Vártuk a választ, ami nagy nehezen meg is született.

-Igen! Szívesen! – mosolygott Zayn-re és mindenki felsóhajtott, beleértve engem is.

Zayn csak bólintott és látszott rajta a megkönnyebbülés, amit a szája sarkában bujkáló mosoly jelzett. Bár, jobban belegondolva, ki mondana neki nemet?!

Louis próbálta oldani a beállt feszültséget és kijelenthetem: SIKERESEN! A sok hülyeségével bármit meg tud oldani.

-Kér valaki inni vagy enni? – kérdezte Szimi egy kis idő után. Hát igen, nekünk, hülyéknek még ez se jutott volna eszünkbe! Még jó, hogy Szimi gondolkozik.

-Igen, egy kis innivaló jól esne. – válaszolt Liam.

-És egy kis kaja is... - mosolygott Niall.

-Akkor egy perc és hozok. – mosolygott kedvesen az ötletadó és már indult is el a konyha felé.

Mi addig ültünk és néztük egymást.

-Megyek, segítek neki. – állt fel Zayn és ő is kisietett.

Összenéztünk, Louis a szemöldökét húzogatta, majd utána kiabált.

-Csak óvatosan! –erre Zayn visszafordult és egy gyilkos pillantást vetett Louisra.

Mi csak jót nevettünk rajta, de végig  kíváncsi voltam, hogy miről beszélhettek kint, ugyanis elég sokára hozták a dolgokat. Gyümölcslevével és egy pereccel tértek vissza. Letették az asztalra és leültek. Megint csend lett, de ezt most Adam mentette meg.

-Jövő hét hétfőn, lenne kedvetek eljönni a házibulinkba? – kérdezte Adam a banda tagjait felváltva nézve, akik csak összenéztek.

-Persze. – adták mosolyogva az egyhangú választ.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk és villámgyorsasággal beesteledett. Én már baromira fáradt voltam, de az ittlétük egyszerűen ezt elfeledtette velem. Megcsörrent Louis telefonja.

-Igen? – szólt bele kedvesen. – Értem. Megyek. Én is szeretlek. Szia. – hallottam az ő válaszait. Sejtéseim szerint vagy az anyukájával vagy Eleanor-al beszélhetett. – Figyeljetek, én megyek, és mivel én vagyok az egyik autó sofőrje, valakiknek jönniük kell velem. – nézett a srácokra szemében sajnálattal.

-Hív az asszony? – kacsintott rá Liam – Megértem. Én veled megyek. – mosolygott kedvesen.

-Csatlakozok én is. – szólalt meg Zayn.

-Én is megyek. Már fáradt vagyok. – ásított Niall.

-Szóval ilyen rossz házigazdák vagyunk?! – vágtam be a mű durcit, mire mindenki rögtön rám kapta a tekintetét. Zavarban voltam, megint.

-Nem, dehogyis, csak tudod, nehéz volt ez a pár nap és még nem igazán pihentük ki magunkat. – Liam mentegetőzésén elmosolyodtam.

-Nyugi! Csak vicceltem. – nevettem fel kicsit.

-Gonosz vagy! – mutatott mutatóujjával felém, de közben mosolygott.

Elindultak az ajtó felé. Meglepő volt, hogy tudták, hol van. Jó, igen, azon jöttek be, de én nem biztos, hogy meg tudtam volna jegyezni, de ez én vagyok!

Végigölelgettünk mindenkit, azután én Harry-hez értem.

-Mikor látlak? – kérdeztem tőle kiskutya szemekkel.

-Majd megbeszéljük...hívlak vagy valami. – mosolygott rám.

-Oké! – öleltem meg és mélyen magamba szívtam jellegzetes illatát.

Nem akartam elengedni, de Ő sem engedett szorításából, csak pár perc múlva engedett el és megcsókolt. A lábam is beleremegett és a hasam bukfencezett egyet. Szeretem. Szeretem. Szeretem!

Mikor elváltunk, még rám mosolygott, amit próbáltam viszonozni, de csak egy nagy vigyor lett belőle, aztán elindult az autóhoz. Vele utazott Niall, a többiek Louis-al tartottak. Amint eltűntek a láthatárunkból, bementünk a házba és leültünk a kanapéra.

-Mi volt ez Zaynel? – tértem a lényegre, vagyis elkezdtem Szimit faggatni.

-Hát, semmi. – pirult el.

-Aha. Igen. Azért hívott el randizni! – jelentettem ki utalva arra, hogy nem hiszek neki.

