/18+ részt tartalmaz!!/

Harry hátrafordult egy pillanatra és a szemembe nézett, majd vissza és még mindig a válaszra várt.

-Hát, mivel van egy hét szabadságom, úgy döntöttem kiruccanok egy kicsit és ezt a hotelt találtam a legmegfelelőbbnek. – mosolygott, de annyira, hogy a fejét körbeérte hatszor mosolya.

-De... honnan tudod a szobát? – mutogatott zavartan kezeivel.

-Ohh, hát én is ezen az emeleten vagyok és pont láttam kijönni a biztonságit a melletted lévő szobából, gondoltam nem véletlen. Először a másik szobába kopogtattam, de onnan nem jött válasz, gondoltam hátha innen. És bejött. – lett még nagyobb a mosolya és egy lépéssel előrébb állt, egy lépéssel közelebb Harryhez. Kezeim mellkasom előtt összefontam és érdeklődve vártam, mi lesz a következő dolog, amit megcsinál a nő. Harry ugyanannyit hátrált, mint amennyit a nő lépett.

Végignéztem az illetőn, és még mindig a stewardess-es egyenruhácskája volt rajta. Igen, az a nő a repülőről. Volt képe eddig eljönni. Ki tudja, lehet követte Harryt?!

Addig gondolkoztam, hogy az ajtó záródását vettem észre csak. Harry háttal az ajtónak dőlt egy kacér mosoly kíséretében.

-Hol is tartottunk? – kérdezte és megindult felém.

Kezét lágyan helyezte derekamra, én pedig mosolyogva figyeltem arca minden egyes kis rezzenését. Kezemet vállaira helyeztem. Nem mondott semmit, nem várt egy pillanatot sem, újból megcsókolt. Szenvedélyesebb és tüzesebb volt, mint az előző, mégis lágy és visszafogott. Perceken át tartott. Utána pedig csak perceken át néztük egymást. Mosolyogtunk mindketten.

-Mit szólnál hozzá, ha ma elmennénk vásárolgatni egy kicsit? – törte meg rekedtes hangja a csendet.

-Jó lenne, de nem tudom pontosan, mennyi pénzt hoztam magammal... - gondolkoztam el.

-Nem is kell tudnod. Én állok mindent.

-Nem várhatom el. Harry, ez már így is rengeteg pénz, és tudom, neked szinte meg sem kottyan, de akkor is. Sosem fogom tudni neked ezt meghálálni semmivel sem.

-De, minden egyes nappal, amit velem töltesz. – mondta és megcsókolt. Mintha kicsit érzelgős lenne a mai nap, de nem bánom.

-Szóval? – kérdezte a csók után.

-Na jó, de csak egy feltétellel.

-Mi lenne az?

-Hagyod, hogy én is beszálljak a költségbe. Nem állhatsz mindent te! – mutatóujjamat mellkasának nyomtam, így adva nagyobb hitelt mondanivalómnak.

-Makacs vagy. – puszilt a hajamba - Oké, legyen. – ment bele.

-Szuper! – pusziltam meg – Mikor indulunk? – kérdeztem izgatottan.

-Akár mehetünk is. – válaszolta egy félmosoly kíséretében.

-Akkor, mire várunk?

-Szólok a biztonságinak és mehetünk. – szaladt át Harry a másik szobába.

Amíg távol volt, én gyorsan átöltöztem valami lengébb ruhába, itt ugyanis a nap nem kicsit melegített. A hajamat felkontyoltam és a frufrumat átfésültem, de eközben már visszaért – mint utólag kiderült – Billel.

Felkaptam a táskámat, Harry is egyet, majd útnak indultunk. A hotelt elhagyva, gyalogosan vágtunk neki Sydney-nek. Tudtuk, hogy hamar híre fog menni annak, hogy Harry hol is tartózkodik, de hogy ennyire hamar, az kicsit meglepett. Két lépés után jött oda az első csoport, olyan 5-6 főből állt, hogy szeretne képet Harryvel. Harry rám nézett, hogy nem bánom-e, bólintottam és az őr mellé álltam. Harry mosolyogva állta az egyre csak növekvő tömeget, mert ugye azonnal posztolni kell, hol is van a tini sztár. Mosolyogva figyeltem, mennyire odaadó a rajongókkal szemben. Ha a lány egy puszit kér, azt kap, ha egy ölelést, akkor azt. Harry mindent megtesz értük.

