A három puszi után megölelgették egymást, majd mindketten elindultak. Zayn a kocsija felé, Szimi pedig a bejárat felé vette az irányt. Amint meghallottam az ajtó nyitódását, szaladtam elé.

Arcomról az értetlenség még mindig leolvasható volt.

-Szia! - köszöntött vigyorogva miközben levette cipőjét.

-Szia! - köszöntem én is - Milyen volt? - érdeklődtem és akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

-Huh... - mosolygott ő is - Ez egy hosszú történet, majd ha Niki is itt lesz, elmesélem. - elindult felfelé.

-De, de nem teheted ezt velem! - szaladtam utána - Tudnom kell! - vigyorogtam.

-Majd, ha Niki is itthon lesz! - mosolygott rám és kikerült.

Kezem összefontam mellkasom előtt, de nem faggattam tovább.

Felmentem, én is és átöltöztem valami itthoniba. Utána lementem, nekifogtam elpakolni azokat a tányérokat, poharakat, amik használatban voltak. Elmosogattam és mivel már hajnalodott, nem nagyon tudtam volna, de nem is akartam aludni. Leültem a TV elé és vártam Nikiéket. Larry megint felfeküdt mellém és a fejét a combomra rakta. Nagyon szeretem ezt a kutyát! Simogattam és közben kerestem valami ismerőset a TV-ben. Valami olyat, amit otthon is nézhettem, igaz szinkronizálva, de tudom, miről van benne szó. Hiába kerestem. Hajnalban semmi ilyesmit nem adnak.

Az egyik - számomra ismeretlen - zenecsatornán hagytam, letettem a távirányítót, fejem hátradöntöttem és miközben simogattam Larry-t elgondolkoztam. Elgondolkoztam azon, amit anyám mondott. Azon, hogy tényleg nem érte meg belekezdeni, de ezekkel szemben mindig sokkal több dolog volt. Mármint, ha volt egy olyan érvem, amiért nem kellett volna belekezdeni, jött sokkal több olyan érv, ami mellette állt.

Nem értettem, anyám miért hozta fel ezt a témát pont olyankor, mikor hallhatta, hogy boldog vagyok. Lehet, tényleg csak kímélni akar a majd bekövetkező csalódástól, de elég nagy vagyok ahhoz, hogy eldöntsem, nekem mi a jó. És nekem Harry a legeslegjobb. 2010 óta álmom volt egy koncert, amit végigtombolhatok. Álmom volt, hogy kapjak csak egy pillantást, amiben biztos lehetek, hogy nekem szól. Csak egy mosolyt, ami tőlük érkezik felém. Sokszor álmodoztam arról is, hogy ha találkoznék velük, mi lenne. Hogy milyen lehet Harry-vel lenni vagy éppen Louis-al. Kezdetektől fogva imádtam őket. És hiába tervezgettem a jövőmet vele, legmerészebb álmomban sem hittem volna, hogy egyszer teljesül. Én hülye meg kiakadok azon, amiket anyám mondott, pedig mindenem megvan, amit valaha is szerettem volna. Boldognak kéne lennem, de teljesen mégsem vagyok. Nekem az is kell hozzá, hogy a szeretteim, a családom is jóváhagyja és bár tiltakozás nem volt ellene, de ezt nem nevezném beleegyezésnek. Mondjuk nálam mindig a barátok voltak az elsők és csak utána a család. Bármit megtettem volna a családomért is, mert őket is szeretem, csak ugye nálunk nem alakult ki az a bizonyos kapcsolat, mivel apám mindig csak veszekedett velem, neki soha semmi nem volt elég jó és a szemében csak egy kis hasznavehetetlen senki voltam és vagyok is. Anyámnál ez közel sem így van. Vele tényleg lehetne beszélgetni és mindent megtesz értem, csak valahogy én nem mondok el neki semmi olyasmit. Harry-t is csak azért árultam el neki, mert ez úgysem maradhat nagyon sokáig titokban. Ő azt hiszi, nekem Harry az első az életemben. Az előtte lévő kapcsolataimról semmit sem tud, pedig hányszor volt, hogy sírva mentem haza, vagy éppen otthon tört ki belőlem, de egyszer sem kérdezett volna rá, mi a bajom. A barátaimnak pedig bármikor bármit elmondhattam, mindig mellettem álltak, ezért is voltak nekem ők a mindenem.

