-Mi csak...- dadogtam össze vissza.

Képtelen voltam többet kinyögni. Csak néztem Zaynt és Szimit, és az arckifejezésük mindent elárult. Szimi halványan mosolygott és látszódott, hogy lassan kitör belőle a nevetés. Látszódott még kicsit a döbbenet, de ezt elnyomta a röhöghetnék. Zayn arcán egy pimasz mosoly jelent meg.

-Nem kell magyarázkodni... - vigyorgott Zayn és a perverz mosolya egyre jobban látszódott.

-Én...nem...csak... - makogtam még mindig és elkezdtem piszkálni a kezemet. Képtelen voltam rájuk nézni. Arcom egyre jobban vörösödött.

Harry kimentett a szituációból, ugyanis leállította Zaynt egy szúrós pillantással, mire Zayn védekezően maga elé rakta a két kezét és Szimivel együtt visszaballagtak, de még egy „Védekezzetek!"-et megeresztett felénk.

Köztünk beállt a csend, de nem volt kínos. Pár percig csak ültünk majd egyszerre röhögtük el magunkat. Már mindketten sírtunk a nevetéstől, de nem bírtuk abbahagyni.

-Fáj a hasam. - töröltem meg a szemeimet.

-Egyetértek. - próbált megnyugodni Ő is.

-Harry! Ha végeztél, gyere! - ordított Zayn a házból.

Harry rám nézett, majd kézen fogva bementünk.

-Ez gyors volt, haver! - nézett rá Zayn.

-Hahaha... - "nevettem" és levágódtam a kanapéra.

Beszéltünk még pár szót. Annyira életszerűnek éreztem az egész helyzetet, hogy az hihetetlen. Nem tudtam, hogy mikor fogom "elfelejteni" azt, hogy kik is ők valójában, sőt abban sem voltam biztos, hogy el fogom, de sikerült, legalábbis Harry esetében biztos. A többieknél még nem teljesen, de kezdek feloldódni a környezetükben és nem szorongok annyira.

-Na, mi megyünk. - állt fel Zayn és Harryre nézve lassan megindult az ajtó felé.

-Máris? - emelkedtem fentebb a kanapén.

-Hát van egy kis dolgom - itt Szimire nézett majd folytatta - és mivel együtt jöttünk, együtt is kéne mennünk.

-Hmm... - gondolkoztam el hangosan. Biztos vagyok benne, hogy kitaláltak valamit Szimivel.

Elsétáltunk az ajtóig, ami pár méterre volt csak, de reménykedtem, hogy sosem érünk el addig. Zayn megölelte Szimit, majd engem is.

-Azt hiszem, én előre megyek. Siess Styles! - tartotta felé a mutatóujját. Harry csak megadóan bólintott.

Először Szimitől búcsúzott el egy ölelés kíséretében.

-Én is megyek szerintem. - mondta Szimi és zavartan mutogatott a kezével a háta mögé, ezzel arra utalva, hogy arra fog menni. "Ma mindenki ennyire jófej?!" - tettem fel magamnak az éppen foglalkoztató kérdést.

Harry-vel egyszerre bólintottunk és már Szimi is lelépett. Ketten maradtunk.

-Nem akarom, hogy menj! - görbítettem le a számat és kezem felvezettem a nyaka köré.

-Hamarosan találkozunk. - kulcsolta össze kezeinket és homlokát az enyémnek döntötte.

-Oké. - suttogtam. Kevés volt köztünk a táv és ezt Ő is nagyon jól látta és semmissé tette.

Érzéki volt. Nem is értem, mivel érdemeltem én ki Őt?! Minden téren a legtökéletesebb. Jobb nem is lehetne!

De mint minden gyönyörű pillanatnak, ennek is vége lett és lassan megindulva beszállt a kocsiba, majd villámsebességgel tűntek el az utcából.

Lassan megfordultam, bezártam magam mögött az ajtót és elindultam megkeresni a többieket. Egyenesen a szobánkba indultam és jól sejtettem, hogy ott vannak. Ott kuksoltak egy kupacban és valamin nagyon dolgoztak. Közelebb mentem és megláttam, hogy a bulit szervezik.

-Na, hol jártok? - ültem törökülésbe Adam egyik oldalára.

-Díszlet, emberek, zene, időpont kipipálva. - válaszolt Adam.

-Jó, akkor a kaja, pia és mi kell még? - kérdezte Szimi.

