- Még egyszer elmondom... - mielőtt belekezdtem volna mélyet sóhajtottam, hogy a nyugalomnak legalább az árnyát magamra öltsem. Nem segített, de ezzel elég levegőt szorítottam a tüdőmbe ahhoz, hogy a következő mondatokat teli torokból üvöltsem a célszemély felé. -  Itt valami kibaszott félreértés történt! Jól vagyok. Tényleg! Nem tarthatnak itt csak úgy! Mi lesz a családommal? A munkámmal? Nem őrültem meg! - nevettem fel hisztérikusan. A fehér köpenyes ürge csak nézett rám, mintha valami szánalmas kísérleti patkány lennék. Borzas szemöldökét komikus módon felvonta, úgy nézett ki mint egy rajzfilmből szalajtott bagoly figura. Ezzel a fejjel inkább őt zárnám be ide... Most komolyan... Sosem akart még a szemöldökeinek ereszteni egy fűnyírót? Vagy épp megtette csak a masina inkább felfordult mintsem gyökerestől ölje ki a szálakat, hogy az egyből kettőt teremtsen? Zavart. Nem tudtam másra figyelni...

Felfirkantott valamit a füzetébe, aztán már készült is menni. Hova lett hirtelen ilyen sietős? Rájött, hogy az élete egy kupac szar félig már a sírban van és épp ma akarja megváltani a világot? Engem meg itt hagy megrohadni?

Elkaptam a karját és kicsit erősebben szorítottam meg a kelleténél. Néha nehezemre esik felmérni a saját erőmet. Nem vagyok én az a bunyós típus, de az öklöm néha helyettem kommunikál én pedig van, hogy egyet értek minden szavával. A szeme elkerekedett a mozdulatsorra. Motyogni kezdett majd egyedül hagyott a kórterem komor falai között. Ez most komoly? Minta orvos kérem szépen. Legalább egy diagnózist harákolt volna elém, mielőtt elvontatta magát. - Nem őrültem meg... - ismételtem meg halkan csak magamnak és a sarokban virító kamerának, ami valószínűleg azt is videóra fogja venni, ha dobok egy sárgát... Perverz gecik.

Istenem diliházba kerültem! Ez nem lehet igaz, ez az egész csak egy vicc! Megint bemindeneztem magam és csak hallucinálok. Amint legközelebb kinyitom a szememet már csak röhögni fogok ezen az egészen... Egy benyomott éber álom lesz minden, ami ma történt. Annak kell lennie! Add, hogy az legyen! Nem áll nekem jól az orvosi kezelés. Tisztára kiidegel. Add, hogy ne legyek őrült.. lécci...

- DE ÍGY VAN, TE IS TUDOD... MINDIG IS TUDTAD... CSAK IDŐK KÉRDÉSE VOLT, HOGY IDE KERÜLJÜNK... - na igen. Bemutatom a hangot a fejemben. Ettől még nem vagyok őrült, csak odabent két hang narrálja az életemet, okés?

- Ne pofázzál már! - üvöltöttem fel idegesen. - Mindig akkor jönnek a bajok ha beleszólsz az életembe. Csak... Fogd be a büdös pofád. - a falba boxoltam. Reménykedtem benne, hogy a bütykeimbe hasító fájdalom majd helyre teszi az összezavarodott agyhelyemet, de a falak szinte puhák voltak. Nem tudok ártani magamnak mert ez egy istenverte pszichiátria!

- ENGEDJ KI, DANNY! HA ÉN IRÁNYÍTANÉK MINDEN ÚJRA A RÉGI LENNE. ENGEDJ KI! - régi max a duma lenne. Csórikámnak fingja nincs, hogy jöjjön ki a fejemből fizikális test vagy valami nélkül, csak itt pöcsöl nekem. Szánalmas.

- Szopj le te...!

- Hát ööö... Ezt most passzolnám ha lehet... - bassza meg. Ezt neki szántam. A hangnak... A fejemben... Na jó, tudom, hogy ez hogy hangzik, de tényleg nem őrültem meg csak túl élénkre színeztem a képzeletbeli barátomat. Aki nem mellesleg egy agresszív gyökér. Még csak nem is ember. És nem is vagyunk haverok. Istenem, de elszívnék most egy szálat... Vagy egy egész dobozzal...

A srác, akit majdnem számára kevésbé élvezetes szolgáltatások kivitelezésére kényszerítettem, bő fehér ruhákba volt. Sehol egy gomb, sehol egy cipzár. Nem tud ártani magának... Valószínűleg én is kapok egy ilyet majd. Amúgy normálisnak tűnt. Nem láttam rajta sem hegeket, a füle sem füstölt a dühtől. Kicsit kába volt és... Olyan szomorú, hogy szívem szerint megölelgettem volna. De nem ölelgethetek meg valakit akinek percekkel ezelőtt véletlen leordítottam a fejét a nyakáról azzal, hogy szopjon le. Pedig nem is neki szántam! Mondjuk nem is ellenkeznék... De nem így akartam! Ő lesz a szobatársam? Vagy miért áll most itt. És miért bámul rám? Ja, hogy mozog a szája is! Ez hozzám beszél! Faszom... Elfelejtettem figyelni. Kurva élet! Az emberek jelezhetnék azt a részt az életben, amikor oda kell bagóznom!

-Bocsánat... Elismételnéd mint mondtál a passzolás után? - nem mosolyodott el vagy ilyenek valahogy mintha mégis fátylat eresztett volna az előbbi incidensre. Mondjuk eleve nem kapta fel a vizet. Talán ő is benne lenne? Kérdezzem meg megint? Nem... Ez egy szar ötlet.

- Azt, hogy a nevem Jorel. Dave küldött, hogy cuccoljak át hozzád. Nem szeretik egyedül hagyni az újakat. - kinyújtotta felém a kezét. Szintén semmi vágás. Öngyilkos hajlam kizárva, de akkor melyik kereke gurult el? Nem néz ki kattosnak. Mondjuk... Jobb napokon én sem...

- HAZUDHATSZ DANNY... BÁRKINEK CSAK NEKÜNK NEM!  - a fejemhez kaptam a kezem mintha le akarnám halkítani a zsongást odabent. Jorel türelmesen megvárta, amíg újra képes vagyok fókuszálni. Nem volt sem megvető sem lekezelő. Talán mégis van valami komoly baja... Már irritálnom kellene vagy ilyenek, nem? Vagy csak a bemutatkozás után?

- Daniel Rose Murillo - nyújtottam felé a kezemet. Az övé jéghideg volt. Adhattak volna neki valami melegebb öltözéket is. Odaadhatnám neki a pulcsimat, de úgyis elveszik... Nehogy felkössük magunkat a zsinórral vagy ilyenek.

- Ez egy nagyon hülye név. - gondolkodott el. Aztán vállat vont, mintha igazából amúgy nem is számítana.

- Anyám lányt akart azt hiszem... - tettem hozzá feleslegesen. Jorel bólintott és odalépett az egyik érintetlen ágyhoz a kettő közül.

- Nem bánod, ha a belső fal mellettit választom? Nem szeretek az ablak mellett aludni. - nagyon értetlenül nézhettem, mert csak leült és csendben várt. Király. Legalább neked van türelmed. Így drága Jorelem kérlek szépen örökre itt fogsz maradni ebben az álnévvel ellátott börtönben.

- Mióta vagy itt? - tettem fel a kérdést. Válasz azonban nem érkezett rá, ugyanis Dave pont akkor tért vissza a szutyok fehér egyenruhával és intett, hogy öltözzek át. Még a cipőmet is elvette. Kaptam helyette egy papucsot. Egy nagyon rusnya krupli alakú papucsot. Szerintem senki sem akarja igazán tökön lőni magát, amíg ide nem kerül. Ez a hely egy vicc... Ilyet még a nagyanyám se vett volna fel Isten nyugasztalja...

Utána gyorsan körbevezetett. Étkező. Foglalkozások. Hol kérjek segítséget. Kihez forduljak... Olyan szívesen mondtam volna, hogy ő forduljon Mr. Dr. Fel - hez... Elmondta, hogy mindig maradjak a szobatársammal, figyeljünk egymásra blabla... Egy ideig éppen még figyeltem is, aztán ennél sokkal nagyobb problémáim is támadtak. Kurvara kajás vagyok!

- És kaja az mikor lesz? - kérdeztem amikor egy pillanatra beállt a pofája. Sóhajtott, elszámolt talán tízig. - Gondolom nem enged ki gyros - ozni... Rendelhetek esetleg pizzát? Vagy hamburgert? Főtt kukoricát?

- Úgy érzem nem fogja fel a helyzet komolyságát Mr. Murillo... - szerintem ha itt akar tartani, akkor kell, hogy kölcsönkérjen egy kanállal Jorel fene nagy türelméből...

- Ezt pont maga mondja? Kajás vagyok maga meg itt közös helységekről papol. Az éhségem igenis komoly helyzet... - ha én éhes vagyok ő is éhes. Ha éhesek vagyunk valakinek leharapjuk a fejét.

- A barátnője, Grace aggódott magáért. Gyerekkora óta ismeri, nem igaz? A hangok a fejében... A színpad előcsalogatta az alvó oroszlánokat, erről van szó. - összeszorítottam a fogaimat. Csak egy oroszlánról van szó, az pedig sohasem aludt.

- Grace hívta fel magukat? Grace juttatott diliházba? - elkaptam a vállát. Olyan düh kapott el mint aznap este a bárban. Nem tudtam kontrollálni, talán nem is akartam. Ha valaki nem fog le hátulról Dr. Seggfej bibis pofival és törött kacsóval lett volna kénytelen hazacammogni.

- Nyugodj le! - mondta a fogvatartóm. - Szerintem jó lesz ha kap egy kis nyugtatót. Biztos vagy benne, hogy kiürült belőle a speed?

- Milyen speed? Én nem tolok speedet! - Dave Mr. Vasmarokra nézett mögöttem.

- Akkor hogy a picsába van ennyi energiád? Mit tettek kölyökkorodba a cumisüvegedbe? - most mondjam, hogy tequilát? Talán mondtam volna, ha egy tű nem szúródott volna a nyakamba. Mi a fasz, miért nem bírták mondjuk a kezembe adni? Mi ez valami elrablós film elkúrt jelenete?

- Azt a büdös kurva nagynénikéd elgyötört térde kalácsát! - hadartam el egy szuszra. Aztán filmszakadás, áramszünet miegymás. Bakker remélem azért nem erőszakolnak meg... Nem az eseteim...