Nikivel még csak 1 éve és 9 hónapja ismerjük egymást, de érzem, hogy életünk végéig barátok maradunk. Ennyire még senkit nem szerettem. Volt olyan, hogy beszélgettünk egy témáról és csak pár másodpercre hallgattunk el, majd egyszerre mondtunk egy teljesen másik témához kapcsolódó mondatot, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanakkor és ugyanúgy.

Amint ezeken gondolkoztam, volt hogy elmosolyodtam, és volt hogy bekönnyeztem. Fájt, hogy anyám csak a rosszat látja ebben, de én akkor is jól fogom érezni magam és azért sem adom meg neki azt az "örömöt", hogy igaza legyen. Minden tőlem telhetőt megteszek ezért a kapcsolatért és azért, hogy minél tovább maradjunk együtt. Mindent meg fogok tenni értünk!

Ahogy ezt megfogadtam magamnak, újult erővel tértem be a konyhába és láttam neki a reggelinek. Mivel boldog voltam az elhatározásomtól, ezért bátran fogtam neki egy jó nagy adag palacsintának és gofrinak. Először a palacsinta tésztáját kevertem ki és hagytam egy kicsit pihentetni, amíg a gofri tésztája el nem készült. Elkezdtem sütni a palacsintákat és egy időben vele a gofrikat is. Néha kapkodnom kellett, hogy ne égjen meg egyik sem, és párat leszámítva sikerült is.

Lassan kivilágosodott és Szimi is előjött. Már csak Nikiék hiányoztak. Nem tudtuk, mikor érkeznek, ezért leültünk enni, néma csendben.

-Mondd már el! Könyörgöm! - kezdtem el megint.

-Nem. - nyelte le a szájában lévő falatot.

-De már lyukas az oldalam, annyira kíváncsi vagyok! - "nyafogtam" neki tovább.

-De nem mondom meg, csak ha Niki is itt lesz. - nevetett ki. Szerintem élvezte a helyzetet.

Nem erőltettem tovább. Ha nem akarja, úgyse mondja el. Inkább kivárom a pillanatot. Pár percig még ettünk, aztán megjelent az emlegetett pár. Niki és Adam kéz a kézben toppant be és csatlakoztak hozzánk.

-Na, hogy telt a szerelmespár éjszakája? - húzogattam a szemöldököm és nagyon meglepődtem a reakciójukon, ugyanis Niki elpirult, Adam arcára pedig egy kaján vigyor kúszott. Szemem kikerekedett és a számban lévő ételt kiköptem. - Ti most...le...le...komolyan? - dadogtam össze-vissza ráadásul magyarul, így csak Niki érthette.

Nem válaszolt csak még pirosabb lett. Uram Atyám! Komolyan együtt voltak úgy?! Egy ideje - vagyis 4 hónapja körülbelül - már együtt vannak, meg lehet érteni, de ez így váratlanul ért. Elnézést kértem a gusztustalankodásért és egyből elkezdtem a faggatást.

-Na, akkor, ha már így fény derült bizonyos dolgokra, elmesélhetnétek, hogy, hogyan is telt a randitok. - mosolyogtam kedvesen és érdeklődve néztem rájuk, de az agyam még mindig nem tudta feldolgozni a hallottakat. Egyikőjük sem szólalt meg, ezért Nikire néztem. - Hallgatlak. - mosolyogtam.

-Na hát...szóval...

*Niki szemszöge*

Amint Adam kész lett, el is indultunk. Mivel kocsija még nincs ezért egy kis séta után hívott egy taxit, ami 5 percen belül meg is érkezett, ugyanis a közelben volt. Beszálltunk és Adam bediktálta a címet. The Strand Palace. Ez egy étterem lenne? Mintha már hallottam volna valahol. Rá is kérdeztem, és kiderült, hogy ez egy szálloda, ami rendelkezik étteremmel, kávézóval és bárral is.

- De minek megyünk mi szállodába? - kérdeztem rá, pedig valamit sejtettem.

-Az legyen meglepetés. - mosolygott egyet, majd a hajamba puszilt.

