-Igen? - szólt bele egy női hang.

-Hello! Juci vagyok és Harry-t keresem. - válaszoltam kissé meglepve.

-Áh! Juci! Sokat hallottam ám rólad. - nevetett kedvesen az ismeretlen.

-Igen? - kérdeztem kínomban, hiszen végül is még mindig nem tudtam, kivel beszélek.

-Jajj, de udvariatlan vagyok. Gemma vagyok, Harry nővére. - váltott kicsit komolyabb hangnemre.

-Örülök. - mosolyogtam, bár nem láthatta.

-Én is. - lett pár másodperc kínosnak nevezhető csend. - Amúgy Harry még alszik. Átadjak neki valamit, vagy akár fel is költhetem. - kacagott fel. Olyan pozitív lánynak tűnik. Szimpatikus.

-Nem szükséges felkölteni, csak el akartam hívni vásárolni, meg megkérdezni, hogy van. De hagy aludjon csak!

-Vásárolni? - kérdezett vissza.

-Igen. Tudod holnap este lesz itt egy kisebb buli és nincs egy olyan ruhám sem, amit felvehetnék, ugyanis az ilyesmi ruháimat nem hoztam magammal Londonba. - mosolyogtam.

-Értem. Én nem mehetnék veled? Szeretnélek megismerni. -kérdezte kissé halkabban.

-Dehogyisnem. Gyere nyugodtan! Én is kíváncsi vagyok rád.

-Akkor Harry-vel elmegyünk érted és majd kirak valahol. - lett bátrabb hangja.

-Rendben.

-Olyan egy óra fele jó lesz? - kérdezte kicsit hezitálva.

-Tökéletes. - egyeztem bele és már alig vártam.

-Akkor, addig is, szia!

-Szia! - tettük le a telefont.

A gyomrom egy apróbb gombóccá változott. Féltem, hogy nem leszek neki szimpatikus és tudom, mennyire számít Harry-nek a családja, a véleményük. Rólam tudni kell, hogy ha egy nálam szebb lánnyal kell beszélgetnem vagy csak egy pillantást váltanom, akkor a kisebbségi komplexusom előjön és kicsit... nagyon zavarban leszek. Ilyenkor hasznavehetetlen vagyok és beszélni sem tudok normálisan magyarul sem, nemhogy angolul.

Gondolataimat elhessegetve és a gombóccal a gyomromban vettem fel a szemüvegem és dugtam bele lábam a kedvenc mamuszomba, lehet gyerekes, de én imádom.

Lassan leballagtam a konyhába, összedobtam magamnak valami ehetőt, de nem vittem túlzásba. Arról, hogy én legyek az első a boltokban letettem, de nem túlzottan bánom.

Reggeli után felmentem és még egy kicsit visszabújtam szimplán lustálkodni. Aludni nem tudtam volna már, de csak feküdni is jólesett. Olyan óra múlva, esetleg kettő a többiek is ébredezni kezdtek.

-Jó reggelt! - köszöntöttem őket vidáman.

-Neked is! - jött a válasz Szimitől.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy legjobb barátnőm szarik a fejemre. Nem értettem, hogy mégis miért, hiszen ő vádolt meg engem, ő nem bízott, illetve bízik bennem. "Ha ő így, akkor én is!" - határoztam el magam, amit egy halvány mosollyal is megerősítettem.

Nem beszéltünk többet, Szimi Nikivel együtt a konyhába ment, én pedig gondoltam, megnézem, Adam-el mi a helyzet.

Lassan átballagtam a szomszédos ajtóhoz, bekopogtattam, majd egy beinvitálás után bementem. Boldogan vettem észre, hogy most aludt. Nem volt fent egész éjjel a parti miatt. Nem is értem, miért akarja ennyire tökéletesre. Nem kell ennek olyan nagy durranásnak lennie. Pár ember lesz itt és jó társaság bármivel elvan.

-Jó reggelt! - köszöntött, mikor leültem az ágyára.

-Neked az... - sóhajtottam fel és lehajtottam a fejem.

-Mi a baj? - ült mellém.

-Niki. Nem értem, miért haragszik rám. - válaszoltam a kezemmel babrálva.

-Nem haragszik ő, csak... - nem fejezte be a mondatot. Egyértelmű mindenki számára, hogy valamivel "megbántottam". Csak tudnám, mivel.

