*Niki szemszöge*

Elbúcsúztunk Juccytól az állomáson majd felszálltunk a vonatra. Szimivel végigbeszélgettük az utat. Olyan volt, mintha csak 1 órát utaztunk volna a közel 4 óra helyett. Miután megérkeztünk Budapestre, felszálltunk a megfelelő buszra, utaztunk pár megállót, majd leszálltunk. Még sétálnunk kellett egy kicsit, de körülbelül negyed óra séta után megláttuk azt a bizonyos épületet. A sorban már voltak páran. 4-5 embert számoltam meg és a következők mi voltunk. Még volt jó néhány óra a kezdésig, de így legalább az első hely a zsebünkben volt.

Végigröhögtük azt a "pár" órát, és már engedtek is be minket. Láttuk egymáson, hogy mind a ketten nagyon izgatottak vagyunk. A vigyor a képünkről levakarhatatlan volt. Ezt az estét senki és semmi sem ronthatja el. Mikor beértünk, gyorsan előreszaladtunk középre a második sorba. Ez annyira izgalmas. Egy One Direction koncerten majdnem legelöl állhatunk.

Egyre többen lettünk és már a zaj is zavaró volt. Nagyon hangosak tudnak lenni a rajongók, de én meg sem szólalok! Mikor Juccy-val "beszélgetünk" az utcán és még a másik oldalon is hallják. Na de mindegy... Vártunk és vártunk, már nem nagyon beszélgettünk. Mindkettőnkön úrrá lett az izgalom és a feszültség. Alig vártuk, hogy elkezdődjön. És végre megjelent 5 fiú fülig érő mosollyal arcukon.

Minden számot végig ordítottunk Szimivel és annyira élveztük. Ez egy felejthetetlen este volt! 13 számot énekeltek, ebből mindet tudtuk kívülről. A mellettem lévő lánynak elvette Liam a kameráját. Pont a mellettem lévőét. Csak egy kicsit jött volna még arrébb! De nem baj, így is felejthetetlen. Élőbe még jobbak és a hangjuk...egyszerűen tökéletesek.

Miután nagy nehezen kivergődtünk a nyílt utcára, megint fel kellett szállnunk egy buszra, hogy eljuthassunk az Aréna Plázába. Az egész úton róluk beszéltünk. Mindig volt egy újabb dolog, amit meg kellett említeni. Énekeltünk és táncoltunk is a buszon. Már nem voltak rajta sokan, hiszen már majdnem éjfél volt. Leszálltunk és egyből elmentük a WC-re. Készítettünk itt is egy közös fotót. Csináltunk még otthon és a koncert helyszínén is egyet. Azért jobb lett volna, ha Juccy is itt van, de így is eszméletlen jó volt.

Benéztünk a Tesco-ba, mert az még nyitva volt, és vettünk magunknak valami harapnivalót. Leültünk egy benti padra és elkezdtük enni. Közben még beszélgettünk. Egyszer csak megszólalt a telefonom. Juccy hívott, felvettem.

-Szia! Te még nem alszol? Állat volt a koncert, ha hazaérünk, mindent elmondok! – hadartam el gyorsan és az adrenalin szintem megint az egekbe szökött.

-Szia! – nevetett bele – Figyelj, gyertek vissza a koncert helyszínére! – mondta ellentmondást nem tűrően, bár miért is tiltakoztam volna?!

-De hát miért? - kérdeztem csodálkozva.

-Mert itt vagyok, te nyomi! – sipákolt a telefonba maximum hangerőn.

-Hogy mi?! Te komolyan ott vagy? Hogy a francba? – kérdeztem én is egy oktávval magasabb hangon. Közben Szimi helyzet jelentést követelt, bár így nem tudtam neki mit mondani.

-Majd itt mindent elmondok, csak gyertek vissza! És siessetek!! – parancsolt ránk és le is tette.

Én csak bámultam magam elé, közben Szimi kérdezte, hogy mit akart. Elmondtam neki, hogy ott van a helyszínen és hogy mi is visszamegyünk. Nem kellett sokáig győzködnöm, szinte azonnal beleegyezett. Gyorsan összepakoltunk és már szaladtunk is ki a buszmegállóba.

Szerencsénkre pont jött egy számunkra megfelelő busz, amire persze fel is szálltunk, a megfelelő helyen pedig le. A mosoly még mindig az arcunkon ült és kíváncsian vártuk, hogy Juccy hogyan fogja ezt elmagyarázni nekünk.

Felhívtam, hogy itt állunk a bejáratnál. Pár percen belül kiért a nyomában...Uram Istenem. Az Zayn! Gyorsan megigazítottam a hajam és a ruhám, de feleslegesnek bizonyult, Juccy ugyanis úgy vetette magát ránk, mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. Mikor kiölelgettük magunkat, Juccy bemutatott Zaynnek. Eszméletlen az a pasi! Szimi és Zayn mentek előre, mi pedig Juccy-val hátul követtük őket. Meg is jegyeztük, hogy milyen jól kijönnek. Úgy beszélgettek, mintha már vagy ezer éve ismernék egymást. Itt még lehet lesz valami!!