Ezek után, néma csendben utaztunk a célpontunkig. Adam kifizette a taxist, majd kinyitva előttem az ajtót bementünk a szálloda aulájába. Még a lélegzetem is elállt. Eszméletlen volt. Borzasztóan tágas mégis otthonos. A barna, bézs és a fehér szín uralkodott.

Teljesen belefeledkeztem a nézelődésbe, ugyanis Adam kicsit meglökött a recepció felé, hogy induljunk már. Kéz a kézben odasétáltunk. Adam elég halkan diskurált a nővel, szinte semmit sem hallottam. Megköszönt valamit Adam, majd már indult is el egy irányba. Szorosan fogta a kezem, nehogy elhagyjon, én pedig ott tipegtem szorosan a háta mögött. Hirtelen megállt, én meg nekiütköztem.

-Miért jössz nekem? - kérdezte tettetett mérgességgel.

-Elnézését kérem, de nem vettem észre, hogy meg fog állni. - mentem bele a játékába.

-Semmi gond, hölgyem, de máskor jobban figyeljen oda. Sosem tudhatja, kibe botlik bele. - nézett rám majd elnevettük magunkat. - Megérkeztünk. - monda és kinyitotta előttem az ajtót.

Egy hatalmas terembe értünk, amiben rengeteg asztal volt, ebből következtettem, hogy ez az étterem. Itt is a barna szín volt előnyben. Sokan voltak bent, de még így is rengeteg hely volt.

Hirtelen elénk szökkent egy öltönybe öltöztetett, kicsit alacsonyabb férfi, azzal, hogy milyen néven jelentkeztünk be. Adam bemondta a nevét, majd a férfi elkísért a helyünkig. Egy kis asztalhoz értünk, ami szépen meg volt terítve. Megköszöntük az öltönyösnek, majd Adam udvariasan kihúzta nekem a széket, amire leültem, majd ő is leült velem szembe. Hamarosan jött is a pincér, mi pedig leadtuk a rendelést és negyed órán belül ki is hozták. A vacsora alatt is jókat beszélgettünk és az elfogyasztása után Adam rendezte a számlát.

Isteni volt az étel, de a társaság sokkal többet jelentett számomra. Szeretem és bármire képes lennék érte..bármire! Beszélgetés közben kinéztem az ablakon és már nagyon sötét volt kint. Felpillantottam az órára, ami a bejárat fölött helyezkedett el, és már lassan éjfélt ütött. Gyorsan megy az idő, ha jó a társaság...

Beszálltunk egy liftbe és a 3. emeletre mentünk. Kiszálltunk és elindultunk a folyosón. Itt is a barna szín volt többségben. Olyan meghitt ez a szálloda. 312-es számú szoba előtt megállt Adam és a zsebében kezdett el kutakodni, mire elővett egy kis kártyát. Igen, itt már a kulcs elavult. Magyarországon, amilyen hotelekben voltam - igaz ritkán - de ott még a kulcs volt forgalomban.

Kinyitotta előttem az ajtót, majd belépve még a lélegzetem is elállt. Gyönyörű, letisztult, otthonos és rendkívül tiszta volt a szoba.

-Tetszik? - kérdezte Adam, s közben hátulról átkarolt, fejét pedig a vállamra rakta.

-Imádom! - válaszoltam mosolyogva, kezem a kezeire simítottam és a fejemet felé fordítottam.

Orrunk érintették egymást. Nem siettünk el semmit. Lassan megfordultam vele szembe, kezem átfontam nyaka körül, ő pedig kezét csípőmre helyezte. Még mindig csak néztük egymást, de egyre közelebbről. A végén már szinte egy hajszál sem fért volna el köztünk és akkor megcsókolt. Olyan szenvedéllyel, mint még soha. Most éreztem igazán, hogy szeret. Hogy teljes szívéből szeret és ő is képes lenne értem bármire. Ez a csók megpecsételte azt, amiben már rég biztos voltam. Biztos voltam és vagyok is, hogy szeretem és ezt ő is viszonozza. A szerény kis csók egy hatalmas érzelmekkel teli csatába torkollott. Közben valahogy eljutottunk az ágyig és óvatosan hátradöntött. Levettem róla a zakóját majd az ingje gombjaival bénáztam. Észrevette és segített a bajomon. Végignéztem felső testén és egyszerűen tökéletes. Nem az az agyonkondizott, hanem az a pont jól kidolgozott felsőtest. Kezem végigsimítottam rajta és libabőrös lett, amin elmosolyodtam. Keze a ruhám cipzárját kereste és sikerrel járt. Amint megtalálta elkezdte lefejteni rólam a ruhát, de közben egy másodpercre sem váltunk el egymástól. Minden egyes érintése égette a bőröm.

