*Harry szemszöge*

Egész napomat az ételek elkészítésével töltöttem, miközben égett a telefon a kezemben, ugyanis anyukám segítségére szorultam. Megérte! Az illatok alapján nagyon is jól sikerültek. Megterítettem, és gyorsan elmentem tussolni. Beállítottam a hajamat, felvettem egy kicsit elegánsabb ruhát és már indultam is Juccy-ért. Csengettem és vártam, hogy ajtót nyisson.  Az ajtó és a félfa közötti rés egyre csak nőtt, majd meglepetésemre, nem Juccy állt mosolyogva, várva rám. Mint utólag kiderült, Adam nyitott ajtót, akiknél laknak a nyáron. Betessékelt a házba és beszélgetésbe elegyedett velem. Első benyomásra nagyon közvetlen figura és humora is van. Szimpatikus. Bent volt még Szimi és Niki is, az utóbbit már kicsit közelebbről is ismertem. Jókat nevettünk és fényképeket is készítettünk. Általában Juccy mellett helyezkedtem el, és utólag gondolkoztam el rajta, hogy ez nem szándékos volt. Valami belső vonzalom lehetett az oka. Valami kézzel meg nem fogható és ésszel meg nem magyarázható.

Szerettem volna már kettesben lenni vele, ezért egy kicsit füllentettem a többieknek, miszerint asztalfoglalásunk van. Ezzel gyorsan el tudtunk szabadulni. Az autóban nem sokat beszélgettünk, és mikor megérkeztünk a házamhoz, a meglepődöttség és enyhe rémület ült ki Juccy arcára. Ezen jót nevettem és megnyugtattam. Csak akkor néztem meg igazán, milyen jól is néz ki, mikor kisegítettem a kocsiból. A szívem egy kicsit meglódult és valami bizsergés járt át. Nem tudom megmagyarázni, hogy milyen volt, de abban biztos voltam, hogy Juccy olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit már rég nem hozott ki senki, sőt talán még soha senki! Bevezettem a házba, egyenest az étkezőbe. A gyertyák még szerencsére égtek, aminek hála a szoba romantikusabbá vált.

-Tetszik? – kérdeztem, de legbelül mintha féltem volna a nemleges választól.

-Ez...ez csodálatos! – nézett körbe és teljesen meghatódott, láttam rajta – Ezt mind nekem csináltad? – kérdezte rám nézve, ekkor vettem észre, hogy a szeme még fényesebb, mint bármikor. Talán a gyertyák fényétől is. 

-Igen. Kinek másnak? – elnevettem magam, mert egy ilyen buta kérdésre csak egy ilyen buta válasz volt adható.

-Ilyet, sőt még ehhez hasonlót se kaptam soha senkitől! – nézett a szemembe és tekintete fátyolossá vált – Nagyon szépen köszönöm! – suttogta végét. Láttam, hogy tényleg tetszik neki és tényleg meghatódott. Boldogság járt át, hogy örömet okozhattam neki.

-Remélem az étel is ízleni fog, ugyanis én készítettem. – húztam ki magam büszkén, mosolyom magabiztos volt.

-Biztosan. – válaszolta határozottan és megerősítésképpen bólintott is egyet.

Gyorsan kiszaladtam a konyhába a levesért, amivel a legtöbb bajom volt, de megérte a kínlódást. Felszolgáltam, és mit ne mondjak, tényleg jól sikerült. Úgy láttam, neki is ízlik. Hamar elfogyott és hozhattam az egyik kedvenc ételemet, a spagettit. Ezt elrontani aligha lehet és hál' Istennek, nem is tettem. Miután ezt is elfogyasztottuk, jött a desszert, ami megint csak egy olyan étel, amit nehéz elrontani: puding. Azért választottam ezt, mert ez igazi angliai étel, és mert időhiányban szenvedtem. Ez is jó lett és hamar meg is ettük. A tányérokkal karöltve kiballagtam a konyhába.

-Segítsek valamit? – jött egy ismerősen csengő hang mögülem, amire kicsit összerezzentem, ugyanis nem gondoltam, hogy követni fog.

-Dehogyis! – fordultam meg és olyan közel volt hozzám. Olyan közel, hogy éreztem a lélegzetét, éreztem minden egyes kis levegővételét.

-Biztos? – kérdezte halkabban és bizonytalanul.

-Igen, teljesen. – támaszkodtam meg a pultban, de még mindig nem tudtam levenni a szemem róla. Annyira gyönyörű szemei vannak. Annyira gyönyörű! - Kérsz egy kis bort? – kérdeztem immár mosolyogva, hátha ezzel kicsit lecsillapítom magam.

-Nem is tudom. – csengett hangja bizonytalanul.