Egy lány a tömegből nagyon figyelt engem, majd megszólalt.

-Harry, ő itt a barátnőd? – a tömeg elcsendesült.

-Igen, ő az. – mosolygott rám.

-Kérhetek tőled is egy képet? – kérdezte ismét az a lány. Olyan szinten meglepett, hogy az állam a földet verdeste. Közben a tömeg újabb és újabb kérdésekkel bombázta Harryt, aki igyekezett mindre válaszolni. Végre észbe kaptam és még mindig a sokk alatt bólintottam egyet. Mellém állt és mosolygott, én is mosolyogtam.

-Ne haragudj, megnézhetném, hogy sikerült? – kérdeztem rá.

-Hát persze. – mosolygott és megnyitotta.

-Öhhm... nem lehetne, hogy ezt törlöd és csinálunk egy másikat? – kérleltem kedvesen. – Ez valami borzalmas lett rólam. – nevettem kínomban.

-Na, jó. – állt újra mellém. – Mellesleg megjegyezném, hogy nem lett borzalmas. Szép vagy. – majd benyomta a gombot. A mosolyom most őszinte volt, jól esett, amit mondott, bár nem értettem vele egyet. – Köszönöm, kedves vagy! – öleltem meg. – Elkérhetem a Twitter neved? – súgtam a fülébe. a Lány mosolyogva nyújtott át egy kis cetlit. –Ashley. Szép név.

-Köszönöm és a képet is. – intett, majd el is tűnt a tömegben.

10 perc után a biztonsági segítségével tovább tudtunk menni, de a tömeg követett és egyre csak nőtt. Gyorsan hívott Bill egy taxit és azzal sikerült eltűnnünk a szemük elől egy darabig.

Első megálló egy hatalmas épület. Bementünk, és mint egy város. Tele bazárral, butikokkal és nagyobb bevásárló boltokkal.

-Hűha... - néztem körbe – Nálunk a pláza akkora, mint itt egy bolt. – röhögtem el a végét.

-Úgy érzem, itt mindent megtalálunk. – karolta át derekamat Harry és elindult egy irányba.

Követtem, mögöttünk pedig Bill. Rengeteg boltot végigjártunk, Bill is csatlakozott a hülyéskedéseinkhez és vette a poént.

Szegény, már alig bírta hozni a szatyrokat, amiből nem igazán hagyta Harry, hogy kivegyem a részem. Ahogy sétáltunk egy ékszerbolt kirakatában megláttam egy nyakláncot. Nem tudom miért, de megfogott és úgy gondoltam, Harrynek is tetszene. Egy repülős nyaklánc volt, és mivel ő mindig úton van, illik is hozzá.

Halkan megkértem Billt, hogy csak pár percre vonja el a figyelmét, amíg én belógok megvenni. Meg is tette, gyorsan szaladtam a bolthoz, kikértem a kiszemelt darabot, becsomagoltattam és kifizettem, utána rohantam vissza hozzájuk. Harrynek szinte fel sem tűnt, hogy nem vagyok ott. Azt hitte, csak lemaradtam.

Miután ettünk, bejártunk még több boltot, egyre többen jöttek megint. Harry pár lánnyal megint csinált képet és most megkérte őket, hogy estig ne posztolják. Nem tudjuk, hogy betartották-e, mert a tömeg csak nőtt és nőtt. Még két lány kért tőlem is képet. Volt, aki megdicsért, aki beszólt és olyan is, aki Harrynek javasolta, hogy hagyjon el. Csak mosolyogtam, de fájt. Miért utálnak? Hisz nem is ismernek. Külső alapján ítélkezik mindenki ahelyett, hogy adna egy esélyt. Én hülye, mit is vártam. "Elvettem" tőlük a legkedveltebb tagot, újság címlapján szerepelt, hogy megcsaltam. Ezek után semmi jót sem várhattam volna, de én naiv reménykedtem benne, hogy talán máshogy lesznek a dolgok.

Bill újból taxit kért segítségül és visszavitt a hotelhez.

-Ennyi elég volt mára. – fújtam ki a levegőt már a szobánk előtt állva.

-Ez még csak a kezdet. – kacsintott rám és kinyitotta az ajtót.