Beszélgettünk még kicsit, de aztán ő is lement a konyhába, én pedig a szobába, valami ruha után keresgélni.

Nem akartam túlzásba vinni, de túl slampos sem akartam lenni. Rekordidő alatt találtam meg a tökéletes ruhát. Mivel még rengeteg időm volt, úgy gondoltam egy hosszú fürdő belefér.

Bementem a fürdőbe, jó tele engedtem a kádat meleg vízzel, raktam bele fürdősót is, aminek a kellemes illata bejárta az egész fürdőt. Addig áztattam magam a vízben, amíg az teljesen ki nem hűlt. Kikapcsoltam, nem gondoltam semmire és senkire.

Miután a víz már kellemetlenül hideggé vált, fogtam a törülközőmet és magamra csavartam. A tükör elé álltam és a párát letöröltem róla. Rakoncátlan vizes fürtjeimet hátradobtam és csak néztem magam. Nem volt szép látvány. Nem is értem, Harry-nek mi is tetszik bennem. Örülök, hogy így érez, hiszen ez olyan dolog, amiről más csak álmodik. Nem is az, hogy Ő Harry Styles - az csak egy ráadás - hanem hogy szeret, és viszont szeretik. Ez mindennél többet ér, csak manapság nagyon ritka. Remélem, én sem fogok csalódni, bár sztárbarátnő élettel sok minden negatív dolog is jár, amitől tartok kicsit.

Hajamat megszárítottam, megtörölköztem és törülközővel magamon kimentem a szobába. Ránéztem az órára és 12:06-ot mutatott, ami azt jelenti, kevesebb, mint egy órám van elkészülni.

Kapkodni kezdtem, ami nem vezetett sehová, így pár perc ülés után lassan újrakezdtem mindent. Felöltöztem, beraktam a kontaktlencsém, kiválasztottam egy megfelelő táskát és cipőt majd a hajammal szenvedtem. Szárítás után nem olyan, mint amilyennek lennie kéne.

12:51-re sikeresen kész lettem és lementem a nappaliba, helyet foglaltam a kanapén és vártam Harry-re.

Nem sok időbe telt és már meg is érkeztek. Csengőszóra lettem figyelmes, majd amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam az ajtóhoz. Harry állt elől egy kapucnival a fején, mögötte pedig Gemma várakozott.

Harry arckifejezése komor volt, nem értettem, miért. Beinvitáltam őket és csak bent húzta le a kapucniját.

Miután ezt megtette, elém lépett és egy forró csókkal köszöntött. Na, erre vártam én.

-Bocsi, de nem vagyok biztos, hogy le tudtam rázni az paparazzókat - mosolygott féloldalasan. Válaszul csak megráztam a fejem és újabb csókért hajoltam, amit meg is kaptam. - Jaj, de bunkó vagyok! - vált el tőlem - Ő itt Gemma, Gemma, ő itt Juci. - mutogatott kezével közöttünk.

-Hát...ezt valahogy sejtettem. - nézett szúrósan Harry-re, majd hirtelen megölelt - Én Gemma vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - mosolygott rám kedvesen.

-Én is. - mosolyogtam vissza.

Szebb volt, mint emilyennek képzeltem. Igen, a kisebbségi komplexusommal küszködnöm kellett. Próbáltam közvetlen lenni, de mint ilyenkor szokásom, beszélni is alig tudtam. Így volt ez Harry-ékkel is. Mikor azon paráztam, hogy vajon, mit gondolhat(nak) rólam. Idő után megszűnik ez az érzés. Csak várni kell rá.

Gyors ismerkedés után arcunkat takarva siettünk a kocsihoz, majd Harry a gázra taposott.

Olyan 45 perc múlva leállította a motort egy kisebb parkolóházban.

-Haza is viszlek titeket, szóval, ha van valami hívjatok. - mosolygott és felváltva pillantott rám és Gemmára. Bólintottunk, majd egy öleléssel búcsúztunk mindketten tőle.

Elindultunk valamerre. Fogalmam sem volt hol voltunk, de Gemma biztosan tudta. Igazán kedves, végig szóval tartott és mindig mosolygott. Az állandó mosolygása miatt a kisugárzása lehengerelt minden embert, aki csak 2 méteres körzetben volt. Átragadt rám is és így velem sem volt gond. Néha mondtam értelmetlen dolgokat, vagy kiejtésben hibáztam, de komolyabb gond nem volt.