-Na, csak egy pohárral. – kérleltem, de a választ meg sem várva már töltöttem is ki.

Végül elfogadta. Ízletes volt a bor is, de sokkal jobban értékeltem azt, akivel elfogyaszthattam. Szerettem vele lenni. Vele csak egy fiú voltam és néha jó ezt érezni. Megnéztünk egy horror filmet, amin azért meglepődtem, hogy szereti, és utána gondoltam, romantikusabbá kellene tenni a randit, ezért halk zenére táncoltunk.

Közel vontam magamhoz és egy lassabb számnál a fejét a mellkasomra hajtotta. Éreztem, ahogy a szíve ver, éreztem mikor a levegőt vette, éreztem...végre igazán közel! A zenének vége lett, de mi még utána is táncoltunk. Egy hirtelen jött gondolat miatt megálltam és mélyen a szemébe néztem. Csillogtak, mint még soha. Közelebb hajoltam hozzá, de féltem a reakciójától. Nem akartam, hogy megint meghátráljon. Azt akartam, hogy bízzon bennem. Szánk már súrolták a másikét, és nem húzódott el, én pedig kaptam az alkalmon, megcsókoltam. Csak óvatosan és gyengéden, de mikor láttam, éreztem, hogy egyáltalán nem bánja, kicsit felbátorodtam.

Homlokomat az övének döntöttem.

-Mondhatok valamit? – kérdeztem alig hallhatóan.

-Igen. – válaszolta még mindig csukott szemmel.

-Egy nagy barom volt az első pasid. – mosolyogtam és kapva az alkalmon megismételtem a csókot.

Éreztem, hogy a szívem gyorsabban ver. Éreztem valamit, amit már rég nem. Nem mondhatom, hogy szeretem, de elég közel állok hozzá.

-Lennél a barátnőm? – kérdeztem hirtelen, de komolyan gondoltam. A lehető legkomolyabban. Néztem a szemét, a boldogság és a meglepődöttség egyszerre szikrázott belőle.

-Igen. – válaszolt végül és magához szorított. Szeretem az öleléseket, de ennél többet szerettem volna, ezért megcsókoltam. Ma már harmadszorra.

Nem bírtam magammal. Többet szerettem volna, de tudtam, hogy neki ez is egy óriási lépés, így nem is hoztam fel...

Leültünk megnézni még egy filmet, de a negyedénél azt vettem észre, hogy Juccy lélegzete egyenletessé vált és elaludt az ölembe. Nem akartam felkelteni, ezért óvatosan az ölembe vettem és felvittem a szobámba. Leraktam az ágyra és betakargattam. Én még gyorsan beindítottam a mosogatógépet, átöltöztem egy itthoni ruhába és mellé feküdtem. Néztem, ahogy alszik. Annyira aranyosan volt, annyira szép és annyira védtelen.

Nekem nem jött álom a szememre, bár már felesleges is lett volna aludni, ugyanis olyan másfél óra múlva beállítottak a drága bandatársaim.

-Hát ti?! – kérdeztem meglepetten még a lépcső tetejéről.

-Neked is szia! – köszöntött Loui.

-Tudod, mára hívtál át... - magyarázta Liam.

-A francba! – csaptam a homlokomra.

-Mi van? – kérdezte Niall.

-Tudjátok tegnap volt a randim Juccy-val... - vakartam még mindig a tarkóm és szünetet tartottam.

-És?! Megint elutasított vagy miért vágsz ilyen fancsali képet? – érdeklődött kedvesen Liam.

-Jajj, dehogyis! Tök jól alakult minden...és... - a feszültség fokozása érdekében elnyújtottam az "é" betűt, sőt még egy kis szünetet is tartottam.

-Na, nyögd már ki! – türelmetlenkedett Niall.

-Egy taggal bővült a "One Direction's girlfriends". – vigyorogtam, mint a vadalma.

-Igen? Gratulálok! – veregetett hátba Zayn. Majd a többiek is gratuláltak.

-De ennek mégis mi köze a mi jövetelünkhöz? – vágott nagyon értelmes fejet Louis.

-Hát, az, hogy elaludt és...hát...nem volt szívem felkelteni, és még mindig itt van. – néztem rájuk bűnbánóan.

-Hol? – kérdezte Zayn.

-Fent a szobámba. – ahogy ezt kimondtam, mindenki elindult felfelé.

Megforgattam a szemeimet, majd utánuk mentem. Mivel én később indultam el, később is értem be, és akkor már Niall és Louis szinte belebújtak Juccy arcába. Ezek nem normálisak. Gondolom, a zajra kelhetett fel, mert elkezdte kinyitni a szemeit. Niall és Loui nem tágított...

-Mi a franc? – kérdezte Juccy alig hallhatóan.