SUPRISE! Mivel a hétvégén nem tudok részt hozni, így hoztam most. Kellemes olvasást!
Kendall
-Szeretlek!-dörömböltem az ajtón, de James lefogta a kezemet.
-Ha szereted akkor engedd el és legyetek csak barátok. Így még mindig mellette lehetsz majd.-magyarázta James, de ez a lehetőség bennem fel sem merült, nem hiszem, hogy kibírnám azt, hogy csak nézem, ahogy mással van.
-Engedj be!-kiáltottam, mire Terry félre lökött és berúgta az ajtót. A szobában teljesen sötét volt... Logan az ágyon kuporgott. Carlos kihúzta a függönyöket, így megláthattuk a csontos, sápadt arcát Logannek. Aludt. A könnyeim folyni kezdtek... én tettem ezt vele, én borítottam ki ennyire.
-Kölyök!-simított Terry Logan arcára, aki lágyan elmosolyodott.
-Apu, hol hagytad anyut?-suttogta Logan.
-Semmi baj nincs, csak elment vásárolni, aludj csak Kölyök.-nyomott egy puszit Logan arcára, majd felkelt, hisz eddig guggolt. Szépen nyugodtan kísérelt a szobából, majd az ajtó mellett lerogyott és sírni kezdett. Megsajnáltam őt, így kimentem hozzá.
-Terry, mi a baj?-kérdeztem, miközben  lehuppantam mellé.
-Mi legjobb barátok voltunk az apjával.-suttogta Terry erőtlenül.-Apu nagybátyjával is csak azért barátkoztam össze, mert hasonlított Edre... én üzletember voltam, egy jól menő cégem volt, de miután meghalltak Logan szülei nem érdekelt semmi.
-És hogy lettél szerelmes Loganbe?-kérdeztem, mire elmosolyodott.
-Olyan, mint az apja volt fiatalabb korában... túl gyönyörű, ahhoz, hogy ne legyek szerelmes belé.-mosolygott Terry.
-De nekem ő az életem és senkinek sem szeretném átadni.-néztem mélyen Terry szemébe.
-Rendben.-szólalt meg 5 perc szemezés után.-De vigyázz rá... és sose okoz neki többé fájdalmat.
-Köszönöm.-mosolyodtam el, majd felpattantam és bementem a szobába, ahol a többiek megtapsoltak.
-Mint egy monológ a nyálas szerelmes filmekben.-mosolygott James.
-Te meg se szólalj!-mutattam rá Jamesre mosolyogva.-Nem én vettem a hónapfordulónkra 99 rózsaszálat és egy műrózsát, majd közöltem, hogy addig fogom szeretni, míg az utolsó szál el nem hervad.