Elértük az öltözőjüket. Egy nagy levegővétel után átléptem én is a küszöböt és megismerkedtem a fiúkkal. Nem csalódtam. Ugyanolyan hülyék, mint amit kifelé is mutatnak. Sőt, talán még túl is tesznek rajta. Végig röhögtünk nem is tudom mennyi időt, majd megjelent Paul. A fiúkkal együtt kimentek megbeszélni valami fontos dolgot. Mi addig kifaggattuk Juccyt, de nem sok mindent tudott elmesélni, ugyanis visszaértek, hatalmas mosollyal arcukon.

A következő pillanatban pedig már egy kisbuszban ültünk és úton voltunk valahová. Annyira meglepett, amit csináltak, hogy fel sem tudtam dolgozni.

Megérkeztünk a szállodájukhoz. Minden annyira hihetetlen. Mi. Itt. VELÜK! Beszálltunk a liftbe és a 15. emeletig meg sem álltunk. Juccy sikeresen elesett, amikor ki akart szállni. Jót nevettünk rajta, de azért féltettük is, bár semmi baja nem lett.

Juccyt "elrángatta" Harry valamerre. Még ő se tudta, hova mennek. Mi pedig elindultunk Louis után a többiekkel. Bementünk – szerintem – az ő szobájába. Leültünk a kanapéra és jókat nevettünk. Mellettem Niall ült és vele sokkal többet beszéltem, mint a többiekkel. Nagyon rendes és nagyon megkedveltem. Éppen kezdtem volna az egyik kérdésemet feltenni neki, mikor megcsörrent a telefonom. Adam hívott. Igen, még mindig együtt vagyunk és napi szinten beszélünk. Rettenetesen hiányzik, de már csak egy hét és láthatom. Újra!! Felvettem, elújságoltam neki, hogy éppen a srácokkal ülök egy szobában és, hogy Juccy és Harry pedig "eltűntek". Persze az Ő fantáziája is beindult, hogy vajon mit csinálhatnak.

Miután kitárgyaltuk, letettem és visszatértem a fiúkhoz és Szimihez. Szimi igen jól elvolt mindenkivel, de leginkább Zaynnel. Szinte csak vele beszélt és néha csatlakozott a többiekhez, vagyis hozzánk is.

Majd Louis mondta, hogy most már mehetünk. Mi Szimivel összenéztünk és követtük őket. Juccyékhoz mentünk és csatlakoztunk hozzájuk. Még ott is beszélgettünk órákon át és jókat nevettünk. Mindegyikük nagyon kedves és közvetlen. Szerintem mindhárman kijelenthetjük, hogy arra a pár órára elfelejtettük, hogy ők a híres neves One Direction. Ott, abban a pillanatban számunkra csak 5 srác volt, akik nagyon rendesek, nagyon helyesek és olyanok mint mi, ÁTLAG emberek.

Olyan gyorsan eltelt az idő, és már a búcsúzkodás jött. Igaz még csak pár órája ismertem őket, de már most a szívemhez nőttek. Nagyon remélem, hogy fogom még őket látni. Én kezdtem a búcsúzkodást. Mindegyikük fülébe súgtam valamit, ami kapcsolódik hozzájuk. Majd Juccy jött.

Utolsónak Harryhez kellett lépnie és tőle elbúcsúznia. Itt mindenki őket nézte és kíváncsian vártuk a fejleményeket, amikor Harry elhívta egy randira! A kis mázlista! Bár én sem panaszkodhatok, hiszen van mellettem valaki, aki a távolság ellenére is mellettem áll, jóban rosszban, szeret és én is szeretem!

A gondolkozásomból Juccy telefoncsörgése zavart ki. Mikor megnézte ki az, szinte fal fehér lett.

*Szimi szemszöge*

A bejáratnál vártuk Juccyt, aki egy mellette álló "idegennel" érkezett közénk. Szorosan megölelgetett majd bemutatott minket Zaynnek.

Én már a kezdetektől szimpatizáltam Zaynnel. Mindig is Ő volt a pasi ideálom és most még találkozhattam is vele! Már az elején is jól elvoltunk, úgy érzem, Ő is kedvel engem. Szinte az egész este folyamán vele beszélgettem és sok minden újat megtudtam róla. Egy igazán kedves, megértő, vicces és közvetlen pasi.

Hamar eltelt velük az idő, és már a szállodában kaptam észhez, mikor búcsúzkodni kellett. Az egész este olyan volt, mintha csak álmodtam volna. Már épp én lettem volna a soros a búcsúzásnál, mikor Juccy telefonja megszólalt. Olyan fejjel nézte a telefont, mintha szellemet látott volna. Kifehéredett és a szeme is óriási lett...Kíváncsi vagyok, ki hívhatta!