Másnap már szinte senki nem beszélt a griffendéles lányról, csak elvétve lehetett egy-két pletykát hallani Hermione Grangerről. A többség arra a következtetésre jutott, hogy a lány túlhajszolta magát, mert túl sokat tanult.

Harry reggel fáradtan ébredt, nem sikerült kipihennie az éjjeli különös látogatást. Mindenesetre, megfogadta magában, hogy a délután folyamán időt szakít barátnőjére, és beszél vele. Még akkor is, ha a lány kiátkozza a gyengélkedőből. A délelőtt gyorsan eltelt, és ebédnél a tanári asztal felé nézett. Piton ugyanolyan volt, mint az utóbbi hetekben. Ápoltabb. Valami mégis szemet szúrt a fiúnak. A férfi ugyanis ahelyett, hogy megsemmisítő pillantásokat vetett volna a diákokra, ahogy normális esetben tenni szokta, a tányérjába meredt, és kedvetlenül turkálta az ételt. Harry csak arra tudott gondolni, hogy Hermione miatt ilyen letört a bájitaltanár.
„Majd hamarosan közelebbről megfigyelhetem ezt a félelmetes átalakulást, hiszen ebéd után dupla bájitaltanom lesz vele"- gondolta Potter.

Piton egész nap borongós hangulatban volt, ám gyakran elkalandozott. Gondolatai minduntalan a gyengélkedő felé tévedtek, még akkor is, ha ezért folyamatosan korholta magát. Nem értette, hogy miért, de nagyon fontos volt neki a lány. Hiányzott neki a nevetése, a bozontos hajzuhatag, az okoskodása. „Ez már beteges, Perselus!" – korholta magát, majd felhajtotta maradék sütőtöklevét, és színpadias talársuhogással kiviharzott a nagyteremből. Többen utánanéztek. Talán abban reménykedtek, hogy a gyűlölt bájitaltanár végre követi Granger példáját, és összeesik valahol. Mivel ez nem történt meg, mindenki visszatért az evéshez.
Szélsebes léptekkel indult le a pincébe. Már előre undorodott a következő órától. A hetedikes Mardekár-Griffendél bájitaltan óra egyáltalán nem villanyozta fel, főleg, hogy Hermione még mindig a gyengélkedőn feküdt. Belépett a hűvös terembe, és körbesétált. Megállt annál az asztalnál, ahol a lány szokott dolgozni, és elmosolyodott. Mit meg nem adott volna azért, ha most előtte állt volna a lány, és valami butaságon veszekedtek volna?! Tekintetéből szinte sütött a fájdalom, majd a beletörődés keserűsége.
Komoran visszaballagott helyére, leült a tanári asztal mögé, és gondolataiba mélyedt. Pár perc múlva ránézett a megbűvölt homokórára, melynek felső részéből lassan lefelé pergett a homok. Felpattant ültéből, az ajtóhoz sietett, majd sarkig vágta. Végignézett a meglepődött és megrémült hetedéveseken. Gúnyos mosolyra húzta száját, örömmel konstatálta, hogy ennyi év után is képes rettegést, félelmet kelteni az előtte álló diákokban.

- Befelé! – sziszegte a megszeppent diákoknak, akikben a mai napig félelmetes hatást keltett a tanár, mint anno elsőéves korukban.

Az óra ugyanúgy kezdődött, mint a többi. Piton körbement a teremben, és saját kedélyjavítása érdekében pontokat vont le az általa oly' gyűlölt Griffendéltől. Pottertől és Weasley-től fejenként vagy ötven pontot vont le, pedig igazság szerint nem érdemeltek volna ekkora büntetést. Harrynek az volt a hibája, hogy a gurgyökeret rosszul vágta fel, Ronba meg azért kötött bele, mert Potterről leste le a hülyeséget. Valójában azért volt ilyen gonosz a fiúkkal, mert úgy gondolta, hogy nem méltó barátai Hermionénak. „Mégis milyen barát az, aki oda se megy az összeesett barátnőjéhez?" – dühöngött magában. Már meg sem lepte saját reakciója, utat engedett a haragnak, amit szokás szerint a diákokon vezetett le. Fel sem merült benne az a lehetőség, hogy a lány talán az ő kis színjátéka miatt bukott ki ennyire.
A dupla bájitaltan végére a Griffendél szegényebb lett százhúsz ponttal, a Mardekár természetesen bezsebelt egy dicséretet, és plusz ötven ponttal gyarapította meglévő pontjait. Ennek az lett az eredménye, hogy a griffendélesek felváltva szidták Pitont, amikor kiszabadultak a pincéből. A bájitaltanár meg sem hallotta a kritikákat, gondolatban már máshol járt. Észre sem vette, hogy Potter az ajtóban áll, és jól láthatóan rá vár.

- Tanár úr, beszélnünk kellene – szólította meg Potter, és meglepődött, hogy a „gyerek" hangja nem remeg sem a félelemtől, sem az indulattól.
- Hallgatom, Mr. Potter.
- Hermionéről van szó, uram – mondta a fiú, majd magukra csukta az ajtót.

