A reptéren kutyafuttában elintéztük az ilyenkor kötelező teendőket, majd felszálltunk a gépre. Tömeg volt, de úgy láttam, Harry mindent elintézett. Első osztály, kedves és irigylésre méltó stewardess, aki minden kívánságát leste a mellettem ülő göndörkének. Nekem már túl udvarias és túl sok volt, egy percre sem hagyott minket békén. Ott lihegett Harry nyakában bárhová is ment.

Harry észrevette, hogy kezd elegem lenni a nőből.

-Kérhetném, hogy pár percre szolgáljon ki mást? – kérte meg udvariasan.

-Ahogy kívánja. – válaszolt nyál csorgatva, de nem tetszett neki, hogy elküldi. A mosolya is erőltetett volt, amit még Harry is látott és enyhén elnevette magát.

-Ne haragudj. Én csak annyit kértem, hogy ha kell, legyen itt. – szabadkozott, amikor a hölgy arrébb ment.

-Ugyan már. Nincs semmi baj, csak szinte megfojt. Levegőt nem lehet venni a jelenléte nélkül. – nevettem fel kínomban.

-Ne is foglalkozz vele! – adott egy csókot, mire mosolyra húzódott a szám.

-Szeretlek! Nem akarok még egyszer összeveszni veled. Soha többé nem akarok veszekedni. – suttogtam a szájába.

-Pedig a békülős szex a legjobb, azt mondják. – nevetett, én is elmosolyodtam és vállba bokszoltam.

-Én komolyan beszélek, Harry.

-Így lesz! Mindent megbeszélünk és nem lesz több vita, oké? – tartotta kisujját, amit az én kisujjammal átkaroltam, majd széthúztuk.

-De ugye tudod, hogy a kisujjas ígéretet nem szabad megszegni?

-Semmilyen ígéretet sem illene.

-Ez is igaz.

-Na, látod! – hajolt egy újabb csókért.

-Hozhatok még valamit? Úgy látom kifogytak az üdítőből. – jött vissza a légi utaskísérő és nem hagyta, hogy megcsókoljon. Harry kelletlenül megrázta a fejét és megköszönte.

Az út további részében azt taglaltam neki, hogy ez a második alkalom, hogy repülök, de ezen kívül nem nagyon beszéltünk semmiről. Végig fogta a kezem és éreztette velem, hogy figyel rám annak ellenére, hogy nem beszélget. Láttam rajta, hogy kimerült, így ráhagytam és a vállára döntöttem a fejem. Adott egy puszit a hajamba, amin mosolyognom kellett.

Jól esett újra a közelében lenni, jól esett újra hallani a hangját, jól esett érezni Őt. Szerettem. Szeretem. Szeretni fogom. Nincs kétség, beleestem, mint ló a gödörbe, ahonnan már a zsoké sem tud kihúzni. Innen már nincs visszaút, csak remélni tudom, hogy nem egyoldalú a dolog, és hogy Ő sem adja majd fel.

-Ébresztő! – hallottam fülemben Harry rekedtes hangját – Úgy látom, te is elszenderedtél. – mosolygott.

-Úgy látszik. – viszonoztam gesztusát.

Leszálltunk, megvártuk a cuccainkat is és a már előre lebeszélt biztonságit. Senki sem tudta, hogy jövünk, de túl hamar híre megy, így jobb félni, mint megijedni.

A biztonsági át akarta tőlem venni a bőröndömet, de nem engedtem neki. Nem vagyok én öreg és ez sem túl nehéz, majd cipelem én.

Taxit foglaltatott Harry és egy számomra semmitmondó hotelhez mentünk. Fél órás út lehetett, közben is csak az ablakon bámultam kifelé és már majd megsültem. Tudtam én, hogy itt jó az idő, de már hajnalban is?

A szállodának jó híre volt, kint az összes csillaggal. Gyönyörű tágas, kifinomult, letisztult belső, kedves, segítőkész dolgozók.

Harry, mint jó barátot üdvözölt egy középmagas, már kopaszodó férfit, akit felénk kezdett vezetni. Bemutatott – mint utólag kiderült – az intézmény vezetőjének. Kedvesnek tűnt elsőre.

Miután ezzel is megvoltunk egy kedves fiatalember felkísért a szobánkhoz. Két szoba volt foglalva, egyik a mi részünkre, a másik pedig az őrnek. A szobák egymás mellett voltak, így bármi volt, nem kellett messze menni.

Lepakoltunk, én megálltam a hatalmas ablak előtt és elkezdtem nézni az ébredező várost. A nap lassan emelkedett fel, de engem mindig lenyűgözött. Volt, hogy Vikivel sétáltam kint Magyarországon, az én kis városomban és ott is meg kellett állnunk, csakhogy én gyönyörködhessek benne. A természet adta csodák mindig ugyanolyan hévvel ragadnak el, mint mikor először látom őket. A csillagok, a naplemente és felkelte, a felhők és megannyi gyönyörű dolog, ami egyes embereket nem érdekel, engem viszont lenyűgöz.

Harry kezével átkarolta derekam és megpuszilta tarkómat, majd a vállamra helyezte fejét.

-Gyönyörű. – suttogtam.

-Pont, mint te. – suttogta Ő is. Elmosolyodtam. Ez az, amiről eddig csak álmodtam. A tökéletes srác, tökéletes pillanat és a tökéletes mondat. Minden klappolt. Megfordultam, kezem felfuttattam nyakára és szemeibe néztem. Egyikünk sem mondott többet, csak így álltunk. Szépen lassan megcsókolt és óvatosan az ablaknak tolt. Kezem néha hajába túrt, az ő keze pedig a derekam és a fenekem között cikázott. Ezt a szenvedélyes és romantikus pillanatot egy kopogás zavarta meg. – Ki lehet az? – gyors léptekkel ment az ajtó felé, kinyitotta és mindketten meglepődtünk az ott álló személy kiléte miatt. – Hogy kerül maga ide? – kérdezte Harry kikerekedett szemekkel.