Egyszercsak azt vettem észre, hogy minden ruhadarab a szoba valamelyik részén van eldobva. Adam mélyen a szemembe nézett.

-Biztos akarod? - kérdezte suttogva és eléggé zihálva.

Válaszként megcsókoltam. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Felejthetetlen minden egyes pillanata. Mindig emlékezni fogok erre az estére, és arra a személyre is, akivel töltöttem. Bármi történhet a szívemben mindig csak ő lesz.

Miután reggel felébredtem, Adam még aludt. Felé fordultam és csak néztem. Aranyos, amikor alszik. Elkezdett pislogni.

-Jó reggelt, kicsim! - köszöntött, és ahogy ezt kimondta megcsókolt.

-Neked is! - mondtam a csók után.

Még egy kicsit lustálkodtunk, aztán én elmentem letussoltam. A fürdő is csodálatos volt. Utánam Adam is bement és amíg ő zuhanyozott, én felöltöztem. Igaz csak a tegnapi ruhám volt, de kibírom azt a kis időt benne...

Adam kijött és a mellkasán a vízcseppek még mindig folytak. Ránéztem, jól végigmértem a szememmel majd az alsó ajkamba haraptam. Szexi volt, nagyon is.

Intett a kezével, hogy forduljak el, de szerintem csak viccből mondta, bár én hallgattam rá. Felvette az alsóját, majd ő is felöltözött rendesen. Lementünk és még megreggeliztünk a szállodában, azután egy taxival hazamentünk.

Emlékezett vissza Niki.

-Hűha! - maradt tátva a szám - Ti aztán nem unatkoztatok. - csodálkoztam el. Olyan jó, hogy ők így egymásra találtak. Hogy ők is boldogok. Ránéztem Nikire olyan "Részleteket is kérek!" nézéssel, de mivel Adam is köztünk volt, így majd ha csak egymást közt leszünk. - És akkor te jössz Szimóna! - kötekedtem vele. Rám nézett egy szúrós tekintettel, de aztán belekezdett.

*Szimi szemszöge*

Kinyitotta nekem a kis limuzin ajtaját, majd a másik oldalon csatlakozott mellém. Végigbeszélgettük az utat, ami olyan órás lehetett. Megállt a limuzin egy - már kívülről is - gyönyörű étterem előtt. A bejárat fölött el tudtam olvasni az étterem nevét, ami a Cocochan Restaurant & Bar. Kívülről elég elit helynek tűnt.

Zayn gyorsan kiszállt az autóból és mintha kicsit megtorpant volna, de utána rögtön elindult kinyitni nekem az ajtót. Kezét nyújtotta, hogy kisegítsen, amit el is fogadtam, majd belekarolva kezdtünk el besétálni.

-Gyönyörű vagy! - súgta halkan oda.

-Köszönöm. - válaszoltam fülig elpirulva. Nem álltunk meg messze az étteremtől, de mégis elég távol, hogy nekem is feltűnjön valami furcsa. Olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Körbe is néztem, de senkit sem láttam, ami kicsit meg is lepett, ugyanis nehéz titokban tartani a híres bandatagok tartózkodási helyét.

Nem foglalkoztam vele többet, elkönyveltem magamban, hogy az izgalom hozza ki belőlem. Bementünk és ez szebb volt, mint amire számítottam. Egyszerűen tökéletes.

Egy jól öltözött fickó a helyünkre vezetett minket, és ahogy elment, jött is egy pincér. Zayn elmondta mit kér, én pedig hozzátettem, hogy nekem is az lesz.

Amíg vártunk az ételre, beszélgettünk. Nagyon élveztem a társaságát, bár nem tudom, volt valamilyen furcsa érzésem.

Kihozták az ételt, és bár nem illik, de evés közben is beszélgettünk, sőt még nevettünk is.

A desszert volt a legfinomabb. Epres csoki torta. Istenien nézett ki és az íze még finomabb volt. A csoki és az eper keveréke egy falatnyi mennyország és minden egyes falatnál átéltem ezt.