Piton meglepődött. Talán tud valamit a fiú? Az lehetetlen. Megpróbált belesni a fiú elméjébe, de legnagyobb megrökönyödésére nem sikerült neki. „Nocsak. Megtanulta végre" – gondolta magában.

- Mióta lett ilyen ügyes, Potter? – kérdezte, de hangja most kíváncsiságot tükrözött, és egy csepp gúny sem volt benne.
- Hermione tanított meg a legilimenciára.
- Értem. Nos, miről akar velem beszélni?
- Mondtam már, uram. Hermionéről.
- Ezt értettem, Potter – tért vissza szokott stílusához Piton. – Az agyi képességeim messze felülmúlják a magáét, úgyhogy elhiheti nekem, elsőre is felfogtam.
- Arról lenne szó, ami maguk között van – vágta ki mérgesen Harry.
- Nincs semmi köztünk Miss Grangerrel, Mr. Potter. Nem tudom, honnan vette ezt a badarságot, de nincs időm ilyesmikre – mondta Piton gúnyosan, és már nyúlt a kilincs felé, de Harry arrább lökte a tanár kezét.

- Potter! – csattant fel Piton. – Tudja, ez hány pontjába kerül a házának?
- És maga tudja, hogy egy lány élete a tét? – kérdezett vissza nem kisebb dühvel a fiú.
- Nem hinném, hogy életekről van szó, Potter.
- Nem hiszi... hanem tudja.
- Nem értem miről...
- Dehogynem! – vágott közbe Harry. Már nem érdekelte az sem, ha megbünteti Piton, csak Hermionét látta maga előtt, esetlenül. – Pontosan tudja, hogy Hermione nem a kimerültségtől került ilyen állapotba...
- Nevetséges dolgokat hord itt össze. Most pedig, ha megbocsát Potter, órám lesz!
- Már megyek is – szólt Harry, majd kilépett az ajtón, de még egyszer hátraszólt. – A barátnőm szerelmes magába. Én pedig bármennyire is nem kedvelem magát, és ellenzem az egészet, ajánlom, hogy csináljon valamit, mert nem akarom tovább tétlenül nézni, ahogy Hermione szenved. De ezt én nem tudom megoldani... Miután befejezte mondandóját, szinte felrohant a lépcsőn. Tudta, hogy másnap keményen megfizet majd szemtelenségéért, de nem érdekelte.

Eközben Piton a hűvös, és csendes folyosón álldogált. Potter szavai megbénították, és másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy más is látja, hogy Hermione szerelmes belé... Még soha nem mondta ezt ki magának. A mi határozott, mogorva és rendíthetetlen Perselusunk azonban több dologtól is félt. 1) Ha bármi lenne köztük a lánnyal, mind a kettőjüket, elküldhetik az iskolából, és ez Hermione jövőjére is hatással lehet. Egy ilyen tehetség karrierjét pedig a világért sem veszélyeztetné. 2) Bele sem mert gondolni, mi van, ha a lány visszautasítja őt.. Márpedig tény, hogy Piton mélyen szeret, és nehezen épül fel, ha összetörik a szívét.. 3) A lány sokkal jobbat érdemel nála...

Ezeken rágódva indult meg szobája felé. Alig pár perc múlva benyitott az ajtón, amely a dolgozószobájába nyílt. Egy hatalmas asztal terpeszkedett az ajtóval szemben, a szoba egyik oldalán két fotel, a másiknál egy üresen tátongó kandalló kapott helyet. Az íróasztal mögötti mágikus ablakok előtt elhúzva lógtak a zöld függönyök, sötétségbe burkolva ezzel az irodát. Az irodából, a két fotel közeléből, egy ajtó vezetett át a nappaliba. Piton lassan átballagott, majd körülnézett. Elmosolyodott. Ha a diákok látták volna, hogy a Mardekár ház feje emberien él, talán az átlagosnál is bambább képet vágtak volna. A nappaliban egy kényelmes kanapé terpeszkedett, míg az egyik falnál egy kandalló állt. A jelekből ítélve ez már néha használatban volt, nem úgy, mint az előbbi. A szoba fala napsárga volt, a bútorok feketék. Úgy látszik nem tudta teljesen levetkőzni a fekete iránti rajongását a bájitaltanár. A kanapé előtt egy asztal állt, mely mellett vízszintesen két fotel kapott helyet. Körbesétálta a szobát, majd leült a kanapéra, arcát kezébe temette, és küzdött azzal fájó érzéssel, hogy valami súlyos és rossz következik..

Eközben Hermione végre magához tért. Madam Pomfrey épp a szokásos ellenőrzéseket hajtotta végre, mielőtt kiengedte a lányt, és megkérte, hogyha hazamegy a téli szünetre, akkor kerüljön mindenféle alkoholt, és stresszt. A lány csak automatikusan bólintott, majd elsietett.

Pontosan tudta, mihez fog kezdeni ezután...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Íme, meghoztam végre a 11. részt is! Tudom, hogy sokat késett a várthoz képest, de mostanra nyugodtak le kicsit a kedélyek, és most volt időm leülni pár órára kijavítani és átnézni a "nyersanyagot." Köszönöm a türelmeteket, és remélem tetszett ez a rész is, nem okoztam csalódást! <3