-Hát, csak, gondolom kedvel és én is őt. – magyarázta kicsit zavartan.

-Értem. – vigyorogtam rá – De várjunk csak, időpontot nem is mondott. – gondolkoztam el, hogy csak én nem hallottam, vagy tényleg nem említette.

-De, nekem mondta. Mikor segített behozni az innivalót és a kaját. – hajtotta le fejét és birizgálta ujjait Szimi.

-És mikor lesz életed legszebb napja? – kérdeztem és a szám a fülemig ért.

-Holnapután, este fél nyolc. – mosolygott az orra alatt.

-Igen és akkor mi a francért ülünk még itt? Menjünk ruhát keresni! – lelkesedtem be.

-Már késő van. Majd holnap. – nyugtatott le Niki, aki eddig csak figyelt és néha-néha fordított Adam-nek, mivel magyarul beszélgettünk.

-Igazad van. És most hogy így mondod... - ásítottam egyet – eléggé kivagyok.

-Hé! Te még nem is meséltél. Holnap ez lesz az első dolgod. – parancsolt rám Niki és mindannyian elindultunk felfelé.

Kivettem a kontaktlencsém, lezuhanyoztam, fogat mostam és már dőltem is be az ágyba. Ma este valami nem stimmelt. Mintha hiányozna valami...valaki. Felkapcsoltam a lámpákat és igazam volt. Niki sehol sem volt.

Rákérdeztem Sziminél, aki már félálomban volt, de még válaszolt, hogy Adam-nél alszik. Erre egy huncut vigyor szaladt az arcomra majd visszafeküdtem és hamar el is aludtam.

Reggel felkeltem, persze megint én voltam az utolsó. Felkaptam a szemüvegem és leszaladtam a konyhába a többiekhez, akik már javában ettek.

-Jó reggelt! – köszöntöttem őket egy nagy mosoly kíséretében.

-Reggelt! – mondták egyszerre, monoton.

-Mi van itt? Meghalt a jókedv? – néztem rájuk idétlenül.

-Nem csak még álmosak vagyunk. – válaszolta Adam.

-Hát igen. A ti éjszakátok biztos nem telt sok alvással. – húzogattam a szemöldököm, közben pedig egy nagy szelet kenyeret kerítettem magamnak, amihez Nutellát kerestem.

-Nem történt semmi! – ölt meg a szemével Niki. Gondolom, nem akarta, hogy Adam is értse, ezért mondta magyarul. Vettem a lapot és a kezem védekező módba a mellkasom elé tartottam.

Ezután már csak engem vallattak a randimról Harry-vel, és hogy miként jöttünk össze. Mindent elmeséltem és érdeklődve hallgatták végig. Utána nagyjából elmagyaráztam Adam-nek is, hogy képben legyen. Mindegyikük velem örült és ez jó érzéssel töltött el. Kaja után átöltöztünk és mivel már úgyis a ruhák között turkáltunk, elkezdtünk keresni Sziminek is egy ruhát. Étterembe mennek és Sziminek jó alakja van a ruhákhoz, ezért azt fog felvenni. Rengeteg időt töltöttünk a válogatással, de valahogy nem volt egyik sem AZ A ruha.

-Menjünk el vásárolni! – adtam az ötletet – Úgyis terveztük már és most még időnk is lenne.

Ők is benne voltak. Gyorsan átöltöztünk, én a kontaktlencsémmel szenvedtem, utána jött a hajam. Most még gyorsan kész ettem, ugyanis semmi extra helyre nem megyünk, csak vásárolni.

Mielőtt kiléptünk volna az ajtón, Adam még utánunk szólt.

-Kicsim! Magadnak is vegyél valamit. Holnap én is randizni viszlek! – kacsintott rá és egy gyors csók után el is indultunk.

Nem akartunk megint az Oxford Street-re menni, ezért egy másik híres vásárlóközpontot kerestünk fel. Néha-néha kellett egy kis eligazítást kérnünk, de sikerült odatalálni a Covent Garden-hez.

Ahogy beszabadultunk, fényképeztem egyet. Rengeteg ember sétálgatott csak úgy. Elkezdtük sorba járni az üzleteket. Rengeteg jó ruhát láttunk és rengeteg jó cipőt, felsőt, nadrágot, táskát és ékszereket. Rengeteg ruhát felpróbáltunk, már csak poénból is. Épp az egyik ruhát próbáltam, mikor megszólalt a telefonom. Gyorsan kikaptam a zsebemből és a kijelzőn megpillantott név miatt a hasamban a pillangók feléledtek.