Lepakoltunk minden cuccot, ami nem volt kevés és csak nagyon minimálisan vehettem ki a részem, ami miatt lelkiismeret furdalásom volt. Rám költi a pénzét. Feleslegesen.

Pár órát pihentünk élveztük egymás társaságát, majd előrukkoltam az ajándékommal.

-Harry, vettem neked valamit. Nem nagy ajándék, de remélem tetszeni fog. – mosolyogtam, majd előkotorásztam a táskámból a becsomagolt kis ékszert. Átnyújtottam neki, Ő pedig kibontotta.

-Nagyon szépen köszönöm, de mikor vetted meg?

-Amikor nem figyeltél.

-Hm... ez kedves tőled. - csókolt meg – De nem kellett volna, te is tudod.

-De, igenis kellett. Azok – mutattam a szatyrokra – nem kellettek volna. Harry, nem emiatt vagyok veled, nem ezért szeretlek. Ha a pékségben dolgoznál még mindig, akkor is ugyanígy éreznék irántad, csak lehet nem találkoztunk volna, és sohasem ismerlek meg.

-Én is szeretlek! – hajtotta fejét újabb csókért, ami kicsit követelőzőbbre sikeredett, mint a másik.

A nap már lenyugvóban volt, félhomály uralkodott a szobán. Harry lassan megemelt, lábamat körbefontam derekán és elsétált az ágyig. Óvatosan letett és hátradöntött. Eközben a csókot egyikünk sem szakította meg. Egyesével kerültek le a ruhák. Elsőként én vettem le Harry pólóját, majd pár másodpercig csak gyönyörködtem a tökéletesen kidolgozott felsőtestében, de megzavart egy csókkal. Közben a felsőmmel bajlódott, de mint egy jó rutinos, megoldotta és a szoba valamelyik sarkában landolt. Kezem megtalálta nadrágja peremét. Nagy nehezen és egy kis segítséggel sikerült azt a szűk farmert is levennem róla. Újra ajkaimra tapadt és vadul tépte. Egyre gyorsabban vert mindkettőnk szíve, egyre jobban ziháltunk mindketten. Az Ő keze is lassan eltalált a nadrágomig, amitől könnyedén megszabadított. Végignézett rajtam és egy huncut mosoly szökött arcára. Lassan fölém hajolt és olyan szenvedéllyel csókolt, mint még soha. Keze közben a hátamon kereste a melltartó kapcsát, amit gyorsan meg is talált és az említett fehérnemű a padlóra került. Kezem magam elé kaptam reflexből.

-Csodálatos vagy. – suttogta és óvatosan arrébb rakta kezeimet.

Szemei csillogtak, égtek a vágytól, amit nem csak a szeméből olvashattam ki. Bokszere egyre szűkebbnek tűnt, amin egy kicsit elmosolyodtam. Ujjammal végig simítottam mellkasán, teljesen az alhasáig, vagy mondhatnám, hogy a bokszere pereméig. Libabőrös lett. Egy kicsit megmozdítottam alsónadrágját utalva, hogy ezt nem szeretném levenni, inkább rá bíznám. Értette és magától levette. Na, igen. A látvány kicsit sokkolt. Nem tudtam levenni a tekintetem a nemi szervéről. Féloldalas mosolya most még szexibb volt. Élvezte, hogy ennyire meglepett, és hogy ennyire a hatalma alá tudott keríteni. Bár ezzel én is így voltam. Hátánál fogva húztam magamhoz egy csókra, eközben Ő sem tétlenkedett. Levette az utolsó textildarabot, ami közénk állhatott volna. Mélyen a szemembe nézett.

-Biztosan szeretnéd? – tette fel a kérdést. Mint valami vészmadár, jött a gondolat, hogy nem kéne. Korai még. Kétségbeesett szemekkel néztem rá. Nem voltam még kész erre, de mégis. Nem vele volt a baj, hanem velem. Behúztam a kéziféket ennél a pontnál. Harry szeme még mindig égett és még nagyobb szikrákat szórt, mint előtte.

-Harry, én... nem vagyok még erre kész. – mondtam és egy könnycsepp szalad le arcomon.

Harry magára vette alsóját és nadrágját, vállára hajította felsőjét, majd a szoba ajtaját becsapva eltűnt.