkal kedvesebb mindenkivel. Miután elmentek a csajok én hátra mentem Enery-hez, aki a medencébe lógatta a lábát és sírva skypolt a telefonján.
* Daenerys szemszöge *
- Szinte csókolóztak - sírtam Lillának a telefonba.
- Végre megvagy - hallottam a hátam mögül Hannát.
- Csak Lillával akarok beszélni - szipogtam
- Nem csókolta meg nem? - ült le mellém Hannah.
- Majdnem, az épp elég - mondtam
Hannah és Lilla együttes erővel nagy nehezen meggyőztek hogy legalább a házba menjek vissza, ha nem is hallgatom meg. Julian és Devin videojátékoztak a nappaliban, Dylan a kaja utáni romokat takarította - tehát a mosogatott - el, Jaden pedig szintén a nappaliban várakozó Seant vigasztalta. Amikor beértem Sean egyből jött hozzám, de meg se látva őt leültem Devin mellé, aki mosolyogva fogadta.
- Ő akart megcsókolni - ült le Sean karba tett kézzel a másik kanapéra.
- Te meg hagytad is volna - jött vissza Dylan is.
- Nem, mert tudtam hogy kit szeretek - válaszolt Sean.
- Én is tudtam kit szeretek és mégis hagytam hogy Lisa megcsókoljon, szóval egy idő után te is belementél volna - jelentett ki Jaden, aki közben a telefonját nyomkodta.
- Akkor is legalább hallgasson meg - válaszolt bánatosan a barna herceg.
- Nem és egy kis időre van szükségem, ezért elmennék, ha lehet - emeltem fel a hangom.
- Intézkedtem már - amint kimondta Jaden csöngettek.
Láttam hogy Jaden feláll és intett hogy kövessem. Elindultunk az ajtó felé és kinyitotta a szőke fiú. Egy másik szőke fiúval találtam magamat szembe.
- Ő itt Lukas Rieger, a másik legjobb barátom, a srácokon kívül - mutatta be Jaden.
- Szia - széles mosollyal a száján akart megölelni, de Sean köhintett egyet.
- Még mindig a barátnőm, igaz? - kérdezte
- Eddig sem voltam az igaziból - nevettem.
- Enery amíg átgondolja a dolgokat addig Lukassal fog lenni, ha tetszik neked, ha nem - jelentett ki Jaden. Mit ne mondjak elég határozott volt.
Sean beletörődve ment fel a szobájába, Devin mint mindig mérgesen nézett Jadenre és Lukasra, Dylan, Julian és Hannah puszival köszöntek el tőlem. Csendben és gyalog elindultunk Lukashoz. Nagyon remélem hogy rendes a családja. Félóra gyaloglás után oda is értünk a házhoz. Szép és nagyon rendezett kertes ház. Amikor beléptünk az ajtón akkor nem csalódtam, mert gyönyörű volt belülről is. Az ajtóban álltam ugyan úgy, majd Lukas megszólalt.
- Csinálok valami finomat addig ülj le
- Köszönöm úgysem ettem ma még semmit szinte - nevettem
- Ártana a szépségednek, mert gyönyörű vagy - ejtett egy cuki mosolyt.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét ami előtte volt a falon. Hamar meguntam a műsorokat amik mentek, ezért fogtam magam és kiosontam a konyhába, de egy észveszejtően gyönyörű [ írói megjegyzés: Tényleg annyira szép 💝] szempárral találtam magamat szembe.
- Szüleim sokat dolgoznak, ezért reggel mennek és késő este jönnek - magyarázkodott.
- Értem - két falat között csak ennyit tudtam mondani.
- Akkor elmeséled hogy mi történt? - mosolygott rám.
- Sean majdnem csókolózott Ansleyvel - raktam a tányéromat a mosogatóba.
- Ansleyvel? Ő kicsoda? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Egyik barátnőm volt, azt hiszem - indultam kifelé.
- Nem azt mondtad hogy nem is jártatok Sean-el? - követett Lukas.
- Igazad van, mert nem jártam vele - mosolyogtam, de nem volt az igazi és ezt Lukas is látta.
- Megmutassam a szobádat? - karolt át.
- Megköszönném - vettem le a kezét magamról.
Elindultunk felfelé az emeletre - ami kicsit meglepő hogy nekik is emeletes házuk van - és amikor felértünk megálltunk jobbra a második ajtónál.
- Ez lesz a szobád, szembe az én szobám - nyitotta ki előttem az ajtókat.
- A fürdőt hol találom? - léptem ki a folyosóra.
- Az utolsó ajtó - mutatott eggyel arrébb.
Gyorsan elintéztem a fürdőszobai teendőimet, mert Lukas-al közös. Hamar elment a nap, de még nem vagyok fáradt, ezért átsétáltam Lukashoz aki már az ágyban feküdt és a tévét kapcsolgatta.
- Mi a baj? - ült fel az ágyból.
- Semmi csak nem vagyok még álmos, ezért bejöttem beszélgetni - mosolyogtam.
- Bújj be mellém az ágyba, mert hideg van ahhoz hogy álldogálj - villantott megint egy cuki mosolyt.
Ahogy kérte befeküdtem mellé, ő pedig átkarolt így kapcsolgattuk a tévét és beszélgettünk, majd éreztem hogy ragadnak le a szemeim, tehát valószínűleg elaludtam.
Muffinkáim
Életem eddig leghosszabb részét meghoztam. Mivel Lukas is bekerült így fentre beraktam az Elevate című zenét. Amikor írtam a végét a résznek ezt a számot hallgattam.
Szavazzatok és komizzatok.
Puszi,
L,
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro