Adrien
Logan a mellkasomnak ütközött és a földön landolt. Rögtön leguggoltam hozzá és magamhoz öleltem, sírt ismét sírt... biztos, hogy a szöszi hibája. Úgy szorított magához, mint még soha, miközben a könnyei a pólómat teljesen átáztatták.
-Logan...-suttogtam, mire ellökött magától.
-Nem akarok többé semmit érezni...-suttogta, majd elrohant, de nem bírtam megmozdulni. A húgom pont ezt mondta, mielőtt megölte magát. Lassan keltem fel és egy nővér is a segítségemre sietett, de sírni kezdtem és úgy éreztem, hogy a szívem majd megszakad. Nem kaptam levegőt bármennyire is próbálkoztam vele, ami miatt egyre jobban kiakadtam és már szinte az ájulás szélére jutottam.

Logan
A kés a kezemben és hozzáillesztem a csuklómhoz, oda ahol az ereim kidagadnak... egy apró kis mozdulat és mindennek vége, minden fájdalom megszűnik. A könnyeim folyni kezdtek. Véget vessek mindennek? Kinek hiányoznék? Feltűnne valakinek, hogy meghaltam? Nevetnem kellett az ostoba gondolataimon. Az állítólagos apám a sitten, a szerelmemnek van barátnője, barátaim nincsenek igazán. Most komolyan azt hittem egy pillanatra, hogy valakinek szüksége van rám? Rám, Logan Hendersonra?  Mosolyra húztam a szám, majd megmozdítottam a kést...

Kelly
Mikor beértünk a kórházba egy férfinak rohama volt, Carlos és James idegbeteg módjára szaladgáltak, míg Kendall ült és nézett ki a fejéből. Mikor a rohangálók megláttak minket, lesütötték rögtön a tekintetüket és megálltak. Egy szót sem szóltak és ez kezdett felidegesíteni, de Gustavot is.
-Mondjatok már valamit Majomkutyák!-kiáltotta el magát.
-Eltűnt...-suttogta megtörten Kendall.-Logan... eltűnt.