A vacsora befejeztével, én azt hittem, hogy megyünk is haza, de másképp történt. Átmentünk az étterem bár részébe. Itt megint csak meglepődtem, ugyanis ez is oltárian nézett ki. Úgy éreztem magam az egész este alatt, mintha valamilyen szupersztár lennék. Csillagos étteremben ettem, egy igazán elit és drága helyen bulizhattam, és ami a legfontosabb, mindezt Zayn-el.

Zayn rendelt magának nem is egy koktélt, én viszont semmit.

Táncoltunk is majd elég későn, de leléptünk. Azt hittem, már tényleg hazamegyünk, de a Temze partján megálltunk.

Kiszálltunk a limuzinból, majd Zayn megfogta a kezem és sétáltunk. Beszélgettünk mindenféléről.

-Nézd csak! Ott van egy madár. - kiáltottam fel és a víz felé mutattam, ahol egy madár nagyon közel repült a vízhez.

Zayn is megállt és odapillantott, de nem sokáig foglalta le a dolog. Engem kezdett el nézni. Pár másodperc után én is ránéztem.

-Mi az? - érdeklődtem halkan, mosolyogva.

-Csak...szeretnék valamit... - nem fejezte be a mondatot.

-Mit? - kérdeztem és a 100 wattos mosoly még mindig az arcomon ült.

-Hát, ezt... - hajolt közel hozzám és megcsókolt.

Jól csókolt, de hiányzott a szikra. Nem éreztem semmi különöset. Olyan átlagos volt az egész. Nem éreztem úgy, mintha én szeretném őt. Miután elváltunk egymástól a szemembe nézett.

-Kérdezhetek valamit? - kérdezte és kicsit idegesnek tűnt.

-Persze. - válaszoltam és kezdett átragadni rám is idegessége.

-Éreztél valamit? - kérdezte a szemembe nézve és tisztán láttam, hogy tart a választól.

-Őszintén? Nem igazán. - hajtottam le a fejem, egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni. Rettenetes bűntudatom lett.

Hangosan kifújta a levegőt és mintha felszabadult volna. Felnéztem rá és mosolygott, az aggodalom eltűnt a szeméből.

-Én sem. - nézett rám. Valamilyen szinten én is megkönnyebbültem, de azért mégiscsak szarul esik az embernek egy ilyen "élmény".

-Barátok? - mosolyogtam rá kedvesen és őszintén hiszem, hogy mi nagyon jó barátok leszünk.

-Azok. - mosolygott és megölelt. Olyan szorosan, mint még soha. Jólesett. Éreztem jellegzetes illatát, amivel keveredett a dohányfüst szaga is, mégis kellemes volt.

Továbbsétáltunk, keze végig a vállamat karolta át. Azt hittem, az "incidens" után feszült lesz a hangulat, de tévedtem. Olyan volt, mintha semmi sem történt volna.

Már világosodott, így visszasétáltunk a kocsihoz.

Hazáig meg sem állva hajtottunk végig London utcáin. Mikor hazaértünk, felkísért az ajtóig és három puszival búcsúztunk el egymástól.

Mesélte el Szimi a kis történetét.

Szóhoz sem tudtam jutni. Hogy lehet az, hogy nem érzett semmit? De hiszen ő Zayn Malik! Bár, mivel ő sem érzett semmit, nem lett volna tartós dolog.

-Nem kell mondanod semmit. - nézett rám Szimi nevetve, ugyanis a lepődöttség és az értetlenség még mindig arcomon ült.

-De...de...ez annyira hihetetlen. Zayn Malik-al csókolóztál és semmi... Az ilyen is ritka mostanság. - magyaráztam, hogy miért lepődtem meg, de ezzel Niki is így volt.

Miután kibeszéltük a dolgokat én elmentem a kávézóba, mivel a többiek nem értek rá. Gondoltam egy kis séta nem árthat.

Gyorsan felöltöztem, kontaktlencse be, pár szükséges dolog a táskámba és már indultam is.

Útközben szétnéztem, és megakadt a szemem egy újságon. Körülbelül annyira meg voltam lepődve most, mint amikor még otthon voltam és a csajok sztoriját hallgattam...