-Szia! – köszöntem bele mosolyogva.

-Szia! – hallottam, hogy Ő is mosolyog – Hogy vagy? – kérdezte kedvesen.

-Most már remekül. És te? – érdeklődtem én is.

-Én is. És merre jársz? Olyan furcsa a háttérzaj. – nevetett.

-A csajokkal vásárlok. Most egy öltözőfülkében vagyok a Covent Garden egyik üzletében. – adtam, talán túl hosszú választ a kérdésére.

-Áh, értem! És mit vásároltok? – érdeklődött tovább, ami jól esett.

-Sziminek ruhát holnap estére.

-Akkor miért te vagy a fülkében? – kötekedett.

-Hát, ez egy nagyon jó kérdés, de a válasz egyszerű. Nem bírom megállni ennyi jó ruha közelében, hogy ne vegyek magamnak is egyet. – nevettem el magam.

-Kíváncsi vagyok, milyen ruhát választasz magadnak. – válaszolt kedvesen, miután Ő is kinevette magát – Viszont most megyek, csak hallani akartam a hangod! Vigyázzatok magatokra! – mondta, majd bontotta a vonalat a választ meg sem várva. Kicsit furcsa volt a szituáció, de biztos elfoglalt, mondjuk már nekik is szabad a nyár, de biztos vezetett vagy valami. Nem is gondolkoztam tovább ezen.

Kimentem a fülkéből és a csajokkal folytattuk a vásárlást. Délutánra találtunk megfelelő ruhákat, amiket meg is vettünk. Még én is 3 szatyorral érkeztem haza, pedig nekem nem is kellett volna vásárolnom. Vettem 2 nadrágot, 3 felsőt, 1 ruhát és táskát és 2 pár fülbevalót hozzá illő nyaklánccal.

A többiek sem spóroltak. Nikinek és Sziminek összejött a 4-4 szatyor. Otthon megmutattuk Adam-nek az új jövevényeket és tetetett érdeklődéssel figyelt minket. Csatlakozott hozzánk Larry is.
Elpakoltunk és még hülyéskedtünk, majd ettünk és eltettük magunkat holnapra.

Reggel csak úgy kipattant a szemem. Nem volt kedvem a többieket is felkölteni, ezért leballagtam a konyhába. Csináltam nekik is pár pirítóst, adtam Larry-nek is enni, aztán leültem a TV elé. Az a baj, hogy nincsenek magyar adók. Ez hiányzik, de ettől függetlenül itt maradnék. Ha már így eszembe jutott a hazám, gondoltam felhívom az otthoniakat.

-Szia! – köszöntött anyám.

-Jó reggelt! Mi újság otthon? – érdeklődtem.

-Semmi. Minden rendben van. És ott? – hallottam, hogy mosolyog.

-Hát itt azért történtek dolgok. Képzeld... - és elkezdtem elmesélni szinte az elejétől. Belepirultam nem is egyszer és muszáj voltam neki megemlíteni az elszökésemet is, ami miatt nem is akadt ki annyira. Persze voltak dolgok, amiket kihagytam, mert azért mégiscsak az anyámmal beszélek, nem pedig az egyik barátnőmmel. Mire a végére értem teljesen megfeledkeztem magamról és jól esett, hogy végre elmondhattam neki is, de itt jött a csalódás.

-Nem akarlak elszomorítani, de úgy sem fog sokáig tartani. Felesleges volt ebbe belemenned. Hozzá nem egy ilyen lány való, mint te. – mondta teljes komolysággal. Ennél a résznél a szemem könnybe lábadt, de próbáltam tartani magam. Miért mondta ezt? Miért kell neki ezt is elrontania? Na, éppen ez az oka annak, hogy itt maradnék! Otthon úgyis csak a lebecsülés és az önbizalom rombolás megy.

-Lehet. – csak ennyit tudtam mondani. A torkomban a gombóc csak nőtt és nőtt.

-Megyek, mert a munkahelyemen vagyok és dolgom van! Majd még hívj! Szia! És vigyázz magadra! – tette le a telefont.

Rettenetesen rosszul esett, amit mondott. Igen, lehet igaza van és tényleg csak jót akar, de mi van ha nem? Csak szétterültem a kanapén és gondolkoztam. Lehet, tényleg nem kellett volna belemenni ebbe a kapcsolatba? De hát én szeretem! Ez ellen senki és semmi nem tehet.