Sokat beszélgettünk, kifaggatott szinte mindenről. Miket beszélek?! MINDENRŐL. Mindent tudni akart rólam, én pedig szívesen meséltem. És ez így volt fordítva is. Kiderült, hogy tegnap este érkezett Harry-hez meglepetésként, és elég sokáig fent voltak, beszélgettek. Mivel elég rég nem látták egymást, volt mit kitárgyalniuk, köztük engem is. Igaz, telefonba mesélt rólam, de az nem olyan.

Betértünk egy drágának látszó boltba.

-Na, itt aztán van választék. - nézett szét Gemma.

-Azt biztos. - értettem egyet - De attól tartok ez meghaladja a költségvetésemet. - néztem rá aggódó tekintettel.

-Azt hittem ez egyértelmű. - rázta meg a fejét.

-Micsoda? - értetlenkedtem.

-Hát, hogy mindkettőnket meglep Harry egy ruhával. - nevetett és belém karolva indult el az egyik sarok felé. Időm sem volt reagálni, így hát követtem.

Nem vagyok oda azért, hogy Harry fizeti a ruhát, de Gemma nem fogadott el semmiféle ellenvetést, miszerint ennyit megtehet. Igaz, pénze van rá, de én nem emiatt vagyok vele. Nem érdekel, mennyi pénz van a zsebében, vagy épp a bankkártyáján.

Végül is, mindketten találtunk magunknak egy gyönyörű ruhát, nem is annyira drágán - ahogy ezt Gemma mondta. Négy óra körül hívtuk Harry-t és hamar meg is érkezett, már a bolt elé. Na, igen, itt jöttek a gondok. Pár lesifotós nem volt láthatatlan, így mi is kiszúrtuk őket, így minél feltűnésmentesebben közelítettük meg az autót és pont ez lett feltűnő. Nem mondom, hogy sok kép készült rólunk, de éppen elég ahhoz, hogy bármilyen pletykát kitaláljanak. Kicsit aggódtam, de kitaláltunk egy "fedő sztorit", mégpedig, hogy Gemma egyik ismerőse vagyok. Jónak tűnt, de így hazudni kéne, azt pedig nem szeretnék.

Bejöttek még hozzánk és beszélgettünk. Úgy érzem, Gemmával jóban leszek. Nagyon kedves és aranyos lány. Jók a poénjai és nagyon vissza tud szólni Harry-nek, ami vicces. Állandóan marják egymást, de látszik rajtuk, hogy igazán szeretik egymást és bármit megtennének a másikért.

Estefelé indultak el. Én is hamar lefeküdtem aludni, ugyanis holnap van Adam nagy napja, a parti.

Megbeszéltük, hogy reggel ők elmennek vásárolni, én pedig dekorálok. Egyedül.

Ahogy befeküdtem az ágyba, el is aludtam. Reggel Adam kiabálására keltem.

-Juci! - ordította lentről. Gyorsan kikászálódtam az ágyból és a korláthoz "szaladtam". - Na, mi elmentünk. Ne várj minket hamar! Délután jövünk csak. - vigyorgott és két oldalán Nikivel és Szimivel elindultak.

Egyedül maradtam. Gyorsan megágyaztam mindenki helyett, jó ráérősen. Megfésülködtem és egy kis élelmiszer reményében leballagtam a konyhába. Pirítóst csináltam magamnak lekvárral. Szépen lassan elfogyasztottam. Pizsamában nekiláttam takarítani. Először is bekapcsoltam egy mosást, majd a porszívó után koslattam.

Meg is találtam, a házimozi rendszerbe beraktam egy ott talált CD-t, ami utólag kiderült Coldplay, és maximumra tekerve a hangerőt, ugyanis a porszívó hangját gyűlölöm. Ezek után nekiláttam a nagytakarításnak.

Néhány számot végigordítottam. A porszívó vezetéke nem nyúlt tovább, ezért ki kellett kapcsolnom. Ekkor hallottam meg a csengő hangját. Odasétáltam és meglepődve láttam, ki, illetve kik állnak az ajtóban.