Reggel a tükör előtt állva tanakodtam, hogy melyik felsőmet is vegyem fel, nehéz volt a döntés a két Beatles között.
- Lennon vagy Abby Road? - tartottam Jane felé a két pólót, aki a tegnapi nap után nálam aludt.
- Roger. - válaszolta.
- Föld hívja, Mrs. Taylort, Mrs. Taylor jelentkezzen! - léptem közelebb és toltam az orra elé a ruhadarabokat.
- Szerinted mit gondol rólam? - ölelte magához a párnát.
- Jane!!!!! - tettem le a kezemben tartott anyagokat.
- Őszintén?
- Természetesen- bólogatott hevesen.
- Majd a mai nap után, megmondom. Nem tudom még.
- Köszönöm. - mosolygott rám. - Azt vedd fel, amelyiken mind a négyen vannak. - közölte, majd a szekrénybe hajólva kezdett kutakodni pár ruhadarabért.
- Kész is - párosítótta össze.

A konyhaasztalról felvéve számoltam meg a mai napi kajapénzem amit a szüleim mindig kikészitenek suli előtt. Ebből az összegből teszek félre a 3 hónapja kinézett virágos ruhára, amit majd az iskola bálon szeretnék felvenni. Pluszban még a szomszéd lányát is korrepetáltam szerdánként, hogy hamarabb össze gyűljön az összeg.

- Az iskola bálra meg is lesz a ruha. - mosolyogtam Jane-re.
- Apropó bál, szerinted külsőst vihetek magammal? - itta meg a teát.
- Majd a mai nap után kiderül, még ne táncolj fejben Rog-al.
- Már mindegy. - rántotta meg a vállát és a mosogatóba tette a bögrét.
- Milyen órával kezdünk? - fordultam felé.
- Nekünk kettő gitár, Amy-nek meg az ikreknek, kettő ének, majd csere. A többi meg már a naptáram hátuljába van írva.
Az első órára nyugodtan sétáltunk, be amikor Deakyt láttuk az asztalnál a naplót tanulmányozva.
- Jó napot. - nyekegtük közösen vörös hajú barátnőmmel.
- Jó... napot. - válaszolt a férfi, majd gyorsan a naplót nézte újra.
Jane a karomat szorongatva ült le mellém.
- Ugye nem? - pislogott rám.
- Nem tudom. Reméljük nem ők az új tanárok.
Az óra lassan telt mindenki bemutatkozott, és mesélt magáról pár dolgot, de mi csak a szünetet vártuk, hisz az ikreknek kellett szólnunk.

Az óra végét jelző hanggal egy időben ugrottunk fel, és már rohanunk is a 227-es terem elé, az esetleges büntetés miatt nem aggódtunk, hisz ha beigazolódik az amitől tartottunk akkor úgy is löttek a mai napnak.
Az ajtó előtt toporogtunk, mire az idősebb ének tanár ki nem jött a teremből.
- Pepper.
- Amanda. - szóltunk közösen a lányoknak.
- Jaj várjatok. Ez a két hölgyemény nem otthon aludt ám! - vigyorgot ránk Amy, mire feltünt, hogy a tegnapi ruhájuk van rajtuk.
- Kinél? - tettem fel a kérdést, a választól tartva.
- Hát A pasinál! - vigyorgot tovább Amy, mire Pepper csak mosolygott, Amanada meg elpírult.
Jane a fal mentén csúszott le, én meg a hideg üvegnek döntöttem a fejem.
- Mi a baj? - érintette meg a vállam Amanda.
- Deaky az új gitár tanáruk. - közöltem, gyorsan, de a csengő félbeszakította a mondanivalóm.
- Gyerünk hölgyek! - lépet az ajtóhoz Mrs. Foster. - A másik két hölgyet is megkérem, hogy fáradjanak vissza Mr. Deacon órájára.
Szomorúan sétáltunk vissza a teremhez.
Három órával később szintén ilyen hangulatban, gyűltünk össze a büféhez közeli padoknál.
A lányokra nézve kezdtem  bele az éneklésbe.

"Hey Jude, don't make it bad
Take a sad song and make it better
Remember to let her into your heart
Then you can start to make it better

Hey Jude, don't be afraid
You were made to go out and get her
The minute you let her under your skin
Then you begin to make it better"

- Csajok! - ölelkezdtünk közösen.
- Én már mindenhol Rogert látok. - szólalt meg Jane az ölelkezés után, majd a szemközti folyosóra mutatott.
- Jane szívem! Mi is látjuk. - öleltem meg.
- Nem! - bontakozott ki. - Én most, megyek. - toporog mellettük, majd a férfi után eredt.
- Nem okés. - ingatja a fejét Amy. - Ha meglátja őket valaki, vagy akár titeket ma reggel! - tartja a mutató ujját az ikrek felé, akik csak újra könnyezni kezdenek.

Az utolsó három órán Jane nem volt jelen, így a többieknek mondtam, hogy a Maggie's-ben találkozunk, ha megtalálom a lányt mi is megyünk utánuk.

- Szia, vagy fél órája csak a lány mosdókat járom, gondolhattam volna, hogy itt vagy. - léptem be zongora terembe.
- Szia. - nézett fel rám.
- Van kedved jönni.... kedvetek, jönni a kávézóba? - pillantottam rá a szőke férfire, aki az egyik forgó széken ült.
- Bri nálam alszol? - tudtam, hogy ez nem kérdés volt, hanem kijelentés.
- Persze. Ha a szűleidnek nem gond. - tettem hozzá.
- Mindannyian tanítanak. - váltott témát Jane.
- Gondoltam. - piszkáltam a körmöm zavaromban. - Na induljunk. - kapartam össze egy mosolyt, és vissza húztam a vállamra a táskám.