Közben a többiek megreggeliztek és csatlakoztak hozzám. Szimi elment zuhanyozni, ugyanis mint kiderült, több órát ültem a kanapén, mire ők felkeltek. Csak délután ébredtek fel. Fel se tűnt, hogy ennyi időt töltöttem önsajnálattal.

Szimi végezte után Niki is elment tussolni, ugyanis ő is randira megy. Úgy néz ki, a mai estét egyedül fogom tölteni. Legalább lesz időm gondolkozni.

Niki után Adam is elvonult, így én segítettem nekik a készülődésbe. Amíg Szimi haját "csináltam", addig Niki öltözködött, majd fordítva. Enyhe smink és készen is lettek. Lélegzetelállítóan néztek ki! Mindkettejüknek annyira jó alakjuk van! Egyedül én vagyok ilyen elcseszett.

Niki:

Szimi:

Amint kész lett Adam, ők ketten már indultak is. Nem maradt csak fél óra és Szimiért is megérkezett Zayn, méghozzá egy kisebb limuzinnal!!

Elköszöntek majd én Larry-vel együtt, leültem a kanapéra és újból a gondolataimba fordultam, ám nem tartott sokáig. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, felhívtam Harry-t.

-Szia! – szólt bele a telefonba. Hangja kellemes volt, mint mindig.

-Szia! Zavarlak? – kérdeztem félénken.

-Nem, dehogyis. Mit csinálsz? – kérdezte nagy lelkesedéssel.

-Semmit. – mondtam kicsit elkomorodva – Szimi Zaynel, Niki pedig Adam-el ment randira, szóval egyedül vagyok itthon Larry-vel. – magyaráztam a semmittevésem okát.

-Gyere át! A fiúk is itt vannak. Biztos jól szórakoznánk! – ajánlotta fel. Egy gond volt: mivel menjek én oda?

-Ezzel csak egy gond van. Se jogsim, se kocsim, a buszmegálló is elég messze. Szóval ez nem fog összejönni. – lettem még szomorúbb. Tudom, mindenkinek kell saját élet egy kapcsolaton belül is és én ezt tiszteletben tartom. Nem is akaszkodom rá, pedig legszívesebben minden egyes percemet vele tölteném. – De mi lenne, ha ti jönnétek? Úgysincs itthon senki. – adtam az ötletet.

-Oké. Olyan órán belül ott vagyunk. – mondta és le is tette.

Addig én előkészítettem egy kis kaját és innivalót, plusz pár "játékot". Nagyon izgultam, hiszen én a One Direction 4 tagjával egy légtérben, megint!

A mondott időn belül meg is érkeztek. Szinte beözönlöttek a házba és Niall egyből ölébe vette az egyik tálat, amiben a chips volt.

-Videojáték?! – ordított, vagyis inkább sikított Louis.

-Igen. – mosolyogtam.

-Ki áll ki ellenem? – húzta ki magát.

-Majd én. – csináltam azt, amit ő.

-Chh...te? – nézett rám lekicsinylően.

-Igen, baj van velem? – húztam tovább.

-Végül is így hamarabb verlek el. – ment bele.

-Csak szeretnéd!

Imádom a vidojátékokat és valamilyen szinten jó is vagyok benne. Louis-t is megvertem elsőre, amin csak egy kicsit volt kibukva.

-Végre egy belevaló kiscsaj! – dicsért meg – Harry, jól választottál. – gratulált barátjának.

-Tudom. – mosolygott büszkén.

Most komolyan egy rohadt videojáték miatt büszke rám? Annyira aranyos. Közelebb sétált hozzám és kaptam tőle egy puszit. Majd a fülembe súgta: "Milyen ruhát vettél tegnap?"

Ezen kuncogtam egyet és csak egy vállba ütést adtam neki. Értette a célzást.

Játszottunk még, bár másodszorra már nem sikerült nyernem, mire meg is kaptam, hogy a "kezdők szerencséje".

Olyan fél kettő körül hazamentek, és ha pár perccel később mentek volna, összefutnak Szimiékkel, ugyanis ők is akkor érkeztek, de pont elkerülték egymást.

Amikor hallottam az autó hangját az ablakhoz szaladtam és kibámultam rajta, persze nem feltűnően. Zayn felkísérte az ajtóig, közelebb hajolt hozzá és HÁROM PUSZI?! Mi a franc?!