-Hát ezen kívül szerintem semmi több. - zárta be Adam a füzetét, amibe a dolgokat feljegyzetelte. - De ha valakinek menet közben eszébe jut valami, akkor szóljon! - tette még hozzá. Egyetértően bólintottunk.

-Megcsinálhatom majd én a díszletet? - néztem Adam-re kiskutyaszemekkel.

-Ha nagyon akarod. - nevetett rám és összeborzolta a hajam.

-Na! - nyújtottam el az "a" betűt és a vállába ütöttem.

Jókat nevettünk és szétosztottuk a feladatokat. Én díszítek és szerzem be a díszítőelemeket. Szimi értesít mindenkit, akit kell és Niki Adam-el fog bevásárolni.

Lassan nyugovóra tértünk, ugyanis menet közben besötétedett és már fáradtak is voltunk.

Reggel majdnem egyszerre kelt fel mindenki. Lementünk a konyhába reggelizni, ami nekem egy nutellás kenyérből és tejből állt.

Egész nap pihentünk. Mindenki hazatelefonált, de nekem "valamiért" nem nagyon volt kedvem. Nagy nehezen rászánva magam mégis megtettem.

-Szia! - szóltam bele a harmadik csörgés után felvett telefonba.

-Jajj! Te vagy az? Na, milyen kint az élet? - csodálkozott el azon, hogy felhívtam.

-Remek. Minden a legnagyobb rendben. - mondtam és egy mosoly jelent meg az arcomon.

-És a kis popsztárral mi újság? - kérdezte kicsit talán abban reménykedve, hogy már semmi.

-Minden rendben. Együtt vagyunk még, ha erre lennél kíváncsi. - válaszoltam elég szűkszavúan, de az ilyen dolgokat sosem szerettem otthon megbeszélni.

-Akkor oké. - hallottam, hogy mosolyog. Talán kezd megbarátkozni a helyzettel?

-És te hogy vagy? Otthon minden rendben? - kérdeztem terelve a témát.

-Igen, csak Luca hiányol téged.

-Jajj!- jelentek meg előttem emlékek. Luca a kutyám. Egy hatalmas német-juhász És imádom!

-De én most leteszem, éppen főzök és oda fog égni. Örülök, hogy hívtál. Jó mulatást! - bontotta a vonalat.

-Oké. Megértem. Majd még hívlak. Szia! - beszéltem csalódottam az üres telefonnak.

Gyorsan elment a nap és azon kaptam magam, hogy már alváshoz készülődünk.

-Szimi! - néztem rá ártatlanul.

-Mit szeretnél? - tért egyből a lényegre.

-Elkérhetem a laptopodat egy másodpercre? - kérleltem.

-Persze! Ott van az asztalon. - mutatott a mellettem lévő kis éjjeli szekrényre.

-Imádlak. - pattantam fel megölelni, majd a laptop felé vettem az irányt.

Felvettem, kényelembe helyeztem magam az ágyon, és első dolgom volt fellépni Facebook-ra.

Beszélgettem a rég nem látott barátaimmal, köztük Szikivel is. Elmeséltem neki a történteket és megbeszéltük, hogy egy nap majd meglátogat kint. Közben felléptem Twitter-re is. Még mindig ugyanúgy nézegetem az adatlapjukat, hiszen semmi sem változott. Ugyanúgy a rajongójuk vagyok, mint eddig, sőt!

Most jut eszembe, azóta nem voltam fent, mióta összejöttem Harry-vel. Kicsit féltem, de kétlem, hogy bármit is kiderítettek volna. És így is van. Semmit nem gyanítanak.

Kezdtem Niall lapjával. Alig volt fent az utóbbi napokban. Gondolom, kiélvezi a szabadsága minden egyes pillanatát. Folytattam a Liam profiljával. Nála sem volt semmi fontosabb dolog. Megint "követős" napot tart és így rengeteg rajongónak okoz örömöt. A következő Louis volt, akinek a tweet-jei között a legtöbb Eleanor-al való beszélgetés.És áttértem Zayn-hez. Nála volt egy érdekesebb kiírás és gondolom ez az, amit megbeszéltek Szimivel.

"I haven't got any girlfriend."

Rövid, de minden fontos dolgot tartalmaz. Most vettem észre, hogy 21 perce írta ki. Talán még fent van. Írtam neki egy rövid üzenetet, amiben azt taglalom, hogy ez egy jó lépés volt.

És jött a kedvenc oldalam, a Harryé. Rákattintottam és vártam hogy betöltsön... Lefagytam, amint megláttam, mit írt ki...